A jelenlegi modern fizika több mint 100 éves. Ma már inkább gátja, mint segítője a tudomány fejlődésnek. Szükség van tehát egy új fizikára. De milyen is lesz ez az új fizika? Erre keressük a választ.
"Miként lehetséges, hogy egyszerre, és egy helyen nyelődjön el a gömbhéjon szétterjedő sugárzás teljes energiája. Legyen bármilyen nagy is a gömb sugara?"
Nem ismered ezt a jelet: "?"
Hiányoztál az iskolából?
Vagy most is a kedvenc módszered szerint hazudod le az égről a csillagokat?
Persze, mert nem tudsz te válaszolni, csak blöffölni:
A pszichologizáló meseszövögetés közben elfelejtettél válaszolni a fizikai kérdésre:
Miként lehetséges, hogy egyszerre, és egy helyen nyelődjön el a gömbhéjon szétterjedő sugárzás teljes energiája. Legyen bármilyen nagy is a gömb sugara?
Persze, ha nem tudsz válaszolni, akkor csak hallgass nyugodtan továbbra is! Vagy hazudj bármit, tagadd le a csillagokat is az égről, vádold az egész tudományt, ahogy tetted az elmúlt tíz évben.
Már az 1. pontod is merő ostobaság. Fényt egyáltalán nem csak atomok kelthetnek.
A gömbhullámaiddal pedig nem tudod megmagyarázni a fény kvantumos elnyelődését se: Miként lehetséges, hogy egyszerre egy helyen nyelődjön el a gömbhéjon szétterjedő teljes energia. Legyen bármilyen nagy is a sugara.
Úgy látom, hogy még mindig sokan nem értik a fény szakaszos elméletét.
Ezért megpróbálom röviden összefoglalni.
1. A fényt az atomok keltik.
2. Az atomok nem bocsátanak ki magukból semmiféle részecskét, vagy fotont.
3. A fény hullámok formájában keletkezik, mégpedig úgy, hogy az atom megrezgeti a körülötte lévő fényközeget.
4. Az atom alapállapotban nem kelt fényt, nem folyamatosan sugároz, hanem csak egy-egy rövid időre, kb. 10 nanoszekundum időre) rezegeti meg a fényközeget. Utána hosszú szünet következik, és ha az atom újra gerjesztődik, akkor az alapállapot visszaállásakor ismétlődik a a fénykibocsátás.
5. A megrezegtetéskor a fényhullámok minden irányban elindulnak a fényközegben, vagyis a tér minden irányában szétterjednek.
6. A szétterjedés fénysebességgel történik, gömbhéj formájában (mint egy felfúvódó lufi), amelynek a vastagsága kb. 3 méter. Ezek a hullámvonulatok folyamatosan követik egymást.
7. Egy-egy 3 méter vastagságú gömbhéj kb. 7 millió rezgést tartalmaz.
8. Egy ilyen gömbhullám-vonulat szállít egy adag energiát. Ezért kvantumos a fény.
9. Ha a gömbhéjból kivágunk egy szűk térszöget, akkor egy kb. 3 méter hosszú fénysugarat kapunk.
Ez minden fénnyel kapcsolatos kísérlettel összehangban van.
Értem én, hogy mi a bajod. Nem sikerült tarolni a kettős elemű elméleteddel. És most rám zúdítod az ebből fakadó keserűségedet.
Én azt mondom, hogy inkább gondolkodj el azon, hogy érdemes-e energiát fektetned egy bizonyítatlan és bizonyíthatatlan teóriába. És jogos-e a sikertelenségért rám haragudnod?
Szomorú nézni, ahogyan egyre mélyebbre ásod magad az általad felépített, de nem létező fantáziavilágba. Ekkora energiával akár tudományos eredményeket is el tudnál érni. Mert meg van hozzá az a képességed, hogy használd a fejed. Mégis olyan álmokat kergetsz, amelyek sohasem válhatnak valóra.
Persze sejtem, hogy mindezt hiába mondom el, nem fogsz rám hallgatni.
én megadtam neked a lehetőséget. nem élsz vele. te dolgod. innentől számomra is tök hiteltelen vagy. lassan mindenki eljut ide, és max piszkálódásból szól hozzád. ha neked ez jó, akkor csináld.
Szerintem te maradj meg a te szinteden, én is maradok az enyémen.
"szerintem ha így lenne, akkor az ernyőn teli kőr foltot vagy gyurut kéne látnunk"
Halottál már a Newton-gyűrűkről? Ugye nem. Akkor nézz utána!
"Newton-gyűrűknek nevezzük azt az interferenciamintázatot, amely a fénynek két felszínen való visszaverődése miatt jön létre egy szférikus és egy szomszédos, érintkező sík felszín között. A jelenséget először Robert Hooke írta le 1664-ben megjelent Micrographia című könyvében."
hogy a szinteket egalizáljuk egyenlő feltételekkel, hajlandó vagy egy egy témát kivesézni anélkul, hogy semmitmondó lózungokkal válaszolj?
ha igen, kezdhetjuk is az elképzelésed szerinti hullámfrontok lenyomatával egy detektáló ernyőn. szerintem ha így lenne, akkor az ernyőn teli kőr foltot vagy gyurut kéne látnunk, mivel a gömbhullám egy gömbgyuru, x vastagsága van. az ilyen formát ha metszuk egy síkkal, akkor vagy kört vagy gyurut kapunk.
Azért érdekes, hogy nem csak én gondolom így, hanem a felnövekvő kutatók egyre nagyobb hányada is.
Ez bíztató az elméletem szempontjából.
Én mindig is tudtam, hogy a kutatók egy jó része már csak kényszerből fogadja el a relativitáselméletet. Újra vágynak, szabadabb és hasznosabb munkára.
Csakhogy a hivatásos kutatók nem kezdeményezhetik a relativitáselmélet leváltását, mert azzal el is vágnák magukat. Én viszont szabadon megtehetem. Nem fenyeget az a veszély, hogy kirúgnak az állásomból.
Az új fizikát kívülállók és fiatalok fogják elhozni. A kívülálló szerepe, hogy beindítója legyen annak a megújulási folyamatnak, amelyet majd a felnövő generáció képzett kutatói fognak komplett elméleti rendszerré (egy új paradigmává) fejleszteni.
"Az Einsteini relativitáselmélet még áll, de több ponton inogni látszik – a felnövő kutatók egyre nagyobb hányada már-már tudományvallási dogmának tartja azt."
Hogyan tudna egyetlen helyen egyszerre (néhány nano-, vagy pikoszekundum alatt) elnyelődni annak a rövid hullámcsomagnak a teljes energiája, amit ennél sokkal hosszabb idővel korábban sugárzott ki valami gömbszimmetrikus forrás? Hiszen szerinted az addigra már egy óriási sugarú gömbfelületen szétoszlott?
"ja, valahogy közelíteni kell a szintkulönbségunket."
Akkor az ellenkező irányba, felfelé kellene jönnöd. ;)
"...a fény miért ponthalmazokként detektálható?"
Nem tudok róla, hogy ponthalmazokként lenne detektálható. Mondj egy példát rá!
"egy adott frekvenciáju em hullám energia szint kulönbsége (kvantuma) miért azonos bármely távolságban?"
Azért, mert az energia egyre nagyobb felületen oszlik el, vagyis az energiasűrűség a távolsággal négyzetesen csökken, de a felület meg négyzetesen nő. A kettő szorzata állandó marad.
"gömbhullámszakasznak milyen képet kellene mutatnia az ernyőn, résen, ha csökkentjuk a detektálási időt?"
mondtam egy konkrét esetet, az összes fénykvantum kísérlet.
bizonyított tény, hogy minden fény fénypontok halmaza. pontosabban sorozata.
az a problémám, hogy összekevered a fény és a fénykvantum energiáját.
minden em sugárzás adagokban terjed, vagyis a detektálási idő változtatásával a mért energia kvantált. a kvantumok, vagyis a változó energiaszintek lépcsői (minimális kulönbségei) pedig frekvencia fuggők.
a te elképzelésedben ez líneárisnak kellene lenni.
"ne tégy kijelentéseket arról, hogy mi van az agy'unk'ban, mert valószínu hogy egész más van a tiedben mint sok más emberében. főleg ha az időt nézzuk."
Ez valószínűleg így van.
Én meg vagyok győződve, hogy az idő fogalmát az ember találta ki.
Ti pedig azt hiszitek, hogy az idő valami valóságosan létező dolog.
Ebben nem értünk egyet.
"az idő egy képzett fizikai tulajdonság."
Ebben sem értünk egyet.
"...szukséges hozzá a tér, mint x dimenziós kiterjedés..."
Nem szükséges. Egy ágyhoz kötött beteg ember, aki térben nem tud mozogni, ugyanúgy megöregszik, mint aki tud térben mozogni. Éppúgy eljár felette az "idő".
"az időtorzulás pedig annak az arányszáma, hogy két azonos fizikai folyamat ideje milyen arányban áll egymáshoz egy kulső nézőpontból."
Szerintem az időtorzulás egy értelmetlen kifejezés.
"nagy kár, hogy te nem veszel tudomást a valóságról így az sem tunik fel neked, hogy az elgondolásaid ellentétesek a tapasztalással."
Megnyugtatlak, hogy az én elgondolásaim összhangban vannak a valósággal. Mondj egy konkrét esetet, ahol nem!
"ha a fény hullámvonulatként terjedne, akkor az általad leírt energia egyenletekbe a detektálás távolságát is bele kellene vennunk."
Én 1 atom által, 1 impulzusban kisugárzott energiáról írtam. Ahogyan a táguló gömb-hullámvonulat távolodik az atomtól, az energia egyre nagyobb térrészre oszlik el. De az energiakvantum összességében ugyanannyi marad. Mivel a detektálás általában egy kis helyen történik, így a detektált energia egyre függ a detektor távolságától.
Ez tökéletesen megegyezik a tapasztalattal. Pl. egy rádióadó közelében sokkal nagyobb az energiasűrűség, mint a rádióadótól távol. A rádióadás sokkal erősebb az adó közelében, mint attól távol. Ez ugyanígy működik fény esetében is.
ne tégy kijelentéseket arról, hogy mi van az agy'unk'ban, mert valószínu hogy egész más van a tiedben mint sok más emberében. főleg ha az időt nézzuk.
az idő egy képzett fizikai tulajdonság. pont annyira létező mint a sebesség, a távolság vagy a nyomás.
az az egyedisége, hogy szukséges hozzá a tér, mint x dimenziós kiterjedés és szukséges hozzá az anyag, mint mozogni képes entitás. ha bármelyik hiányzik akkor értelmetlen időről beszélni.
a távolság a tér eredendő tulajdonsága. a mozgási energia - ha egységtömegre vesszuk akkor sebesség - pedig az anyag eredendő tulajdonsága. ezekből származtathatjuk az időt ugy, hogy az a változás mértékének és a változás intenzításának aránya. mivel minden változás mindig levezethetők mikroszinten távolságra és mozgásmennyiségre.
az idő kifejezéssel illetett fizikai tulajdonság egy általános egyszerusített formája az s*n/gyök(2*E/m) eredendő fizikai mennyiségek összefuggésére.
az időtorzulás pedig annak az arányszáma, hogy két azonos fizikai folyamat ideje milyen arányban áll egymáshoz egy kulső nézőpontból.
nagy kár, hogy te nem veszel tudomást a valóságról így az sem tunik fel neked, hogy az elgondolásaid ellentétesek a tapasztalással.
ha a fény hullámvonulatként terjedne, akkor az általad leírt energia egyenletekbe a detektálás távolságát is bele kellene vennunk. próba képpen számold már ki, hogy ha egy atom összesen x joul enrgiát bocsájt ki fény formájában, akkor mekkora energiát mérunk a forrástól egy méterre. az így kapott értékből, hogy tudnánk energia kvantumot számítani.
minden réses kísérletnél a fény azonos átmérőju pontokban detektálható, ha elég szukre le tudjuk venni a kisugárzás időhosszát. ha pedig növeljuk a kisugárzás idejét, akkor pedig random elhelyezkedő ponthalmaz képét mutatja.
ezzel ellentétben, ha a fény nem fotonokból állna hanem hullámvonulatokból, akkor mindig a tengelyirányra szimmetrikus, változó sugaru és változó vastagságu köröket kapnánk.
Ezt mind csak azért irtad, hogy irj valamit unalmadban. Külőnben amit leirtál azt nevezzük időnek. Valamilyen agybajod folytán kiakarod törölni az idő szót.
Nem az idő függ tőle, hanem a Föld forgása vagy keringése felhasználható az "idő" mérésére. De valójában ilyenkor sem az "időt" méred, hanem egy másik folyamat hosszúságát.
Ha azt mondod, hogy egy ember olyan "idős" volt, hogy 100 évig élt, akkor sem az időt méred, hanem azt mondod, hogy a Föld 100-szor kerülte meg a Napot, az ember születése és halála között.
Az ember születése egy esemény, a halála egy másik esemény. A két esemény közötti folyamat az, amíg felcseperedik, felnőtté válik, családot alapít, majd megöregszik. Amíg ez a folyamat lezajlik, addig a Föld 100-szor kerüli meg a Napot. Tehát egy periodikus folyamat ismétlődéseinek a számával méred egy másik folyamat hosszát.
Ez a két folyamat valóságosan létezik, de hol van itt az idő?
