Tegnap felvidított a sok új fortepan-kép, és pont, ahogy kértem, köztük sok a pesti belváros. :) De ma sajnos már mennem kell dolgozni, így méréskelt az örömöm. Viszont majd sétálok egy jó nagyot ebben a piszok hidegben.
A kilencvenes évek végéről (97 talán?) emlékszem egy ilyen rémes tavaszra, április elején télikabátban álltam valami nagyon cúgos helyen, és már akkor is kikértem magamnak!
Ja, vagy úgy! :-) Tessék valami komolyabb varázst bevetni, mert én már olyan elszontyolodott vagyok ettől a havas tetős-zuhogó esős húsvéttól, hogy az kifejezetten aggasztó. Engem legalábbis elszomorít, hogy milyen szomorú vagyok. :)
Ha valamit elfelejtettetek megvenni, sétáljatok fel a Várba, a Tárnok utcai CBA-ba (ami majdnem színhelye lett legutóbb a topiktalinak), mert ők az év minden napján nyitva vannak, ünnepeken 9–18 óra között.
Különben pár éve utánanéztem és kiderült, tévhit, hogy nem lehetne nyitva bárki piros betűs ünnepen. Sőt ezt a Kereskedők Szövetsége vezetőjével is egyeztetettem. Szóval az újságok ezt folyamatosan mantrázzák anélkül, hogy megnéznék a törvényt. Annyi a feltétele a nyitva tartásnak, hogy a munkaszerződésben ezt előre rögzíteni kell.
A kabát mint olyan meglehetősen kiment a fiatalabb férfiak divatjából, sőt a legtöbb nő is mintha inkább valami dzsekit meg ilyesmit hordana inkább mint kabátot.
Sokszor csodálkozom, hogy nem fagy le az emberek ülőfelülete igazi télben, mikor minusz fokok vannak és kis derékig érő akármikben szaladgálnak.
Nem sok mindenünk volt csomagból, de egy felnőtt ruhából átalakított tündibündi ünneplő ruhára nagyon emlékszem. Különlegesen szép anyaga volt. Nálunk egy felnőtt nő sem vette volna fel, valami báliruha lehetett:) Később blúz lett belőle, ma is megvan valahol néhány darabkája.
Az összes kabátomra emlékszem, nagy szám volt, amikor egy igazi szabó rám szabott-varrt egy igazi vatelinos télikabátot, amihez először egy felnőtt kabátot kellett elbontani gondosan, és annak kifordított anyagából készült.
