Egy hat napos, majdnem minden kultúrális igényt kielégítő firenzei utazás megvalósítható terveit szeretnénk bemutatni sok képpel és sok információval.
Később további és egyéb tényekkel gyarapíthatjuk firenzei tudásanyagunkat, de a hat nap maradjon meg művészeti egységként.
Találtam két eseményt, amit itt a Santa Croce téren rendeznek meg, egyik az anblock által emlegetett fociverseny.
Fiera di San Giuseppe (vásár): József napon – a Santa Croce téren;
Festa di San Giovanni: június 24: a város védőszentjének ünnepe: rendezvénysorozatok, programok, kirakodóvásár az Arno-parti részeken, este tűzijáték. A Santa Croce téren a délutáni órákban kerül sor Firenze híres történelmi játékára, a történelmi futballmérkőzésre (Calcio storico), mely rendkívül érdekes és izgalmas, de aki részt szeretne rajta venni, időben gondoskodjon a jegy beszerzéséről, mert már jóval a játék napja előtt elfogynak.
Valahol azt olvastam, hogy csak halála után 250 évvel helyezték ide, mert nagyon nem kedvelték a Medici hercegek. Tőle származik a híres mondás, hogy "A cél szentesíti az eszközt", ezt manapság is elég sokat halljuk:-(
Hát, e mellett olyan lazán gyalogolt el a tömeg, mintha ott se lenne... rossz volt nézni. Igaz, h. sok egyéb látnivaló van ott, és ha nem keresi az ember, nem biztos, h. észreveszi.
Aztán vannak itt még komoly műalkotások, ezek egyike ez a Donatello által faragott Krisztus, mely nagyon nem tetszett Brunelleschinek, azt mondta, hogy "parasztkrisztus", mire Donatello mondta nek, hogy faragjon szebbet és ő megfaragta azt a Krisztust, amelyet majd a S.M. Novellában láthatunk.
Vasari csak tervezte a síremléket, ő maga nem szobrászolt. Egyéb tervezései is voltak itt, a templom hosszanti falán sorakozó hat-hat oltárt is az ő tervei szerint készítették, meg aztán ő maga is itt nyugszik valahol, de ha jól emlékszem csak egy padlón lévő márványlap alatt (de erre most nem esküszöm).
Giotto freskóiból néhány, a Bardi és a Peruzzi-kápolnákból. Jelenetek Szt. Ferenc, Keresztelő Szt. János és Szt. János evenagélista életéből. (de ezeket talán a wga.hu-n sokkal jobb minőségben meg lehet találni)
Igen, sajnos erről a síremlékről általánosan elitélő a vélemény, mit mondjak, nekem sem tetszett. Egyáltalán egy szobrász sírjára hogyan lehet más, és ráadásul kevésbé jó szobrász szobrait tenni?
Giottón kívül még több híres trecento korabeli művész vett részt a kápolnák festésében, így Taddeo Gaddi, Agnolo Gaddi, pontosan nem is tudni, hogy mit ki festett, de azt tudni, hogy Giotto volt a stílusadó, irányító. A Bardi kápolna falán lévő freskó vitathatatlanul Giottóé.
Rendicsek. Ez pölö Michelangelo síremléke, Giorgio Vasari alkotása . :)
... Michelangelo lassan mindenkijét elvesztette, rokonai, testvérei, hű szolgája, Urbino mind előbb haltak meg, mint ő. Egyedül maradt, de utolsó órájáig erős volt, telve akarattal. Halála előtt egész szombaton és vasárnap dolgozott, nem tudva, milyen nap van. Hétfőn belázasodott, ezért nem lovagolt ki, mint rendesen, hanem visszaült a tűz mellé. Három nap múlva, 1564. február 18-án meghalt. Unokaöccse a következő éjszakák egyikén titokban Firenzébe vitette a holttestet, mert a rómaiak nem akarták elengedni. Ott ünnepélyes temetést rendeztek a San Lorenzóban, majd mauzóleumot emeltek számára a Santa Croce-templomban...
Igen, de azért időzzünk még benn és keressünk síremlékeket, merthát ez a templom leginkább arról nevezetes, hogy Firenze nagyjainak legfőbb temetkezési helye.
Benedetto di Maiano szószéke, melynek domborművei Szent Ferenc életének eseményeiről szólnak, szintén megér néhány pillantást:-)
Bocs, ez lemaradt.
Aztán vannak itt még komoly műalkotások, ezek egyike ez a Donatello által faragott Krisztus, mely nagyon nem tetszett Brunelleschinek, azt mondta, hogy "parasztkrisztus", mire Donatello mondta nek, hogy faragjon szebbet és ő megfaragta azt a Krisztust, amelyet majd a S.M. Novellában láthatunk.
... Michelangelo lassan mindenkijét elvesztette, rokonai, testvérei, hű szolgája, Urbino mind előbb haltak meg, mint ő. Egyedül maradt, de utolsó órájáig erős volt, telve akarattal. Halála előtt egész szombaton és vasárnap dolgozott, nem tudva, milyen nap van. Hétfőn belázasodott, ezért nem lovagolt ki, mint rendesen, hanem visszaült a tűz mellé. Három nap múlva, 1564. február 18-án meghalt. Unokaöccse a következő éjszakák egyikén titokban Firenzébe vitette a holttestet, mert a rómaiak nem akarták elengedni. Ott ünnepélyes temetést rendeztek a San Lorenzóban, majd mauzóleumot emeltek számára a Santa Croce-templomban...