Érdekes, én meg voltam győződve, hogy 1987. január 11. az közös emléke az akkor élt generációknak. Mondjuk nekem napra pontos emlékeim inkább 85-86-ról vannak, amikor katona lévén sokkal inkább természetközelben éltem, mint előtte és utána bármikor.
Nekem olyan tíz év előtti emlékem két egymást követő télről, hogy január-február környékén egy szál pólóban figyelem a kertben a bokrok rügyezését. Azér' az se normális, de határozottan szimpatikusabb.
Az "utána" alatt nem a nyolcvanas évek második felét értettem, hanem a március utáni áprilist. :-)
Érdekes, az évtized második feléről valahogy nincsenek ilyen időjárási emlékeim. Illetve egy: 87. december 31-én tavaszias meleg volt, langyos napsütéssel. Na tessék.
"a nyolcvanas évek elején igenis márciusban mindig jó idő volt, utána meg csak még jobb."
Ez kétségtelen, bár 1986. április 16-án konkrétan havazott, én meg jól kékre fagytam, mert a közismerten aprólékos zászlóalj-szolgálatvezető március végén elrendelte a tavaszt és leadatta a télikabátokat.
Nem merem idézni, mit írt Karinthy Ferenc a naplójába az én (szintén áprilisi) születésem napján az időjárásról, mindenesetre kimondottan tavaszias lehetett.
"március 15-én mindig rövid nadrágban mentünk koszorúzni"
Akkor ugyan még nem volt koszorúzás, de például 1838-ban az épphogy csak (akkor is csak a víz nyomására) meginduló jég okozta a gondot, mint azt kedvenc folyóiratom legutóbbi számából is megtudhatjuk.
4 évvel ezelőtt az érdekes volt. Gyakorlatilag akkor beköszöntött a nyár.
Tavaly márc15-én a Budagyöngyétől a szép idő miatt (meg hogy ellopták a pénztárcám 13-án, irataimmal) átsétáltunk a Csengery utcai indiai étterembe, felmérni.
(A konyhája pazar)
Nagyon szép idő volt, egy ing, vékony kabát és kész, még este is.
Másnap felettébb lenge öltözékben sétáltak a korzón.
Öt hónapja november volt, ha jól emlékszem. Ez a kép akkor készült, és esküszöm, senki se rohant oda, hogy bekísérjen a tébolydába, vagy akár csak óvón elfordítsa rólam a gyermekek tekintetét.
Egyébként határozottan úgy emlékszem, október 23-án még normális, őszi idő volt, másnapra viszont bejött egy oltári hidegfront. Azóta van hideg. Hatodik hónapja.
Négy évvel ezelőtt - azért emlékszem, mert az egyik legjobb barátomnak aznap volt a 40. születésnapja - április 4-én például kellemes, koranyári idő volt, és úgy is maradt. Nem jött utána hó, de nem ám.
Régebben mindig röhögtem az idősebbeken az emlékeikkel, miszerint "március 15-én mindig rövid nadrágban mentünk koszorúzni", de most már én is hajlamos vagyok akár meg is esküdni, hogy a nyolcvanas évek elején igenis márciusban mindig jó idő volt, utána meg csak még jobb.
Pont ezt számoltam ki én is. Hat hónapja van undorító idő, legalább öt hónapja hordom a télikabátomat, a csizmáim sarka elkopott, vitaminhiányom van és baromi elegem. Napfényt akarok és normális hőmérsékletet.
Szerintem a tavasz a rossz időjárás miatt az idén (is) elmarad. Esőnap nincs (illetve dehogynincs, csak az van!), a jegyek visszaválthatóak.
De tényleg: most már évek óta azt tapasztalom,hogy a hagyományos négy évszak - mindegyikből három-három hónap - erősen felborult. Eddig volt öt-öt hónap tél és nyár, közte egy-egy hónapnyi valamilyen átmenettel, nevezzük tavasznak és ősznek. Most viszont már úgy október óta tél van, ez akárhogy is számolom, már a hatodik hónapban vagyunk. Kezd egy kicsit terhes lenni...
Tudom, hogy ne erőszakoskodjak, de nem csinálna végre valaki valamit annak érdekében, hogy tavasz legyen?! Nem állok jót magamért, ha ez így megy tovább. Segítség!!!
Supka Géza említett könyvéből -hogy miért mostanában olvagatom?- idézem az aktuális részt:
"Hogy a szülést előmozdító s a tavasz újraszületését jelképező Venus asszonynapjából, az április elsejéből, hogyan lett a Bolondok napja, arra nézve igen sok megfejtési kísérlet van; valljuk be, egyik sem meggyőző. Tudjuk, hogy különböző neveket visel ez a nap. Angliában „All fools Day” („minden bolondok napja”), Franciaországban „poisson d'Avril”, (áprilisi hal), Olaszországban hasonlóan „il pesce d'aprile”, Németországban „Narrentag” a neve. A szláv területen egészen az újabb időkig ismeretlen volt ez a népszokás, és nálunk is csak újabban honosodott meg. Az érdekes az, hogy Németországban is csak 1631 óta ismerik. Ha nem lennének bizonyos naptári nehézségek, talán még leginkább az óitáliai Saturnaliákból származott középkori „Bolondünnep”-re lehetne visszavezetni, amelyet a középkorban „festa stultorum” vagy „follorum” néven emlegettek. A baj csak az, hogy ezt a napot, amelynek első nyomát a 12. században fedezzük fel, nem április elsején, hanem december 28-án (az Aprószentek ünnepén) vagy pedig újév napján ülték meg.
Mert egyébként sok lehetősége van a kétfajta népszokás összefüggésének. Hiszen a bolondünnepen a diákgyerekek gyerekapátokat, gyerekpüspököket és gyerekpápát választottak, akik a templomokban rendszeres liturgikus szolgálatot végeztek és körmeneteket tartottak. Az ünnep mind szabadosabb formát öltött, mind durvább szövegű dallamokat énekeltek hozzá, sőt már lasciv táncokba is elfajult a dolog. Miután egy időben már nemcsak a gyerekek, hanem az alsóbb szerpapok is részt vettek ezeken a bolondériákon, külön nevet is kapott az ünnep: „festum hypodiaconorum”. A pápák, a püspökök, a francia és a spanyol zsinatok már a 13. század óta tilalmazták ezt a vallást gyalázó szokást, amely azonban továbbra is fenntartotta magát, főként francia földön, úgyhogy a Sorbonne-nak még 1544-ben újabb tiltó rendszabályokat kellett kibocsátania, sőt még a dijoni parlament is foglalkozott vele 1552-ben.
Ismétlem: nem tudom az újévi és az április elsejei bolondnap között az összefüggést rekonstruálni. Mindenesetre feltűnik, hogy az utolsó franciaországi tilalmakkal körülbelül egy időben, 1538-ban jelentkezik német földön egy furcsa népszokás, amely talán átmenetet jelenthetett a kétféle bolondnap között. A mondott évben ugyanis az augsburgi országgyűlés április elsejére nagy valutarendezést tűzött ki: ezen a napon kellett volna a szerfölött megromlott pénzeket új, értékesebb pénzekkel becserélni. Erre a napra óriási spekulációkat akartak a bennfentesek végrehajtani. S amikor aztán az április elsejei valutareform mégis elmaradt, a spekulánsok alaposan ráfizettek manipulációikra, minélfogva közröhej tárgyává lettek. Ettől fogva április elsejét a német területen „az elbolondítás napjának” emlegették."
Gyerekkoromban nagyon népszerű volt az április elsejei ugratás, elsősorban az iskolában. Egyszer fokhagymával dörzsöltem be a tanári széket. Most már bevallhatom :) Aztán később, kollégiumban, a símára igazított lepedő alá rejtett félig töltött vizeslavór... , de hogy honnan pattantak ki ezek az ötletek, azt nem tudom.
