Mint topiknyitóként (:-))) így könnyű megjegyezni, hogy nem kell a mint elé veszző!) nagyon örülök, hogy ezek szerint nem én vagyok az egyetlen, akit még bosszant a neten zajló helyesírási káosz.
Vannak még gyöngyszemeim az elválásokra:
Lebbezen fel! (pedig helyesen a fellebb-ből képeztük az igét, és nem a lebbez ige fel igekötős változatáról van szó)
Nem folyásol engem be... Pedig engem nem befolyásol...
Volt már a vitelezhető ki, más meg éppen nem jut eszembe.
Fontos dolog viszont, hogy a vonatkozó névmások elé vesszőt kell tenni, hiszen szóban is érzékelhető a mondat dallama:
Én aki itt olyat mondok amely mindenkinek fontos...
Természetesen helyesen:
Én, aki itt olyat mondok, amely mindenkinek fontos...
Magam is a "nem oldható meg" formulát tartom helyesebbnek.
Egyébként ez már nem is annyira helyesírási, hanem már választékossági kérdés.
Nem kell szégyellni, hogy egy jelzőt nem tudunk egy szóval tagadni is, csak szószerkezettel.
Hatékony <---- nem hatékony
hatékonytalan szó nincs.
Ahol lehet, használható szinonima is.
Tegnap egy 16 éves emberke honlapjának nyitó oldalán bukkantam ezekre:
verzio
újjab
egyellőre
Na persze rögtön írtam neki ;-).
Sajnos egyre inkább meggyőződésem, hogy vannak olyanok, akik márcsak azért is tagadják az internetes helyes (!) írást, mert azt hiszik ez is valamiféle piros-fehér-zöld pántlikás, nép-nemzeti bokacsattogtatás.
Engem MÉG úgy neveltek (egy bizonyos másik topicban egy bizonyos harcias amazon már nyilván okádna ezért), hogy (figyelem a vesszőre, hol is áll!!) egy ember kultúráltságáról a helyesírása sokat elárul.
Gyerekként a helyes magyar írást a sok olvasással szinte önként, terror nélkül tanultam meg.
Ráadásul a gimiben sokat írtam és felelős is voltam diáktársaim kéziratainak helyességéért.
Mostani életemben a szépirodalom olvasásának háttérbeszorulásával egyre többször kell gondolkodnom, vagy a szótár felé nyúlnom.
Elnézést a személyes OFF-ért, de érthetővé akartam tenni, hogy miért tartom nagyon fontosnak az internetes helyesírást és a szabatos fogalmazást.
Mint-ügyben elég jól eligazít a Helyesírási szabályzat (én is azt szoktam nézegetni, ha elbizonytalanodom).
A másik témában: tagadásnál mindig elválik az igekötő. Akkor érdekesebb a kérdés, ha képzők is tapadnak az alapigéhez, pl. (a már említett): nem oldható meg OK, de: nem vitelezhető ki??? Akkor inkább feloldom: nem lehet kivitelezni. Biztosan vannak még ilyen példák, ez jutott eszembe.
Egy másik kérdés: hogyan tagadjuk azt, hogy hatékony??? A gyakran hallott hatékonytalan számomra borzasztóan hangzik, az zavar, hogy egy fosztóképzőt teszünk egy olyan képző (-ékony) után, ami vmi meglétét jelzi (fázékony, aluszékony stb.). Vagy képzőt kell cserélni (bár lehet, hogy az már foglalt: pl. hatástalan), esetleg a nem szócskát elétenni, mint a nemnegatív esetében: nemhatékony...
Kedves Szab :-) !
Köszönöm szépen, azt hiszem, most ki tudok találni valami elmebéli emlékeztető, megkülönböztető jelzésecskét, ami segít a későbbiekben is mintelni... :-))
üdv,
Ghanima
Kedves Pancho!
Aha. Értem, hogy "szabályos", és azt hiszem, - most, hogy további példákat írtál - engem is inkább azok a példák zavarhatnak jobban, amiket te is írsz, azaz a "nem megoldható" és társai. Nem lehet, hogy ez a forma is hiperkorrekciós törekvések miatt jött létre?? Vagy talán valamifajta "prózában beszélek" divatoskodásról lenne szó? Nem értem , hogy miért nem lehet akkor már tagadó formába tenni a szót: megoldhatatlan. Túl hosszúnak találják, vagy mi? <- ez itt költői kérdés! :-)
üdv, és köszi!
Ghanima
Sajnos, az el szeretnék menni teljesen helyes. Engem épp az zavar, hogy egyesek nem merik elszakítani az igekötőt az igétől, és olyan szavak jönnek létre, mint pl. a "nem megoldható", ahelyett, hogy "nem oldható meg", vagy "nem elérhető" ahelyett, hogy "nem érhető el" (a szerver nem elérhető - fuj).
A névmásoknál: a mely-amely, mikor-amikor egyaránt használható kijeletéskor (ezekből a mikor-amikor ugyan nem névmás, hanem határozószó, de nem baj), egyfajta rövid változatként az elsők.
A jelzők sorrendjét valóban célszerű úgy megválogatni, hogy ne lehessen félreérteni, de vessző akkor is kell: Magyarországon élő, kékszemű Piroska.
A topiccímre válaszolva:
Aki ad magára valamennyit, annak kell.
A mint szócska elé teendő vesszőt illetően próbálok Neked válaszolni: a konkrét összehasonlításokban biztosan kell vessző a mint elé: fehér, mint a hó stb. De ha pl. azt mondom, hogy több mint ezer ember volt a koncerten, akkor nem kell, mivel csak azt akarom érzékeltetni, hogy ezernél valamivel többen voltak.
A klasszikus eset, amikor nem kell elé vessző, a magyarázó mint. Pl.: az ülésen mint elnök vett részt stb. Itt tkp. úgy is lehetne mondani, hogy elnökként vett részt.
Bocsánat, ha nem voltam szabatos vagy egyértelmű, fejből írtam.
A mint szócska elé teendő vesszőt illetően próbálok Neked válaszolni: a konkrét összehasonlításokban biztosan kell vessző a mint elé: fehér, mint a hó stb. De ha pl. azt mondom, hogy több mint ezer ember volt a koncerten, akkor nem kell, mivel csak azt akarom érzékeltetni, hogy ezernél valamivel többen voltak.
A klasszikus eset, amikor nem kell elé vessző, a magyarázó mint. Pl.: az ülésen mint elnök vett részt stb. Itt tkp. úgy is lehetne mondani, hogy elnökként vett részt.
Bocsánat, ha nem voltam szabatos vagy egyértelmű, fejből írtam.
Megbocsáss, kedves csn, de
a mászik, ikes ige lévén, egyes szám első személyben mászom - már ha emlékeim nem csalnak.
Ami azt illeti, én viszont a központozásban (ugye, így nevezik a mondat közbeni írásjelezést? - magyarosok! segítség!) csinálok sok hibát. Az istennek sem tudom pl. megjegyezni, hogy mikor kell és mikor nem kell a mint használatánál vesszőt tenni.
A hiperkorrekció, főleg a -suk -sük elkerülése érdekében, valóban gyakran eredményez idétlen mondatokat.
Nem tudom zavar-e másokat is, engem nagyon, az, amikor a segédigét (remélem, ez a neve!)
az igekötős igét szétszakítva használják, egyre többször.
Tehát: el szeretnék menni, ahelyett, hogy: szeretnék elmenni.
Az sem tetszik, hogyha a mutatónévmásokat összekeverik a kérdőnévmásokkal:
amikor helyett mikort használnak, vagy amely helyett melyet.
Azt minek nevezik a nyelvészek, amikor félreérthető sorrendben mondják, néha még úgy is írják a jelzős szerkezeteket, és ilyesmik jönnek ki belőle:
a kékszemű Magyarországon élő... - persze ezt írásban félreérthetetlen/ebb/é lehet tenni egy vessző betoldásával, illetve beszéd közben (egy gyakorlott bemondó pl.) is lehet érzékeltetni a vesszőt, egy kis szünettel, de többnyire nem bemondók szólalnak meg, illetve a nyelvtanban tanultakat régesrég a sutba vágó emberek észre sem veszik ezt.
Tudom, hogy a nyelv változik, de engem zavarnak az ilyen beszédváltozatok, majd csak kihalok! :-((
Elnézést, ha nem jól ismerem a terminus technikusokat, de én sem vagyok nyelvész... :-))
üdv,
Ghanima
Sokan és sokszor vannak gondban az idegen szavak írásával kapcsolatban. A tavaly megjelent helyesírási tanácsadó szótárunk egy sor olyan idegen szót, amely meghonosodott a magyar nyelvben, magyar fonetikus átírással engedélyez.
(Nincs most nálam, hogy bátran idézgessek belőle).
Gyakori hibák:
- ba, - be - ban -ben ragok használata
- sokan a felszólító és helyesen a mondatba illő szavakat kijelentő módban mondják, mert félnek a suk- sük-öléstől
- a néma hangra végződő idegen szavak toldalékolása (ugye kötőjellel oldandó meg)
- a "muszáj" helyes írása
Persze hogy kell! Miért ne kellene? Ez mivel más média, mint a többi? A technikájával.
Semmi sem indokolja, hogy itt úgy lehetne írni, mint egy hatszor bukott ált. harmadikos.
"Kedvencem": HÍRDETÉS Ez a magyar weben kb. 70-80%-os arányban így van írva (hibásan). Falra mászok tőle. Mintha egymásról másolnák a hülyeséget.
Az index szerkesztői meg töretlenül helytelenkednek. Nem akarnak végre egy jó korrektort alkalmazni? Mondjuk a magyar szakosok kapva kapnának egy kis támogatáson.
Igen, kell. De helyesen írni még nem elég, törekedni kellene a szabatos, világos fogalmazásra az internetes megnyilvánulások során is, főleg, ha valaki hosszabb cikket ír, és magát (internetes) újságírónak tekinti!
Az általad felvetettek között, kedves retix (na, igen, mi van, ha valakinek kisbetűs álneve van, megszólításban maradjon-e?), vannak olyanok, amelyek más-más nyelvi rétegeket érintenek, és nem minden helyzetben minősülnek hibának.
Javaslom a Fórum alcsoportjai közül a Magyarulez felélénkítését, az ad helyt ilyen kérdéseknek is!
Tuzson:
Azt hiszem, nem esik egyáltalán távol a topictól a magyar helyesírás oktatása. Sőt. Beszéljünk róla nyugodtan. (Pl. te is hibáztál: "nem tud helyesen beszélni, vagy írni" helyesen :"nem tud helyesen beszélni vagy írni". De ez most csak gonoszság volt! :-)
A "kedvenceim" a következők:
1. egyenlőre használata az egyelőre helyett.
2. "illetve" és "valamint" elé nem tesznek vesszőt, ellenben az stb. elé állandóan.
3. -ikes igék és társaik helytelen használata (Eszek valamit :-)
4. és és vagy előtti vesszők használata
(azért megyek rá ennyire az írásjelekre, mert ezeknek a szerepe a hangsúlyozásban igen fontos, tehát nem csak a szavakat, de a hangsúlyt is kifejezik, meg a mondat dallamát, blabla).
5. aki, amely előtt se nagyon vesszőzgetünk...
Most más hirtelen nem jut eszembe, de ha ezeket beartanák, (nem betartanék! :-)) akkor már olvashatóbbak lennének az oldalak.
Bennem felmegy a pumpa, ha bántó helyesírási hibával találkozom. Sokszor otthagyom azt az internetoldalt, ahol sok hibával találkozom, mert úgy érzem, nem vesznek komolyan.
Úgy látom, hogy ma szinte már sikk, ha valaki nem tud helyesen beszélni, vagy írni.
A magyar nyelv nemcsak ékezetekből, ly és j -s betűkből, -ít végű igékből és (amitől falramászom) a -ba -be -ban -ben ragokból áll, hanem szórendből, alá és mellérendelt mondatokból, rokon értelmű szavakból, választékos stílusból.
S amiért még nagyon fontos szvsz a helyes magyar
írás, az az, hogy lassan elfelejtenek az emberek olvasni nyomtatott sajtót, könyveket és az összes
információt itt a neten gyűjtik össze, ahol tudjuk, hogy mit és hogyan tesznek közszemlére.
S bár a topictól távolabbra esik, de a magyar helyesírás mai oktatása is külön téma lehetne.
Egyébként gyakran megteszem, hogy a bántó helyesírási hibák miatt megengedek egy emailt. Gyakran megköszönik.
Néha kétszer kell nekifutnom egy-egy leírt gondolatnak, mert a mondatot nem nagy betűvel kezdik, a vesszők csak kilóra vannak meg a szövegben. Egyes esetekben ez értelemzavaró, illetve más értelmet ad a mondatnak. Sokan nem ismerik az összetett szavakat sem.
Úgy gondolom, hogy a magyarságunkat, a magyar nyelvet meg kell tisztelnünk azzal, hogy helyesen írunk. De legalább törekedjünk rá!
Persze, hogy kell, hiszen sok kifejezés pontos helyesírását olvasmányai során jegyzi meg az ember. Így voltam én a "hadd" és a "muszáj" szavakkal is, amiket látom, hogy nagyon sokféleképpen írnak itt a neten. Aki esetleg bizonytalan, az nem tudja eldönteni, hogy melyik a poén, és helyesen hogyan kell írni. Vagy ha sok hülyeséget olvas az ember, lassan ott is rosszul fogja írni, ahol nem kellene.
Természetes, hogy oda kellene figyelni a helyesírásra a neten is. Leginkább azért, mert bizonyos hibás írási módok miatt gyökeresen más értelmet kaphat a szöveg, és ez néha kellemetlen is lehet.
Sokan mégsem tudnak helyesen írni, iskolai végzettségtől függetlenül. Sőt, nemhogy bánnák ezt, de elintézik egy kézlegyintéssel, hogy nem olyan fontos az egész.
(Egyébként halál az LY-ra és az ékezetekre! ;])
ViDeO-nak azonnal szerettem volna válaszolni, csak lefagytam. Nem a kérdés volt buta, hanem inkább a válasz. :-(
Én is azt vallom, hogy a helyesírást - ha jól megtanulja az ember -, ugyanúgy nem agymunkával végezzük, mint mondjuk a gépkocsivezetést. És a helyesírás tudása vagy nem tudása igenis belső érték! Mert senki nem a homlokán vagy másodlagos nemi jegyként viseli.
Továbbá: ha az elektronikus sajtó ugyanolyan szerepet tölt be, mint a nyomtatott tesók, csak más a technikai alap, akkor bizony rá is vonatkoznak ugyanazok a (tipográfiai, nyelvhelyességi) szabályok. Pl. hogy használjanak korrektort vagy tanítsák meg helyesírni a t. kollégákat.
OffTopic (Régebben azt hitték sokan, hogy ha rendelkeznek szövegszerkesztővel, akkor már képesek kiadványt is szerkeszteni... Ennek torzszülött gyermekeivel számtalanszor találkozunk. A "kedvencem", mikor a reklámirodának még ő betűje sincs, csak hullámzik az ékezet.)
OffTopicOff
Várom a lapszerkesztők hozzászálásait is, pl. Kádár Mónikáét. :-)
Mivel az internet manapság az egyik legelterjedtebb kommunikációs eszköz, ezért úgy gondolom, hogy nagy hangsúlyt kell fektetni arra, hogy amit írunk, az helyes legyen és jól legyen megfogalmazva. A stilisztika még nem is nyom annyit a latba, de legalább a helyesírásra figyeljünk oda. Sokan poénosnak tartanak egy-egy általuk leírt hibát, de nem vagyok biztos abban, hogy ezt mások is jó szemmel nézik. Sokkal üdítőbb egy olyan szöveget olvasni, amelyben az ember nem akad folyton-folyvást hibákra. Amennyiben nem nagy elvárás, úgy adjuk meg másoknak a tiszteletet legalább azzal, hogy a magyar helyesírás szabályaihoz igazodva fogalmazzuk meg hozzászólásainkat.
Mindenképpen kell, és mindenhol (nem csak a neten). Egyébként a véletlen elgépelések 95%-a kiszűrhető, ha az ember egyszer átolvassa, amit ír. A helyesírás meg nehéz ügy (bár én is helyesírás- és nyelvhelyesség-mániás vagyok).
Persze, hogy kell!
A tudatos hibák (amelyek viccesek) elnézhetők, a véletlen félregépelések szintén (főleg a "sikítós titkárnő"-típusú embereknél:))), de a helyesirási hibákat az interneten is mellőzni kell(ene). Attól, hogy a virtuális világban demokrácia van, attól még helyesírni kell.:) Mert igaz, hogy itt a belső értékek kerülnek inkább napvilágra a külső helyett, de az is mutat valamit az emberről, hogy tud-e helyesen írni. Nekem speciel a hátam borsódzik sokszor, mikor látom, hogy egyes emberek hogyan írnak... az Indexen is, de máshol is sajnos. Úgy gondolom, ha valaki igényes saját magával szemben (belsőleg!) ahhoz az is hozzá tartozik, hogy ne j-vel írja a gólyát.:)
Hát természetesen. Aki pedig nem féli a nagy Monitor Rendelet, az kockáztat. Törvény van rá, hogy a képernyőn csak a magyar helyesírás szabályai szerinti szövegek jelenhetnek meg.
Félek is ilyenkor, mint mikor például a topikcímet elolvasom, esetleg lehet, hogy a Monitor Rendőrség meg a Netrendőrség majd jól elkap engem is?
De a legjobban akkor félek, amikor tiltott dolgokat olvasok. Mondjuk egy amerikai szájtra tévedek :)
