Éppen a héten vettem 2db RC-t. Az egyik patent (még egy könyv is volt hozzá...), a másik is rendben működik, csak a keresőben megjelenített záridőnek a kis mutatója nem mozog ha állítom a tetején a sebesség tárcsát. De ha lesz időm, belenézek...
Eddig azt gondoltam hogy valami Tessar-klón van benne, de most nézem hogy 5elem/4csoport. Pedig külsőre olyan kis egyszerű gépnek néz ki és jellemzően valami egyszerűbb objektív van a hasonló gépekben... A keresője nagyon jó, kontrasztos és éles. Egyszer majd kipróbálom őket...
A DC-t nagyon könnyű zsebrevágni, és nem kell vele sokat variálni.
1,7-.es rekesz, csodás rajzolata az optikának, és a spotméréses variációt nagyon lehet kedvelni, eléggé szép a kereső képe is.
Az SP többet tud, de nagyobb is, és autó módban nem sikerűlt vele igazán jó képeket készíteni. Talán manuálban egy kissé nehézkes a kezelése, pedig abban a korban már más típusok manuálban jobban kezelhetők voltak.
Ráadásúl olcsóbbak is. De azért az is 1,7-es rekeszes, és szép kirajzolt a képe.
Az XA2-XA3 egy egyszerűbb, távmérő nélküli változat.
(A 746-os hsz. nézd meg esetleg, ott van egy-két típus.)
Az XA4-ben egy 3.5/28 nagylátó objketív van, ami ráadásul elég jó és a P&S gépekben ez a fókusztáv mondhatni ritka mint a fehér holló. 1 évig gyártották. Szóval erre nem mondanám hogy gyengébb... Ennek ellenére ha azt mondod, nem vettél volna... Te tudod... ;-)
Én 9-ért vettem, de kaptam hozzá rácsavarhatós vakut. Mondjuk nem hiszem, hogy valaha is fogom használni, de innovációban szerintem hihetetlen ötlet volt ez, hogy ha nem kell a vaku, akkor elég egy kisebb gépet vinned magaddal, és különben se a fő elemet zabálja. http://www.photoethnography.com/ClassicCameras/OlympusXA.html
Eddig még nem nagyon tudtam megszokni, hogy a exponáló gomb olyan érzékeny, hogy ha szájjal ráfújok(!) kiold, így eddig sikerült áltagosan minden 2. képet véletlenül elsütnöm. Neten meg azt olvasom, hogy mit kell kezdeni a nehezen lenyomható, beragadós gombokkal...
Az a vicc az egészben, hogy minél jobban nézem a gépet, annál dúrvábbnak tartom! Először egy vacak műanyagdarab. Olyan nehéz mint 20 deka felvágott. Aztán rájössz, hogy ahol fontos, ott fémből van. Aztán rájössz, hogy mit is tudott ez 1975-ben: 225 grammos, 2.8-as obival felszerelt ici-pici kavics, ami A-módban 30 mp és 1/500-ad mp között lépcsőmentesen állítja a zársebességet, és nem utolsósorban ezek mellett még egy távmérő is van benne. És ma ennek a piaci értéke kevesebb, mint 10-ezer forint. Annyi, mint Leicához egy lencsesapka!
Megkérdezhetem, hogy mennyibe került? Én is szeretnék egy olyan gépet ami kicsi és állandóan nálam van. Azt hiszem egy Oly xa lenne a legjobb erre a célra. Persze nem sürgős kivárom majd a jó olcsó lehetőséget. :)
Vettem egy Olympus XA-t, az eladó (hölgy) vaterán hirdette. Amikor odaadta, megmutatta, hol megy bele a film és hogy hova kell az elemet tenni, és mondta, hogy szép képeket csinál, csak meg kell saccolni, milyen messze van a személy!
Aztán megmutattam neki, mi az a távmérő, és hogy mit jelent a nézőke baloldalán az a sok 500 250 125 szám. Csak nézett nagyokat, hogy ő ezeket soha nem használta... Természetesen digitálisra váltott. :-)
A kérdésem az lenne, hogy mennyire nehéz egy ilyen gépet megtisztítani, rendbetenni. Azt, hogy a tömítés jól szigetel-e még nem tudom, de a távmérője nem ad valami kontrasztos képet, ha eltakarom a keresőt az újammal, akkor elég világos a kis téglalap, de világos keresőnél alig látszik valami.
Igen jó képek. Megfigyeltem (najó -1 :))) de akik filmes távmérőssel fényképeznek általában jobb képeket készítenek. Ez érdekes, főleg ha az unalmasan egyformán tökéletes digitális képeket nézegeti az ember. De még digitálisban is jobb fotósok, akik digitális távmérőssel fotóznak. Persze most a teljesen profikat nem veszem számba, azok általában bármivel jól fotóznak, ha akarnak persze.
Távmérős M39. Eszerint 2 féle tuti van belőle, ami távmérős géphez készült. Egészen érdekes gyüjteményt lehetne a különböző M39-es obikból csinálni. Más gyártó, más kinézet. Ja és van egy T betű a széria száma mellet, és bevonatos.
J-11 pl. van az első M39-es Zenitekhez és M39 távmérős masinákhoz is. Az SLR-hez való máshogy is néz ki, nagyobb átmérőjű "csípőben". Távmérős típusban is van 3 fajta, más-más gyárban készültek. Plusz a Kievhez való típusok.
******
Van egy M42-es J-11-em,a mi külsőre ugyanolyan mint a távmérős gépekhez való típusok, de a talpánál szélesebb és nincs csatoló gyűrűje a távmérőt működtető karhoz. A fene sem tudja milyen verziókat gyártottak...
Szerintetek létezik az, hogy több fajta jupiter 11 obi van? Az Ebay-ről leszedett kép és az ami itt van előttem szinte köszönő viszonyban vannak egymással csak. Pl: a DOF-os része az enyémnek teljesen más.
Képfeltöltés Firefox-al: 1 tallózás, 2 kép kijelölése, 3 megnyitás, 4 job oldalon a kép felirata mellet: feltölt 4,5 kicsi türelem, 5 megjelenik az image1 és a kép 6 majd a beszúrás
Nekem régebbi Leicam van, 1950-es. Ez télen-nyáron a zsebemben.
Az elkészűlt képek 80%-ával elégedett vagyok a többit nem a gép hibájából sorolom a rosszak közé.
Víztől-portól védem, hideg-meleg nem okozott gondott.
Igaz ez még a háborús típus.
Eléggé átgondolt a lezárása a mechanizmusnak.
Nem, nem ez az oka. Mivel ismét géptípust(digi) váltok erőforrásaimat átrendezem.
Ennek esik áldozatul. Igen szép kis készlet, jól jár vele az új gazdája, de ez van. (azért, még maradt filmes gépem is:)
