Volt erről sok vicc annak idején, hogy pl. megérkezik a gépe Pestre és amint meglátja a fogadó delegációt azt mondja: azonnal szálljunk föl, véletlenül Tel-Avivban landoltunk.
Ami a zsidókérdést illeti, én egész életemben antiszemita voltam, zsidókkal sohasem érintkeztem. Tűrhetetlennek tartottam, hogy itt Magyarországon minden-minden gyár, bank, vagyon, üzlet, színház, újság, kereskedelem stb. zsidókezekben legyen, és hogy a magyar tükörképe – kivált külföldön – a zsidó.
Úgy nézem, az USA most kezd ennél a felfedezésnél tartani.
Az arab országok politikusai nagyon is világosan fogalmaztak a témával kapcsolatban:
„Palesztinát Arab- Szíria részének tekintjük, ami soha nem választható el tőle. Nemzeti, vallási, nyelvi, természeti, gazdasági és földrajzi szálak kötnek hozzá bennünket.” (A Muszlim-Keresztény egyesületek első kongresszusa, 1919 február)
1937-ben egy helyi arab vezető, Auni Bey Abdul-Hadi azt nyilatkozta a Peel bizottságnak, amely végül javaslatot tett Palesztina felosztására. „Palesztina nevű ország nincs!” „Palesztina” egy , a cionisták által kitalált fogalom! A Bibliában nincs Palesztina. Hazánk évszázadokon át Szíria része volt.
Hafez Asszad szíriai elnök így oktatta ki Yasser Arafatot, a palesztin vezetőt, a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) és a Palesztin Nemzeti Hatóság (PNA) elnökét, a Palesztin nép Atyját: „Ön nem képviseli annyira Palesztinát, ahogy mi. Egy dolgot sose felejtsen el. Nincs olyan, hogy palesztin nép. Nincs palesztin entitás, csak Szíria. Ön a szíriai nép szerves része. Palesztina Szíria szerves része. Ily formán mi, szírek vagyunk az a fennhatóság, akik a palesztin nép valódi képviselői.”
1965-ben Husszein király azt mondta: „Azok a szervezetek, amelyek különbséget akarnak tenni a palesztinok és a jordániaiak között, árulók.” Egészen 1981-ig Husszein azt hangoztatta, hogy „Jordánia Palesztina, és Palesztina Jordánia.”
„Jordánia Palesztina és Palesztina Jordánia, csupán egyetlen föld van, amelynek egy a történelme és egy a sorsa”- mondta Hasszán herceg a Jordániai Nemzetgyűlésben 1970 február 2-én.
Abdul Hamid Sharif, Jordán miniszterelnök ezt nyilatkozta 1980-ban: „A palesztinok és a Jordániaiak nem képeznek két külön nemzetiséget. Ugyanolyan Jordán útlevelük van, arabok és ugyanahhoz a Jordán kultúrához tartoznak”
Zuheir Mohsen (arab: زهير محسن) - a PLO-nak a Damur mészárlásért felelős fő tagja:
„A palesztin nép nem létezik. A palesztin állam létrehozása csak egy eszköz Izrael állam ellen az arab egységünkért folytatott küzdelem folytatásához.
A valóságban jelenleg nincs különbség a jordániai, palesztin, szíriai és libanoni között. Csak politikai és taktikai okokból beszélünk ma egy palesztin nép létezéséről, hiszen az arab nemzeti érdekek azt követelik, hogy egy különálló „palesztin nép” létezését követeljük a cionizmus ellen.
Taktikai okokból mivel Jordánia, amely egy meghatározott határokkal rendelkező szuverén állam, nem támaszthat igényt Haifára és Jaffára, miközben palesztinként kétségtelenül követelhetem Haifát, Jaffát, Beer-Shevát és Jeruzsálemet. Ugyanakkor, amikor visszanyerjük a jogot Palesztinába, nem várunk még egy percet sem, hogy egyesítsük Palesztinát és Jordániát.
James Dorsey, „Wij zijn alleen Palestijn om politieke reden”, Trouw, 1977. március 31.
Az óvóhelyek megszokottak a Gázai övezet közelében. Betonból épített szűk, 8-9 négyzetméteres helyiségekről van szó, amelyek rakétatámadástól védenek, ha a Vaskupolán mégis átjutnának. Most azonban más volt a helyzet, egyszerre sokan voltak a menekülők, Jáhelék óvóhelyén harmincan zsúfolódtak össze.
„Kintről hallottuk a lövéseket, azt hittük, hogy már itt vannak a katonák, akiknek legfeljebb két-három Hamász-fegyveressel kell elbánniuk, és utána megmentenek minket. Így aztán nem nagyon féltem. Egészen addig, amíg hirtelen csend nem lett. Egy pár másodpercig tartott, aztán egyszerre csak hatalmas robbanás rázta meg az óvóhelyet. Azt hiszem, egy vállról indítható gránát találta oldalba.”
Ez még nem lett volna végzetes, csak az, ami ezután jött: egy fegyveres bedobott egy kézigránátot az ablaktalan, zsúfolt, szűk helyiségbe. A gránát a betondoboz közepén robbant fel. Majd még egy.
„Emberek robbantak fel, utána pedig bejött egy terrorista, és lövöldözni kezdett. Élőkbe, holtakba, mindenkibe. Én csak azért éltem túl, mert az óvóhely túlsó szélén voltam. Mivel sok ember volt előttem, rejtve voltam. Leguggoltam, mindenki rám zuhant. Tulajdonképpen a holttestek védtek meg a robbanástól.”
Ami a zsidókérdést illeti, én egész életemben antiszemita voltam, zsidókkal sohasem érintkeztem. Tűrhetetlennek tartottam, hogy itt Magyarországon minden-minden gyár, bank, vagyon, üzlet, színház, újság, kereskedelem stb. zsidókezekben legyen, és hogy a magyar tükörképe – kivált külföldön – a zsidó. Azonban, minthogy a kormányzat egyik legfontosabb feladatának az életstandard emelését tartom, tehát gazdagodnunk kell, lehetetlen a zsidókat, kiknek minden a kezükben volt, egy-két év leforgása alatt kikapcsolni, és hozzá nem értő, leginkább értéktelen, nagyszájú elemekkel helyettesíteni, mert tönkre megyünk. Ehhez legalább egy emberöltő kell. Én hirdettem talán először hangosan az antiszemitizmust, azonban nem nézhetek nyugodtan embertelenségeket, szadista, oktalan megaláztatásokat, mikor még szükségünk van rájuk.
Horthy Miklós levele gróf Teleki Pálhoz 1940. október 14-én
ezt aki érti, az megérti, még a tartalom erkölcsileg erősen aggályos volta mellett is (de mikor is volt a történelem folyása "erkölcsileg tiszta" ?? ugyebár ... ).
Mindenkinek az a földje, ahol a gyökerei vannak, ahova született.
Ha te igényt tarthatsz a magyarságodra (joggal), akkor a palesztinok is igényt tarthatnak Palesztinára. És mostmár a zsidók is, így aztán meg kell osztani köztük azt a földet akkor is, ha neked ez nem tetszik.
