Kicsit offtopik leszek ha nem gond, de Ti, D800 tulajok vagytok a legfelkészültebbek a témában:
Erősen kacsintgatok D800 felé, de ha jók a sejtéseim ez esetemben PC ugrade-t is jelent egyben. A lényeg hogy bő 3 éve vettem egy ilyen asztali konfigot: Intel Core 2 duo E6700, Intel alaplap integrált VGA-val, 3 GB DDR2 RAM, 320 GB HDD, Windows 7 32 bit.
Ha jó a megérzésem elég nyögvenyelős lesz ez a D800 képeihez, új PC-t meg nem szándékozom venni. Arra gondoltam a meglévő konfig kapna egy kis tuningot egy SSD, 8 GB RAM, 2 TB HDD és 64 bites Win8 személyében. SSD-n futna a rendszer és az összes alkalmazás, a képeket és egyéb adatokat a HDD-n tárolnám. Úgy kalkulálok ezzel olyan 100eFt-ot spórolnék egy új géphez képest és talán már megfelelő teljesítményt kapnék. Fotófeldolgozáshoz egyébként mennyire számít a VGA teljesítménye? Proci és memória sebesség értékekre viszonylag tűrhetőt ad a Win7 élményindex (6,7 pont körül), de a windows aero" teljesítmény igencsak gyászos, gondolom a móricka integrált vezérlő miatt. Ugyanakkor továbbra is csendes konfigot szeretnék és nem is játszok vagy 3D-zek, maximum egy passzív VGA-t tudnék elképzelni az alsóbb árkategóriából.
Lesz egy hosszabb utazásom, ahova nem vinnék számítógépet magammal, viszont jó lenne eseténként lementeni az aznapi felvételeket.
Van valakainek ötlete olyan külső,HDD-re, amit számítógép nélkül össze tudok kötni egy kártyaolvasóval, vagy közvetlenül SD/CF kártyát lehet beledugni?
Régebben, a 2000-es évek elején, közepén, voltak ilyenek. Még kis kijelzővel is rendelkeztek egyes példányok a képek visszanézésére, ha jól emlékszem. Most milyen néven futnak, ha léteznek még ezek egyáltalán?
Igazan szep, hogy megosztod belso ertekrendedet es azt, hogy mi modon tekintessz embetarsaidra. Bar ne tenned. Azt milyen kategoriaba sorolnad, hogy napokon keresztul a leg ertelmetlenebb dolgokkal nyomtad tele a forumot, mindossze azert, hogy megerositest kapjal a "profi" gep vasarlasodra, amit mar joval korabban megtettel, de legalabbis eldontottel. Ebbol csak az tunik ki, hogy magad sem hiszel magadban es hogy szukseged van az uj vazra.
Az akadalyoztatasra meg van egy regi mondas: Rossz tancost a tokei is zavarjak.
Jani, nem kétlem, hogy sokkal tapasztaltabb vagy nálam. Ettől függetlenül leírtam a saját benyomásomat egy konkrét váz portrémarkolatáról bizonyos szituációban. Nem azt írtam, hogy tuti eltörik előbb-utóbb, csak azt, hogy nekem gyenge pontnak tűnik és kérdeztem, valaki hallott-e már esetleg ilyen balesetről. Szerintem ebből nem érdemes olyan messzemenő következtetéseket levonni, hogy nem volt még a kezemben portrémarkolat, a vázat rögzítem az állványra telés fotózáskor, vagy hogy nem tudom, mi a helyes géptartás.
A képeket és a felsorolást csak azért tettem fel, mert Alpha megkérdezte, milyen szituáció az, ahol a profi váz lekörözi az amatőrt. Bár szerintem magától értetődő a két kategória közti különbség és ezt ő is nagyon jól tudja, csak kicsit piszkálódós kedvében volt.
Az irigységet azonban én a legnegatívabb gondolatok közé sorolom, ami szerintem csak gátolja az embert az előrelépésben. Mások képei jó esetben inspirálni tudnak, de irigy nem vagyok sem eszközre, sem tudásra, sem körülményekre. Ha ismernél, tudnád, hogy közös fotózásokon inkább segíteni szoktam a többieknek, ha azt látom, hogy valami akadályozza őket a kép elkészítésében.
Nézd nekem az elmúlt kb 25 évben 14-16 slr-em volt, mindegyiken kezdettől fogva portrémarkolattal. A géptartás eleve az, hogy az ember a bal kezével az optikát fogja/támasztja, a másikkal meg a gépet. 2 kg feletti optikákat meg amúgy állványon használom. Ilyen körülmények között nem igazán lehet gond.
Bámulatos az a képességed, amivel pár sor alapján komplex személyiségelemzést tudsz végezni.
Eszem ágában nincs személyiségelemezni, de megbocsáss, TE írtad és soroltad a példákat, hogy a lundától a halászsasig, a hiúzon keresztül mennyi szituációban csak hosszas küzdelem árán (vagy úgy sem) tudtál képet készíteni, míg a melletted D4-el és D3s-el fotózó többiek röhögve megoldották a helyzetet. Az irígység nem feltétlenül negatív vagy pejoratív gondolat, lehet pozitívan is irígykedni, amikor az ember nem a másiktól sajnálja és azt kívánja, hogy neki se legyen, hanem saját magát sajnálja, hogy neki nincs de az "irígység" következményeként felhozza magát az irigyelt szintre. Ahogy azt te is tetted. Teljességgel megértem, ha befizettél egy komolyabb fotós túrára, akkor ideges vagy attól, ha nem tudsz képet készíteni láthatólag a felszerelés hiányossága miatt.
Igen, használok portrémarkolatot. A használat során keletkezett benyomásaim miatt írok ilyen csacskaságokat. A tévedés jogát fenntartom. Nyilvánvaló, hogy a Nikon az amatőr vázakat és azok tartozékait nagytelével való használatra méretezi. Nem is értem, hogy került szóba a lehajló objektív. Nem, állványmenet sem szakadt még ki soha amatőr vázból. Csavar sem nyíródott el még az életben a kezeim közt. Most már biztosan érzem, hogy teljesen abszurd dolog amit írtam a portrémarkolatról, úgyhogy spongyát rá végre.
Irigyeltem? Eddig csak hülye voltam, most már irigy is vagyok. Bámulatos az a képességed, amivel pár sor alapján komplex személyiségelemzést tudsz végezni.
Gratula! Akkor végre nem maradsz le olyan pillanatokról, amiket csak irigyeltél a többiektől, akik rendes géppel fotóztak. És a portréállással sem lesz gond. :-)
