Utolsó szavam hóemberügyben: gyermekeimet valamelyik hülye - vélhetően én voltam az - a 70-es években megtanította arra, hogy minden évben mintát kell venni az azévi hógolyókból, és gondosan archiválni a mélyhűtőben. Szépen sorakoztak a nejlonzacskóba pakolt példányok - a csúcs talán tíz lehetett -, rajtuk a filccel felírt dátummal, leolvasztások alkalmával pedig kezdődött a panelban a körséta, hogy kinél fél el a cucc arra a pár órára.
Nektek bevallom: hóhiányos teleken volt rá példa, hogy ezekből a jéggolyókból kellett elkészítenem a kötelező éves darabomat, de meglett. (Mindenkit kérek: ez maradjon közöttük, meg ne tudják már a srácok.)
Van is fényképem arról a napról. Majd megsültem bundában, hazalátogatóban voltam. A fényképen a Dunakorzó terasza látható, ahol egyszál bluzban szolgáltak kis a pincérnők. Pont a napokban volt a kezemben a kép, mert mindent végig kellett néznem, hogy dokumentálhassam mi mindent loptak el a betörők amikor meglátogatták a lakásomat a közelemultban. Rács és riasztó ellenére!:-(
Nem koszorúzni mentünk, hanem iskolai ünnepségre és igen térdzokniban! Persze ez a mult század első felében volt.
Viszont emlékszem olyan másjus elsejei kötelező kivonulásra, amikor télikabátban sapkában sárlban dideregtünk. Igaz akkoriban a hatalom éppen átrendezte a naptárt. Május 2.-án volt karácsony másnapja.:-)
Szeretem az arányos dolgokat. Még ezzel a mostani időjárással is megbékélek, -ma egyébként kimondottan elviselhető volt a szemerkélő eső ellenére-, ha és amennyiben nem marad ki idén a tavasz (és az ősz), és nyáron nem lesz ismét extrém meleg.
Nyáron sem lehet mindig sűrű erdőben sétálni, vagy a pince hűsében ücsörögni, miközben borsemissza vagyok, sűrű erdő sincs a teraszomon :)
Érdekes, én meg voltam győződve, hogy 1987. január 11. az közös emléke az akkor élt generációknak. Mondjuk nekem napra pontos emlékeim inkább 85-86-ról vannak, amikor katona lévén sokkal inkább természetközelben éltem, mint előtte és utána bármikor.
Nekem olyan tíz év előtti emlékem két egymást követő télről, hogy január-február környékén egy szál pólóban figyelem a kertben a bokrok rügyezését. Azér' az se normális, de határozottan szimpatikusabb.
Az "utána" alatt nem a nyolcvanas évek második felét értettem, hanem a március utáni áprilist. :-)
Érdekes, az évtized második feléről valahogy nincsenek ilyen időjárási emlékeim. Illetve egy: 87. december 31-én tavaszias meleg volt, langyos napsütéssel. Na tessék.
"a nyolcvanas évek elején igenis márciusban mindig jó idő volt, utána meg csak még jobb."
Ez kétségtelen, bár 1986. április 16-án konkrétan havazott, én meg jól kékre fagytam, mert a közismerten aprólékos zászlóalj-szolgálatvezető március végén elrendelte a tavaszt és leadatta a télikabátokat.
Nem merem idézni, mit írt Karinthy Ferenc a naplójába az én (szintén áprilisi) születésem napján az időjárásról, mindenesetre kimondottan tavaszias lehetett.
"március 15-én mindig rövid nadrágban mentünk koszorúzni"
Akkor ugyan még nem volt koszorúzás, de például 1838-ban az épphogy csak (akkor is csak a víz nyomására) meginduló jég okozta a gondot, mint azt kedvenc folyóiratom legutóbbi számából is megtudhatjuk.
4 évvel ezelőtt az érdekes volt. Gyakorlatilag akkor beköszöntött a nyár.
Tavaly márc15-én a Budagyöngyétől a szép idő miatt (meg hogy ellopták a pénztárcám 13-án, irataimmal) átsétáltunk a Csengery utcai indiai étterembe, felmérni.
(A konyhája pazar)
Nagyon szép idő volt, egy ing, vékony kabát és kész, még este is.
Másnap felettébb lenge öltözékben sétáltak a korzón.
Öt hónapja november volt, ha jól emlékszem. Ez a kép akkor készült, és esküszöm, senki se rohant oda, hogy bekísérjen a tébolydába, vagy akár csak óvón elfordítsa rólam a gyermekek tekintetét.
Egyébként határozottan úgy emlékszem, október 23-án még normális, őszi idő volt, másnapra viszont bejött egy oltári hidegfront. Azóta van hideg. Hatodik hónapja.
