Tulajdonképpen apukád receptjét kellett volna követnem. Behívni őket, és kockás papíron kimutatni, kicsiny háztartásom rezsijében mennyi mínuszt hoz a 27 százalékos áfa, a brutális benzinár, a magánnyugdíjpénztár, stb., és ezekhez mérten mennyi megtakarítást jelent majd a tíz százalék. De hát én egy szangvinikus kripli vagyok, nem pedig egy higgadt öregúr, aki kétségkívül minden alakalommal képes volt marxista-leninista szemináriumot tartani a jehovistáknak. :-))
Röstellem, hogy a tőlem nem is túl messze lévő Nyitott műhelyben csak egyszer jártam, György Péter és az akkor még élt apja beszélgettek. Ott volt Sólyom László is, aki másnap foglalta el a köztársasági elnöki széket, mert az őt a képviselőknek ajánló Védegylet is innen indult.
A kúúl könyveskocsmák közül soknál inkább díszletnek néz a könyvgerinc. Erre kár könyvet alkalmazni, csak fogja a port. Lehet kapni - a tengerentúlon biztosan - olyan tapétát amely könyvekkel megrakott polcokat ábrázol. Itthon egy helyen tudok ilyetm alkalmazva. Kanadainál of course.
Kicsit északabbra Verőcén a Művházban van egy kíváló teázó. Az is tele van könyvvel. Nem is rosszakkal. Nappal különlegesen szép azonban a panorámája is.
A te ötleted sokkal jobb ezeknél: rögtön az, hogy nem kocsma, hanem kávéház - nekem nem mindegy. És hát az, hogy a könyvek olvashatók, elvihetők, cserélhetők; nem csak úgy ott vannak, patyomkin-díszletként, hanem fontos elemei a kínálatnak.
Köszönöm a könyves kocsmák képeit. Örülök, hogy feltaláltam a meleg vizet...
Sürgető levelemre nem reagált a nappali kávéház tulajdonosa – bár ma még telefonon megkeresem –, ezért segítsetek másik helyszínt keresni e – mégsem annyira – világraszóló ötlet megvalósítására.
Kedves Emma! Talán kissé türelmetlen voltál a rezsidíjcsökkentés mellett - és a K.-listák aktualizálása végett - kampányoló fiatalemberrel - reméletőleg gyorsan múló sántaságod legyen a mentő körülmény. Emlékezz csak vissza, hogy szegény jó édesapán milyen mély, megértő keresztényi szerettel és mérhetetlen türelemmel fogadta annak idején azt a két jehovista asszonyt, akik - ahogy az a fiatalember is - téríteni jöttek. (Ha megvan még a történet, és gondolod, okulásul napjaink családlátogatásaihoz, tedd közzé.)
Nem vagyok gazdag, de a drága mérnök apukám prímán megtanított számolni. Édes manhattani, amikor beírtam ezt a posztot, már tudtam, hogy hiba volt, csak a háborús sérülésem elvette az eszemet. Borítsunk fátylat rá, és ne vitatkozzunk marhaságokon. Ölelés.
Gyerekkoromban az volt a legnagyobb problémáim egyike, hogy hogyan fogom azt a rengeteg könyvet végigolvasni, amelyet feltétlenül szükséges, a rendelkezésre álló időben. Most, hogy a kényszerszünet miatt nekiláttam a "majd a nyugdíj idején feltétlenül elolvasom" polcnak, kicsit aggódom, hogy a polcot sikerül-e teljesen feltöltenem a kötelező művekkel a rendelkezésre álló időben...
Ezek kicsit olyanok, mint az ikeában a könyvespolcok, rajtuk a hatvanas évek pöttyös könyvei. Díszlet. De gyakran eszembe jut a nofretro (?) által belinkelt, pályaudvarból lett antikvárium (keep calm and carry on). Egy olyan helyen el tudnám tölteni a hátralévő életemet. Fantasztikus épület, sok könyv, nyugalom, rendes emberek. Bírnám.
Én ebben nem vagyok illetékes, a nyilvános szórakozóhelyekhez nem értek, illetve alapból nem tetszenek. Ezek közül talán a 2, 4 és 12 „jön be”. A 11-esnek randa a könyvespolca.
Na kérem. Nem várt eredménnyel járt a findzsa-felvetésem. Kérdés: érdemes-e a "nyelv változik" vitát a helyesírásra korlátoznunk? Szerintem ez a röpke demonstráció mutatja, hogy korántsem. Innen nézve nagyon is meg lehet kérdőjelezni az értelmező szótárak egyeduralmát is: kinek findzsa, kinek ibrik, csésze, bögre, tepsi... Még mai, a helyi nyelvváltozatokat a legkevésbé sem toleráló korunkban is. A nyelv valami, amit használunk, és olyan, amilyennek épp használjuk. Momentán rém büszke vagyok erre a kísérletre. Akkor most megyek, súlyosan bejegelem, aztán bekenem valami méreggel a térgyemet. :-)
Tepsinek, de készül abból is olyan változat, amelyiknek a keskenyebbik végein fogó gyanánt drótból hajlított lifegő fülek vannak. (És ezzel ismét sikeresen visszakanyarodtunk a csészéhez.)
Az a sütőlap. Minek hívod (drága anyád minek hívta) azt a készséget, amelyben mondjuk a sült csirke készült? Magas peremű, téglalap alakú, két végén füles?
