Nem vagyok gazdag, de a drága mérnök apukám prímán megtanított számolni. Édes manhattani, amikor beírtam ezt a posztot, már tudtam, hogy hiba volt, csak a háborús sérülésem elvette az eszemet. Borítsunk fátylat rá, és ne vitatkozzunk marhaságokon. Ölelés.
Gyerekkoromban az volt a legnagyobb problémáim egyike, hogy hogyan fogom azt a rengeteg könyvet végigolvasni, amelyet feltétlenül szükséges, a rendelkezésre álló időben. Most, hogy a kényszerszünet miatt nekiláttam a "majd a nyugdíj idején feltétlenül elolvasom" polcnak, kicsit aggódom, hogy a polcot sikerül-e teljesen feltöltenem a kötelező művekkel a rendelkezésre álló időben...
Ezek kicsit olyanok, mint az ikeában a könyvespolcok, rajtuk a hatvanas évek pöttyös könyvei. Díszlet. De gyakran eszembe jut a nofretro (?) által belinkelt, pályaudvarból lett antikvárium (keep calm and carry on). Egy olyan helyen el tudnám tölteni a hátralévő életemet. Fantasztikus épület, sok könyv, nyugalom, rendes emberek. Bírnám.
Én ebben nem vagyok illetékes, a nyilvános szórakozóhelyekhez nem értek, illetve alapból nem tetszenek. Ezek közül talán a 2, 4 és 12 „jön be”. A 11-esnek randa a könyvespolca.
Na kérem. Nem várt eredménnyel járt a findzsa-felvetésem. Kérdés: érdemes-e a "nyelv változik" vitát a helyesírásra korlátoznunk? Szerintem ez a röpke demonstráció mutatja, hogy korántsem. Innen nézve nagyon is meg lehet kérdőjelezni az értelmező szótárak egyeduralmát is: kinek findzsa, kinek ibrik, csésze, bögre, tepsi... Még mai, a helyi nyelvváltozatokat a legkevésbé sem toleráló korunkban is. A nyelv valami, amit használunk, és olyan, amilyennek épp használjuk. Momentán rém büszke vagyok erre a kísérletre. Akkor most megyek, súlyosan bejegelem, aztán bekenem valami méreggel a térgyemet. :-)
Tepsinek, de készül abból is olyan változat, amelyiknek a keskenyebbik végein fogó gyanánt drótból hajlított lifegő fülek vannak. (És ezzel ismét sikeresen visszakanyarodtunk a csészéhez.)
Az a sütőlap. Minek hívod (drága anyád minek hívta) azt a készséget, amelyben mondjuk a sült csirke készült? Magas peremű, téglalap alakú, két végén füles?
Megmondta P. G. Wodehouse: a házasság alapkritériuma, hogy unalmas emberrel nem szabad megkötni. Az én házasságomban is gyakran megestek végtelenül szórakoztató beszélgetések, de a bögre és csésze, úgy emlékszem, sem szemantikailag, sem per definitionem nem került szóba. (Bocs, Krampulák. :-)) )
Végülis létezhet óriásfindzsa, a feleségem kávéscsészéje félliteres. Volt is ebből némi, a csésze-bögre különbségtétel körüli szemantikai vita odahaza, de megállapodtunk: a nyeles ivóedény bögre, ha a magassága nagyobb az átmérőjénél. Határesetben (d=h) akkor csésze, ha ívelt az alja.
Most hogy tényleg megbolondulóban van az időjárás, kezdek rájönni az eddigi morgások okára. Az eddig kifogásolt időjárás nálam a "szép (borús) őszi-tavaszi / csúnya (locs-pocs) téli" megnevezést kapta, lehet, hogy másoknál nem?
