Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Helyszín: Godot Kortárs Művészeti Intézet, III. kerület Fényes Adolf u. 21 (eléggé ipari terület, a volt Goldberger Textilgyár területén)
A kiállítás: Kleb Attila fotóművész portréfotó kiállítása neves dzsessz zenészek és hazai színészek, énekesek fotói. SZENZÁCIÓSAK! :D
Nyitvatartás: H-P: 14-19, SZ-V: 11-18, augusztus 7-ig ingyenesen látogatható.
Kleb Attila a fotózás mellett a GetCloser koncertek szervezője a MOM Kultban, több hírességet csábított ide (pl. Suzanne Vega, én is ott voltam), a fotók jó része ezen alkalmakkor készült. Már őszre is gyűlnek a koncertek.
Az esemény, amin ott voltam a kiállítás újranyitása volt (az év elején nyitott, de a vírus miatt bezárt) Part Nagy Lajos tárlatvezetésével.
Igazából nem a klasszikus tárlatvezetés volt, ahol végigmennek a kiállításon több helyen ismertetve, bemutatva, hanem egy megnyitó beszéd, beszélgetés a fotók által keltett gondolatokról, érzésekről, a fotós és alanya közötti intim viszonyról, a fotók mögött rejlő titkok, sztorik (pl. Cseh Tamás képe - a 2. totálon hátul - nagyon kilóg a többi közül illetve egyes külföldi zenészek nagyon nem akarták, hogy fotózzák őket, de végül mégis...). Természetesen lehetett kérdezni is a őket, utána a nézelődésé volt a szerep, de akár kötetlen beszélgetés is Attilával és Lajossal. :D
A képek döntő része nagy alakú, de van pár kisebb formátumú képből álló csoport is.
A végefelé a beszélgetésnél ott volt valaki, akiről közben kiderült, hogy szintén zenész, a fotója is kint van (az utolsó képen a bal szélső). Kérdeztem mit zenél? Trombitás. És hol? A Qumby-ben, ő Kárpáti Dodi. :D (Sajnos a Qumby koncertileg teljesen kimaradt eddig, csak Balanyi Szilárdot ismerem a szóló projektje kapcsán.)
A nagy kép a megnyitón Kleb Attila és Parti Nagy Lajos (Magdus már látta, mi félszavakból is...:D), a többi csak úgy egy kis válogatás...
Igen, valóban csak read-only üzemmódban nyomtam :-(
Sajnos nem a jó programok miatt, - egészségügyi okai voltak. Na nem a vírus, de azért nekem kapóra jött, hogy elmaradt minden, és nem fájt a szívem, hogy nem tudok elmenni ide-oda :-) És azt hiszem, a vírus előtti időszakban talán túl is toltam a bringát ilyen ügyben, mert bevallom, - jól esett, hogy lelkiismeret-furdalás nélkül maradhattam otthon esténként :-)
Kellenek ilyen időszakok, amikor az ember kiéhezteti magát :-)
Az előbb olvastam a helyi hazudósban, hogy ma este 9-kor igen jó kis program lesz a Pirogránit udvarban: Grecsó és a 30Y-os Beck Zoli. (Pécs, Zsolnay negyed, - ha valaki nem tudná :-) )
Engem anno igazi, működő bányába vittek le egyszer régen. És a 164 centimmel is sokszor koppant a kobak, - mert valóban azt a pár centi pluszt nem kalkulálja be az ember :-)
És tényleg minden tisztelet a bányászoké.. a rövid idő alatt is igen nyomasztó tudott lenni a tudat, hogy jó sok méter föld és szikla van feletted :-(
Tíz-tizenkét éve jártam a salgótarjáni Bányamúzeumban, egy jókedélyű vezetőt fogtunk ki, ránk adta a sisakot, és közölte, számoljuk meg,hányszor koppan fejünk, mert annyi felest adunk. Lelkiismeretesen számoltam, de a túra végén kicsit kevesebbet vallottam be... Akkor kiderült, hogy nem adunk, hanem kaptunk volna. Azért nem bántam, mert ez már túlzás lett volna. Viszont a bánya érdekes hely volt, és én sem sajnálom a pénzt azoktól az emberektől, akik nagyon megdolgoztak érte!
Ha már bányamúzeum, akkor érdemes megnézni Salgóbányát. Fent is van kiállítás, kint kulturált szabadtéri kiállítás szépen rendbehozott járművekkel, lent meg beállított jelenetek a bányászok munkájáról, életéről embernagyságú figurákkal. Csak a fejre kell vigyázni, nehéz a sisakkal azt a plusz pár centit bekalkulálni. :-)
Tatabányai Ipari Skanzen – Szabadtéri Bányászati Múzeum
Sajnos a vírus miatt egyenlőre csak a szabadtéri kiállítást tudtuk megnézni, a beltériek még zárva tartanak, ergo lesz miért visszamenni. Valahol Tatabánya szélén, a 15. akna helyén van ez a hely.
Egy hatalmas nagy rozsdakupac az egész, jó nem az, de ennyi régi használt vasat nem is tudom láttam-e valaha. Előszörre szörnyűséges látvány volt, de az az igazság, a végére sem változott a véleményem, főleg belegondolva, hogy ez hány embernek a munkaeszközeit és munka(és egyúttal élet)körülményeit jelentette. Kegyetlen nehéz sors volt a bányászat, de hát ezzel sem mondtam újat. Itt szenet bányásztak, kb az 1980-as évek elejéig folyt a termelés. Kaptunk idegenvezetést is a jegy mellé, így azért elég élvezetes volt a múlt időszakának ez a része.
A szociális részek, lakások, irodákról csak szóbeli élményt hoztunk el, azt is megtudtuk, hogy mélyre szállás előtt volt egy fal, ahová minden bányásznak valami bilétát fel kellett akasztani – dögcédula jutott eszembe – és amikor vége volt a műszaknak, akkor mindenki sorban magához vette, akinek megmaradt a jelzése a falon, hát annak baja esett. Láttunk mentő csilléket, mert hát baleset azért előfordult, bányaomlás, vízbetörés, sújtólégrobbanás stb. Meg volt temető a hősi hallottak részére.
A magam részéről nem sajnálok tőlük semmilyen jövedelmet, kegyetlen munka lehetett, a bányásznapok alkalmával osztogatott pénzek (ma prémium vagy bónusz, kinek hogy), akkor jelentőséggel bírtak, hogy a kereskedelem legnagyobb feltöltései és forgalmai ehhez a napokhoz kapcsolódtak.
Jelenleg művészeti táborokat is rendeznek a területen, van egy rész, ahol szobrászművészek munkái vannak kiállítva, kizárólag a bánya vasainak felhasználásával.
Ígértem még az év végén beszámolót a Ludwig Múzeumos kiállításokról. Időm továbbra sincs - előbb úgyis még a kortárstáncról akartam írni - és tulajdonképpen okafogyott is, mert régen bezártak azok a kiállítások. Azért még fogok, és inkább a tárlatvezetésekről, már ha sikerül feleleveníteni több mint fél év távlatából. Majd elő kell keresni a kiállítási füzeteket is.
Hogy miért is jöttem elő most ezzel? A Facebook-on tettek fel egy posztot, ahol a kedvenc műtárgyáról írt az egyik akkori tárlatvezető. Akkor is elmondta ezeket ugyanilyen szeretettel. Szóval muszáj lesz írni róla, még egy kis(?) türelem...
Én is kedveltem, mármint a bolhapiacot, hiányzik. Ez viszont egy kis kárpótlást jelent. Miután a csarnokban időnként kisállatkiállítás is volt, általában mindkettőt megnéztem.
A bolhapiacokat én sem tudom kihagyni, egyszerűen imádom nézegetni a régi tárgyakat. Mondjuk annak örülnék, ha minden egyes darabra rá lenne írva az ára és ennek megfelelően fogdosnám össze vagy hozzá sem nyúlnék. Van olyan gyanúm, hogy nem egyszer ránéz az árus az érdeklődőre és annak megfelelően mond egy árat. A pecsa meg számomra egy kultikus hely volt, iszonyat sok mindent vásárolgattunk ott össze anno. Jó emlék.
Kellemes bizony :) Itt ahol most jártál, még nem voltam, de a margitszigeti japánkertet már sokszor megcsodáltam. És van egy ilyen kert Szentendrén is, túl a belvároson, a kikötők magasságában, az elég árnyas, és ott is sokféle építészeti mármint táj-kertépítészeti elem megtalálható. Nekem ezek annyira tetszenek, hogy otthon is vegyítem az angol kertészet elemeivel.
A mai délelőttre kellemes elfoglaltságot találtam. Felfedeztem, hogy van egy bolhapiac, amiről idáig nem is tudtam. Amióta a Petői Csarnok előttit becsukták, nem jártam ilyenen, úgyhogy ezt a mulasztást sürgősen pótolni kellett. Meg is tettem.
A zsibvásár a budai virágpiac helyén, szombat-vasárnap működik, a hangulata pedig nagyon kellemes, emlékeztet az általam előbb leírt helyre.
Nézelődtem és nézelődtem, volt mit!
Hosszú lenne felsorolni, mi minden volt. Néhány holmiról elképzelni sem tudtam, ki akarná megvenni, ilyen volt egy serpenyő, amiről lekopott a teflonréteg, olyan seprű, amin alig volt cirok, csorba tányér, ilyesmik. Viszont ez is hozzátartozik a hangulathoz.
Jó néhány érdekességet is láttam, még akkor is tetszettek, ha nem vettem meg. Például olyan cérna, amit még fából való spulnira tekertek, annyi kötőtű, hogy két nyugdíjasklubnak elég lenne, kés-villa-kanál, tányér, pohár, lábos fazék (használhatóak, sőt némelyikük új) minden tételben. No meg jó sok könyv! Ez utóbbiak méltányos áron, de csak egyet vettem.
Találtam olyasvalamit, ami tetszett, de szerencsémre nem tudtam volna hová tenni. Képzeljetek el olyan vasból készült, félméteres modelleket, amik elég jól utánozták az eredetit. Volt betonkeverő, traktor utánfutóval, úthenger és végül a kedvencem: hajóhinta! A hozzá vezető rámpával együtt. Meglöktem, hangulatosan nyikorgott.
Ha lett volna pénzem és helyem, biztos nem tudok nekik ellenállni. Még akkor is így lett volna, ha alapos rozsdátlanításra és új festésre szorultak.
Aztán újabb megdöbbentő élmény: az utóbbi tíz év legrondább, kutyát ábrázoló, porcelán nippje! Ráadásul kettő volt belőle. Alig tudtam levenni a szememet róla. Amikor az árus közeledett, gyorsan továbbálltam.
Láttam még egy igazi, klasszikus szódagépet. Bevallom, ha akkor és ott valaki megkínál egy hosszúlépéssel vagy egy nagyfröccsel, szívesen elfogadtam volna. Ennek híján jól jött a palack víz, amit magammal vittem.
Volt egy csodás, nagypapáknak (no meg nekem) való fülesfotel, aminek kilógott a bélése. Legalább látszott, hogy az valóban lószőrből készült.
Végül is egy pici cserépben lévő virágot vettem, az eladója, egy fiatal lény kedves és hozzáértő volt.
No meg fél kiló epret, mert ennek az illatnak képtelen voltam ellenállni. Nem is beszélve arról, miért kellett volna ellenállni?
Nem állítom, hogy törzsvendég leszek itt, de az év folyamán biztos kilátogatok még egyszer-kétszer.
Nemrégiben értesültem arról, hogy Zuglóban létezik egy nem túl ismert japánkert. Azt tudtam, hogy az Állatkertben van ilyen, két éve láttam is. Már éppen eltökéltem, hogy újra megnézem, de kiderült, hogy az Állatkert csak előjegyzéssel látogatható, én meg
jobban szeretem magam beosztani az időmet.
Miután elmaradt mind a kaktusz, mind az orchidea kiállítás, no meg a Gardenexpo, valamivel kárpótolni kell magam!
A kert az iskolaépületből nyílt. Egyéb látnivaló is akadt, hiszen ez egy kertészeti középiskola, de a japánkertet néztem meg elsőnek.
Nem volt valami nagy helyen, de nem is ez a kert lényege! Egymás mellé illő növények, szépséges, vízmosta mészkősziklák, aprócska vízesés, a furfangosan kanyargó patakocskát több, másfél arasz széles híd ívelte át. Egy kicsit nehezemre esett átkelni rajta, mert elég keskeny volt, de a harmadik alkalommal belejöttem, és már játszi könnyedséggel ment.
Találtam egy csöpp teázópavilont, ott leültem, hogy nézegessek. Inkább kávés vagyok, de ha valaki akkor és ott felszolgált volna egy csésze forró teát, nagyon örültem volna neki.
Mindehhez tessék állandó madárdalt is elképzelni.
A legjobban egy hatalmas fenyő tetszett, aminek az ágait úgy növesztették, hogy szinte vízszintesen helyezkedtek el. Néhány lehullott tobozt kézbevettem, arasznyi nagyságúak. Magát a fát nem tudtam átölelni, még legalább egy ember kellett volna hozzá.
Ha már ott voltam, szétnéztem a többi helyen is. Jó sok, különböző nagyságú, méretű és formájú követ láttam, alighanem sziklakertet terveztek.
Sajnos, elég kevés növényt ismertem meg, a bambuszt, ami a kerítés mellett nőtt, azt viszont rögtön.
Láttam magaságyást is, nagyon megtetszett. Végre úgy lehet(ne) gyomlálni, hogy nem kell hétrét görnyedni. Igaz, csak pár zeller, illetve eperpalánta volt benne, de a lehetőségek ennél jóval nagyobbak.
Láttam néhány üvegházat is, ki volt írva, hogy belépni tilos! Az viszont egy szóval sem, hogy benézni sem szabad, ezért meg is tettem. Akkora, komposztba ültetett tökindát láttam, mint eddig még soha, mi több, két aprócska termést is.
A másik üvegházban szobanövények, szép rendesen cserepekbe ültetve.
Láttam még szép sorba ültetett szőlőtőkéket, csodás lilaakácot (még vagy már nem virágzott), no meg néhány tő rózsát. A kedvencem egy sárga, piros szegélyű volt, bódító illattal. Volt egy mélyvörös virágú is, csalódásomra annak nem volt illata.
Mintegy másfél órát járkáltam-nézegettem, de ez kellemes időtöltés volt!
Én is, érdekelne, hogy sikerült átalakítani. Jelenlegi állapotában úgy fest, hogy 1953 óra ki sem festették. Ezek után nem is fogják, hiszen nagyobb átalakítások várhatóak benne.
