Nincs vége a másfél éve húzódó Siókosár-ügynek. A siófoki, NB /B csoportos klubtól származó információ szerint a Férfi Hivatásos Kosárlabda Alszövetség (FHKA) fellebbezett a Somogy Megyei Bíróság első fokú határozata ellen.
A Siókosár UK megnyerte a kártérítési pert, így az FHKA, illetve a Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetsége egyetemlegesen 9,5 millió forintot és annak kamatait kénytelen kifizetni.
A klub vezetői számítottak a fellebbezésre, szerintük ennek is az egyesületük lehet a nyertese. – Úgy gondolom ez csak időhúzás az FHKA részéről – mondta Szinável Károly, a klub elnökségi tagja. – Ezzel is csak ártottak a kosárlabdának. Ha ugyanis újfent bebizonyosodik az igazunk, a kamatoknak köszönhetően még nagyobb összeg jár majd a klubunknak.
Nagy port kavart a hét elején Sullivan Phillips átigazolási ügye – mondhatni, ez napjaink legnagyobb szenzációja a kissé belterjes honi férfi kosárlabdázásnak. Az angol és bermudai útlevelet is magáénak tudó kosaras, mint ismeretes, az idény kellős közepén, egyik napról a másikra tette át székhelyét Kaposvárról Székesfehérvárra. A légiós korábbi klubja részéről igencsak nehezményezték, hogy éppen az Albacomp lett Phillipsnél a befutó. A fehérváriak szerint ez a hercehurca azt sugallja, mintha ők csábították volna el a játékost.
Pedig csupán annyi történt, hogy olyan szerződése volt, amely lehetővé tette a szezon közbeni klubváltást.
„Mi nem ígértünk rá senkinek a játékosára, mi nem happoltunk el senkit, nem tudjuk, mi volt Sullivan javadalmazása Kaposváron, mi olyan játékost igazoltunk, aki az előző klubjával szerződést bontott, tudomásunk szerint anyagi problémák miatt – mondta ezzel kapcsolatban Halm Rolland, a fehérváriak vezetője, aki tisztázni szerette volna az őket ért vádakat, amelyek szerint inkorrekt lépés volt más kosarasát átigazolni. – De ezt igazából az ügynökétől kellene megkérdezni, mert ő tudja hitelesen elmondani az ügylet hátterét.”
Nos, Tvordy Gábor, Phillips menedzsere elmondta, hogy a financiális problémák hónapok óta húzódtak, többszöri ígérgetések ellenére is a mai napig tartoznak a játékosnak, akinek ráadásul az előző év végén külföldi kérője is volt, ám akkor még bízott benne, hogy a KKK előbb-utóbb kiegyenlíti a számlát… Így viszont elfogadta az Albacomp ajánlatát, és már be is mutatkozott Matus Gábor gárdájában – a sors pikantériája, hogy éppen a somogyi megyeszékhelyen, de számára már idegenben, és nem a legbarátságosabb hangulatban.
Ez az álláspont, amit alant írtál nem sajátom. Ez éppen a te álláspontod az Albacomppal és szurkolóival kapcsolatban. Kettőnk közötti árnyalatni különbség, hogy én igencsak mérlegelem NG szavait és kritikusan szemlélem döntéseit, míg te mindent elhiszel amit Kovács mond nektek, szurkolóknak és az alapján kialakult benned egy ellenszenv az Albacomp, mint klub és a szurkolói iránt is. Hogy utóbbiak irányában miért, az számomra rejtély. Én csak próbáltalak arra rávenni néhányotokat, hogy a Phillips-ügyet vizsgáljátok meg más szemszögből. Vegyétek észre elnökötök hibáit és praktikáit is.
Ha jöttök szombaton vitázhatunk még erről (is).
Ui.: a kaposvári riporter melankolikus-ironikus közvetítése is klasszikus.
(Pl.: "Jó lesz, ha a fehérváriak is megszokják a meccsenkénti 7-8 eladott labdát.." -Phillips egy eladott labdája után)
Ui2.: Kiss Kornél éppen most szopatja szét a nemlétező védelmünket.. Jeee..
A kosár, a labda meg akik játszanak vele Kele János 2007. február 08., csütörtök 13:57 A magyar kosárlabda körül manapság szinte semmi nincs rendben. Nincs irigylésre méltó helyzetben az, aki az országos szövetség felől érkező híreket figyeli. Pedig a sportág népszerű, hétről hétre megtelnek országszerte a sportcsarnokok. Így volt ez a szerdai Kaposvári KK – Albacomp Magyar Kupa-találkozón is. A mérkőzés kapcsán próbáljuk felvázolni, mi is történik ma a kosárlabdázásban.
Ádámig és Éváig nem akarván visszamenni az időben térjünk vissza rövid ideig a nyolcvanas évekhez. Akkortájt lett NB I-es a most játszó két gárda, és akkoriban jelentek meg az első idegenlégiósok. Természetesen még jobbára „baráti” országokból jöttek oroszok, csehek, lengyelek stb. Aztán ahogy változott a rendszer, megjelentek a színes bőrű kosarasok is, s a légiósok száma egyre nőtt. A klubok erősödtek, majd egy szerencsétlen törvényi szabályozás folytán a ligák kezébe került a bajnokságok irányítása.
Őrült verseny kezdődött a klubok között, melynek áldozata mára a magyar utánpótlás lett. Nem ritka már az olyan találkozó, ahol tíz külföldi játékos közt dobják fel a labdát a kezdésnél, inkább az számít meglepetésnek, ha magyar van a pályán. Ezt a „fegyverkezési versenyt” a legtöbb egyesület persze nem bírta pénzzel, sorra eladósodtak. A máról holnapra élő kluboknál megszűnt a nívós szakmai munka, a problémákat az edzők és a külföldiek cserélgetésével próbálták megoldani. Az utánpótlásból csak nagyon kevésnek adatott meg, hogy stabil csapattagok legyenek, ezáltal a mai magyar válogatott tagjai leginkább klubjuk cserepadjáról érkeznek. Ugorjunk vissza egy pillanatra a meccshez: az Albacomp három válogatottja közül csak Bencze volt tagja a kezdő ötösnek, Kámán és Horváth Ákos a padon kezdett.
Tekintse meg képeinket! Tekintse meg képeinket! (Kattints a képre a nagyításhoz!) Tavaly májusban a szövetség országos közgyűlésén a többség belátta, ez így nem mehet tovább. Új elnököt, elnökséget választott abban a reményben, hogy a sportág visszatalál a helyes útra. Nem így történt, változások helyett jogászkodás kezdődött, de ennek részleteitől megkíméljük az olvasót. A két táborra szakadt kosarasvilág különböző oldalain találhatjuk a mérkőző feleket.
Kaposváron is kiderült, hogy a légiósáradattal csak az adósságok növekszenek, az eredményesség nem. A hangsúly a szakmai munkára került, Dzunics Braniszláv személyében egy „munkamániás”tréner került a kispadra. A nyári igazolások során a somogyi keretet kellőképpen lesajnálták, és senki nem bízott abban, hogy két ismeretlen külföldivel és többnyire már leírt magyarokkal eredményesen lehet szerepelni. Dzunics hitt a csapatában és az elvégzett munkában, amelynek eredménye, hogy a Kaposvár elleni mérkőzéseket senki nem veheti félvállról. A keretben öt saját nevelésű kosaras található, akik rendszeresen pályára is kerülnek. A délszláv mentalitás ugyanakkor szokatlan még a legtöbb játékosnak, hiszen korábban máshoz szoktak hozzá.
Székesfehérváron található az élvonal egyik legnagyobb költségvetésű, legszervezettebb klubja. Ennek ellenére a 2000-ben szerzett bajnoki és kupagyőzelem óta nem nyertek semmit. A gárda külföldi játékosokra épül, lehetőleg olyanokra, akik már megfordultak valamely hazai klubban és ott jó teljesítményt nyújtottak. Bár a fővárosból érkező játékosokkal megerősített utánpótláscsapatuk kiváló eredményeket ér el, a felnőttnél csak kevesen és keveset jutnak szóhoz. Az elmúlt években jó néhányuk kényszerült klubot váltani (Wittmann, Soós vagy éppen a most Kaposváron szereplő Dávid). Klubelnökük, Nagy Gábor az országos szövetség alelnökeként részese volt a sportág mélyrepülésének.
A találkozó előtti történések ismertek. A fehérváriak leigazolták a Kaposvár legjobbját, Sullivan Phillipset. A történet jogilag még rendben lenne, ám semmiképpen nem etikus. Az Albacomp vezetői bizonyára nem tartják lehetségesnek, hogy valaha hasonló helyzetbe kerüljenek (lásd: késnek a fizetéssel). A kaposvári szurkolók mindenesetre hátra arccal tüntettek az efféle játékosrablás ellen. A papírforma ettől kezdve azt ígérte, hogy az ellenfél legjobbját einstandoló Alba simán nyer majd. Hogy mégsem így történt, az bizonyítja, nem ilyen egyszerű és tényleg nagyszerű játék a kosárlabda.
Azért az Albánál sincs minden rendben, hisz a közelmúltban búcsú nélkül távozott tőlük az amerikai Banks, aztán kirúgták Fodor Péter edzőt. A jelenlegi tréner Matus Gábor, a klub korábbi játékosa. Negyedik meccsén harmadik vereségét gyűjtötte be, ehhez a mérkőzéshez sem tudott sokat hozzátenni. Bár külföldi sztárjai csődöt mondtak (a Brigitha-Lowe-Zujovics trió összesen tíz pontot produkált), mégsem merte a kispadon ülő fiatalokat harcba dobni. Pedig az ott ücsörgő Hanga-Supola-Szabó hármast jóval előkelőbben jegyzik, mint Kiss Kornélt és Kaszát, akikből a kiválóan meccselő Dzunics szinte sztárokat csinált. A hazai tréner még arra is figyelt, hogy a meccs végén „barátkozni” érkező Phillipset visszairányítsa az övéihez, és ezzel végleg múlt időbe tegye Kaposváron az angol légióst.
A mérkőzés végi ünneplést és a szurkolói fórumok megjegyzéseit látva az az érzésünk, hogy a kaposvári közönség szívesebben látja a pályán a helyi srácokat, semmint az idegenlégiót. Ez lehet a jövő útja még akkor is, ha nem mindig hoz jó eredményt.
Talán kicsit leegyszerűsítettük a kosárlabda jelenlegi helyzetét a „jó” és a „rossz” harcára. A történet, sajnos, ennél bonyolultabb, Számtalan érdekellentét szövi át a sportágat még azonos táboron belül is. Nem kell messzire mennünk, hiszen Kaposváron is létezik olyan egyesület, ahol nem az elvégzett munkára esküsznek, hanem inkább másokban keresik saját sikertelenségük okait.
A Kaposvári Egyetem Meló-Diák KK vezetői jártak minap a város sportvezetőinél, s panaszkodtak felfelé, lefelé, s vágtak egyet oldalra is. Nem kapnak elég játékost fentről (Kaposvári KK), lentről (Kaposplast Mágusok), ráadásul a megyei szövetség is hátráltatja őket. A jelenleg NB I B-ben szereplő klub jobbára más megyéből érkező kölcsönjátékosokkal lép pályára, miután előző évi NB II-es bajnokcsapata (ki tudja, miért) szétszéledt. Alaptalan kritikájukat ráadásul rossz helyre címezték, így jogos az érintettek felháborodása.
A szerdai meccs tanulsága nekik is szól: nem dumálni, hanem dolgozni kell. Annak lesz majd eredménye.
Helyreigazítási kérelem NEMZETI SPORT Kálnoki Kis Attila Főszerkesztő Úr részére
Tisztelt Főszerkesztő Úr!
Folyó hó 6-án megjelent Nemzeti Sportban egy tudósítás „Phillipset is elhappolták” címmel, melyben a Nemzeti Sport tudósítója az egyesületünket olyan váddal illette, hogy kaposvári játékost oly módon hoztuk el, hogy az ottani fizetésére ráígérve szerződésbontásra bírtuk. Ezzel szemben a valóság az, hogy a játékos szerződést bontott a kaposvári klubbal, mert nem kapta meg huzamosabb időn keresztül az általunk egyébként nem ismert összegű járandóságát.
Telefonon többször is kértük az Önök újságíróját, hogy ebben az ügyben a klubunknak is legyen lehetősége álláspontja kifejtésére, illetve a játékos ügynökét is szólaltassák meg ebben a kérdésben. Törekvésünk sajnos nem járt sikerrel, mivel a mai napig nem sikerült álláspontunkat megjeleníteni. Ugyanakkor a tegnapi Kaposvár KK mérkőzésen a jelzett cikk, illetve a Kaposvár KK interneten megjelenő hasonló álláspontot sugalló írásainak hatására csapatunkat olyan ellenséges légkör fogadta Kaposváron, amely szinte példanélküli.
Kérem Főszerkesztő Urat, hogy szíveskedjen odahatni, hogy a valótlan állításokkal szemben, - amelyhez az Önök kaposvári tudósítója nevét adta, így az a Nemzeti Sport hivatalos álláspontjának tekinthető-, mi is kifejthessük a cikktől eltérő álláspontunkat.
