Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Kellemes bizony :) Itt ahol most jártál, még nem voltam, de a margitszigeti japánkertet már sokszor megcsodáltam. És van egy ilyen kert Szentendrén is, túl a belvároson, a kikötők magasságában, az elég árnyas, és ott is sokféle építészeti mármint táj-kertépítészeti elem megtalálható. Nekem ezek annyira tetszenek, hogy otthon is vegyítem az angol kertészet elemeivel.
A mai délelőttre kellemes elfoglaltságot találtam. Felfedeztem, hogy van egy bolhapiac, amiről idáig nem is tudtam. Amióta a Petői Csarnok előttit becsukták, nem jártam ilyenen, úgyhogy ezt a mulasztást sürgősen pótolni kellett. Meg is tettem.
A zsibvásár a budai virágpiac helyén, szombat-vasárnap működik, a hangulata pedig nagyon kellemes, emlékeztet az általam előbb leírt helyre.
Nézelődtem és nézelődtem, volt mit!
Hosszú lenne felsorolni, mi minden volt. Néhány holmiról elképzelni sem tudtam, ki akarná megvenni, ilyen volt egy serpenyő, amiről lekopott a teflonréteg, olyan seprű, amin alig volt cirok, csorba tányér, ilyesmik. Viszont ez is hozzátartozik a hangulathoz.
Jó néhány érdekességet is láttam, még akkor is tetszettek, ha nem vettem meg. Például olyan cérna, amit még fából való spulnira tekertek, annyi kötőtű, hogy két nyugdíjasklubnak elég lenne, kés-villa-kanál, tányér, pohár, lábos fazék (használhatóak, sőt némelyikük új) minden tételben. No meg jó sok könyv! Ez utóbbiak méltányos áron, de csak egyet vettem.
Találtam olyasvalamit, ami tetszett, de szerencsémre nem tudtam volna hová tenni. Képzeljetek el olyan vasból készült, félméteres modelleket, amik elég jól utánozták az eredetit. Volt betonkeverő, traktor utánfutóval, úthenger és végül a kedvencem: hajóhinta! A hozzá vezető rámpával együtt. Meglöktem, hangulatosan nyikorgott.
Ha lett volna pénzem és helyem, biztos nem tudok nekik ellenállni. Még akkor is így lett volna, ha alapos rozsdátlanításra és új festésre szorultak.
Aztán újabb megdöbbentő élmény: az utóbbi tíz év legrondább, kutyát ábrázoló, porcelán nippje! Ráadásul kettő volt belőle. Alig tudtam levenni a szememet róla. Amikor az árus közeledett, gyorsan továbbálltam.
Láttam még egy igazi, klasszikus szódagépet. Bevallom, ha akkor és ott valaki megkínál egy hosszúlépéssel vagy egy nagyfröccsel, szívesen elfogadtam volna. Ennek híján jól jött a palack víz, amit magammal vittem.
Volt egy csodás, nagypapáknak (no meg nekem) való fülesfotel, aminek kilógott a bélése. Legalább látszott, hogy az valóban lószőrből készült.
Végül is egy pici cserépben lévő virágot vettem, az eladója, egy fiatal lény kedves és hozzáértő volt.
No meg fél kiló epret, mert ennek az illatnak képtelen voltam ellenállni. Nem is beszélve arról, miért kellett volna ellenállni?
Nem állítom, hogy törzsvendég leszek itt, de az év folyamán biztos kilátogatok még egyszer-kétszer.
Nemrégiben értesültem arról, hogy Zuglóban létezik egy nem túl ismert japánkert. Azt tudtam, hogy az Állatkertben van ilyen, két éve láttam is. Már éppen eltökéltem, hogy újra megnézem, de kiderült, hogy az Állatkert csak előjegyzéssel látogatható, én meg
jobban szeretem magam beosztani az időmet.
Miután elmaradt mind a kaktusz, mind az orchidea kiállítás, no meg a Gardenexpo, valamivel kárpótolni kell magam!
A kert az iskolaépületből nyílt. Egyéb látnivaló is akadt, hiszen ez egy kertészeti középiskola, de a japánkertet néztem meg elsőnek.
Nem volt valami nagy helyen, de nem is ez a kert lényege! Egymás mellé illő növények, szépséges, vízmosta mészkősziklák, aprócska vízesés, a furfangosan kanyargó patakocskát több, másfél arasz széles híd ívelte át. Egy kicsit nehezemre esett átkelni rajta, mert elég keskeny volt, de a harmadik alkalommal belejöttem, és már játszi könnyedséggel ment.
Találtam egy csöpp teázópavilont, ott leültem, hogy nézegessek. Inkább kávés vagyok, de ha valaki akkor és ott felszolgált volna egy csésze forró teát, nagyon örültem volna neki.
Mindehhez tessék állandó madárdalt is elképzelni.
A legjobban egy hatalmas fenyő tetszett, aminek az ágait úgy növesztették, hogy szinte vízszintesen helyezkedtek el. Néhány lehullott tobozt kézbevettem, arasznyi nagyságúak. Magát a fát nem tudtam átölelni, még legalább egy ember kellett volna hozzá.
Ha már ott voltam, szétnéztem a többi helyen is. Jó sok, különböző nagyságú, méretű és formájú követ láttam, alighanem sziklakertet terveztek.
Sajnos, elég kevés növényt ismertem meg, a bambuszt, ami a kerítés mellett nőtt, azt viszont rögtön.
Láttam magaságyást is, nagyon megtetszett. Végre úgy lehet(ne) gyomlálni, hogy nem kell hétrét görnyedni. Igaz, csak pár zeller, illetve eperpalánta volt benne, de a lehetőségek ennél jóval nagyobbak.
Láttam néhány üvegházat is, ki volt írva, hogy belépni tilos! Az viszont egy szóval sem, hogy benézni sem szabad, ezért meg is tettem. Akkora, komposztba ültetett tökindát láttam, mint eddig még soha, mi több, két aprócska termést is.
A másik üvegházban szobanövények, szép rendesen cserepekbe ültetve.
Láttam még szép sorba ültetett szőlőtőkéket, csodás lilaakácot (még vagy már nem virágzott), no meg néhány tő rózsát. A kedvencem egy sárga, piros szegélyű volt, bódító illattal. Volt egy mélyvörös virágú is, csalódásomra annak nem volt illata.
Mintegy másfél órát járkáltam-nézegettem, de ez kellemes időtöltés volt!
Én is, érdekelne, hogy sikerült átalakítani. Jelenlegi állapotában úgy fest, hogy 1953 óra ki sem festették. Ezek után nem is fogják, hiszen nagyobb átalakítások várhatóak benne.
Visszakerestem, nekem ez a volt a benyomásom, közvetlenül:
"Én magam nem tudom elképzelni, hogy ilyen mértékű veszteség után hogy lehet tovább élni az életet bárkinek." ezt dmmddm írta, ő meg előbb olvasta a regényt, Férfiidők lányregénye címmel
erre ezt írtam
Nem csak tovább élni, szóval csak úgy lenni és várni a múlást, hanem értékkel tartalommal megtölteni, előre nézni, kiutat keresni, nekem ebben volt a legnagyobb erőssége. És most az Utas és holdvilág záró gondolata jutott ide: "És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami."
A film nagyon szép, nagyon szerethető, szívmelengető, előremutató vagy kiút kereső, igen finomra hangolt.
A filmet láttam moziban tavaly ősszel. Közönség találkozós volt, és azon ritka kivétel volt, amelyikről eljöttem idő előtt. Persze, ha Emese is ott lett volna, akkor maradok. Elismerem ezt az időskori teljesítményt, meg az élettörténet ilyen módon való megörökítését, de vizuálisan valahogyan nem fogott meg. Kicsit természetellenes volt a szememnek.
Amúgy Fahidi Éva története előtt kalapemelés, csak ez a film nekem jött be.
Megnéztem, és nem is bántam meg! Viszont el kell ismernem, hogy Klára tanárnőjének a véleménye, hogy ez a lány irritálja az embereket, nagyon találó! Persze, minden kamasz idegesítő, és ezeknek a fiataloknak súlyos emlékei voltak a háborúról. Kissé motiválatlan az orvos, miért pátyolgatja annyira ezt az erőszakos lányt?
Viszont feltűnt, milyen sok a sötét kép. Jó-jó, a lakásokban lehet, hogy elég gyenge lámpa világított, de a ritka, szabadban játszódó jelenek egy része is homályos. Úgy látszik, mostanában ez a szokás.
Viszont ha a film még most is foglalkoztat, akkor biztos, hogy érdemes volt megnézni!
Először azt hittem elbénáztam, mert az egyiket nagyon meg akartam nézni, de közben kicsúsztam az időből (nem figyeltem eléggé), de meghosszabbították vasárnap éjfélig. Szóval a hétvégén megnézem.
A "Létezés eufóriája" a kiszemelt "áldozat", már régóta fenem rá a fogam, csak moziban nem nagyon játsszák mostanában. Élőben is megnéztem volna ("Sóvirág"), januárban volt két előadás, de már nem volt rá jegy. Ez kérdéses, hogy lesz-e még, mivel Emese terhes (lehet, hogy már meg is van a baba), és Fahidi Éva kora miatt necces, hogy lesz-e visszatérés.
A rendező Szabó Réka a Tünet Együttes vezetője (majd róluk is írok), az egyik főszereplő, Cuhorka Emese pedig a kortárstánc ismert alakja. Én épp az utolsó pillanatban láttam őt a MU Színházban a Hodworks* "Szólok" című előadásában. Ebben három táncos rövid egymás utáni jelentei vannak, mint kiderült már párat ki is kellett hagynia, mert terhesen már nem tudta megcsinálni. (Amúgy ez volt a korábban említett interaktív előadás, némi provokatív elemmel. És igen, néha meztelenül. :D)
*Ez egy elég zűrös dolog, sok táncos szerepel több helyen is. Úgy tudom, Emese is a Hodworks-höz tartozik, de nem 100%.
Egy újsághírben olvastam, hogy a Lágymányosi pályaudvar épületét múzeummá alakítják. Többek között ott lesz az elbontott vasútmodell-kiállítás is. Pont stílusos!
Köszönöm szépen ezt a részletekbe menő ismertetést, elolvastam a linket is, érdekes volt, hogy Hódról nem láttam mosolygós képet, csak ilyen nagyon markánsakat. No szóval én a magam részéről biztosan nem akarom kizárni ezt a most még bizarrnak tűnő vizuális élményt, van az a pici szeglet, ahol ennek tere van, nálam is.
Bizony jól gondolod. .-) Az ánuszát talán nem annyira, mert általában mozgásban vannak, de időnként röpködnek a fütyik. :-) Szóval előfordul teljes meztelenség a lányok és a fiúk részéről is. Többnyire csak az előadás egy részében, és néha 4-5 táncos is van a színpadon.
Társulattól is függ, van akinél egyáltalán nincs, van akinél mindig. Annyira még nem vagyok képben, nem láttam még mindenkitől előadást. És függ a helyszíntől is, pl. a MüPába aránylag nyugodtan elmehetsz*, de a Trafóban már lehet rá számítani, a MU Színházban aztán pláne. Nyilván az ilyen előadások csak ilyen helyeken mennek. A MU pl. max 150 fős, de lehet kevesebb is, ha pl. körben helyezik el a székeket, akkor 60. Amúgy is elég közel vannak a nézők, ilyenkor végképp (általában interaktivitás esetén ilyen, de nem okvetlenül).
És az előadások nem teljesen fixek (persze a váz megvan), mint pl. egy "rendes" színházban, a nézők reakciójától is alakul, mennyire hangoldónak rá az előadásra, vannak/lehetnek kisebb változások. Előfordulnak improvizációk is, pl. pont a linkelt Grace-nél (még az ősszel láttam, nem ezt a januárit) simán beépítették a darabba a tánctérre berepülő poloskát. Az interaktív előadásoknál még több függ a nézőktől, hogyan reagál a "közeledésre", pláne ha provokál is. A szünetben hallottam pl. hogy ő azt nem csinálta volna meg (egyszerű dologra kell gondolni, nem provokáció volt, akkor még nem is voltak meztelenek).
*Nem tudom mi van, ha olyan előadás kerül a MüPába, amiben amúgy előfordul pici meztelenség? Valószínűleg ott kimarad. Pl. a Trafóban a Frenák Pál Társulat Cage (Ketrec, ennek a díszlete látszik az egyik ilyen 360 fokos kamerás linken) c. előadásában egy rövid ideig egy van férfi meztelen táncos, de szinte nem is látni belőle semmit, ezzel mi lenne a MüPában nem tudom. Ott a Birdie-t láttam tőlük, abban nem volt, azt játsszák a Nemzeti Táncszínházban is.
A Hodworksnál szinte tuti a meztelenség, ezt jelzik is a műsorban:
Szóval ha esetleg rászánod magad, előtt érdeklődjél! :D De mondom széles a skála, a végig tényleg nem meztelen tánctól a prózával, színdarabbal performansszal kevert kísérletező előadásig bármi lehet.
Ha valaki rászánná magát a kortárstáncra, előtte azért kérdezzen. Nem muszáj rögtön a legextrémebbe belefutni. :DDD
Amúgy ez egy nagyon tág műfaj, valamelyik tényleg tánc, de sokszor a tánc, performance, színielőadás és egyéb műfajok keveréke (néha szinte nincs is kimondott tánc), sok kísérletezés, néha provokál, megbotránkoztat (már akit lehet :D), szóval ingoványos a terep. :D
Ja, és amire fel kell készülni, hogy teljesen megszokott a meztelenség. Persze egy részében egyáltalán nincs, de egyes társulatoknál az a furcsa, ha egy előadásban nincs. :D És nem csak a nők... :-) Általában szokták jelezni a műsorban, de nem mindig.
Szerencsére még én sem unatkoztam, annyi szép dolgot találok a kertben, amit újítok, módosítok, áttelepítek, estére azt veszem észre, szakadni szét a derekam, fáj a térdem.
