Következő állomásunk Komló volt, ahová egy igen kanyargós, ralizásra kiválóan alkalmasnak ítélt út vezet Mánfa irányából. Itt a hasmányi templomromot kerestük, nem volt könnyű rálelni. A modern templommal szemben állva jobbra kell elindulnunk, majd a munkaügyi központ előtt balra kanyarodni, az emelkedős út a kórházhoz vezet. A kórház területén jobbra és felfelé kell tartani (esetleg kérdezősködni, bár nem mindenki ismeri a romot volt aki várromként említette) és így rátalálunk a keresett objektumra. A helyenként három-négy méter magasságban álló, sötétszürke tört kőből rakott falak XIII. századi építkezésről árulkodnak. Az arányos téglalap alakú hajóhoz kelet felé tájolt, négyzet alaprajzú, egyenes harántfallal záródó szentély járul, román kori diadalív közbeiktatásával. Torony voltára utaló jegyek a homlokzatról és a falak vastagságáról nem olvashatók le. Az északi oldalhoz csatlakozó sekrestye későbbi, az 1400-as években készülhetett, s a gótika stílusában történt átalakítás emlékét őrzi a rom egyetlen faragott részlete, a déli oldalon nyíló kőkeretes bejárat is. (Ludwig Emiltől idézem) A szamárhátíves szemöldökkő nagy bánatomra kb. két éve letört a bejárat fölül jó lenne tudni, mi lett a további sorsa.
http://www.geocaching.hu/caches.geo?id=415 A komlói (hasmányi) templomrom geocaching oldala
http://www.mecsek.gportal.hu/gindex.php?pg=15408310&nid=2787807 Egy mecseki portál a komlói templomromról
Visszajöttem! (Már péntek este, de csak most tudom elkezdeni a beszámolót.)
Időrendben haladva: első napunkon a mánfai templomot néztük meg. Sajnos ez csak kívülről sikerült, mert gyalogos és időszűkében lévő turistákként nem tudtunk elmenni az önkormányzathoz a kulcsért. A templom belsejébe csak a bejáraton lévő szellőzőrácson keresztül sikerült bekukucskálni.
Mánfa, rk. templom: a 12. századi egyhajós, félköríves szentélyű templomot a 13. században bővítették, egyeneszáródású szentélye lett és megépült nyugati tornya. A négyzet alaprajzú, ötemeletes harangtorony bejárata dél felé nyílt. Valamikor a tatárjárás után déli felmenő falait belefoglalták az átépített templomba, ennek emléke a rézsűs kapubéllet és 3, tipikusan románkori tölcsérablak. A hajót a 14. században nyugat felé kiszélesítették, ekkor alakították ki a torony melletti új bejáratot. Alacsony kőfal veszi körül és hatalmas fák árnyékolják. Az egykor hozzá tartozó falu időközben odébb költözött, így némi gyaloglás árán lehet a Mánfa, híd nevű buszmegállóból eljutni hozzá. Autóval Mánfa után tábla jelzi a letérést.
Hétköznap a polgármesteri hivatalban kérhető el a kulcs (Fábián B. u. 58.), hétvégén a falugondnoktól (Tóth Mihály, Kaposvári u. 22.).
(Források: Ludwig Emil cikke, Középkori templomalapítók és építők nyomában [térképes jegyzék])
Hamarosan indulok a fórumban már korábban jelzett baranyai útra. Remélhetőleg sok szép emlékkel-élménnyel jelentkezem majd - no és beszámolóval a fórum olvasói számára. Addig is szép napokat mindenkinek!
A XIII. században román stílusban épült templomot a XV. században gótikus stílusban átépítették, 1932-ben főként a homlokzatot erősen megújították. Ekkor készült a torony is.
Egyhajós, keletelt templom. Középkori szentélye egyenes záródású. A déli oldalfalon 2 méternél magasabb csúcsíves kapukeret látható, felette kőből faragott, tölcséres ablakok vannak. A szentély északi falához utólag építették a sekrestyét. A hegyes sisakú torony és a huszártorony újkori bővítés. A hajó belső terét síkmennyezet fedi, félkörívű diadalív kapcsolja hozzá a román dongaboltozatos szentélyt.
A késő román stílusú templom az 1200-as évekből származik, freskói XIII-XIV. századiak. Régen kőből épített erődfal vette körül, amit az 1920-as években lebontottak.
A Szent István király tiszteletére szentelt római katolikus templom értékes műemlék. A megmaradt keresztboltozat a XV. században készült. Hajója a XVIII. században dongaboltozatot kapott, karzata 1811 után készült.
A templom kisméretű, egyhajós, keletelt, a levágott oromzat felett fatorony látható. Mai bejárata kőkerettel készült. A déli oldalon három, a szentély keleti falaiban egy román ablak látható. A déli hajófalban van a középkori ajtó is.
Szentélyét kőbordás keresztboltozat fedi. A szentélyben, a diadalív pillérein és a hajófal egyes szakaszain XIII-XIV. századi falképek láthatók.
A kazettás hajómennyezet a helyreállításkor készült.
A Szent Mihály tiszteletére szentelt templom szentélye XIII. századi, később, a XIV-XV. században gótikus stílusban átépítették. Ezután is többször, jelentős mértékben bővítették.
A templomot körülvevő erődfal 1500 táján épült. A középkori eredetű templomon 1780-ban barokk, majd 1845-ben klasszicista stílusú átalakítást végeztek. A déli előcsarnok gótikus, a Tari család címerével díszített belső kapuját a helyreállítás során szabadították ki. A templombelsőben fennmaradt néhány középkori falképtöredék is. A barokk fő- és a mellékoltárok XVIII. századiak, a klasszicista szószék 1840 táján készült. A templomot mintaszerűen helyreállították. A rekonstrukciós munkákról és a feltárt részekről kis kállítás látható a déli előcsarnokban.
Az alábbi linken is szép fotók találhatók (némi ismertetővel) a Balaton-felvidéken szép számmal meglévő templom- és kolostorromokról. Persze nem mindegyik románkori, de többségüket érdemes felkeresni.
Böngészgetés közben találtam egy "témánkba vágó" oldalt. Bár még fejlesztés alatt áll, érdemes néhány pillantást vetni a képekre. Különösen tetszenek a fotózhatósági megjegyzések, már csak ezek miatt is remélem, hogy folytatódik a kezdeményezés.
A XIII. századi román kori templom a XIV. században gótikus hajóval és toronnyal egészült ki. Belsejében középkori falképek láthatók, és a templomban bemutatják a Károlyi-biblia eredeti példányát.
A templom szentélyrésze, a hozzá kapcsolódó szentélynégyszög és az ez előtti hajószakasz román kori, a XIII. században épült. A hozzátoldott szélesebb hajó és a nyugati homlokzat előtt álló torony a XIV. században épült gótikus stílusban.
A templom legjelentősebb értékét középkori falképei jelentik. A szentély képei zömében XIII. századiak, a kisebbik hajószakasz festése 1400 körül készült, a nagyobbik hajószakaszt a XV. század első felében festették ki.
A nyitvatartási időn kívül bejelentkezéssel látogatható.
A XI. században építették, a XIII. században négyszögletes hajóval bővítették. E korból származó falkép is látható benne a későbbi korok népi stílusú emlékei mellett.
A XIII. században készült a szentély belső falán látható, Antiochiai Szent Margit vértanúságát megörökítő falikép. A XV. század elejéről származik a szepességi származású András mester falfestménye, mely a diadalívben - kör alakú mezőkben - a próféták mellképeit ábrázolja, az ívzáradékban Isten báránya látható. A templomot 1562-ben a törökök feldúlták, felújítása során új zsindelytetőt kapott. 1589 körül már a reformátusok kezén volt, ekkor a freskókat lemeszelték, csak az 1970-es években végzett rekonstrukció során váltak újra láthatóvá a falfestmények.
Ide is szeretnék eljutni egyszer. Klasszikus gyalogos, ill. tömegközlekedéshez kötött utazóként lassabban sikerül "becserkészni" ezeket a csodás épületeket, de igyekszem a "lassú víz partot mos" elvet szem előtt tartani. (Sárvárra is ezért fogunk még visszatérni, hiszen onnan számos szép hely megközelíthető.)
A XII. századi román, illetve XIV. századi gótikus részleteket tartalmazó templomot többször is átépítették. Művelődéstörténeti jelentősége, hogy monostorában írták a Halotti beszédet.
A boldvai bencés monostorban 1200 körül írták első összefüggő nyelvemlékünket, a Halotti beszédet és könyörgést melyet a Pray-kódexben találtak meg. Kezdő sorai így hangzottak (nem átirat, hanem értelmezés szerint): Látjátok, feleim, szemetekkel, mik vagyunk: íme, por és hamu vagyunk.
Az egykori bencés apátsági templom 1175-1180 között épült, román stílusban. Az 1983-as régészeti feltárás és restaurálás óta az északi oldalán a monostor épületmaradványai, déli oldalán pedig egy 12 méter átmérőjű körtemplom alapfalai láthatók. A templom a XVI. század vége óta a reformátusoké. Ma egyik legjelentősebb műemlékünk, mely a XIV. században gótikus részletekkel lett kiegészítve.
Belsejében népies stílusú, fakoronás falazott szószék látható, amely a XIX. században készült. Itt látható a Boldván élt és meghalt Szathmáry Király Ádám, II. Rákóczi Ferenc nemes apródja emléktáblája is.
Bejelentkezéssel látogatható!
(Forrás: Vendégváró)
Bertalan pécsi püspök 1225 körül összegyűjtötte a Mecsek erdeiben élő remetéket, és számukra a hegy tetején kolostort építtetett Szent Jakab apostol tiszteletére. Az addig patacsi hegynek nevezett mecseki hegyvonulat is ekkor vette fel a kolostorról a Jakab-hegy nevet. A barátok a tatárjárás elől az erdőkbe menekültek, majd a vész elmúltával visszatértek rendházukba.
A kolostorban a török hadak megjelenésekor, 1543-ban szűnt meg az élet. A hódoltság után a pálosoknak nem sikerült visszaszerezniük itteni birtokaikat és a romos rendházat, helyettük másutt kaptak birtokot, és Pécsett telepedtek le. Miután Jakab-hegy a pécsi székeskáptalan birtokába ment át, 1736-ban a középkori alapokon újjáépíttették a kolostort, és használatba vették a templomot.
Az új rendház lakói már nem pálos szerzetesek voltak, hanem világi remeték. II. József uralkodása idején ezt a kolostort is feloszlatták, berendezéseit elárverezték. A lakatlanná vált épületek pusztulásnak indultak. 1819-ben a falai közt tanyát vert rablók miatt a helyi földesurak a kolostor tetőzetét leszedették, és a templomot lerombolták.
Amikor a pálosok 1934-ben visszatértek Magyarországra és újrakezdték tevékenységüket, a Jakab-hegyen álló vadászházat kolostorrá, illetve a Boldogasszony kápolnájává alakították át.
A romok a legkönnyebben Kővágószőlős község felől, északkeleti irányban kb. 2,5 km-es meredek hegyi ösvényen érhetők el.
A román és gótikus jegyeket is mutató templom a kora Árpád-kori egyhajós kistemplom alapjaira épült fel a XIV. században. Falain ebből a korból származó, a szentek életét bemutató freskótöredékek láthatók.
Az egyenes szentélyzáródású, keletelt Szent István-templomot a XIII. század első felében emelték, mellé rövidesen sekrestyét és tornyot építettek. A XIV. században kibővített épülethez egy évszázaddal később védelmét biztosító kerítőfalat és tornyot húztak. Déli oldalán léphetünk a belső térbe, néhány lépcsővel lejjebb érjük el a padlószintet. A diadalív falán csekély freskómaradványokat tártak fel.
A XVI. századi kerítőfal maradványai még láthatók. Érdemes szétnézni a templomot övező temetőben is: néhány XVIII. századi sírkő emlékeztet az első német telepesekre.
Az előzőnél lemaradt: az adatok, információk itt is Ludwig Emil cikkéből származnak - figyelemreméltó sorozata Magyarország rejtőzkődő emlékeiről a Magyar Nemzet szombati mellékletében jelenik meg immár 8 éve.
A "hét műemléke" kétségkívül a csempeszkopácsi Szent Mihály-templom volt. Az épület két lépésben készült: az 1250-es évek elején a kis, téglány formájú hajó az apszissal, majd alig pár évvel később a magas torony. Legbecsesebb és legdíszesebb része a déli kapuzat: a faragott kő kereten normann fűrészfogdísz szalad végig, a hegyes timpanonba foglalt oromzatban az Isten Báránya dombormű látható. (Ez alapján feltételezik, hogy a közeli Ják templomának építkezéséről jött át ide valaki, hogy ezt a kis falusi remekművet kifaragja.) Belsejében nyolc (!) festési periódust tártak fel a kutatók, legrégebbiek a szentély íves falán található részletek: az apostolfigurák az épülettel egyidősek lehetnek. Mély benyomást tett rám ez a látogatás, szívesen maradtam volna ott még nagyon sokáig. A képek nem adják vissza azt a hangulatot, át kell élni, ott kell lenni...
Az egyik nap, amikor "igazi kirándulóidő" volt és nem mentünk a strandra, beiktattunk egy rövid túrát a programba. Celldömölkről indultunk, ahol régen bencés apátság működött, most jelentős romjai állnak a város Dömölk nevű településrészén. Első hiteles említése 1252-ből való. Az épület maradványai a XII-XIV. századi építészet stílusjegyeit őrzik. Vaskos, négyszögletű tornyának nyugati oldalán nyílik a félköríves bejárat, az első emeletig álló falon román stílusú párkánydísz látható. A hajó felől magas karzat és boltozás nyomai figyelhetők meg, a legszebb látvány azonban a keletnek tájolt szentély belseje, amelyben enyhén csúcsíves, árkádos, franciás ízlésű, kora gótikus ülőfülkék sorakoznak. [Ludwig Emil cikke alapján] - Kerítés veszi körül, de csak két oldalról, így elszánt műemlék-vadászok közelebbről is megszemlélhetik...
Innen a Ság-hegyet megmászva jutottunk át Mesteribe, ahol a topikban korábban említett Szent Mihály-templomot néztük meg - sajnos csak kívülről.
A templom valamikor a XIII. században épült a közeli Ság-hegy bazalttufa köveiből. Tornya a nyugati oldalhoz épült, de ma már csak alapfalai kerültek elő az ásatások során. A legkorábbi részletek: a déli oldal két román stílusú ablaka és a szentély kőből rakott dongaboltozata. A harangláb eredetileg a templomtól nyugatra állt, 1851 körül helyezték át a déli oldalra. [Ludwig Emil cikke alapján]
Visszajöttünk a nyaralásból. Végül is hat, románkorral valamilyen kapcsolatba hozható épületet, műemléket sikerült felkeresnem, ami ahhoz képest, hogy milyen sok volt viszonylag közel, nem nagy eredmény. Jó hír, hogy a családnak (is) tetszett a hely, így jövőre várhatóan visszatérünk és akkor lehet folytatni.
Először a 3 kevésbé látványos templomról 1-1 mondat.
Rábasömjén (Sárvár 3. kerülete), rk. templom: az 1973-as feltáráskor tárták fel középkori részleteit, melyekből a torony XIII. századi, félköríves ikerablakai és a román stílusú, lépcsős oszlopbélletű, vimpergás oromzatú kapuzat látható (utóbbi jelenleg a sekrestye bejárata, másodlagos helyén látható) [Ludwig Emil cikke alapján].
Meggyeskovácsi, rk. templom: ez a két románkori ablak (és még egy) utal korai eredetére, állítólag 1307-ben épült a legkorábbi templom.
Ikervár, rk. templom: itt is alig van nyoma a románkori építészetnek, én mindössze ezt találtam a déli oldalon.
Nagyon örülök, hogy ez utóbbi három templomról is tettél fel képeket, információkat. Tavaly volt szerencsém a két nagyobb gyermekemmel felkeresni ezeket a helyeket, épületeket (mellékhatásként néha "románkori templomokat" építenek a kockákból). Annak is örülök, hogy Ócsán sikerült benti képeket készítened (bennünket anno annyira lekötött az idegenvezető előadása, hogy nem jutott eszünkbe a gépeket használni). A gercsei templomban egyszer szívesen körülnéznék, nem jó időpontban jártunk ott.
Most egy időre "eltűnök", remélhetőleg a fórumhoz kapcsolódó élményekkel (képekkel) térek majd vissza családi nyaralásunkról (melyhez hasonlókat minden olvtársnak kívánok).
A templom nemcsak Magyarországon, hanem Európa-szerte páratlan építmény. A XI. század első felében alapították. Eredetileg sírtemplomnak épült.
Viták folytak arról, hogy a keleti vagy a nyugati kereszténységhez tartozott-e az eredeti felső templom, amelynek alaprajzát régészeti ásatások során tárták fel.
Az altemplom, amely teljes épségben megmaradt, az Aba nemzetség temetkezőhelye volt. A húsz méter hosszú hajót szokatlan tagolású, zömök, erőteljes oszlopkötegek osztják ketté. Kelet felé félköríves szentéllyel bővült, nyugat felé egy sírkamra nyílik belőle. A sír két végénél egy-egy oltár maradványait tárták fel. A felső templommal kis ablakokkal van kapcsolatban.
A hívők ezeken keresztül láthattak le az altemplomban lévő oltárra, és hallhatták az ott folyó szertartásokat. A felső templomot az eltelt ezer év alatt többször átalakították.
Bejelentkezéssel látogatható.
A magyar késő román, valamint kora gótikus építészet egyik legfontosabb alkotása a XIII. század első felében épült templom.
A bazilikális elrendezésű háromhajós, keresztházas templom bejárat nélküli nyugati homlokzatán toronypár látható, melyet az 1920-as években magasítottak. A rusztikus kőburkolatú homlokzatok plasztikai díszítését a bejáratok faragványai, illetve a különböző párkányok ívsoros díszítése adja. A félköríves záródású, oszlopokkal gazdagított, lépcsőzetes déli kapu homlokfala, kiforduló oszlopfejezetei különösen figyelemreméltók.
A főszentélyben látható, XIII. század végén készült összefüggő falképegyüttest 1900-ban tárták fel.
A 13. században felépült, a 18. században kétszer is átalakított templom idővel elpusztult. A romos szentélyt 1997-ben építették újjá, és benne tavasztól őszig vasárnap délutánonként szentmisét tartanak.
A Budapest területén fekvő középkori falvak templomai közül a gercsei maradt fenn a legjobb állapotban. A torony és feltehetően karzat nélküli, déli és északi bejáratú, patkóívelésű szentéllyel épített templomhoz kisméretű, téglalap alakú hajó csatlakozott. Sekrestyét a 18. században építettek hozzá, bejáratait ekkor helyezték át, és karzattal látták el.
A templom végleges pusztulásának idejére az ásatások eredményeiből következtetni nem lehetett. A templomrom körüli ásatás során a szántásban előkerült leletek a középkori Gercse falu helyét mutatták.
Lébény, Szent Jakab Plébániatemplom
A román stílusú templomot 1199-1212 között építették, és máig őrzi XIII. század elején nyert formáját. Díszeinek, berendezéseinek többsége viszont a XIX. századi helyreállítás eredménye.
A templom háromhajós, bazilikális elrendezésű. A szépen metszett kváderkövekből álló fal nagy, sima felületeit kisméretű, félköríves záródású ablakok és karcsú falpillérek tagolják. Csupán a tornyokon és az apszisokon láthatunk ívsoros párkányokat, amelyek hullámzása némileg oldja a szigorú formarendet. A díszítőkedv a kapukra koncentrálódik, amelyek lépcsőzetes bélletet alkotva törik át a vastag falat.
A templomot a jezsuiták 1638-ban megújították, 1862-1865 és 1872-1879 között August Essenwein nürnbergi építész állította helyre.
A templom napközben nyitva van, a látogatók az oldalajtón léphetnek be. Bejelentkezéssel látogatható!
A rábaszentmiklósi Árpád-kori templomot, mely kb. 1060-1070-ben épült, a magyar művészettörténet az ősrégi építészeti hagyományt követő körtemplomok között mutatja be. A templom köralaprajzú belsejét három patkó alakú karéj egészíti ki, világos nappal is sejtelmes félhomály fogadja boltozataik alatt a látogatót. Minden vasárnap 11.30-kor szentmise van.
