Ad egy olyan többletet, amely direkt nem jön át egy felvételen, azonban a zenészt (nem jól képzett hangszerkezelőt) inspirálja, ami visszaköszön játékában.
...P.S. kiegészítés: "a hagyományos (sípos) orgona is billentésérzékeny!" -ez azt jelenti hogy a játékos érzi ugyan ujjaival a billentyú-vezérlési-mechanika visszahatását -modern e-orgonáknál ez már nincs, és hagyományoshoz szokott orgonistáknál egyfajta hiányérzetet kelthet, - de ez nem az jelenti, hogy igazán különböző hangokat lehet kontroláltan kihozni játék közben aminek zenei jelentősége lenne...IMHO... -V.
Ez egy finom összetevő, mely nem ordít ki a zenéből, inkább a hiánya folytán lenne gépiesebb.
Itt durván kijön. Az 1'-as van legfelül, az koszolódik a leginkább, emiatt a perka indítása nagyon össezvissza. Ahonnan indítom, utána van egy kitartottabb hang (B), annak a fele hiányzik.
Sokkal egyformább, ami elfogadható, ha nem is vágyott körülmény. Mert megbízható. Egy bizonyos mértéken túl az elhanyagoltság, a sok kihagyás, kontakt egyenetlenség már ellenkezőleg, bosszantó körülmény. Ezért is szorgalmazta Joey először a Legend, végül a Soul megalkotását, hogy ha koncertre betolnak elé egy orgonát, az megbízhatóan hozzon egy általánosan jó szintet. A 9 virtuális kontakt egy bizonyos szint fölött ezért jó. Főleg ha még programozható is. Az.
"a hagyományos (sípos) orgona is billentésérzékeny!" igaz és logikus, jobban kézenfekvő mind a Hammondál, ami végülis egy nagyon kvalitativ, massziv kontaktusrendszerrel van konstruálva.
"Hammond-orgona egy billentésre érzékeny, dinamikus hangszer"- ezzel a kategorikus kijelentéssel ilyen formában
több mint szkepikus vagyok, de nem akartam eddig mint "outsider" autenikus kedélyeket borzolni, (de -személyes tapasztalat hiányában- minden lehető irányban utánnanéztem-olvasam a témának minden irányból...) Eközben bukkantam többek közt erre a "tudományos" tanulmányra is, ami minden oldalról körüljárja a témát- ők végül is hisznek a dologban- és minden követ megmozgattak ezügyben -teszteket is!. Minden tudományosság ellenére a tanulmány -szrintem több sebből is erőssen vérzik, józan parasztésszel olvasva. Lehet hogy olvastad,-ők is hozzzák a sipos orgonák téméját is -mindenesetre közzé teszem angolul tudó és elszánt érdeklődők számára...
Tudtok mutatni egy olyan felvételt, ahol ez észlelhetően kihallatszik?
Ahogy tehtube már írta, a squabbling és a perkusszív játéknál (amikor "ütögetik" a billentyűket) nagyon jelentős. Itt egy jó kis videó Tony Monaco-tól, ami demonstrálja a jelenséget, és a különbséget az igazi és a klón között:
Szóval a Hammond-orgona egy billentésre érzékeny, dinamikus hangszer.
Talán még meglepőbb, hogy a hagyományos (sípos) orgona is billentésérzékeny! Legalábbis azok az orgonák, amelyek még mechanikus vagy pneumatikus rendszerű -- azaz nem elektronikus -- játszóasztallal és traktúrával rendelkeznek.
A mechanikus rendszerben a billentyűk közvetlenül, a pneumatikusban pedig egy-egy vezérlőszelepen keresztül nyitják a sípok légszelepeit. Így a játékos azzal, hogy lassan, vagy gyorsan nyomja le a billentyűt, jelentősen képes befolyásolni a hang megszólalását illetve elhallgatását. Ha lassan nyomja le a billentyűt, akkor lassabban épül fel a rezgés, és hosszabb "pöff" lesz a hang elején. A mechanikus traktúrával még a kitartott hangot is lehet -- elvileg -- befolyásolni, bár ezt nem hiszem, hogy a gyakorlatban használják.
Másrészt pedig a billentyűn érezni a szelep kinyílását, ami ad egy bizonyos taktilis visszajelzést. A komoly orgonisták ezért nem is kedvelik az elektromos játszóasztalt, mert hiányzik ez a közvetlen irányítás és visszacsatolás, "döglött" az orgona. Ugyanez a helyzet a digitális (templomi) orgonákkal: a hangzás lehet, hogy megtévesztően élethű, de nincs meg a "feeling".
Az orgonákba (nem a Hammond klónokba) fejlesztett elektromos billentyűzetek egy plusz gumiharanggal próbálják szimulálni a szelep nyitásának érzését. Ez a gumiharang lenyomáskor egy kis ellenállást fejt ki, majd egy idő után összeroppan, és hirtelen könnyebb lesz lenyomni a billentyűt, szimulálva azt, hogy a szelepet addig zárva tartó nyomás hirtelen leesik. Ez egyébként kicsit hasonlít a zongorákban a kiváltó-mechanizmusra, amikoris a kalapácsot emelő szerkezet elválik a billentyűtől, s ezáltal hirtelen könnyebb lesz lenyomni a billentyűt. De nem tudok róla, hogy lenne olyan digitális orgona, ami a lenyomást is érzékelné, és azzal vezérelné a hangkeltést. (A leütés sebessége nem ugyanaz, mint a lenyomás mértéke, mert a sebesség méréséhez teljesen le kell nyomni a billentyűt, azaz nem lehet "félúton" kinyitni a szelepet.)
Az igazi varázslat egyébként ott kezdődik, amikor az előadó eggyé válik a hangszerrel, mintha az a saját testének a meghosszabbítása lenne. Na ekkor történnek a csodák! Ezt sajnos egy elektronikus hangszer sem tudta még produkálni. Talán a Theremin állt legközelebb hozzá, bár az is eléggé korlátozottan, hiszen a hangszínt nem lehet érdemben befolyásolni. A 9 kontaktusos elektromechanikus Hammond valamit talán megőrzött ebből a képességből, bár ez valószínűleg nem volt szándékos...
A billentyűlenyomás mérése szerintem jelentős előrelépés abba az irányba, hogy visszaállítsuk ezt az intim kapcsolatot a zenész és a hangszere között. Persze ez önmagában kevés, mert ha mindig ugyanaz történik minden lenyomáskor, akkor hamar elveszti a dolog a varázsát -- mint a samplerek esetében ez nagyon nyilvánvaló. Ha meg mindig más történik (mondjuk véletlenszerűen változik a hangzás), akkor a zenész nem tudja a hangzást kontrollálni. Nehéz a mérnökök élete...
Szóval a Hammond-orgona egy billentésre érzékeny, dinamikus hangszer. Ma is tanultam valamit! Tudtok mutatni egy olyan felvételt, ahol ez észlelhetően kihallatszik?
Azt juttatja eszembe, ahogy a Sound City stúdió dobhangzásáról beszélnek: véletlenszerű tényezők szerencsés összjátéka olyan hangzást eredményez, amibe beleszeret az ember. Luck and magic: https://youtu.be/hfBTv5b_Cok?t=148
Na ja, sokan nem is gondolnák a pót pótyurkák mellékesen micsoda +teher még. Állandó “turnézó” haveroktól tudom én is, a 18-20 kg-os szintik maguk se leányálom cipekedési szinten (sok év után, éjszaka fáradtan pláne, no meg egyedül), na de a hangfalak, meg a 40-60 kg állvány, kábel készlet, szék, pedálok, ez-az, stb. jól fel tud még halmozódni. És olykor választani kell az inkább sokszor keveset vagy egyszerre sokat közt, hely függvényeként. Az otthoni magunknak muzsikálás maga az álomvilág. Na persze a magának cipekedő muzsikusok zöme, ha lehet már otthon nem is fárasztja magát zenélgetéssel, összerelgetéssel, meg zajongással. Többnyire a szerkó útra és ugrásra készen, ha vhol bevetés adódik….. Legtöbbször ez már nem is zeneélvezeti öröm, csak pénzkeresés. Konkrétan ismerek olyan nyugdíjas 70-es volt zenészt is, aki már teljesen letette a lantot és csak horgászik. Azt mondja 50 év kóborlás, hurcolkodás, dobhártyarepesztés elég volt, s már ünnepnap is 2x meggondolja, hogy ránézzen-e a hangszerére vagy úgy elment mindettől a kedve, esetleg el is adja ami még megmaradt.
Igen. Elemi igény volt erre, de a valódi Hammonddal rendelkezők köréből. Ráadásul mindenki legtöbbet otthon játszik, nem színpadon zenekarral, tehát ott mégjobban kijönnek a különbségek, vagy hasonlóságok.
Matyooo mindenféle jó elektronikákat alkot orgonákhoz, lezlikhez, nagyon várom hogy összeköthessem a Legendemet az igazi 122-vel. Felerősített jelszint, szimmetrizált hang, eltérő lezlivezérlés. Elvinni soha a lacit, de az egyeiket betenném a dolgozószobámba, ahol a Legendem van az Alto-val.
Vagyis soha nem elvinni a 142 lezlit, az nem igaz. Van jó huzata, viszonylag elfogadható súlyú, 60kg. Van az a pénz, de nem vagyok abban a rétegben, akinek fellépéséért ezt kifizessék. Kifejezetten kedvelem h. semmilyen hangszórót nem viszek, csak kiadok két monó jelet, aztán hadd szóljon a kontrollba az általam kért hangerővel. Így is van 4db csomagom. Orgona, szinti, állvány, drótok/pedálok. Nekem bőven elég.
Ok, részemről akár örülhetünk is neki, ha az kell, hogy immár ezt is fejlesztgetik. Minél több minden jobb és figyelnek rá, annál előnyösebb a menyecske a vásárban.
Azért azt se hagyjuk figyelmen kívül, hogy 1) a szoftver vsti próbálkozások azon már jó ideje túllendültek, hogy 1 leslie modellezése. Van ott minden, még eltérő mikrofon pozíciók is, 2) ez az XK4 feltehetően szintén nem olcsó modellként ugyanúgy 1 drawbar készletet ad fizikálisan, mint sok egyéb más korábbi klón, mi meg hiányoljuk a 2x2-t, de legalábbis 2x1-et.
Jut eszembe a clickről. Picit off ide, de mivel ez is a clickről szól, csak Rhodesoknál, pl. amennyire akkurátusan jó ep.k szólnak a Nordokban, a click modellezés és megvalósítás ott absz. negligált!
Egy lassú, folyamatos fejlődés tapasztalható. Most egy évvel a covid után hirtelen több fejlődés kijött. Mivel senki nem gyárt teljes keresztmetszetet, ezért sok esetben más gyártók termékpalettája is befolyásoló tényező.
Kicsit figyelmesebben hallgatva pl. Joey DeFrancesco utolsó 10 évi lemezeit, ez a kontaktus kihagyós effektus szinte minden számban sűrűn hallható. Ráadásul ez a "hiba" a zenészt is megihleti.
Egyszer egy klasszikus műfaji orgonista vett Hammondot mindenféle jó digitális síposutánzat helyett, mert nem egyformán szólalt meg a hang egymás után. Ezt többre értékelte a digitális hangképzés precizitásánál.
Sok zenei hammondozásnál kisebb a jelentősége, de művészi előadáshoz szükséges. Egész közel járunk egy igen jó és könnyű Hammond létrehozásához. A lezlieffekt meg mindig kompromisszum marad. Mint a kihangosított lezli, egy pontból jön a hang, nem térben forogva.
Abból indultam ki, hogy zenekai körülmények közt elvesznek ezek az apróságok a csatazajban (dob, gitár(ok), stb.). Az viszont nem, ha maga a hang vagy a leslie szimuláció “vérző orrú” gyengécske. Szerintem azt kéne elsőnek kompromisszummentesen végre már mindenkinek megoldani. Az olyan sokadrangú kérdések, hogy most hány kontakt csinál clicket, még csak utána kéne jöjjön, hogy a billentyűhosszakat is az eredetihez mérnék. (szvsz)
Nagyon fontos a sok kontakt. Nem véletlenül csinálták meg 20 éve a New B3-nál sem. Finomabb előadásoknál gyengédebb játékmódnál egyes drawbarok később vsgy meg sem szólalnak, ahogy a clickek is időben széthúzódnak. A gépies ismétlés helyett minden leütés picit változó megszólalású lehet billentés függvényében. Egy suttogó 808 vagy squabbling szóló esetén hatalmas a sok kontakt szerepe.
Mellesleg a Soul esetében a lezliszimuláción is sokat fejlesztettek. Jobban szól és megadható neki egy elvárt stop állás, nem fog véletlenül akármilyen hangzással megállni.
Szerintem az autentikusabb hangra/leslie hangzásra kéne gyúrni, az fontosabb lehet, mint a kontaktokkal vacilálni. Eljutottak egy pontig és most ki kellett vmit találni, hogy sok vásárló zsebéből kimuzsikálják a pénzt. :)
Miért, a Soul mágneses érzékelővel dolgozik? Eddig az Allen sípos orgonautánzatnál láttam ilyet. A basszpedálsort csak elé kellett tolni.
A billentyűzete opto volt. Jogos, erős fényben gond lehet.
Más. Most mutatta be a H/S a Heritage Leslie 122-142 sorozatát, mint a videón látható.
Tényleg nagyon igyekszik az eredeti kialakításnak megfelelni, kivéve a 2101-ből átvett léptetőmotorját. De az is célnak megfelel, csak lassú sebességnél kicsit rezeg szemre a tölcsér mozgása. Hangilag nincs hatása. Jópofa a csöves erősítő univerzális bemeneti panelje az előlapon.
Egy Gerrit nevű figura fejlesztett ki egy ilyen rendszert, amit Simon Oslender HX3 orgonájába beépített. Minden szuper volt, míg egy nap egy szabadtéri koncerten valami történt vele -- azóta sem derült ki, hogy pontosan mi --, és elkezdett magától játszani. A fórumban többen arra tippeltek, hogy a tűző napon álló orgonába beszűrődő fény zavarta meg az optoérzékelőket, de lehet, hogy egyszerűen csak felmelegedett és elhangolódott az áramkör. Oslender és Gerrit jól össze is vesztek, mert Gerrit nem volt hajlandó elismerni, hogy az ő hibája okozta a problémát. Oslender visszaalakíttatta az orgonáját, és az optikai rendszer feledésbe merült.
Amúgy a beszivárgó fény (illetve a többi reflexkapuból származó szórt fény) a Pianoscan-ben is komoly problémákat okozott, és a fejlesztője sok trükköt vetett be ennek kiküszöbölésére. Lehet, hogy ezért használ a Soul mágneses érzékelőt?
Én is gondolkoztam, hogy a két szénpöttyöt miért nem csinálják meg legalább kétérintkezősnek. Csak feltételezés, de a túl nagy magassági eltérés miatt. Kisebb szintkülönbséggel alkalmatlan lenne zongora vezérlőbillentyűzetnek. Pedig annak számomra most kíváló! Szeretek rajta zongorázni is. Emiatt nem bárnom hogy kissé keményebb a játék ezen a TP80-on, mint a B3 billentyűzeten. Nem vészes, könnyű hozzászokni.
A Hammondnál el tudok képzelni egy kis mechanikus trükköt a pöttyök magasságának közelítésére. Kissé ferdén építik be az érzékelő panelt, így feljebb kerülnek a lenti pöttyök. De ez mint írtad, egy zongorázáshoz nem ideális magassági különbség.
Az 5. ábrán látható a 9 kontakt zárásának időbeli lefutása. Felül a billentyű pozíciója és a pillanatnyi sebessége látható. Több érdekes dolog is látszik az ábrán:
A kontaktusok erősen peregnek (prell, bounce). A prell hossza függ a lenyomás módjától (lassú lenyomás vagy gyors leütés), 3-5 ms között változik, és az időbeli lefolyása nagyjából véletlenszerű (habár az ábrán szinte mindegyik kontaktnak van egy hosszabb nyitott periódusa a teljes zárás előtt).
Erős leütés esetén hosszabb a prell, lassú lenyomásnál viszont néhány kontaktnál megjelenik egy "késői" prell is (late bounce).
Az egyes kontaktusok nem egyszerre záródnak. A sorrend nem egyszerűen a kontaktok sorrendje, bár nem is teljesen véletlenszerű. Ráadásul ez a sorrend valószínűleg minden billentyűnél más, bár úgy tűnik, az adott billentyűre jellemző.
Az összes kontaktus 4 és 5 mm billentyűút között kezd záródni, míg a teljes út kb. 10 mm. Ezért a hagyományos gumiharangos/szénpöttyös érzékelő nem tudja jól modellezni a zárást, abban ugyanis távolabb vannak a kontaktok, hogy pontosabban tudja mérni a leütési sebességet (valójában időt).
Szóval a virtuális kontaktok modellezéséhez olyan érzékelő kell, ami legalább három pontot érzékel a 4-5 mm-es billentyűút között. Ezt meg lehetne oldani egy speciális gumiharanggal is, vagy ahogy a Soul-ban állítólag csinálták, mágneses (Hall-effektusos) érzékelővelm vagy optikaival is. Nagy kérdés, hogy egy ilyen érzékelő milyen gyorsan reagál, itt ugyanis 1 ms alatti időkülönbségek vannak.
Sokan kétlik, hogy a Virtual-Contact valóban virtuális-e? Ami optikai, mint a PNOscan. Mert nem kérkedtek a kontaktok számával, pedig elvileg lehetne 33 is!
Lehet, hogy továbbra is fizikai a kontakt? Ez is a Yamaha jobb digizongijainak hármas szénpöttyét használja? Akkor igazából egy XK5-ös olcsó kiadásban. Egyébként klassz a hármas kontakt is, gyakran elegendő akár.
Rég volt igaz, 24196-7 hsz. már linkeltem a teasert! :)
Pofára skpro-szerű ez is, meg az ára se lesz egy human megközelítés ahogy szokott…
Sok csodát én nem várok ezektől. Ahogy elnézem a hangszer piacot, itthon is van 1-2 kőgazdag aki minden újdonságra lecsap, aztán 1-2 hónap múlva már árulja is (nem csak orgonákra értve). A használt piac meg ugyanúgy kinálja a VK7, Electro felhozatalt időről időre. Minap régi XB-t is láttam eladót.
Ez az egész, nagyjából úgy néz ki, mint a Kőleves című mese. Kell hozzá ezis, meg az, és még egy kicsi ebből is, és már majdnem jó! Már aki olvasta általánosban az olvasás órán, az emlékszik a történetre. :-)
..."számít az op rendszer is."...Lehet!...meg még esetleg egy tucat más tényező??....már ott, hogy pl. az apple telefon os minden szempontból azonos ill.egyenértékű-e az Apple pc-ken lévőkkel??? -megaztán a szoftver telefonos változatok egyenértékűek-e?-asszem olcsóbak mint a PC vagy full Mac változatoknál?!....a Windowsra telepített szovtvereket a Win csak félnapos késéssel szólajtatja meg -ideértva a Win részeként telepítet Roland Sound Canavast, mig egy hozzátelepített külön asio program mindjárt "rendet" csinál...szóvel ez az egész megin egy olyan dzsungel, hogy asszem a szakemberek is vakarhatják a fejüket....megint csak a baráoma idézem:
Csak picit off, mert minden digitális vas célszámítógép. Ha csak a processzor számítási képessége számítana, a mobilok teljes értékűek lehetnének. De akár ios, akár android, egy pici gumis késés van pl. a VB3m-nél, amitől már lehet vele jól zenélni, de egy 20 évvel ezelőtti gépen kisebb volt a látenszi. Szóval szerintem számít az op rendszer is.
Sziasztok!
