Steven Seagalhoz mit szólsz? Vagy Kirk Douglas? Michael Caine? Paul Newman (szintén magyarországi felmenők...)? Peter Sellers? Peter Falk (dettó magyarzsidó...)?
Továbbá pl. Buffalo Bill: William Frederick Cody was born at his family's farmhouse in Scott County, Iowa, on February 26, 1846, to Isaac Cody and wife Mary Ann Bonsell Laycock, daughter of Samuel Laycock and wife Hannah Taylor.
"Trója ostromát elhisszük Homérosznak, Achilles mártózását a Styxben meg Eris aranyalmáját nem..."
Trója ostomát se hitte el senki komolyan vehető személy, ameddig a fantaszta Schliemann meg nem találta Tróját. Addig azt vallotta a mainstream tudomány, hogy az egész mese úgy, ahogy van.
"Azok a megyék, ahol a románok megtelepedtek, a kun később tatár betörések miatt voltak lakatlanok. Bár a románoknak kétségkívül kapóra jöttek ezek a helyek az életmódjuk miatt, tőlünk sem állt annyira távol."
Amiről te beszélsz, az Erdélynek egy kis részén volt így. A XIII-XV. században betelepült románok nagy része a Kárpátok és a Bihari Érchegység olyan részeireb telepedett, amelyek túl magasak voltak a magyarok által gyakorolt mezőgazdasági tevékenységhez (földművelés, halászat, sertés- és marhatartás), ideális volt viszont a románok birka- és kecsketartó életmódjához. Ezért voltak ezek a területek üresek.
Aztán jött a török kor, és az alföldek, dombságok, városok zömmel magyar népessége kipusztult, elmenekült vagy elhurcolásra került, a magas hegyek románsága meg érintetlen maradt, és a vész elmúltával leszivárgott és elfoglalta a völgyeket is. Így lett Erdély nagy része román többségű a XVII-XVIII. századra.
"Nem kell ahhoz fölény, csak egyszerű agresszivitás. A germánok is megszállták a Nyugat-római birodalmat, de kétségkívül nem a kultúrális fölényüknek köszönhetően."
Akkor most olvasd el, mire válaszoltál! Kiváló példát hoztál az én igazam alátámasztására. A germánok elfoglalták ugyan a Nyugat-Római Birodalmat, de egyetlen népet se bírtak magukba olvasztani, épp ellenkezőleg, ők olvadtak be. Az egykori Limestől délnyugatra csak ott beszélnek germán nyelveket, ahol a római időkben is germán népesség élt (Noricum és Agri Decumates) Galliában, Katalóniában, Itáliában egyszerűen eltűnt a germán kultúra, csak a génekben mutatható ki, hogy itt valaha komoly germán népesség élt. Britannia azért csalóka kivétel, mert ott az őslakosság nagyrészt átmenekült Bretange-ba, Walesbe és Írországba. Ahonnan nem (Cornwall), ott nem is győzedelmeskedett a germán kultura száz százalékosan.
Azok a megyék, ahol a románok megtelepedtek, a kun később tatár betörések miatt voltak lakatlanok. Bár a románoknak kétségkívül kapóra jöttek ezek a helyek az életmódjuk miatt, tőlünk sem állt annyira távol.
"Vszleg ezek nem voltak olyan jelentős népcsoportok az őslakókhoz képest, csak fegyveres erejüknek és kulturális fölényüknek köszönhetően tudták magukba olvasztani az őslakókat, századok alatt."
Nem kell ahhoz fölény, csak egyszerű agresszivitás. A germánok is megszállták a Nyugat-római birodalmat, de kétségkívül nem a kultúrális fölényüknek köszönhetően.
"Egyébként az egy korábbi északi elohista és egy későbbi déli jahvista bevándorlási hullámnak nincs régészeti-történelmi bizonyítéka."
Vszleg ezek nem voltak olyan jelentős népcsoportok az őslakókhoz képest, csak fegyveres erejüknek és kulturális fölényüknek köszönhetően tudták magukba olvasztani az őslakókat, századok alatt.
Mint a múltkor rámutattál, ez Józsué népe esetében olyannyira nem volt betetőzött folyamat, hogy Salamon után az állam is e mentén a törésvonal mentén szakadt ketté.
"Finkelstein még azt is megemlíti, hogy egyenlőre még az sem bizonyítható, hogy itt két különböző etnikumról van szó, lehet, hogy ugyanannak a népcsoportnak különböző gazdálkodási formát folytató területi csoportjai."
Igen, ez inkább csak logikailag vezethető le. Amikor a magyarok bevonultak a Kárpát-medencébe, az alföldeket és a dombságokat szállták meg. Amikor pár évszázaddal később megjöttek a románok is, a magasabb, havasi legelőket lakták be (legalábbis először), mert az addig üres volt, de az ő transzhumáló pásztor életmódjuknak tökéletesen megfelelt.
"Szerintem Mózes is, de Ábrahám mindenképpen kultúrhéroszok voltak. "
Bizonyos értelemben valóban azokká váltak, de valaha mindenképpen valós személyek voltak: a zsidó monoteizmus kialakulásának két kiemelkedő korai alakja."
Úgy értettem, hogy több, különböző személyiség valós vagy feltételezett cselekedeteit gyúrták egybe és erre aggattak még rá mindenfélét, amitől a kellő morális hatást várták.
Mózesnék kimutatható legalább két, más korban élő, egymással elég nagy ellentmondásban lévő személyiség összerakása. Ábrahám korából semmi se maradt fenn addigra, mire ezt leírták és a nagy időbeli távolság miatt is sokkal inkább szól azoknak a koráról, akik leírták. Ábrahám nevű személy létére seemilyen bizonyítékként elfogadható dolog nincs.
Ne feledd, hogy a fanatizmus csak a humanizmus, de inkább a felvilágosodás kora óta negatívum. Addig úgy hívták, hogy hitbéli szilárdság, állhatatosság és az egyik legnagyobb erény volt.
"Ne becsüld le a Bibliát, mint történelmi forrásművet!"
Eszem ágában sincs, csak nem tekintem többnek, mint egy nem kifejezetten történelni célokkal íródott, emiatt kellően elfogult forrást, amit megfelelő kritikával kell kezelni.
Egyébként az egy korábbi északi elohista és egy későbbi déli jahvista bevándorlási hullámnak nincs régészeti-történelmi bizonyítéka. Inkább a forrásanyagok elemzése alapján létrehozott munkahipotézisről van szó, amit még alá kéne támasztani.
Israel Finkelstein régészprofesszor kutatta Izrael korabeli történetét, egyenlőre még a Józsué-féle honfoglalás népességét sem sikerült teljesen kimutatni régészetileg.
Egyenlőre odáig jutott a munkatársaival, hogy a Kr.e. 2 évezred második felében a későbbi izrael királyság területén alapvetően két népcsoportot sikerült elkülöníteniük:
1) a termékenyebb alföldek és dombvidékek némileg már városiasodott, relatíve jómódú földművelő lakosságát
2) A hegyvidékek és a fennsíkok szegényes leletanyagú, főleg juh- és kecsketartó pásztorkodó népességét.
Finkelstein még azt is megemlíti, hogy egyenlőre még az sem bizonyítható, hogy itt két különböző etnikumról van szó, lehet, hogy ugyanannak a népcsoportnak különböző gazdálkodási formát folytató területi csoportjai.
Mint ahogy pl. a középkori Spanyolországban is voltak inkább földművelő alföldi részek (pl. Andalúzia, Valencia) és inkább pásztorkodó hegyvidéki régiók...
"Szerintem Mózes is, de Ábrahám mindenképpen kultúrhéroszok voltak. "
Bizonyos értelemben valóban azokká váltak, de valaha mindenképpen valós személyek voltak: a zsidó monoteizmus kialakulásának két kiemelkedő korai alakja.
Bár Mózes személyét némiképp beárnyékolja indulatos, fanatizmusra hajló személyisége...
Ne becsüld le a Bibliát, mint történelmi forrásművet!
No persze nem a hatnapos (6x24 órás) teremtéstörténetre gondolok, hanem az ún. deuteronominista történetírásra, amelybe beleértjük Mózes ötödik könyvét, Józsuét, A Bírákat, Sámuel kettő, a Királyok kettő és a Krónikák kettő könyvét.
Izrael korabeli történelmének gyakorlatilag ezek a művek az egyetlen hiteles forrásai.
Najahuja elmélete érdekes. Csak akkor nem tudom, hogy a népvándorláskori öldökléstől a középkor sötétségéig, nem tudom, mennyire halak jegynek megfelelő.
Az egyiptomi vallásban Áspis mellékszereplő. A Sumér és egyiptomi kultúra között fennmaradt volna egy totemista isten főhelyen?
Bikahágás-állatáldozat: A szexualis elhajlás kisebb bűn, mint az rituális ölés és erőszak. Egyébként az egyiptomi nők is zárkóztak be a szent kossal, ha termékenységre vágytak.
"persze a papok, miközben a liturgia keretén belül felelevenítették istenük eme tettét, nem változtak át bikává. Broáf...."
De arról nem szól a legenda, hogy a teheneket a város legszebb szűzeivel helyettesítették, szigorúan szakrális okokból. :-)) Legalábbis amit az elmúlt négyezer év papjairól megtudtam eddig, abból ez következik...
Gondolom, egyiptusi. Egyébként érdekességképpen: a kánaánita Baál bikává változva meghágott egy tehenet - persze a papok, miközben a liturgia keretén belül felelevenítették istenük eme tettét, nem változtak át bikává. Broáf....
Mint ismert, JÉZUSt BÁRÁNYként vagy HALként is szokták ábrázolni.. Nos Jézus története a két világhónap átmenetére esik: mégpedig akkor léptünk be a BAK korszakából a HALAK jegyébe.... ÉS mivel azóta lassan eltelik 2200 év, lassan belépünk a VÍZÖNTŐ korszakába, egy újabb 2200 év időtartamú periódusba....
És ha visszafelé számolunk, akkor megkapjuk a BIKA jelképű időszak történelmi emlékeit: ennek egyik leghíresebbje MYKÉNE/ MINOS....
De ha még régebbre megyünk az időben, akkor megkapjuk az OROSZLÁN jelképű emlékeket , leghíresebbje a SZFINX.....( számos kutató szerint több mint 12 ezer éves...)
Élesen meg kell különböztetni tehát az állandó állatövet (az állócsillagképek körét), az évi Nappálya állatövétõl, s nem szabad elfeledni, hogy a precessziós Nap a csillagképek s a jegyek sorrendjével ellentétes irányba, hátrafelé halad, évenkénti Tavaszpontját tekintve.
A precessziós Nap útját a régi bölcsek világkorszakokkal hozták kapcsolatba, s aszerint, hogy a Tavaszpont melyik állatövi csillagképben járt, a földi eszmélést, a vallást és a bölcseletet is összhangba hozták a precessziós Napnak az illetõ csillagképben kifejtett hatásaival. A régi kultúrék és kultuszok félreérthetetlenül kifejezik ezeket az összefüggéseket. Az õsi mítoszok és kifürkészhetetlen eredetû hagyományok a történelemelõtti korszakok emlékét is megõrizték; minden õsi mûveltségû nép mítoszai tudnak az "aranykorról", amikor a földi élet még összhangban volt az égi törvényekkel, az ember még nem szakadt el a természet egyszerû, de tévedhetetlen útjának követésétõl. Ez az aranykor arra az idõszakra vonatkozik, amikor a Tavaszpont, vagyis a precessziós Nap a maga égi házában, a természetének megfelelõ Oroszlán csillagképében vándorolt 2160 esztendõn keresztül.
A rákövetkezõ korszakban a precessziós Nap 2160 évig a Rák csillagképében, s ebben az idõben az "aranykor" õsi tisztasága és egyensúlya már veszendõbe ment. Helyét a Rák hatásai váltották fel: az embereket elfogta az ismeretlen utáni vágyódás, nyughatatlanokká váltak, vándorolni kezdtek, kialakult a család, majd a nemzetség csoportszövetsége, ezekbõl törzsek alakultak és a megnehezedett, bonyolultabbá vált életben megindult az emberi szervezkedés. Ebbõl a korszakból származnak a minden õsi népnél ismeretes Hold-kultusz emlékei, hiszen a bölcsek már akkor is tudták, hogy a Rák csillagképe a Hold égi háza. A matriarchátus (anyauralom) is ennek a korszaknak a csökevénye. Mindez a Rák hatásának felel meg.
A precesszió a Rákból átlépett az Ikrekbe, s ebben ismét 2160 évig vándorolt; a földi élet szintén megfelelõen átalakult ekkor. Az emberi gondolkodás nagy fejlõdésnek indult, szellemi-értelmi téren felvette az Ikrek ismert hatásait. Az elágazás, a szétszóródás és ennek kapcsán a fokozott ismeretszerzés is megkezdõdött. A szétszóródott embercsoportok tudatos kapcsolatba léptek egymással, megindult a szellemi és anyagi javak kicserélése. A vallásos kultuszokban mindenütt megjelent a kettõsség elvének gondolata, a Kettõ, amely egymást kiegészítve az Egységet fejezi ki. A mítoszok Iker-elemei ebbõl a korszakból valók: ikrek voltak Ozirisz és Izisz, a görög mitológiában Kasztor és Pollux, Indiában a két isteni Asvin stb. Mindez még a történelmi kor elõtt ment végbe.
A történelmileg is már többé-kevésbé ismert korszak akkor kezdõdött, amikor a precessziós Nap az Ikrekbõl a Bika csillagképbe jutott. A Bika hatásaira az élet sokat vesztett szellemiségébõl, a földies, anyagias elemek elõtérbe kezdtek lépni; a gazdaság, kereskedelem, pénzforgalom fejlõdésnek indult, a szellemiség pedig szintén anyagi formában kereste kifejezését: magasra lendült a mûvészi alkotás, mégpedig elsõsorban mindenütt a Bika lényegének leginkább megfelelõ anyagformálás: a plasztika, a szobrászat. A kultuszok jelképei is megváltoztak és a régebbiekhez a Bika szimbólumai járultak.
A Bika korszaka után a Kos 2160 esztendõs korszaka következett. Ekkor mindenütt új, merész és úttörõ szellemiség kezdett kibontakozni, s ezzel együtt új jelképek foglalták el a régebbiek helyét, vagy járultak ezekhez. A kos, a bárány jelképeivel találkozunk a kultuszokban; a szelíd pásztoridillek poézisa éppúgy idetartozik, mint a kosáldozat véres színjátéka. A Kos korszak kultikus tartalma a zsidó vallásban jutott legteljesebb, legnyilvánvalóbb kifejezésre.
A Halak korszaka - a Halak hatásainak megfelelõen - a lelkiség, az elmélyülés, az egyetemességbe visszavágyó megismerés elemeit hozta. Még mielõtt a precesszió elérte volna a Halakat, Indiában megjelent Buddha és új, tisztult erkölcsiség, egyetemes világnézet tanait hirdette, mint a Halak elõfutára. A 2160 éves Halak korszak folymán hithirdetõk és vallásalapítók egész sora lépett fel; a régi kultuszok mindenütt elmélyülnek, új univerzális elemekkel gazdagodnak. De a Halak korszakát kifejezõ legmélyebb és leggyökeresebb igazság elhivatott hirdetõje - Jézus. Halakkal lakatja jól az igére éheseket. Az elsõ keresztények még nem használták a kereszt jelképét, jelük a Hal volt, tudatosan kifejezve a kultusz kozmikus vonatkozását. A püspöksüveg halfejet ábrázol, mint ahogy Jézus elsõ tanítványai is halászok voltak és Péternek azt mondotta, hogy "ezentúl majd emberekre halászol".
A Halak korszaka napjainkban a vége felé jár (sokak szerint már el is kezdõdött), közeledik a Vízöntõ korszaka, óriási változásokat idézve fel a földi életben, a Vízöntõ hatásainak értelmében felforgatva, feje tetejére állítva mindent, hogy a régi világból megszülethessen az új.
Az aranyborjú szerintem egy állatalakú istenség, a törzsi totemimádás maradványa.
Amikor Zeusz bika képében erőszakolja meg Európát, akkor ebben nem feltétlenül a chiccolina-videók korabeli változatát kell látnunk, hanem sokkal inkább a korábbi állatalakú istenségek maradványát. Mint a "tehénszemű" Hérában, a bagjot tartó Pallas Athénében, a kecskelábú Hephaisztoszban és a szarvaslábú Dianában.
A kánaániták és főníciaiak közös istene, Él bika alakú volt. Ha jobban ismerném a termékeny félhold mitológiáját, akkor azt is tudnám, hogy Baál vagy Astarte (Istar) milyen állat volt korábban.
911, Galgadio, Birgut: Nem tudjátok véletlenül, hogy ez a borjúimádat micsoda? Talán mükénéi származék? Vagy tűsgyökeres afriaki? A perzsáknál nincs nyoma később.
Szerintem is inkább egy olyan zsidó néptöredék lehetett, amely elszigetelődött a hegyvidékeken és "megúszta" a babiloni fogságot.
Ergo nem részesedtek a zsidóság babiloni fogság alatti vallási fejlődésében, az onnan visszatért zsidók pedig nem voltak hajlandók őket igazi "zsidóknak" elismerni.
"A szamaritánusok egy nagyon érdekes népcsoport, ill. irányzat ebből a szempontból:míg ők maguk az izraelita vallási hagyományok legtisztább őrzőinek tartják magukat, addig a júdaiak szerint a zsidó vallást eltorzítva átvevő pogányok.
Az azért elgondolkodtató, hogy a szamaritánusok a héber Bibliából csak Mózes öt könyvét és Józsué könyvét tartják hitelesnek, azt is a zsidókétól egy kissé eltérő szövegváltozatban."
A szamaritánusokról szinte semmit nem tudok, csak a közismert általánosságokat. Ha Mózes és Józsué könyveit ismerik el, akkor vszleg nem kánaánita eredetűek, inkább Józsué népének azon töredékétől származhatnak, akik fenn maradtak a hegyekben és nem érintkeztek a termékeny síkságok kánaánita lakosságával. Vagy egy későbbi bevándorlási hullámmal jött csatlósnép voltak. A zsidók székelyei.
"Hát ez elég valószínűtlen... Az - im végződés ugyanis a hímnemű héber főnevek többes számának teljesen szabályos végződése.
Azt meg elég nehéz elképzelni, hogy az ókori izraelita írástudók nem ismerték elég jól a saját nyelvüket:-)"
Hát, nyelvileg elég képzetlen vagyok. Sokáig azt hittem, hogy a főníciai-kánaánita nyelveknek semmi köze a szemita nyelvekhez, azok inkább az eredeti sumér-akkád és más letűnt közel-keleti nyelvek rokonai. Aztán Libanonban és Szíriában jártam, megkérdeztem a helyi múzeológusokat, hogy ezt vagy azt a települést hogy hívták az ókorban. Ők pedig a mai arab névhez meglepően hasonló neveket mondtak. Palmyra pl. helleisztikus időszak előtt is Tadmor volt, a mai arab neve is az, és mindkettő datolyapálmát jelent. Egy szír ókortörténész azt mondta, hogy az arámi, a mohamed-kori arab vagy a hellenizmus előtti főníciai nyelvek olyan közel voltak egymáshoz, hogy beszélőik tolmács nélkül tudtak kommunikálni.
Ezt végiggondolva a kánaánitákhoz képest Józsué népe nem volt más, mint a egy sivatagi rokonnép, ami rájuk tört. Ez persze nem akadályozta meg a kegyetlen háborúkat és elnyomást, ami akkoriban norma volt. Sőt, maguk a kánaániták is több hullámban jöttek. A Szír-sivatag néhány évszázadonként rázúdított egy-egy szemita népet a termékeny félholdra. Az utolsó két ilyen invázió volt a Jozsué-féle zsidó és a kalifák-féle arab hódítás.
Tehát az Elohim szándékosan maradt Mózes Könyveiben többes számban, feltehetően a még mindig politeista Kánaánita eredetű zsidókkal kötött kompromisszum értelmében: "Ha nem csináltok több aranyborjút, akkor maradhat a többes szám." :-))
A szamaritánusok egy nagyon érdekes népcsoport, ill. irányzat ebből a szempontból:
míg ők maguk az izraelita vallási hagyományok legtisztább őrzőinek tartják magukat, addig a júdaiak szerint a zsidó vallást eltorzítva átvevő pogányok.
Az azért elgondolkodtató, hogy a szamaritánusok a héber Bibliából csak Mózes öt könyvét és Józsué könyvét tartják hitelesnek, azt is a zsidókétól egy kissé eltérő szövegváltozatban.
