A minap egy tudományos híradásban fekete-lyukak ütközésének gravitációs impulzusainak észleléséről adtak tájékoztatást.
A beszámoló szerint az észlelő műszer két 6 km hosszú lézernyaláb segítségével működik. A nyaláb egyikének az impulzus hatására hullámhossz megnyúlást észleltek.
Teóriám szerint a világmindenség "horizontjáról" hozzánk érkező fény vöröseltolódását nem a fényforrás távolodásától, hanem fény útja mentén lévő gravitációs mezők rendszeres változásai idézik elő, mintha impulzusok érnék, ugyan úgy ahogyan a fekete-lyukak találkozásának gravitációs impulzusi is korrigálták a mérőműszer fény nyalábjainak hullámhosszát.
Itt csak te titkolózol szuperfizikus, amikor - bizonyos alapfogalmak általad emlegetése okán - megkérdezik tőled, hogy a "gépészménöki képzésed" közben volt-e a kezedben
Úgy látom, te valami betegesen titkolódzó, fenyegető, tiltó környezetben nőttél fel, és azt képzeled, hogy a szabad világ normális lakói mind hasonló mentális görcsöktől szenvednek.
Egyáltalán nem hallgatott! Hanem épp ellenkezőleg, a relativitáselmélet sikerén felbuzdulva próbálta az áltrelnél is tovább fejleszteni, s egész fizikát egy általános térelméletre alapozni.
Te viszont olyan vagy mint a legrosszabb politikusok, s azt képzeled, ha sokat ismételgeted a hazugságaidat, akkor igazakká válnak.
Sajnos miután Einstein visszafogadta az "új étert", nem állt ki a nyilvánosság elé, és nem mondta ki egyértelműen, hogy a fényközeg létezése egyben a relativitáselmélet végét is jelenti.
Mint már írtam, egyrészt azért nem, mert ezzel saját nimbuszát rombolta volna le.
Másrészt pedig azért, mert arra már nem jött rá, hogy mi is lenne az "új éter", csak azt tudta, hogy nem lehet olyan, mint Lorentz régi étere.
Így azonban nem akadályozta meg, hogy a téves relativitáselmélet továbbra is a fizika része maradjon. Pedig valószínűleg jól tudta, hogy ezzel megmérgezi a tudományt.
Tehát lennie kellett az előző két ok mellett egy harmadik, még nyomósabb oknak is, amiért hallgatott.
Szuperfizikus naponta ismételgetett mesedélutánja az egy elkeseredett szélmalomharc.
De hiába,
"a téves relativitáselmélet tovább halad. . hódító útján"
Közben a mi szuperfizikusunk szuperfizikai fényközeg elmélete nem kell a kutyának se. Pedig igazán szorgalmasan veri itt a nyálát szegény reggeltől estig. Az pedig minden tökfilkó számára világos kellene legyen, hogy
"a fényhullámok olyanok mint a vízhullámok, nem terjedhetnek anyagi közeg nélkül."
A mélyen hívő relativisták inkább az elkeseredett szélmalomharcot választják.
De érdemes megvizsgálni a próféta, Einstein életútját ebből a nézőpontból. Ő mint a relativitáselmélet kitalálója, természetesen hitt is benne egy ideig.
Aztán nála is eljött a megvilágosodás pillanata. Rájött, hogy elmélete alapjaiban hibás.
Mert fényközegnek mégiscsak léteznie kell, nélküle nem terjedne a fényhullám.
De ha ismét van fényközeg, akkor:
- létezik egy fényközeghez kötött rendszer is, amely kiemelt jelentőségű
- vagyis a rendszerek nem lehetnek egyenértékűek
- a fénysebesség pedig nem lehet minden rendszerben ugyanannyi
- az MM kísérletet nem lehet azzal letudni, hogy éter nem létezik
Ezzel tulajdonképpen az általa felépített relativitáselméletet saját maga végezte ki.
És mit tett a felismerés után?
Sajnos nem állt a nyilvánosság elé, és nem mondta ki egyértelműen az új álláspontját.
Egyrészt azért nem, mert ezzel saját nimbuszát rombolta volna le.
Másrészt pedig azért, mert arra már nem jött rá, hogy mi is lenne az "új éter", csak azt tudta, hogy nem lehet olyan, mint a Lorentz féle régi éter.
Így aztán hagyta, hogy a téves relativitáselmélet tovább haladjon hódító útján és teljesen szétzilálja a fizikát.
Már 70 éves, amikor elé áll egy fiatalember, és közli vele, hogy mindaz, amiben hitt egész életében tévedés és hazugság volt.
Mit tehet ilyenkor? Két lehetősége van:
1. Elgondolkodik. Rájön, hogy valójában nem megértette, hanem csak "megtanulta" a relativitáselméletet, mert ezt várták tőle, ezért jutalmazták. De 70 évesen már nem tud megváltozni. Úgy dönt, hogy visszavonul, és nem akadályozza a változást. Jöjjenek a fiatalok, mutassák meg, hogy tudnak jobbat, mert ez a dolgok rendje.
2. Összeszedi maradék erejét és harcol. Harcol azért, amiben egész életében hitt és még hisz ma is. De nem mer elgondolkodni rajta, mert retteg, hogy beigazolódik a félelme. Agresszívvá válik, és nekimegy mindenkinek, aki kritizálni meri hitét, a dogmáit, és a hitét megtestesítő bálványt. Harcol a végső leheletéig, és büszkén távozik abban a tudatban, hogy ő egy hős volt, a hit egyik utolsó védelmezője.
Szakmai érvekkel nem tudtál előállni. Minden próbálkozásod egyre jobban megmutatta a felkészületlenségedet, logikai ficamaid elárulták a gondolkodásod felszínességét. Intrikáid, vádaskodásaid, hazudozásaid lelepleződtek.
"Vegyünk egy példát . . ."
Az effajta a képzelgésnek semmi köze a valósághoz, akkor se, ha te "egy példának" nevezed.
Ilyen gyermeteg mesékkel csak magad tudod becsapni, és vigasztalni szuperfizikusi ábrándjaid kudarca miatt.
Tegyük fel, hogy valaki bebiflázza a relativitáselméletet, levizsgázik belőle, és jó jegyet kap.
Büszke magára mert kivívta tanárai elismerését, és elhiteti magával is, hogy érti a relativitást.
Munkába áll egy kutatóintézetben, ahol az érvényesülésének záloga, hogy minél jobban kimutassa lojalitását a vezetők iránt, akik szintén Einstein követői.
Nekik is igyekszik megfelelni, és véletlenül sem jut eszébe, hogy megkérdőjelezze a "modern" tudomány igazságait. Cserében lassan emelkedik a ranglétrán. Elmegy nyugdíjba úgy, hogy igazából semmi újat, semmi említésre méltót nem alkotott. Ettől megkeseredik. De tartja benne a lelket az a tudat, hogy ő egy nagy tudású valaki, aki képes volt megérteni a relativitást.
Már 70 éves, amikor elé áll egy fiatalember, és közli vele, hogy mindaz, amiben hitt egész életében tévedés és hazugság volt.
szuperfizikus, soha nem jártál egyetemnek még a közelében sem.
Amúgy igenis lehet vitatkozni a vizsgáztatóval, kellő merészséggel, de lehet, és ezt értékeli is. Többnyire azután, hogy a tétel kötelező penzuma megvan.
Látom számotokra egyszerűen felfoghatatlan, hogy léteznek nálatok sokkal jobb képességű diákok, akik nem bemagolják, nem félelemből visszamondják, hanem megértik.
Igazán sajnálom a frusztrációtokat, de talán valami könnyebb iskolát kellett volna választanotok.
Ehelyett most itt nyalogatjátok a sebeiteket.
Mint relativitástagadók, önjelölt géniuszok és szuperfizikusok.
"az a "jó", aki betéve visszamondja a tanítottakat. ha nem, értékelése is olyan. ez bizonyos félelmeket is kelt(-het). a félelem pedig nagy úr."
Igen, én is így látom.
Az egyetemeken aki nem ugyanazt mondja vissza, mint amit a professzor mondott, az bukik a vizsgán. Ezt jól tudják a diákok.
A butábbja gondolkodás nélkül vissza mondja, és még jó jegyet is kap rá, amire nagyon büszke.
Aki képes elgondolkodni a tananyagon és esetleg kételyei támadnak, annak két választása van:
- vagy őszintén elmondja a kételyeit, de akkor nem lesz diplomája
- vagy a diploma érdekében eljátssza a jó diákot, visszaböfögi a tananyagot, de közben tudja, hogy hazugság az egész. Legfeljebb aznap nem néz tükörbe.
"Egy bizonyos kor felett az emberek nagy része már nem tudja befogadni azt, ami nem egyezik az ő eszmerendszerével."
"öregkor változókor" v. már nem? :O :))
"Vagyis már nem képes megújulni."
korát tekintve nyilván, de gondolkodása változhat.
"De ez nem mindig korfüggő."
ez inkább, mert vannak akik nem is érdekelődnek nem egyértelmű dolgok iránt, jó nekik úgy ahogy épp van. szért a tanítás sem párbeszéd jellegő, még a vitatható, v. többértelmű kérdésekben sem. az a "jó", aki betéve visszamondja a tanítottakat. ha nem, értékelése is olyan. ez bizonyos félelmeket is kelt(-het). a félelem pedig nagy úr. :O
