Egyébként ezekben az egynapos progikban az a kiborító, hogy a szervezők mást akarnak megmutatni, mint amit én látni szeretnék.
Nehéz megmagyarázni,
de jártam már bazárban, ún. szúkban (souk), igen, óriási élmény, ha ahhoz van kedvem, ha ráérek, ha vásárolni szeretnék, ha...
De amikor 2 órát utazom azért, hogy lássam egy nagyváros nevezetességeit 4 óra alatt, amiből min. 1 óra az ebéd, akkor irtózatosan dühös tudok lenni, én is, hogy gyógynövény-program meg kétórás bazárlátogatás van.
Megértem, aki először jut el szúkba, de én sajnáltam rá az időt. Meg az egyéb ilyen turistacsalogatókra.
De nekünk nem volt tevegelés :)))
EEEEEgen, valami rémlik,
kénytelen leszek visszakukkantani egy évvel ezelőttre...
Én még nem tudom, hogy csakazértis vissza szeretnék menni, vagy csakazértsem Marokkóba. :))
Hát, hannibal, hős hódítás volt, az tény :))
Talán emléxel még az én többhetes marrakeshi zsörtölődésemre, úgy egy éve,
dettó ugyanez volt...
és mi másnap már indultunk haza, nem volt korrigálási lehetőség.
Azért ez az egyperces tevegelés durva volt...
Sajnálom, de nem a Te csúfos vereséged!!!
A komp-sztori meg kezd a Gombócéhoz hasonlítani,
na azért sem irigyellek!!!
Azért a saját szervezésű program sem mindig fenékig tejföl, jót lehet vitatkozni :)), jól el lehet keveregni... de legalább magát szidja az ember.
Na jó.
Andalúziában nyaraltunk. Volt egy lehetőség Tarifában, hogy át lehet menni komppal Marokkóba, Tangerbe. Nosza, befizetünk mi is! Életem egyik legborzasztóbb napja volt (ez azért túlzás:))).
A komp, vagy micsoda -inkább talán valami lélekvesztő- iszonyú lassan haladt Afrika partjai felé, de azért valahogy csak odaértünk. Tangerben betereltek bennünket egy mikrobuszba. Ott egy Abdul nevű öregúr volt az idegenvezetőnk. Egyszercsak megálltunk egy helyen, ahol Abdul megszólalt: beautiful view. Roham le a buszról, előttünk a város (feledhető) panorámája, fényképezőgépek csattogtak, kamerák forogtak, 2 perc letelt, vissza a buszba. Kis idő múlva elértük az Atlanti-óceán partját. Kezdődött ugyanez előlről. Tényleg olyanok voltunk, mint egy japán turitacsoport egy filmvígjátékban, amint saját magukat parodizálják. A következő megállót jó előre beharangozta: Lehet tevegelni!
Megálltunk egy helyen, ahol tevék és arabok voltak. Rögtön jelentkeztem tevegelésre (én balga!). Az egész tevegelésem nem tartott tovább 1-2 percnél, kb ennyi idő alatt a teve meg tudott fordulni a tengelye körül, a párom tudott csinálni rólam egy fotót és kifizetem x dirhamot a manyusnak.
Ezután még a medina előtt láthattunk "valódi" kígyóbűvölőt, akinek szintén lehetett dirhamokat adni. Átvágtuk magunkat a medinán, kaja előtt még jutott idő egy szőnyegbolt, egy fűszerbolt és egy parfümbolt megtekintésére. Kaja, majd vissza a kikötőbe. Az igazi Marokkóból semmit sem láttunk.:((
Az már csak hab volt a tortán, hogy a komp a Gibraltári-szoros kellős közepén bedöglött, s csak jó nagy késéssel jött egy mentő/vontatóhajó, amely partra húzott minket. Még a másnapi spanyol lapokban is benne voltunk.:)
Szóval ez az egynapos -fakultatvnak mondható- marokkói út olyan mély benyomást tett ránk, hogy azóta irtózunk mindenféle fakultatív/szervezett programoktól, és igyekszünk a lehető legtöbbet saját szervezésben megoldani.
Éppen elég ciki volt, de legalább beismertem, hogy voltam ilyen béna is. Kedves Satine, mér' forgatod még meg bennem a kést azzal, hogy a részletekre is kíváncsi vagy? :))
>Én egyszer kihagytam egy 3 hetes franciaországi-túrát hasonló okok miatt.
Akik voltak, áradoztak utána.
Na, akkor megfogadtam, hogy soha többet.
Ha úgy érzem, hogy mennem kell, akkor megyek.
Ha kell, fizetés nélküli szabira.
Sajnos nem mindig műkszik a dolog.:((
Egyszer az egyetemista haverjaim csináltak egy öthetes Szíria-Jordánia-Izrael-Egyiptom utat, hihetetlenül olcsón. Vérzett a szívem, de nem tudtam velük menni éppen a munkahelyem miatt. Igaz, ki is léphettem volna, de ahhoz meg nem ropi voltam.
Alkalmazottként nehéz az élet, egyszer egy három hetes nyaralást alig-alig tudtam összehozni.
Ügyesek vagytok, az érzést ismerem, bár bevallom, mi már "irodásak" vagyunk... egy bizonyos szintig...
Egy évvel ezelőtt próbáltam a neten, faxon, telefonon, mindenhogy megszervezni Togót, és bizony nem jött össze.
Akkor nekiveselkedtem Dél-Afrikának, az sem, és akkor lett egy Marokkó, ami nem túl jól sült el, úgyhogy rengeteg időm, energiám elment, bár élveztem, de épp nem hozott sikerélményt.
Az arab családot legközelebb,
most mennem kell nekem is...
Szia!
Nem, Indiában nem igazán áll fent a veszélye annak, hogy kirabolnak. Soha egyetlen pillanatig sem éreztük veszélyben magunkat. Ne felejtsd el, hogy a vallásuk is tiltja, nagyon szelid emberek. Inkább a turistákat letámadó árusok, önkéntes idegenvezetők és a kéregetők hada az, ami nagyon kellemetlen. De ők sem bántanak (Izraelben előfordult, hogy mire észbe kaptam az egyik kéregető gyerek keze a zsebemben volt Betlehemben) csak egyszerűen lerázhatatlanok.
Mondjuk bizonyos szabályokat be kell tartani, de azokat itt is be kell. Mi mindig nagyon lerobbantan utazunk, olyan cuccokat viszünk, amik zömét aztán ki is dobjuk az utazás végén vagy közben, pénzt a ruha alatti övben, de általában elosztva egymás között, iratok a táskámban, amit soha egy percre sem engedek el, stb. Este vigyázunk, hog yhova megyünk, inkább korán reggel kelünk és amint lehet elindulunk a napi adagra és este, sötétedés után nem nagyon közlekedünk.
De én se Rioban, se Sao Pauloban nem éreztem magam veszélyben, pedig azok zűrös helyek.
India egyébként kifejezetten olcsó ország, egyenlőre.
Utazási irodával nem utazunk, általában sokkal drágább. Mondjuk Tunéziában a Neckermannal voltunk charter+szállás erejéig, mert nagyon olcsó volt, de a körutazások mindig sokkal drágábbak és sokkal kötöttebbek.
Én szeretem magam összeszervezni, hónapokat töltök a tervezgetéssel. Indiára is majd egy évig készültem mire kialakult, hogy mit akarunk és mi az ami belefér. Év közben így 'utazok'. Már most is a következő évi utunkon töröm a fejem.
Sajnos a szabadság a mi esetünkben nagyon kevés, a saját vállalkozásunkban dolgozunk és nagyon nehéz elszakadni.
Szia!
Örültem, hogy a Taj Mahalban nem csalódtál.
Én az ilyenektől egy picit félek, hogy elképzeled vmilyennek, aztán...
Egyszer talán én is megláthatom.
És érdekel az a honlap.
Ki tudja.....
Egynek jó.
És ugyan B_B-nek írtad, de egy kis szösszenet tőlem is, ti. szabadság-keret.
Én egyszer kihagytam egy 3 hetes franciaországi-túrát hasonló okok miatt.
Akik voltak, áradoztak utána.
Na, akkor megfogadtam, hogy soha többet.
Ha úgy érzem, hogy mennem kell, akkor megyek.
Ha kell, fizetés nélküli szabira.
Jó, csak egyszer volt ilyen, pár nap.
Persze, ez már régebben volt.
Indiára visszatérve, a szegénység miatt nem ért atrocitás benneteket?
Pl. egyes dél-amerikai országokban fényes nappal fosztják ki a turistát más emberek szeme láttára.
Gondolok itt a suhancokra.
Indiában nem találkoztatok ilyesmivel?
Raggi,
ha jól értem, akkor te/ti nem annyira utazási irodás programokon vesztek részt, hanem inkább amolyan baráti túrákon?
Ősrégen én is csináltam ilyet, és most nosztalgiázom...
Viszont erről az eszembe jutott, hogy a tuniszi arab család egyáltalán nem válaszolt (még) sem a mailekre, sem a levélre, fényképekre...
(ha kiamaradt a sztori, szívesen elmesélem :)) )
Tudom, hogy nem vigasztal, de én/mi azért hajtok egész évben, hogy valami klassz utazásra fussa,
ez nem panasz. Szerintem az utazós fórumon a nagytöbbségnek ez a szenvedélye és célja lett...
és ez jó.
Azért dekkolunk itt a RESTI-ben, tudod, mert most éppen gyűjtögetünk meg tervezünk... :))
Sajnos, Raggi, a szabadnapok száma a korral együtt jár -- asszem :)) ha alkalmazott vagy;
Egyébként esetleges csúsztatások is lehetségesek,
az én főnököm már csak nevet rajtam, amikor odasomfordálok, és előadom, hogy hétfő helyett jönnék szombaton, kedd helyett meg vasárnap...
