Nem olyan, mert csak csak egyetlen hangot képezel ez esetben.
Tehát ebben a magánhangzóban kellene sűrűsődnie a lényegi tulajdonságnak.
Ha csak egy hangot képezel, akkor az Izzik szóban is egyetlen hangot képezel I-(zz)-ik - a z-k zöngés segédhangok csupán.
Ha ledig kivonod a z-ket, akkor É = I = Élenk, Izzó
É- élénkség izzás és Emelkedés
G - görbedés
Este és Eső szavaink meghatározzák tehát, hogy E-É legfelső jelentéssel is bír. Az Égbő esik az eső és fentről hullik le az este.
A tűz, pedig mindig a legfelsőbb I-stentől származik. Ezért ami Izzik, az Az legfelülről az Égből süt le. A Fejér - Fehér szavunk is ezért van kapcsolatban a felső fokkal és ebből következően a fejjel.
Mindíg a Főtől haladunk a SÜT-ét felé, és nem fordítva!
Az Élőtől az elHAlványuló felé.
A Fejértől a Fek(v)etéig, Fakulóig.
Ez egy felső és alsó világ tájolás.
A Élet, az Élénkség, az Izzás, az Istentől származik.
Élen lenni, Éles estűnek lenni, az egy felsőbb minőség, nem pedigsorrend. Ez csak másodlagos jelentés. Mert Egy az Isten!
Nagyon nem ugyanazt állítottuk a HEGY kapcsán, már ne állítsunk valótlant !
De ezek le vannak írva, bárki láthatja utólag is. Jómagam a hegyesség fogalmát említettem meg, illetve valószínűsítettem hogy az EGY szóra vezethető vissza.
A te verziód ez volt, idézem és a nagybetűket is mert a kiemelések lényegesek, tehát :
" A HeGy pedig az ég-IG HáG fel. A hegy éke (csúcsa) az égben van, az ég pedig kék.
Innen: ékszer egy feltett dísz"
---- Említés sincs EGY-ről itt, illetve hegyesség fogalmáról sem. A HÁG-HEGY viszonyt eleve jóváhagytam én is, nem ez volt a vita tárgya, hanem a többi dolog összekavarása: Az ég kékségének, meg az ékszereknek a HEGY szó hangalakjához való közösítése, meg a az IG toldalék bekeverése, meg a hegy értelmezése hogy az égben lenne, hát a Mennyország hegyei legfeljebb maximum azok vannak az égben.))
Hol írtam én efféléket?... Teljesen mást beszéltem. Amit már egy jóval későbbi írásban egymás mellé raktál az EGYSÉG--(H)EGYSÉG az már egy egészen értelmes dolog szerintem. De hozzáírnám a HEGYSÉG--HEGYESSÉG párt is csak hogy látszódjon már hogy valójában minek mihez is lehet itt elsősorban köze...
A "magasság" dolog megint csak oda van képzelve, a hangalak nem ezért az ami. Ezekre mondom hogy
ÉG mint ige, és az ÉGbolton is egy valódi ÉGés történik, például ugye közismert hogy a legtöbb meteor se ér földet mert elÉG az ÉGen a légkörben. Ennyi, de a két szót később te is egy lapra teszed, azaz akkor csak vágod hogy egy gondolat van a 2 szó közt.
De a magasság fogalmát minek idecitálni, az ÉG igének ehhez semmi köze sincs, sőt az ÉG már képzett szó a mondjuk BÚ-G mintájára. Azaz a szótő csak egy É . Egy hang a szótő ! ÉÉÉÉÉÉ, egy igen Éles hang, ez is egy ösztöni ősreakció az embertől, ha meg É-geti épp magát.
Tehát lehet egy kinduló gyök elé más hangot toldani, nem csak utána.
Két mássalhangzós gyökelemek esetében pedig egy rakat olyan van, amelyeknek vagy az első, vagy a második eleme lesz azonos. Ezek a gyökök pedig természetes módon lesznek rokonok egymással, mert matematikai logika alapján azonos jelentéssel kell a bírniuk az azonis hangértékeiken. Az eltérőn pedig más jelentéssel. Így lehet természetesen, mégis tudatosan más jelentés felé tendálni egynél több mássalhangzós szavakat. Minel több azonos ezekben - pl. ridegen, hidegen, idegen!!! Annál erősebb a közös értelem!!!!
Ez nem utólagos keletkezés, hanem matematikailag kódolt, ha komolyan vesszük a gyököket.
A végeredmény oedig igazolja a teóriámat. Három szóban azonos jelentés tartomány!
A hegy úgy kaphatta a nevét, hogy lihegve, sok levegővel kellet az egészet megmászni fel HÁGni egészen az égig. Ennek az EGÉSZ nagy dolognak, (H)EGYSÉGnek - HEGYnek - talpára állított háromszög formája van. A hegy formája pedig átszármazott kisebb dolgokra is, melyek csúcsban végződnek. Nem pedig fordítva. Mert a fentiek ez esetben meghatározzák a sorrendet.
A hegy archetipikus fogalom. Talpára állított hároszög, mely az égig hatol. A piranis azért piramis, mert az égben van a csúcsa. Az ég meg a naptól is lánggol.
Látszik, hogy hadilábon állsz a művtörivel. Tipikus káoszos gondolkodás a hegyet nem talpán állónak gondolni, amikor a talpán áll.
Annyival kigészítettem később, hogy a FEj szó fent-re vonatkozik, ha a Balta billegő nehéz mozgása a sújtól ered, akkor vö. a ballag szavunkal, meg a nehéz, lehúzó busa fejjel. A busa fej ugyanis nem fönt van, hanem lefele húz
Valószínűsítem hogy az EGY szóból származhat. Bármi ami hegyes annak vonalai EGY pontba tartanak, inkább ezzel leszünk itt jók. Képzésre akár a VEGY szó, az is EGYESÍT--VEGYESÍT, érezni a jelentések és a hangalakok szimbiózisát
------
Ugyanazt mondod nagy okosan amit én és még te minősítesz. Hogy az EGy gyök elé került a H. A - H - jelentése pedig egy szelleti hang, amely Czucorék szerint erőteljes légzéssel érzékelteti hogy oly dolgokra vonatkozik melyek magassággal függenek össze. Amógy meg a h - hangnak köztudotta van fed, takar értelme ház - hó.
"H - Minthogy a fölfelé törekvés erősebb leheléssel vagy lélekzéssel jár, megvan a h oly szókban, melyek tetőt, magasságot, magasra hatást, távolodást, kinyúlást jelentenek, mint: hág, hány, haj, háj, halom, has, hát, ház, hegy, héja, héjáz, kupa, had, hagy, hosz, hoporcs, horog, hóri horgas stb."
A hegy felfele Hatolva, EGy pontban fut össze. Az Ék pedik a hegy végének formáját jelenti vagy valaminek a díszét. Ám a díszt mindig a felhelyezésre utal, tehát az ÉK a magasságra is vonatkozik. Az Ég és az Ég rokonítása a magasságból nyilvánvaló, ugyanakkor az Ég a nagyságra is vonatkozik az EGy szóban ugyanis nem csak az egy pontba futó értelem lakozik, hanem az EGÉSZ-é is.
Ha felnézel, KÉK az ÉG - ponntosan ez a kapcsolat közöttük.
Az ég, pedig ég is a nap lángjától ha a nap leesik a sötétséggel együtt, este lesz. Ám akkor már csillagos ÉG lesz.
"Szómágia... A fogalmak összemosása, teljes káosz..."
Pontosan, ez nem gyöknyelvészet hanem egy teljesen önkényes és utólagos értelmezése a fogalmaknak, inkább mondanám zsonglőrködésnek/ bűvészkedésnek ezeket az értelmezéseket. Ami ráadásul egyre inkább a legkisebb mértékben sincs tekintettel már a valódi hangalaki kapcsolatokra, és a kimutathatóan létező azonos jelentéstartalmú gyökszavakkal sem törődik.
Van ami betalál éppen, ha a zavarosban halászunk mert HÁGÓ-HEGY közt nyilván van jó viszony. De itt mondjuk legalább a hangalakok is erősen korrelálnak.
De ez a hegy meg a csúcs hogy az égben van, na ez már teljes K.O. )) A hegy szavunk egészen egyszerűn a HEGYesség fogalmából van, mert a hegyek is mily meglepő épp ilyenek. Most is az egyszerű és mégis praktikus válasz a kézenfekvő, ami logikus is: KÉSHEGY is van, UJJHEGY is van, TŰHEGY, NYÍLHEGY és a többi. Hát Qvára nem az égben vannak.)) Nem ehhez van köze, hülyeség idekeverni.
Valószínűsítem hogy az EGY szóból származhat. Bármi ami hegyes annak vonalai EGY pontba tartanak, inkább ezzel leszünk itt jók. Képzésre akár a VEGY szó, az is EGYESÍT--VEGYESÍT, érezni a jelentések és a hangalakok szimbiózisát.
A FEJSZE szavunk némelyek általi értelmezése is számomra érthetetlen. Pedig ez is annyira egyszerű, hát nem ott van a szóban az hogy FEJ ? )) Ez nem VÁL ez nem VÁG ez FEJ !!! )) Nem veszik észre az erdőtől a fát. Az nem véletlen van a szóban, nem kell mindent erőltetetten csak azért is átalakítani és átváltani. Az a finnugorista műfaj, nehogy már mi is ezt csináljuk ugye ezt a nyelvész jolly jokert, ha nem értenek valamit az első eszközük a csere-bere.)). Itt nincs mit átváltani mert hihetetlen, de a fej az fej.
Mije van egy fejszének, mikből áll?... Van nyele és van FEJE. Ugye milyen bonyolult.)) De a kalapácsot is például még nem is oly rég hívták FEJEZŐ néven is. Gyanítom még ma is előfordul ez. Tehát akkor FEJEZŐ--FEJSZE így egymás mellett is elég jól mutat.
A szó nem VÁL gyökű, hanem FEL gyökű, amiből a FEJ fogalma is született. A két gyökszó meg alapjaiban mást jelent, egyik a külön VÁLás gyökszava a másik meg FEL helyhatározás szava, már most ezt nem részedre címezve nyilván, mert feltételezem hogy te talán ezt azért érted.
Baltára se tud senki mutatni V formásat , az egész világ B-vel mondja + elvétve néhányan P-vel...
Abszolut rokon a fenti magyar szóalakkal az ie.: fire, feuer
Old English fȳr (noun), fȳrian ‘supply with material for a fire’, of West Germanic origin; related to Dutchvuur and German Feuer .
Rokonok még szintén ajakhangu f előtéttel forr, v előtéttel: vér, věrěs v. vörös, verőfény stb. Gyökeiknél fogva idegen nyelvekben rokonok még a föntebbieken kivül a szanszkrit bhá (fénylik, ég), bhár (ég), prus (ég, lángol), görög πυρ, latin ferveo, uro, comburo, pruna, finn palan, (= pállom, uror, Fabián I.), puraan, purajan, (forrok, u. a.), héber (exarsit), (ardor, incendium); franczia brûler, olasz brucciare, brugiare, stb.
Forró; de az egész vétethetik hangutánzónak is; rokon vele a latin ferveo, hellen βρυω, βραζω, német brauen, brausen, brennen, warm, szanszkrit bhâr [éget, fűt], finn vari [forró], puraan és purajan [forrok], magyar pír, parázs, perg-el stb. továbbá [kút-] forrás értelemben az arab bir, héber bór, beér, német Born, Brunnen, skót purn
---
Abból is láthatjuk, hogy a magyar őrzi a nosztratikus nyelvet a legjobban, hogy nálunk EGY SZÓBOKORBAN VAN a piros, a pörkölő és a forró tulajdonsága is a tűznek, amiről a többi nyelvben külön-külön nevezték el a TÜZET
Szóval csak ne akarjuk hanyagolni ezeket a kapcsolatokat. A magyar nyelvben ez mind benne van!
1. nem tudhatjuk mi mikor alakult ki, lehet, hogy 2 percel később a forró, mint a pörköl. vö: erre - arra - na, melyik volt előbb 2 perccel? Valószínűleg az erre. Hurrá! Van értelme ilyen ősi szoros kapcsolatot mutató szónál ezt tippelni?
2. A lényeg: Szoros etimológiai kapcsolat van. Ugyanolyan módon képződött mindkető mozgásból a tulajdonság.
FORR, (for-r, for gyöktől, pl. Erdélyben van Foró helység, mely másképen Forró; de az egész vétethetik hangutánzónak is; rokon vele a latin ferveo, hellen βρυω, βραζω, német brauen, brausen, brennen, warm, szanszkrit bhâr [éget, fűt], finn vari [forró], puraan és purajan [forrok], magyar pír, parázs, perg-el stb. továbbá [kút-] forrás értelemben az arab bir, héber bór, beér, német Born, Brunnen, skót purn
A FORr és a PÍR, PERG-el-el való rokonságot olvashatod a szótárban is, mint a nemzetközi szavaknál is.
A TŰZ szavunk nincs közvetelen etimológiai kapcsolatban a a PIROSSAL, de a FORRÓ igen."
"Mindegyik mozgásra vonatkozik, tehát ezt jelenti. MÉg az i-de is.
IDE, (1), (i-de v. i-d-e, mongolul inde); ih., mely által meghatározott közel helyre mutatunk, hogy a mozgást, cselekvést feléje irányozzuk."
Világosan leírtam, nem az I hang, hanem a D jelenti a mozgást. Az I hang mutató szó. Még Te is aláhúztad, hogy CSAK irányt jelent, ami ugyebár még távolról sem jelent mozgást.
"Ja és a szó ez a BALTA dolog és hasonmásai szintén világszerte megvannak, "
Pontosan!!! Ahogy a kör, a kunyhó és minden más korai szó hangja, hangjai megtalálhatók más nyelvekben, ahol felhasználták a gyök alkotásánál azt a hangot, aminek a jelentése számukra jellemző volt az adott gyök jelentésében.
"Másrészt nem általános szabályról, hanem tudatos kezdőhang változtatásról van szó, hogy új és más jelentésű szavakat lehrssen képezni."
Pont ez a módszertani probléma az elképzeléseddel: Nem azért van más hang egy gyökben, mert valaki egy másik gyököt akart kreálni, hanem azért, mert más jelentésű hangokból rakták össze őket nem tudatosan, hanem természetes úton, ösztönszerűen. Éppen ez utóbbit bizonyítja az a tagadhatatlan tény, hogy más nyelvekben is gyakran előfordulnak ugyanazon jelentésű szavakban azonos hangok. (vagy az első, vagy a harmadik, vagy mindkét hang egyezik.
kör =kreis (német) = kruh (cseh) = kýklos (görög), = ghera (hindi), = maru (japán), = doira (tadzsik)...
Alább a pontok helyén teljesen más a hangalak, ugyanakkor rendre egyezik a kezdő hang. (sok nyelvben a kutrica is felismerhető)
"Gyöke a hasításra, elválasztásra vonatkozó bal = vad, vál, (vá gyöktől, honnan vág is származik),"
Téves etimológia... a BAL se nem vad, se nem vál, és még csak nem is vág (az eredeti jelentése)
A B hang a bugyog, buborék, tehát valamilyen burok jelentésű, ami egyben a burokban levő, belső dolgokat is jelenti (bel, bél, -ba, -be), az L hangról nemrég volt szó (légies, könnyed, lendülő mozgás hangja) Tehát a BALTA szó gyökét úgy "fordíthatnánk": bele lendül. (a -TA ősgyök a föld hangja, itt helyhatározó, bele lendül ott/oda.
Az ősembernek egyáltalán nem olyan baltája volt, mint ma nekünk, és nyilván nem is arra használta, mint a mai ember, mert a kőbaltával nemigen lehetett vágni, csak ütni...
Az elejteni kívánt állatnak eltörték a csontját, bele ütöttek az állatba, vagy cöveket ütöttek a földbe, stb...
Nem elég felületesen ötletelni, hanem az adott kor körülményit kell figyelembe venni.
"Szóval a kezdőmássalhangzóval csak körültekintően.))..."
Hát igen... De a másodikkal is, sőt a közbülső magánhangzót sem szabad félválról venni, mert nem mindegy, hogy vagány, vágány, vigad, vég, vagy rör, rég, rág, rag, rúg, vagy var, vár, ver, vér, vir(ul), vagy tar, tár, ter(ül), tér, tor, tör, tőr, túr, tűr...
"VIRRAD valóban erősen hajaz a világosodás fogalmára. Végül is ez történik virradatkor."
Nincs ebben semmi ördöngösség... Mindkettőben ugyan az a kezdő ősgyök (VI) és mint tudjuk, az első ősgyök a harmadik hang jelentésének jellemző tulajdonságára utal.
Nyilván mindkét esetben a fénnyel kapcsolatos. (Lásd még: VI-llan, VI-llog, VI-llany, VI-llám, VI-lág(os) VI-rág, VI-dul, (felcsillan a szeme) VI-har (jellemzője a villámlás))
A harmadik hang viszont a mozgás, esemény hangja: Az R egy erőteljes, míg az L egy lágy, légies mozgást elevenít föl. Az már a gyökalkotók tetszésének kérdése, milyen jellegű mozgás ősgyökét alkalmazták a megalkotáskor. Úgy látszik számukra a virrad jóval erőteljesebb, mint a 'sima' világos, hiszen az előbbi esetben a fény elűzi a sötétséget, utóbbi meg csak úgy "van".
"A tűz piros is, mert pirít, veres is, mint a vér, ha valami hozzá ér, perzsel, és forró is, mert a folyadék forr rajta, ráadásul virít a sötétben."
Teljes fogalmi képzavar...
Korábban írtam, a veres/vörös/véres nem piros! A vörös is és a piros is más szín. Kb annyi köztük a különbség, mint a rózsa és a ciklámen (színek) közt.
És a vér nem forr(ó). és a viríthoz sincs köze egyiknek sem, mert ez utóbbi a VIRágzik szóra hajaz.
"Schott Vilmos a magyarég, török kük (gök), török-mongol tangrï, tenggeri, tegri, csuvas tora, saját mongol oktargoi szókban amagas, nagy, fenséges fogalmát vélik rejleni. ... A tunguz nyelvben gok, guk, gog, hok, ok, ög, eg tőszó (Kernwort) tűnik fel, ezekben gokda-kan (halom), gogda, gukda, hokdingga, okdi, ök-dson, eg-dsan, melyek mind magasat és nagyot jelentenek. A mandzsu nyelvben eléjönnek guk, kuk, chuch; a mongolban kük, küg, jüg, üg, jek; a szuómi finnben kuk, köyk, juk és koh, kuh, kok; a svéd-lappoknál tjokk (csok), osztyákoknál óg, och, nok, noch, a török családban kük, jog, jük, jïg, ög stb.
A magyarból felhozatik hegy, nagy és sok stb. Ide tartozóknak véljükág és hág is."
Magasra hág a nap. A hegyre hágunk fel. A hegy csúcsán van az éke, ahol az ég is van. Hegyesen süt a nap.
