Amikor nekem egy autóban eltörték a karom, egy ügyvéd szép kártérítést vívott ki a biztosítóból, a sofőr felelősségbiztosítása alapján. Nézz utána, neked is jár-e!
Nagyon aranyosak vagytok mindnyájan, köszönöm a jókívánságokat. Ami az élelmezésemet illeti, anyám az imént küldött egy kis ebédet, azt úgy három napig fogom enni. Egyébként meg attól tartok, egyelőre nem vagyok igazán szalonképes látvány - a rendelkezésemre álló idő felében sírok, a másik felében pedig nagyon csúnyán beszélek.
A taxisnak, remélem, nem lesz nagy baja ebből a baromságból: azt hiszem, egyformán vagyunk hibásak vagy nem hibásak. Egyikünk sem figyelt eléggé. Ezt mondtam tegnap a rendőröknek is. (Ő meg biztos azt, hogy elé ugrottam egy odvas fa mögül.) Csak abban bízom, hogy nem veszik el ezért a gyalogolási jogosítványomat.
Nem lesznek fagyási sérülések a kukoricától, ha egy törülközőbe tekered a csomagot és úgy rakod a lábadra.
Remélem van aki tápláljon téged, nem fogsz talán éhen se halni ha az összeütközést már megusztad. Ha nincs akkor szólj és viszünk kaját, amit óvatosan beadunk az ajtón, lévén jelenleg náthásak és köhögősek.
Amíg hűl a kukorica, elmondom nektek, min gondolkozom tegnap óta (már a lét és nem lét kérdését leszámítva). Hogy mennyire mérges voltam gyerekkoromban apámra, amiért lépten-nyomon eldobott, fellökött, elgácsolt (persze füvön vagy homokban), azzal a jelszóval, hogy meg kell tanulni esni. Basszus, ha ezt nem csinálja, én tegnap tuti ripityára töröm magam. Végülis repültem a levegőben, tán még bukfenceztem is, utána értem csak földet. És persze, minden porcikám fáj, de a tetőtől talpig röntgen szerint nem tört el semmim. Éljen apuka!
Ezt akartam írni én is, és ha nincs, bármit le lehet fagyasztani, hűteni a mélyhűtőben. Egy zacskó só, egy kukoricakonzerv zacskóba kiöntve (persze lémentesen). A dobozos spenót nem annyira jó :) Lényeg, hogy lehetőleg apró-darabos legyen, ami felveszi a borogatnivaló formáját.
A vizes borogatással nem szabad feláztatnia bőrt, és túl hosszú ideig hűteni, valami szakaszolási szabály van. Azt feltételezem, hogy talán ezt elmondták az eligazításon, de nem biztos.
A körúton állt egy telefonfülke. Ajtaja sűrűn nyitódott-csukódott. Az emberek megtárgyalták ügyes-bajos dolgaikat, fölhívták a lakáshivatalt, megbeszéltek egy találkát, pénzt kértek kölcsön a barátaiktól, vagy féltékenységükkel gyötörték kedvesüket. Egy idős asszony, miután visszaakasztotta a hallgatót, egyszer nekidőlt a készüléknek, és sírt. Ilyen eset azonban csak ritkán fordult elő.
Egy napsütéses nyári délutánon a fülkébe lépett a költő. Fölhívott egy szerkesztőt, és így szólt:
- Megvan az utolsó négy sor!
Egy piszkos papírszeletről felolvasott négy verssort.
- Jaj, milyen leverő! - mondta a szerkesztő. - Írd át még egyszer, de sokkal derűsebben.
A költő hiába érvelt. Hamarosan letette a hallgatót, és eltávozott.
Egy ideig nem jött senki, a fülke üresen állt. Aztán megjelent egy javakorabeli asszony, feltűnő kövér termettel, feltűnő nagyságú keblekkel, nagy virágos nyári ruhába öltözötten. Ki akarta nyitni a fülke ajtaját.
Az ajtó nehezen nyílt. Először nem is akart kinyílni, de aztán hirtelen kivágódott úgy, hogy valósággal visszalökte az utcára a hölgyet. A következő kísérletre az ajtó olyan módon válaszolt, hogy az már rúgásnak is beillett. A hölgy hátratántorodott, és nekiesett a postaládának.
Az autóbuszra várakozó utasok odacsoportosultak. Kivált közülük egy aktatáskás, erélyes fellépésű férfi. Megpróbált benyitni a fülkébe, de olyan ütést kapott az ajtótól, hogy hanyatt esett a kövezeten. Mind többen és többen gyűltek oda, megjegyzéseket tettek a fülkére, a postára és a nagy virágos hölgyre. Egyesek tudni vélték, hogy magas feszültségű áram van az ajtóban, mások szerint a nagy virágos hölgy meg a cinkosa el akarták rabolni a készülékben lévő érméket, de idejében lefülelték őket. A fülke egy ideig némán hallgatta oktalan találgatásukat, aztán megfordult, és nyugodt léptekkel elindult a Rákóczi úton. A sarkon éppen pirosat jelzett a lámpa, a fülke megállt és várt.
Az emberek utánanéztek, de nem szóltak semmit; minálunk semmin sem csodálkoznak, legföljebb azon, ami természetes. Megjött az autóbusz, elvitte az utasokat, a fülke pedig vidáman ballagott végig a Rákóczi úton a verőfényes nyári délutánban.
Nézegette a kirakatokat. Elácsorgott a virágüzlet előtt, egyesek látták bemenni egy könyvesboltba, de lehet, hogy összetévesztették valaki mással. Egy mellékutcai italboltban felhajtott egy kupica rumot, aztán végigsétált a Duna-parton, és átment a Margitszigetre. Az egykori kolostor romjainál meglátott egy másik telefonfülkét. Továbbsétált, aztán visszafordult, végül átment a másik oldalra, és tapintatosan, de kitartóan szemezni kezdett a túlsó fülkével. Később, amikor már sötétedett, belegázolt egy virágágyba a rózsák közé.
Hogy éjszaka mi történt a romoknál, mi nem, azt nem lehet kideríteni, mert a szigeten rossz a közvilágítás. De másnap a korai járókelők észrevették, hogy a romok előtti fülke tele van dobálva vérvörös rózsával, a telefonkészülék pedig egész nap tévesen kapcsolt. A másik fülkének akkor már hűlt helye volt.
Ő pirkadatkor elhagyta a Szigetet, és átkelt Budára. Fölment a Gellérthegyre, onnan hegyen-völgyön át a Hármashatár-hegy csúcsára kapaszkodott föl, aztán leereszkedett a hegy oldalán, és nekivágott az országútnak. Soha többé nem látták Budapesten.
*
A városon kívül, a Hűvösvölgy utolsó házain is túl, Nagykovácsi községtől azonban jóval innen van egy vadvirágos rét. Akkora csak, hogy kifulladás nélkül körbe tudja futni egy kisgyerek, s olyan rejtve él a magas törzsű fák közt, mint egy tengerszem. Túl kicsi még ahhoz is, hogy valaki lekaszálja; ennélfogva nyár közepén már derékmagasságig nő rajta a fű, a gaz meg a virág. Ez az a hely, ahol a fülke letanyázott.
A kirándulók, akik erre vetődnek vasárnaponta, nagyon megörülnek neki. Kedvük támad megtréfálni valakit, aki még az igazak álmát alussza, vagy eszükbe jut hazatelefonálni, hogy tegyék a lábtörlő alá az otthon hagyott kulcsot. Belépnek a fülkébe - mely kissé rézsút dőlt a puha talajon -, s miközben az ajtón utánuk hajolnak a hosszú szárú vadvirágok, fölveszik a telefonkagylót.
A készülék azonban nem ad vonalat. Ehelyett négy verssor szólal meg a telefonkagylóban, olyan halkan, mintha hangfogós hegedűn... A bedobott pénzt a készülék nem adja vissza, de emiatt még senki sem tett panaszt.
Te jó ég Emma! Vigyázz jobban magadra! Most pedig nyugi, és türelem. Bánj kedvesen azzal a kislánnyal, akinek fáj a lába, és egyéb bajai vannak. Szépen rendbe fog jönni.
Hát még ha az én bal lábamra akartál volna ráállni ma reggel. Megyek is visza az ágyba, csak kicserélem a hideg vizes borogatást. Istenem, de unom néha saját magamat.
dehogy tehetsz róla, csak ez olyan marha egybeesés. Nem akartam elmenni hazulról, de nagy kedvet csináltál hozzá. Aztán meg egy hülye vagyok. (Tragikomikus, de anyám megérezte, hogy valami baj lesz velem ma délután. Amikor hívtam, rémülten mondta. Nem nagyon hiszek az ilyesmiben, de ez azért furcsa.)
Boszorka,
fantasztikusan rendes volt mindenki. A mentők, a kórház, flottul ment minden, intelligensen és hatékonyan. Tényleg, le a kalappal.
Nem az utca közepén szerencsétlenkedtem, hanem épp átmentem egy sarkon egy taxi előtt. Én a házat kerestem, közben észleltem, hogy jön, de lassan, és nekem van elsőbbségem, ő meg - gondolom - benézett az utcába, hogy nem jön-e valami hülye, aki nem adja meg az elsőbbséget. Aztán jött a bukfenc. Ha valaki kételkedne benne, hogy kemény csontjaim vannak, no pláne kemény fejem, annak itt a cáfolat.
Holnap délelőtt akartam házat nézni, de ahogy írtad, olyan kedvem támadt, hogy felkerekedtem, és megnéztem két belvárosi helyszínt. Hazafelé jövet még bekanyarodtam a Klauzál utcába, és ahogy ott keresgéltem, melyik is lehet a nyitott épület, jól elütött egy autó. A fejemmel törtem be a szélvédőjét, de ahhoz képest, jelentem, egész jól vagyok. Ha valaki közvetlen tapasztalatokat szeretne olvasni a baleseti intézet működéséről - szervezett, fegyelmezett, le a kalappal -, csak szóljon. De azt ne akarjátok tudni, milyen, ha elütnek. Egyszerűen rémes.
