Nem tudom, de anno mikor én jártam iskolába minden szünetben volt felügyelő tanár. Sokan a szünetben szedték össze az intoket. Még én úgy emlékszem ha valaki elesett rögtön szóltunk a tanároknak.
Ezek szerint lehet maga az esés a gyereknek, meg a többieknek sem tűnt veszesnek. Még azt tudom elképzelni valami fejlődési rendellenesség lehet a háttérben, pl Marfan sy, vagy agyi aneurysma.
Esetleg ültek a tanáriban!!!!! ma már az is baj, ha a tanár állandóan felügyeli őket:(((( Elesett, felállt és ment tovább a többivel, dolgozott az adrenalin!!!!!
Nekem az esetről meg egy kérdés merül fel. Az iskolában leesik a lépcsőn egy gyerek. A tanárok mi a francot csináltak? Mert a cikk alapján a gyerek csak otthon szólt, a tanároknak tudomása sem volt egy ilyen esetről. Valószínűleg nem változtatott volna semmit, de azért furcsa hogy egy kesobbiekben halálos kimenetelu iskolai balesetet észre sem vesznek.
Annyira sajnálom, hogy ezt kell írjam: Kásler Miklós elvei, nem Kásler Miklós elvei.
Nem tudom, ki hogy van ezzel, de rendszerint, mi halandók, csupán be-és rácsatlakozunk egy, esetlegesen idővel több (kultúrkörünkben általánosan elfogadott) eszmére, oszt ezzel/ezekkel el is vagyunk életünk végéig.
Ha Kásler Miklós bantu volna, nem ezeket az (eszmei értékeket) elveket vallaná.
Most ezt tényleg le kellett írnom?:-)
Ami viszont tényszerűen, legalábbis (hogy ismételjem magam) ebben a kultúrkörben, nem kérdőjelezi meg az ő eszmeiségét. (Na most lett elegem magamból!)
A nyelvészet bizonyos része teljesíti a kritériumokat, de nem az egész. Ezen az alapon az asztrológia is tudomány, hiszen valóságos csillagképekkel foglalkozik. A következtetéseivel van a baj, pont mint a nyelvészetnél.
Senki nem erőltetett semmit senkire, pici malaccsősz. Akár hiszed, akár nem, a nyelvészet is tudomány - és te abszolút nem értesz hozzá, úgyhogy maradj a röfikéidnél.
Dr. Andrássy Péter arról ír, hogy kisebb-nagyobb megszakításokkal 10 éve dolgozik együtt Székely Lászlóval. Osztályán rengeteg betegnél állítanak fel olyan diagnózist, amelynek megoldása néha sürgős, néha tervezett szívműtét, pácienseik 90 százalékát pedig a GOKI-ba küldik.
Székely kétheti rendszerességgel jött ki az osztályunkra, ahol megbeszéltük a két hét alatt műtétre váró betegeket. Amennyiben konzíliumunk úgy döntött, hogy műtét a megoldás, ő elvitte a betegek anyagát és ő vagy egy kollégája berendelte a beteget műtétre. Ha sürgős eset volt, elég volt telefonálni és szükség esetén azonnal megoperálták a beteget. Késlekedés miatt az utóbbi öt évben sürgős szívműtétre váró beteget nem veszítettünk el. Nekünk Székely doktor elsősorban nem a „sztársebész” volt, hanem egy kolléga, akinek a beteg érdeke az első. És mindegy volt számunkra, hogy egy hajléktalanról, egy drogos terhes asszonyról vagy bárki másról van szó, a beteget nézte. Felsorolhatatlan ez az utolsó ötéves együttműködés hány beteg életét menthette meg
— írja az osztályvezető főorvos, aki szerint a szakmában sokan kérdezgetik, hogy mi lesz Székely Lászlóval, de eddig senki sem állt ki mellette nyíltan. Megfogalmazása szerint önmaga miatt ír, hogy később ne kelljen önmagának szemrehányást tennie, hogy nem figyelmeztetett időben:
én egy tisztességes, a betegek érdekét szem előtt tartó, kitűnően felkészült kollégát ismertem meg benne. Ezt a következtetést nem egy vagy két eset alapján, hanem több száz közös eset után vontam le.
Nézd, a történelem nem egyéb mint a krónikások, történészek véleményének a gyűjteménye! Hogy mennyi az igazság bennük, az sohasem fog kiderülni teljes mértékben!
Amikor a legújabb kor, általunk is átélt évtizedeit viszontlátjuk a történelem könyvekben, tanulmányokban, nem hiszünk a szemeinknek! Mintha nem is egy világban éltünk volna az íróikkal!
Ha pedig a mai történések tükrözése ennyire eltér a valóságtól, miért kellene a régiekről jobbat feltételezni? Az ember gyarlóságai nem változtak meg az idők folyamán!
Ezért nem tartom tudománynak a történelmet, csak egy szakmának a kutatását.
