Na látod. Nem siránkozni kell, hanem sikeresen vállalkozni vagy jó állásban dolgozni, és akkor nincsenek problémák. Végre egy használható jótanács a családon belüli erőszak megelőzésére.
Az gondolom továbbra sincs a kis gondolataid között, hogy ahhoz, hogy eljusson valaki anyagilag arra a szintre, hogy bejárónője lehessen, sok kevés alvás és sok-sok munka kellett. Ahhoz nem elég H-P 8-16-ig munkavégzés.
"Így persze könnyebb elkerülni a családi erőszakot, mint ha mind a 2 fél hót fáradtan hazaevickél a melóból."
És ahol meg nincs, azok mind milliomosok. Mert ugye, ha hullafáradt vagy, még a keféléshez sincs kedved, nemhogy veszekedni. Erre nincs szabály. Mert ugye, ahol több szabadidő jut, több jut a gondolatra is. A taktikázásra és a többi. Szóval, ne csinálj törvényszerűséget a szegény-gazdag ilyen megkülönböztetésére.
A gebasz ott kezdődik - szerintem -, mikor az egyik fél jobban lestrapált, mint a másik. Nincs meg a közös élmény. "Te is kivagy? Gyere, pihenjünk meg mielőtt nekiállunk ennek a szarnak! "
"Jóuska! Ne macerálj, mert ......."Marcsi, nekem úgy kell, hogy csak na!" Ha ez utóbbit sokszor eljátsszák egymással, a harmónia szépen felborul.
És akkor nem beszéltünk az egyének személyes különlegességéről, mely vagy tetszik, vagy nem a másikban. És itt, a pénztárca sem számít. Van, amit nem lehet pénzben mérni. Az együttélés, művészet. Komoly pszichológiai teljesítmény. Nem mindenki érett rá.
Az egyik kollégám 1x mondta, hogy neki a férje a mosogatógép, mert szereti csinálni.
Pár éve, meg összejött egy baráti társaság néhány sörre. Az egyik cimborám felesége nem jött. Kérdeztem, hogy mi van vele. Mondja, hogy kertészkedik. Amikor visszakérdeztem, hogy megengedhetnek maguknak kertészt is, akkor az volt a válasz, hogy a feleségének ez a hobbija.
Ha racionálisan és a fogyasztást nézem, akkor halat venni is egyszerűbb, olcsóbb, gyorsabb a boltban. De aki az élményért horgászik, őt ez nem érdekli.
Lehet ugyanaz van a WC pucolásnál is, csak mi nem értjük.
