"nem kellene úgy rájuk támadni, mintha valami főbenjáró bűnt követtek volna el"
Szerinted én rájuk támadtam? Iszugyinek pl. megemlítettem néhány olyan kísérleti tényt, ami ellentmondani látszik az elméletének. Pl. az úrállomás folyamatos szabadesésben van, mégsem tapasztalták, hogy a lebegő tárgyak gyorsulni kezdenének a tehetetlen és súlyos tömeg aránya szerint. Ezekre ő nem tudott értelmes magyarázatot adni, minden az EM erőkre fogott de magyarázat nélkül. Ha pedig ezt nem hittem el, akkor ő nevezett engem gagyának. És nem fordítva. Ezt a minősítést eléggé sokan kiérdemeltük... :-)
Rátámadni valakire nem ugyanaz, mint vitatni az álláspontját. Két különböző dolog az, hogy elfogadom a jogát az álláspontja kifejtésére (elfogadom), vagy elfogadni hogy az álláspontja jó (sík hülyeség).
És el kell fogadni az olyan szélsőséges véleményeket is, mint ami astojané vagy iszugyié. Láthatóan nem tudják vagy nem akarják elfogadni a tényeket. De mivel ez csak egy fórum, és ők mint magánemberek nyilvánitják ki a véleményüket a tudományról, emiatt nem kellene úgy rájuk támadni, mintha valami főbenjáró bűnt követtek volna el vagy a tudományt akarnák kiforgatni a sarkából.
Milyen fórum lenne ez, ha mindenki illedelmesen a könyvekből idézgetne végső igazságokat?
Azt mondod, egy modellnek jól definiáltnak kell lennie. Oké. De ehhez nekem mi közöm? Én nem vagyok tudós, csak egy fórum leírtam a véleményem valamiről. Lehet hogy semmi értelme az egésznek, lehet hogy majd 200 év múlva valakinek ad egy ötletet.
Hol járna most a tudomány, ha senki nem fantáziált volna ilyen értelmetlen dolgokról. Az igazán vad fantáziálól azok, akik a 11dimenziós bránokból és húrokból akarják felépíteni a világot. Tegyék, ez a dolguk. Nekem meg ez a szórakozásom. Iszugyinak meg az, hogy ugyanazt leírja ezerszer. Irja, ha ettől jobban érzi magát. Nem árt vele senkinek.
Amivel az embereknek ártanak, az valahol másutt kell keresni.
Azzal semmi baj nincs, ha érdekes számszerű öszefüggésekből próbálsz modellt kitalálni. Pl. a Balmer formula ilyen érdekes számszerű összefüggés volt. Jól működött, és csak jóval később adott rá értelmezést egy használható általános modell.
Egy modellnek jól definiáltnak és világosnak kell lennie. Az nem baj ha teljesen absztrakt, az sem baj ha bevezet új fogalmakat amik eddig nem szerepeltek a fizikában és nincs klasszikus megfelelőjük.
Az azonban szerintem nem elfogadható, ha a fogalmai nem jól definiáltak, a szabályai nem egyértelműek. Akko nem fizikai modell, hanem new age szalonfilozófia.
Ha az állóhullámtér a fotonra is hat, akkor már semmiképpen nem lehet rezgő elektromágneses tér, mert az csak töltésekre hat. A fotonra kiterjeszteni ezt a modell csakis úgy lehetne, ha feltételezném, hogy maga a téridő állóhullámairól van szó.
Még egy megjegyzés a vibrációt ábrázoló programhoz. Ha közelítünk c-hez, akkor a moduláció hullámhossza egyre kisebb lesz. Ezeket a rövid hullámhosszakat a program már nem ábrázolja helyesen, a pixelek adott nagysága miatt egy újabb, látszólagos moduláció jelenik meg. Ne tévesszen meg senkit, ha egy bizonyos sebesség felett a hullámhossz elkezd nagyobbodni. Valójában rövidül, de az egy pixel méretűnél kisebb dolgok nem ábrázolhatóak a monitoron.
r:7.044850718840330e-16 m E:1.397949934516888e+02 MeV 1.001610755619064e+00 l:6.065775539802652e-13 m E:5.109989099021028e-01 MeV 1.000000000106580e+00 x m(e) r:5.291772082388662e-11 m E:27.21138 eV
l(qm):3.324918460055154e-10 m r(qm):5.291772082952704e-11 m
Na így sokkal kényelmesebb, nem kell elképzelni semmit, majd a gép 'elképzeli' nekünk.
Igy alakul ki egy vibráció egy mozgó ponton egy állóhullám-térben. Ezt írja le az egyenlet, ez a részecske hullámfüggvénye. /szigorúan az itt leírt krakpotelméleten belül/
És ilyen egy állóhullám, ami egy másik forrás belépése miatt alakul ki. Ez a kép jobb oldalán áll. Ha most elképzeljük egy pont mozgását egyben a hullámtérben, az intuiciónk még mindig nem segít abban, hogy megértsük, hogy is alakul ki a vibráció vagy moduláció.
Az emberi gondolkodás nagyon érdekes. Amikor először megláttam a képletet, és rájöttem, hogy ez egy részecske mozgása állóhullámokból álló térben, nem tudtam elképzelni, hogy alakulhat ott ki bármiféle moduláció. Az ember azt hinné, hogy mindegy, hogy megy a részecske vagy nem, az állóhullám az állóhullám. De a dolog nem ilyen egyszerű. Igazából akkor értettem meg, amikor felrajzoltam az egész szituációt.
Ezt a topikot nem kellett volna áthozni, mert nem a tudomány rovatba való, és először nem is ide írtam. Bár felőlem maradhat. Gondolom iszugyinak nem tetszett, amikor a fotonokról kezdtem csevegni. Én tények ellen nem harcolok, a fotonok jelenleg a fizikából eltávolíthatatlannak tünnek.
Mivel a régi Dopplerrel számolva pontosabbak a kapott eredmények, szinte biztos, hogy az egész tényleg csak játék a számokkal, hiszen a relativitás a pontosabb modellje a valóságnak.
r:7.044850718840330e-16 m E:5.581579759870600e+02 MeV 1.999560278517446e+00 l:6.065775539802652e-13 m E:5.109989099021028e-01 MeV 1.000000000106580e+00 x m(e) r:5.291772082388662e-11 m E:27.21138 eV
l(qm):3.324829930671497e-10 m r(qm):5.291631184062524e-11 m
Amint láthattad, a foton E=hv energiájával számolok nem a Maxwell egyenletekkel. Emiatt ez a krakpot modell egy elég átgondolatlan és keverék modell. De csak ennyit sikerült összehoznom pár nap alatt.
Ez az utolsó gondolatom már nagyon elszakadt a modelltől. A gravitáció Einstein szerint egy tehetetlenségi erő pont mind a Coriolis erő. Valójában csak bizonyos nézőpontból vehetünk fel erővektorokat. Ehhez hasonló a mágneses mező is. Az itt leírt krakpot elmélet szerinti állóhullámokat helyettesíteni lehet a téridő egy újabb görbületével, és ekkor a mozgó elektront nem egy rezgő elektromágneses tér befolyásolja, hanem egy olyan erő, amit a téridő görbülete hoz létre, pont mint a gravitációnál. Csakhogy ennek a görbületnek nagyon kicsi a 'hullámhossza', nagyon sűrűn vált irányt.
Talán a kétréses interferencia kisérletet is ki lehetne magyarázni ezzel a terret mindenhol kitöltő állóhullámokkal. Ekkor azt az információt, hogy a második rés myitva van vagy nincs, ez az állóhullám-tér tartalmazná. Igy foton lehet részecske /valójában az is/, és nincs szükség arra, hogy mindkét résen átmenjen. Csupán az állóhullám-térrel kell interferálnia.
Nehogy azt hidd hogy én teljesen értem. Csak megpróbáltam aköré az egyenlet köré valamit felépíteni. Ez sikerült.
Tudom, hogy a régi fizika szerint két töltés ha kering egymás körül, akkor sugározniuk kell. Oké, ezt is figyelembe veszem.
Ha a világegyetemben csak egyetlen ilyen pár lenne, akkor egy idő után elvesztenék az energiájukat, és egymásba zuhannának.
De tegyük fel, hogy a tér tele van ilyen elektron-pozitron oszcillátorokkal. Ebben az esetben a veszteséget a többi rezonátor pótolja, ami miatt maradhat egy stabil állapotban minden oszcillátor.
Az állóhullámot a teret kitöltő azonos frekvenciával rezgő oszcillátorok hozzák létre. Ha ebben a térben mozog egy elektron, akkor ennek egy részét hátulról kapja, másik részét elölről. Ezt írja le a relativisztikus Dopplert tartalmazó képlet.
"Van egy elektron-pozitron pár, amik egymás körül keringenek a hagyományos fizika törvényei szerint c sebességgel."
Gondolom közel c sebességet értesz a sebeség alatt.
Mennyire klasszikus fizika szerint? Maxwell klasszikus elektrodinamikájában ez nem stabil. Kvantummechanika szerint számolva meg mindjárt két alap frekvencia is adódik, aszrint hogy a spin egyforma vagy ellentétes.
Fontos észrevenni, hogy a modellben nem az számít, hogy az elektron-pozitron pár kering egymás körül. Csakis a teret betöltő rezgésegből kialakuló állóhullámok a fontosak. De ezeket felfoghatjuk úgy is, hogy a téridő ilyen 'hullámos', és az elektron, amikor mozog benne, akkor a tehetetlenségi erők miatt mozog úgy, mintha ilyen frekvenciájú elektromágneses térben haladna.
Újra leírom, ez csak egy krakpot elmélet, játék a számokkal. Semmit nem akarok cáfolni sem bizonyítani.
A krakpot elmélet tömören összefoglalva. Van egy elektron-pozitron pár, amik egymás körül keringenek a hagyományos fizika törvényei szerint c sebességgel. Ennek a keringésnek kiszámolható a frekvenciája, ez lesz az f0. Minden további számítás erre épül. Ezzel a frekvenciávan közelíthető a pi+ mezon tömegenergiája.
A következö rész az elektron Compton hullámhosszát számolja. Ez v=c/alpha után van. Itt az elektron ennyivel közeledik egy az elöbb leírt elektron-pozitron párhoz, és ennyivel távolodik egy másik ilyen pártól. Az ezekről érkező rezgés a mozgás miatt Doppler-eltolódást szenvednek, és együtt egy moduláció adnak, aminek a frekvenciája c/137-nél egyezik az elektronhoz rendelhető Compton-hullámhosszból számolható frekvenciával. Ezt a frekvenciát lehet az elektron sajátfrekvenciájának tekinteni, ha az elektron egy húr. Tehát ennél a sebességnél egy rezonancia hatás lép fel, és emiatt ez a sebesség az elektron számára egy kitüntetett sebesség.
Az ezutáni rész ezzel a frekvenciával számol tovább, amiből az elektron c/137 sebességére adódó deBroglie-hullámhossza adódik, ami mint ismert, az atom körüli első 'pálya' kerületével egyezik meg.
Az igazi az lenne ha azt mondhatnám, hogy az elektron az atom körül azért megy alapállapotában c/137 körüli értékkel, mert ekkor rezonál a sajátfrekvenciája az őt körülvevő tér Doppler-eltolódott és modulálódott frekvenciájával. Sajnálatos módon ekkor már hallgatólag feltettem, hogy az elektron mégsem pontszerű, hanem valahogy rezeg.
A kvantummechanika se fogja tudni elkerülni ezt, fel kell majd adnia a pontszerű elektron képét.
Az anyagnak a fotoeffektusnál fellépő különleges viselkedését a hagyományos fizikával csak nagyon nyakatekerten lehetne kimagyarázni.
Ki lehet találni a 7.oldalon levő cáfolatokra valamit?
"Ha van fotoeffektus, akkor a fotoáram a fénybesugárzást követően általában igen gyorsan (kb. 10-9 s-on belül) megindul (ábra). Ez a tapasztalat ellentmondásban van a klasszikus képpel. Ha ugyanis a beérkező fény energia-áramsűrűsége Φ, és az a felület amelyből az elektron begyűjtheti a fényenergiát Ae, akkor ∆t idő alatt az elektronra ∆E = ΦAe ∆t energia esik. Ebből az összefüggésből következik: ahhoz, hogy egy elektronon a kilépéséhez szükséges W0 energia összegyűljön legalább W ∆t = 0 ΦAe idő szükséges. A kísérletek során általában használt fémek és fényforrások esetén a szereplő mennyiségek nagyságrendje: W0 ≈ 10-19 J, Φ ≈ 10-5 W/m2, Ae ≈ 10-19 m2, amiből ∆t ≈ 105 s ≈ 28 óra, szemben a tapasztalt 10-9 s-mal. "
Erre még lehetne azt mondani, hogy az egész fémfelület nyeli el az energiát, és ekkor pár negyzetmilliméteres felületen levő atomok számával már ellensúlyozni lehetne az elnyelődés idejét. De azt már nem lehetne megmagyarázni, hogy az energia az egész felületről miként jut el egyetlen atomhoz.
A kilépő elektron energiájának a foton frekvenciájátóli függését pedig sehogyan nem lehet a hagyonányos fizikán belül értelmezni. Ugyan ez mondható el az energia amplitudó-függetlenségéről is.
Miféle fizikai világot lehetne ehhez a modellhez elképzelni?
Az egymás körül keringő elektron-pozitron párok lehetnének az atommagban levő kvarkok, vagy lehetnének a vákumot alkotó kimutathatatlan egységek, amik allóhullám-szerű terükkel meghatározzák a pontszerű részecskék mozgását. Ekkor egy mozgó elektront a Maxwell-egyenletek által leírt elektromágneses hullámok vezetik. A modell foton-energiákkal számol, de semmit nem mond a foton-elnyelődés folyamatáról.
Az egyik helyen f=c/l; a másikon f=v/l; számolja a frekvenciát. Ez azért van így, mert az elsőnél az elektron rezési frekvenciája a fontos, ami a Compton-hullámhossza, míg az atom körül az elektron keringési frekvenciája számít, ez az alapállapot energiája.
Látom, nagyon érdekel mindenkit a téma. Na mindegy, végül is ez csak egy játék a számokkal.
Mi hozható még ki ebből a modellből? Kiszámolható vele az elektron Compton hullámhossza és az atom körül alapállapotban levő elektron energiája és sugara. Sajnos kell egy osztás bele, amit nem értek miért van ott. Ez az f/=4.0; sor. A másik ami nem oké, az a pi+ mezon tömege, aminek majdnem a kétszerese jön ki. E/2.0
r:7.044850718840330e-16 m E:1.395394939967650e+02 MeV l:6.065614032272091e-13 m E:5.110125161374515e-01 MeV 1.00003 x m(e) r:5.291490288359979e-11 m E:27.21283 eV
l(qm):3.324829930671497e-10 m r(qm):5.291631184062524e-11 m
r:7.044850718840330e-16 m E:1.395394939967650e+02 MeV h/I:1.000000000000000e+00 Az impulzusmomentum pont a Planck- állandó értékével egyezik.
Most egyenlőre nem is a frekvencia a fontos, hanem a keringési frekvenciával rezgő 'foton' energiájának a fele. 1.39539e+02 MeV Ez majdnem a pion tömege, ha levonom belőle a keringő elektron-pozitron pár tömegének megfelelő energiát.
Eddig kerek a krakpot elméletem, most keserni kellene egy frekvencia-forrást, ami a mozgó elektron előtt és mögött lehet. Mivel nem akarok túl 'komoly' krakpot elméletet, emiatt nem akarom se az atomokat se a kvarkokat belekeverni. /A kvarkokat nem is illene, hiszen iszugyi felségterületén vagyok ./
Valami egyszerű hullámforrás kellene. Legyen két egymás körül keringő elektron-pozitron pár. Legyen a sebességük kezdetnek c. v=c
Ki kell számolni, mennyi ezek keringési frekvenciáját.
A őket összetartó elektromos erő F=k*e*e/(4.0*r*r) mivel egymás körül keringenek, amiatt az elektromos erő 2r távolságból köti őket össze. Ezért van a 4-es osztó. A körpályára adódó tehetetlenségi erő F=m*v*v/r
Szép szimmetrikus a formula, de miféle fizikai tartalmat lehetne hozzárendelni?
Tartalmaz egy f0 frekvenciát, amit egy mozgó 'test' érez, de a test mozgása miatt ezek Doppler-eltolódást szenvedve érkeznek el hozzá . A két Dopplereltolódott frekvencia egy vibrációt ad, aminek a hullámhossza c/(f2-f1). A képletben ennek a kétszerese van, ami egy hullámcsomagra utal. Ennek a szélessége szokott a hullámhossz kétszerese lenni. /kulcsszavak:Gaussian function wave packet/
Külön érdekesség még, hogy az f0 frekvenciától közvetlenül nem függ az eredmény, csakis ennek a Doppler-eltolódott értékeitől, ami arra utal, hogy a mozgó test nem rezeg, csak a tér, amiben mozog. Eddig úgy tünik, hogy a képlet egy pontszerű elektron mozgását irja le egy hullámtérben, amit egy előtte levő forrás és egy mögötte levő forrás alakít ki a Doppler segítségével.
