Megmondta P. G. Wodehouse: a házasság alapkritériuma, hogy unalmas emberrel nem szabad megkötni. Az én házasságomban is gyakran megestek végtelenül szórakoztató beszélgetések, de a bögre és csésze, úgy emlékszem, sem szemantikailag, sem per definitionem nem került szóba. (Bocs, Krampulák. :-)) )
Végülis létezhet óriásfindzsa, a feleségem kávéscsészéje félliteres. Volt is ebből némi, a csésze-bögre különbségtétel körüli szemantikai vita odahaza, de megállapodtunk: a nyeles ivóedény bögre, ha a magassága nagyobb az átmérőjénél. Határesetben (d=h) akkor csésze, ha ívelt az alja.
Most hogy tényleg megbolondulóban van az időjárás, kezdek rájönni az eddigi morgások okára. Az eddig kifogásolt időjárás nálam a "szép (borús) őszi-tavaszi / csúnya (locs-pocs) téli" megnevezést kapta, lehet, hogy másoknál nem?
Az ibrik viszont ezek szerint nem áll távol attól, amit én gondolok: kancsó, korsó, bokály - tartóedény plusz fül.
A findzsa az érdekes: miért van az, hogy - eszerint nemcsak nekem, hanem másnak is - "ibrik" értelemben épült be a szókincsébe? Mondom, nekem Gárdonyi a gyanús, de lehet, hogy más volt a vétkes.
Csacsi, öreg medvém, ezt még úgy lehetett volna fokozni, hogy leesel arról a tetőről. Azért nagyon jó, hogy nem!
Én, jelentem, rohamosan javulok: már nem csúsztatott léptekkel vonszolódom, hanem pompásan sántítok. És ami a legérdekesebb, a fene gondolta, hogy ez a trauma segít majd hozzá: tegnap délután egyszerűen elmúlt a hónapok óta tartó, rémes depresszióm. Juhé.
A szarajevói készletből eddig mindig a nyeles edényt gondoltam findzsának.
Emmának, együttérzéssel: akkoriban mondogattam, hogy én vagyok a délszláv háború utolsó áldozata. Ugyanis a színházzal (ahol hangosítottam) a háború vége után néhány hónappal mentünk Szarajevóba, egy nemzetközi fesztiválra. De valahogy annyira béna voltam, hogy még itthon, a reptér előtt, a buszról lelépve kibicsaklott a lábam. Ebcsont beforr, sőt a medvéké is, gondoltam, így persze elutaztam fájós lábbal.
Nagyon fájós.
Estére már a háromszorosára dagadt a bokám. Három napon keresztül fél lábon ugrándoztam, mint valami túlméretes béka. Az első este megpróbáltam hazatelefonálni - a szálloda előtt vidáman cseverésztek a ENSZ-katonák, így azt hittem, egyszerű lesz, de nem volt az. Sehol nem találtam térerőt, végül a hotel lépcsőházának hatodik emeleti ablakán és egy tűzlétrán keresztül (még mindig fél lábbal) kimásztam a tetőre, úgy hosszas próbálkozás után néhány szóra tudtam beszélni az otthoniakkal.
Érdekes: nekem eddig egy aprócska, talán egydecis, hosszú nyakú, kecses fémkancsót jelentett. Fogalmam sincs, honnan vettem, a szóval eddig alighanem csak a nyelvtankönyvben találkoztam, a dzs betű példáinál.
Az Értelmező nagyszótár szerint 'csésze', az EWUng pedig 'Schale, Tasse' jelentést ad meg.
Nektek elsőre mi jut eszetekbe arról a szóról, hogy findzsa? Márait olvasok, és megakadtam egy leíráson, amikor valaki egy óriási findzsából reggelizik, amely olyan mély, mint egy levesestányér. Aztán a holmiról kiderül, hogy csésze. Nekem viszont világéletemben valami nyeles, jellemzően fém kiöntőt jelentett ez a szó. Ha a gugliba beírom, a csésze-definíció jön ki, de a képek között a fém, nyeles kiöntő is.
Isteni... Mindkét készséget irigylem. :-) Ma délelőtt őrült kopogás, lábcsúsztatásos módszerrel kivonszolom magam a bejárathoz. Fiatalember mappával. Kérdem, mi járatban, mire ő, hogy a rezsicsökkentés mellett gyűjt aláírásokat. Lévén decens úrinő, csak annyit mondtam, azt is már-már barátságos hangon: "Na hagyjon engem a hülyeségeivel, jó?"
Nálunk ilyet szoktak meghírdetni az Önkormányzat honlapján:
A napokban kezdi meg a ………… Zrt. a fővárosi parkok és fasorok fáinak lemosó permetezését. A permet szórását a parkokban nappal, a fasorokban az éjszaka folyamán végzik, hogy a gyalogos és közúti forgalmat kevésbé zavarják.
Tegnap, (azaz vasárnap este) fél 9 körül, szokatlan erős, nagy zaj kintről, nézek ki, hogy miapi... hát egy kis furgon meg körbe és permetezi a fákat jó erősen. nem tom mi lehetett még sose láttam.
