Rengeteg olyan helyen (főleg kiállításokon) jártam már,ahol fotójegyet kellett váltani,ha fényképezni akartál.Legtöbb esetben kaptam egy öntapadós matricát,amit valahová pl a ruhámra felragasztottam és ezt látva nem szóltak rám,ha fotóztam,ellenben erősen figyeltek,hogy akin nincs ilyen,az lehetőség szerint ne fotózzon.
Én is minden esetben bárhová is megyek,a bejáratnál ellenőrzöm a fotózási szabályokat,illetve ha ezt elfelejtem,akkor odamegyek egy odatartozó emberhez és megkérdezem tőle.
Jó néhány igen jelentős templomot láttam már Itáliában, és én még soha nem láttam olyat, hogy pénzért lehet fotózni. Vagy lehetett, vagy nem..., elvi kérdés. Szerintem Milánóban is csak a folyamatos restaurálási munkák finanszírozása miatt találhatták ki.
Pedig sok helyen kell fizetni a fotózásért, és bizony büntethet, ha megszeged a tiltást. Az nem mentség, hogy a helyszínen nem láttad a táblát vagy nem olvastad a honlapot.
Az, hogy nem büntetnek, nem azonos azzal, hogy nincs tiltva.
nekem nem érne meg két eurót a dolog (vagy barmennyit is), ezért én mindenütt megnezem a bejáratnál. vérmérséklet kérdése, hogy ki bízza a véletlenre.
Szerintem annyira nem lenne fura, mert rájöhettek, hogy kezelhetetlen és értelmetlen a dolog, többe kerülhet az őrök fizetése, mint a bevétel..., arról nem beszélve, hogy igencsak kellemetlen lehet vitatkozni egy templomban emberekkel..., és mi van, ha mégis fotóz valaki, elviszik a csendőrök, vagy megfogják a grabancát a biztonsági őrök és kiteszik a szűrét? Sehol nem találkoztam még hasonlóval sem, pedig láttam már ezt, meg azt..., vagy lehet fényképezni, vagy nem, ez így szerintem abszurdum.
Nem, az 100 %, hogy nem a véletlenen múlt,mert akkor és ott semmi tiltás nem lehetett, hisz mindenki mindenfelé kattintgatott. De, mint írtam, az okát nem tudom, és lehet, hogy nem végleges. Kiírva sem láttunk egyébként semmi lehetőséget..., bár megmondom őszintén, eléggé el vagyok ilyenkor varázsolva, egyszerűen mentem be az ajtón, nem kerestem a kiírásokat. Az is lehet, hogy mert kézi vagy kosárlapba kupadöntő volt, ami amiatt az átlagnál több ember volt a városban, tán úgy gondolták, úgysem tudnák kézben tartani a helyzetet. Persze mindez csak találgatás. Amúgy az a 2 euró nem oszt, nem szoroz..., ha kellett volna, akkor természetesen vettünk volna "lehetőséget".
Milyen amúgy az a megkülönböztető jel, ami mutatja messziről, hogy ki fényképezhet, és ki nem? Ezt persze azoktól kérdezem, akik már tapasztaltak effélét.
Semmit nem kellett venni, és nyomát se láttam, hogy valaha kellett, én aztán fotóztam ezerrel, a templom közepén, senki nem törődött velem, és másokkal sem. De lehet azért, hogy kivételes eset volt valamiért, vagy lehet, hogy hétvégén szabad? Mert hogy olyankor követhetetlen a dolog a sok látogató miatt? Szombat volt.
Ehhez képest nagyon kicsit szakmabeliként nem is tehetnék mást, mint csodálom azt az elképesztő munkát! De a tornyokon álló szobrok így sem lettek a kedvenceim.
Igen, hát persze, hogy felmentem, csak nem maradhattam ki ebből a dologból, hisz valószínűleg mindig hiányérzetem lett volna. Sajnos a téren elég nagy ramazuri volt bizonyos kosárlabdás dolgok miatt. A Dóm gyönyörű belső részének megtekintése után mi mást tehettünk volna?:-) Ja, a Dómban a fényképezés semmilyen szinten nem volt korlátozva, őszintén megmondom, el sem tudom képzelni, hogy hogyan tudták megoldani korábban a tiltást, pláne, ha annak, aki fizetett, szabadott fényképezni. Lehet, hogy hétvégén szabad? Nem láttam sehol semmi arra utaló jelet, hogy ez csak kivételes alkalom lett volna.
Jó hosszú volt a sor a jegyvásárlásnál, de nem volt vészes, úgy fél órát kellett várni, és még vagy negyedet a liftnél, déltájban, mikor lejöttünk alig voltak várakozók. És igen, a lejövetelnél senkit nem érdekelt, hogy van-e jegyünk! Bár aki gyalog felmegy, azok sportemberek leginkább. és közülük biztos elenyészően vannak, akik lifttel akarnának lejönni.
Szép napot. Milánóban élő honfitársat keresek. Lakókocsit fogok haza, hozni és lehet, hogy a papír munkák elintézéséhez szükségem lesz segítségre. Köszönöm.
Hát most, hogy mondod, lehet, hogy az az volt..., de ugye még egy szinttel lejjebb volt maga a vasút. Az az igazság, hogy engem némiképp zavarba hozott a repülőtér nagysága, és elsőre kuszasága, és az valahogy elkerülhette itt a figyelmemet, hogy írtátok, a Malpensa Expressnek van állomása. De legalább tucatnyi helyen ki volt írva a Malpensa Expressz, és azoknál hiába érdeklődtünk az Io viaggió felől, dunsztjuk nem volt, hogy mi az. De minden jó, ha jó a vége, csak megtaláltuk:-)
Bellagióban eléggé Limónés feelingem volt, ami most valahogy nem tetszett, bár őszintén megmondom Limone sem tettszett már tavaly annyira. Varenna viszonylagos egyszerűsége szimpatikusabb volt.
Így aztán nem is töltöttünk ott sok időt, áthajóztunk Menaggióra, ahol egy nagyon finomat ebédeltünk nagyon jó helyen a tóra kilátással.
Azután szerintem egy kicsit többet tébláboltunk a kelleténél, bár tényleg hangulatos kis város volt ez is. Akkor nem tűnt fel, de a képeket nézegetve azért elég sok felhő volt ekkor is az égen.
Én egy hajóval hamarabb visszamentem volna Varennába, és akkor nem 11-re érünk a miilánói szállásunkra.
Na itt történt egy kis malőr, két vonat volt kiírva, az egyik egy óra múlva indult, mert az óránként járó közvetlen járat Milánóba, a Centráléra pont az orrunk előtt ment el. A másik fél óra múlva ment, annak menetideje másfél óra, és a Garibaldira megy, tehát elvben ugyanakkor érkeznek, és én az utóbbit választottam, mert nem akartam egy egész órát várakozni. Na, ezt jól megszívtuk, mert a Lecco utáni állomáson állt jó 20 percet, majd visszament Leccóba. Valamit nem vett észre a férjem a menetrendben, bizonnyal át kellett volna szállnunk, mert a leccói pályaudvaron már benn állt a jobb kinézetű, de ugye egy órával későbbi vonat a Garibaldira, azzal mentünk aztán. De az egészben nem is ez az egy óra volt a lényeges, hanem épp miközben a Lecco utáni pályaudvaron ácsorogtunk, akkor írt a lányunk egy sms-t, hogy megúsztuk-e a vasutas sztrájkot?..., hát addig annak nyomát se láttuk, de akkor amikor elindult a vonat visszafelé, majd frászt kaptam, hogy tán emiatt van, és majd a vonatban éjszakázhatunk..., szóval volt pár kellemetlen percem! Amúgy meg kell mondjam, alig volt ember a vonatokon, ha igen, azok is 80 %-ban nem az idén barnultak le igen erősen, és kétszer is láttunk "kényszerleszállítást", szóval nem nagyon mehet jól a vasútnak az üzlet. Hogy a lányom honnan vette, hogy sztrájk van aznap, azt nem tudom, de szerencse, hogy mi nem tudtunk a lehetőségről, mert akkor nem mertünk volna elmenni a tóhoz.
Az eredeti tervem, hogy Cremonában leszállunk, nem sikerült, mert lekéstük azt a vonatot, amit kiszemeltem, az az express eléggé cammogott (amúgy valami 52 perc asszem a menetideje), és nem is ment aznap már olyan személyvonat..., illetve hogy pontos legyek, nem is nagyon kerestünk,mert akkor Bergamóra nagyon kevés időnk maradt volna. Nagyon egyértelműek és jók voltak a menetrendek..., bár egyszer sikerült figyelmetlennek lenni és nagyon megijedtünk, de erről majd később írok.
Szóval Bergamóba indultunk, érkeztünk, kellemes volt a napunk, igyekeztük kihozni belőle a legjobbat, megnéztük a templomokat, kápolnákat, ebédeltünk, majd gyönyörködtünk leginkább, felmentünk a várhoz is, a bástyára, majd később lesétáltunk a várfal mentén az alsóvárosig, nagyon kellemes és szép séta volt. Persze visszafelé már nem gyalog mentünk.
Reggel irány az állomás és onnan Leccói átszállással Varenna. Na ekkor úgy nézett ki, hogy az időjárással kapcsolatos szerencsénk elhagyott minket, meglehetősen felhős volt az ég, ami azért kissé nyomasztó egy tónál, de végül is délben kisütött a nap és jókat hajókáztunk. Sajnos a várva várt "kilátás" a rossznak tűnő idő miatt elmaradt. Ha erőm teljében vagyok így is erőltetem, de a szürkeség annyira nem vonzott, pedig azt hiszem simán bírtam volna, pláne hogy láttam a hajóról, azért az tényleg nem volt akkora kihívás! És ha tudtam volna, hogy az állomástól indul oda az út, akkor talán azzal kezdtem volna a rosszabbacska időjárás ellenére, de ezt a táblát már csak este vettem észre. Bizonnyal ez a szerpentines út, amiről írtatok, elvben a meredekebb megkeresését el lehetett volna kerülni. Na majd legközelebb, elmúlattunk elég sok időt a kastély kertjében, aztán már a hajókázásé volt a főszerep.
Na akkor mit is mondjak..., az első az, hogy mi sem vettünk kiegészítő jegyet a Malpenza expressre, az Io viaggiót árusítónak mondania kellett volna, hisz pont egy Malpenza Express feliratú üzletben sikerült megvennünk magát az Io viaggio kártyát, amit amúgy remekül ki tudtunk használni, élvezet volt, hogy bárhol, bármire felugorhattunk vele, ha épp kedvünk volt, lehet pár eurót akár veszíthettünk is, de a szabadság érzése mindenképpen megszépíti az utazást.
Miközben mi megjártuk Milánót itt a topicban nem sok minden történt.
Tegnap éjféltájt értünk haza, majd összeszedem a gondoltaimat..., azt hiszem így előzetesen, hogy nekem talán a legjobban az Ambrosiana épülete marad meg összetéveszthetetlenül az emlékezetemben, amihez természetesen a képek és minden egyéb is hozzá tartozott. Remek időnk volt, amit magunkkal is hoztunk:-)
Most, hogy már kicsit alapsabban utána jártam ennek a Milánó nevű városnak, tényleg elég felületes ez a videó, és tényleg érdemtelenül sokat foglalkozik a Galleriával, ami amúgy nekem bejön, szerettem a nápolyi kistesót is:-) A kirakatok ne érdekelnek, de maga a csarnok szép lehet.
Valamikor ígérted, hogy a kistemplomokról is írsz, aztán nem tetted, de legalább nekem elárultad a kedvencedet, azt feltétlen megkeressük.
Még mindig átadó a Milánói szállásomaugusztus 5-7-ig 2 éjszakára 2 főnek a Bookingról. Sajnos nem tudunk menni abban az időben és nem visszatérítendő a 76 Eurós ár/2 éjszaka 2 főnek. Persze hajlandó vagyok ebből az árból jelentősen engedni. Szerintem ez jó ajánlat Milánóra főszezonban. Az utazók neveit át tudom íratni.
Abban kérném a segítségeteket, hogy megvettem online a Malpensa Express-re a vonatjegyet és mindkét kinyomtatott oldalon van egy kód, de nem vonalkód meg QR kód.
Ezt ott a helyszínen kell jegyre váltanom, vagy ezzel így felszállhatok a vonatra?
Tényleg nagyon szimpatikusnak tűnik a képeiden látható környezet, a gyönyörű városok. Mi egyszer a Rajna vízesés okán felfelé mentünk a bal partján, de a szemerkélő esőben azt hiszem a vizet egyáltalán nem láttuk, vagy talán egyszer valami nagy szürkét. A városokat kerültük, hosszú út állt előttünk, ellenben az út menti kertek csodásak voltak, éppen virágoztak a hatalmas rhododendron bokrok, amik inkább olyan angolos feelinget adtak a környéknek..., amire a szitáló eső is rájátszott:-). Nekünk is már csak az hiányzik majd két hét múlva a gyűjteményből, mert hát azt a szitut azért nem lehet beszámítani.
pedig hidd el :) a garda-tónál még nem jártam, a másik három közül ahol igen azok közül nekem ez, a maggiore tetszett a legjobban, pedig nem éppen ideális időszakban voltam. most nagyon durva lehet. :)
