Mollly, a mosolyodért meghalok!!!!!! Öt sorodat órák óta habzsolm:)))))) Mintha ajkadat érinteném, Mely habos és bársonyos:))))))) Zöld (persze lehet, hogy sötét barna:DDDD) szemed a szabadságot adja, Mely egész testemet áthatja:))))))))
Láttalak Molllykám, láttalak!!!!!!! Ott voltál a rendőrváll alatt:(((((( Vertek az átkozottak, S véres sebeket okoztak:((((((((( A rendőr állam foglyai, Verték ki a rabok fogait......... Én nem mehettem, öreg vagyok:((((((( Féltem, hogy vérbe fagyok, Pedig nem vagyok gyáva, De becsináltam volna a nadrágba:DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD Mennyi fiatal, ifjú honleány!!!!!!!! Látom, Magyarország feláll:)))))) Ki fogja söpörni a hazug Eringist, S irányíthatja másutt a liberális KISZt:DDDDDDDDDDDDDDD
Láttál-e már kemény és sötét szemeket, Villámlani, ha bántják a nemzetet? Láttál sötét szempárt, tekintettel vágni? Akkor tudod, hogy hogyan néz ki Molly:DD
Ó, értesz te engem, virtuális barát Ki más topicokban véded a hazát!:))) S talán láttad Mollyt.. odakint az utcán Ha fojtó füst is takarta az arcát..:)
Ez az irományt ne tekintsétek versnek, mert ahhoz nem nagyon hasonlít, inkább csak emlékezés egy négy évvel ezelőtti számomra nagyon szomorú eseményre... de muszáj volt leírnom.
Nem az...
Nem az volt a legszomorúbb nap, mikor felhő takarta el a napsugarat és nem az volt a legfájdalmasabb, mikor bensőmben szikével vájkáltak. Nem az volt a legkeserűbb pillanat, mikor rosszízű piruláim bekaptam. Szívem sem akkor fájt leginkább, mikor ritmusa össze-vissza járt. Nem akkor sírt a lelkem úgy igazán, amikor minden rongyember kihasznált. Nem az anyagi csőd volt az igazi csapás, sem az, mikor velem a bolondját járatták. És nem az a legfőbb rossz, hogy a világban, minden oly nagyon össze-vissza van, nem is az erkölcstelenség tobzódása, hisz már szinte mindenki, mindenki ribanca. A kínok-kínja az volt, s a legborzalmasabb, amikor rájöttem: a legjobb barátom becsap. Mikor megrendült belé vetett bizalmam s hirtelen foszlott szét egy röpke perc alatt. Akkor, akkor meghalt lelkem egy darabja, mit pótolni többé már nem tudok soha. Ez a megrendült bizalom, ez volt a csőd maga! A legkeserűbb, a legsiralmasabb nap, a legszomorúbb és legfájóbb pillanat, a legnagyobb csapás és teljes összeomlás mikor ráeszméltem, s napnál világosabban láttam, kit barátomnak hittem: csak egy gyáva alak épp olyan, mint sok-sok akárki más akinek sosem volt kenyere az igazság, s mert érdekei úgy kívánták, gondosan őrízte annak látszatát, hogy számomra Ő a legjobb barát.
- Miért? mit mondhattam miért lett olyan dühös és elutásító? engem is felbözsít mert nemtudom hogy miért; mert nemlehetett más csak egy egyetlen eltévedt szó!
- hogy miért? mert néha egy egyetlen szó mint egy egyetlen csep sav is egy égési sebre lehet nagy fájdalmat okozó.
vagy talán erre az egyetlen szóra most koncentrál és könnyen elfelejti hogy mást is mondani akartál
talán nemcsak azt az egyetlen szavat halotta hanem azt hogy hogyan milyen hagnemben milyen hangosan a szád kimondta
A reklám
Halottam hogy a magyarok hamar beugranak a reklámnak
Elöször ad neked
ingyen van ez kellett
a képzelet elhiszi
de neked kell fizetni
de a dolog drága
a zsebed megbánja
izzadni fog karod
talán majd kidobod
- milyen jó is lenne?!
ne gondolj igy erre
megcsal saját szived
s a piacra viszed
szerencséd lesz mondja
lebegteti ujra
csábít - beleestél
csak uj gondot vettél
palócföldi
Azért vagyunk,hogy itt legyünk. Azért vagyunk,hogy el legyünk. ÚTON...vagyunk. Azért vagyunk,hogy útban legyünk? Azért vagyunk,mert eddig vagyunk. Azért vagyunk,mert hinni vagyunk. Azért vagyunk,mert élök vagyunk. Azért vagyunk,mert látni akarunk. Azért vagyunk,mert érezni tudunk. Azért vagyunk,mert jók vagyunk. Istenem eddig itt vagyunk.
Tizenkét esztelen félmesztlen egyén egymás háta hegyén nyüzsög lent a pályán egymás mája táján taposnak és ha elég laposnak lát a bíró minden eggyest megitél egy tizeneggyest
eközben a meccsen egykét sípcsont reccsen de felse veszi egysem a fetrengö játékost fontosabb a játék most
a vad középcsatár átgázol a bekken úgy esik az össze hogycsak megse nyekken azután a labdát megcélozza jól. Gól!
egy alacsony nézö ki nemlát oda át ordítva paskolja szomszédja hátát vegye le kalapját mert szétrúgom alapját azt a kerek tököt s feje fölé bökött
erre az ó te gaz enbem sértegetni mersz-e persze!
mindketten szóltak egy egy havernek gyertek fiúk segíteni ha vernek elis kezdtek verekedni úgyis kezdtek berekedni mert buzgón verekedtek hisz nemvoltak restek eközben a gyepre elnyúlt testek estek a többit azután alig egykét nappal a derék rendörség verte szét kardlappal le a kalappal!
