Nincs is más összefüggés közöttük, mint hogy én vagyok az, akinek az anyagi hegyzetét ezek mind befolyásolják. De majd ha te jársz az autómmal, és te mész helyettem nyugdíjba, lehúzom őket a listáról, oké? Vagy mire nyugdíjas leszek, már egyáltalán nem lesz rezsi? Ez szuper! Akkor Krampulák apukájának igaza volt, amikor elmagyarázta a jehovistáknak, hogy milyen lesz a kommunizmus.
Hm. Őszintén szólva nem tudom, miért a benzinárhoz viszonyítod a villanyszámlát, miért nem a villanyszámlához, a magánnyugdíjpénztár háztartási rezsit befolyásoló hatása meg egészen új számomra.
Tulajdonképpen apukád receptjét kellett volna követnem. Behívni őket, és kockás papíron kimutatni, kicsiny háztartásom rezsijében mennyi mínuszt hoz a 27 százalékos áfa, a brutális benzinár, a magánnyugdíjpénztár, stb., és ezekhez mérten mennyi megtakarítást jelent majd a tíz százalék. De hát én egy szangvinikus kripli vagyok, nem pedig egy higgadt öregúr, aki kétségkívül minden alakalommal képes volt marxista-leninista szemináriumot tartani a jehovistáknak. :-))
Röstellem, hogy a tőlem nem is túl messze lévő Nyitott műhelyben csak egyszer jártam, György Péter és az akkor még élt apja beszélgettek. Ott volt Sólyom László is, aki másnap foglalta el a köztársasági elnöki széket, mert az őt a képviselőknek ajánló Védegylet is innen indult.
A kúúl könyveskocsmák közül soknál inkább díszletnek néz a könyvgerinc. Erre kár könyvet alkalmazni, csak fogja a port. Lehet kapni - a tengerentúlon biztosan - olyan tapétát amely könyvekkel megrakott polcokat ábrázol. Itthon egy helyen tudok ilyetm alkalmazva. Kanadainál of course.
Kicsit északabbra Verőcén a Művházban van egy kíváló teázó. Az is tele van könyvvel. Nem is rosszakkal. Nappal különlegesen szép azonban a panorámája is.
A te ötleted sokkal jobb ezeknél: rögtön az, hogy nem kocsma, hanem kávéház - nekem nem mindegy. És hát az, hogy a könyvek olvashatók, elvihetők, cserélhetők; nem csak úgy ott vannak, patyomkin-díszletként, hanem fontos elemei a kínálatnak.
Köszönöm a könyves kocsmák képeit. Örülök, hogy feltaláltam a meleg vizet...
Sürgető levelemre nem reagált a nappali kávéház tulajdonosa – bár ma még telefonon megkeresem –, ezért segítsetek másik helyszínt keresni e – mégsem annyira – világraszóló ötlet megvalósítására.
Kedves Emma! Talán kissé türelmetlen voltál a rezsidíjcsökkentés mellett - és a K.-listák aktualizálása végett - kampányoló fiatalemberrel - reméletőleg gyorsan múló sántaságod legyen a mentő körülmény. Emlékezz csak vissza, hogy szegény jó édesapán milyen mély, megértő keresztényi szerettel és mérhetetlen türelemmel fogadta annak idején azt a két jehovista asszonyt, akik - ahogy az a fiatalember is - téríteni jöttek. (Ha megvan még a történet, és gondolod, okulásul napjaink családlátogatásaihoz, tedd közzé.)
Nem vagyok gazdag, de a drága mérnök apukám prímán megtanított számolni. Édes manhattani, amikor beírtam ezt a posztot, már tudtam, hogy hiba volt, csak a háborús sérülésem elvette az eszemet. Borítsunk fátylat rá, és ne vitatkozzunk marhaságokon. Ölelés.
Gyerekkoromban az volt a legnagyobb problémáim egyike, hogy hogyan fogom azt a rengeteg könyvet végigolvasni, amelyet feltétlenül szükséges, a rendelkezésre álló időben. Most, hogy a kényszerszünet miatt nekiláttam a "majd a nyugdíj idején feltétlenül elolvasom" polcnak, kicsit aggódom, hogy a polcot sikerül-e teljesen feltöltenem a kötelező művekkel a rendelkezésre álló időben...
Ezek kicsit olyanok, mint az ikeában a könyvespolcok, rajtuk a hatvanas évek pöttyös könyvei. Díszlet. De gyakran eszembe jut a nofretro (?) által belinkelt, pályaudvarból lett antikvárium (keep calm and carry on). Egy olyan helyen el tudnám tölteni a hátralévő életemet. Fantasztikus épület, sok könyv, nyugalom, rendes emberek. Bírnám.
Én ebben nem vagyok illetékes, a nyilvános szórakozóhelyekhez nem értek, illetve alapból nem tetszenek. Ezek közül talán a 2, 4 és 12 „jön be”. A 11-esnek randa a könyvespolca.
Na kérem. Nem várt eredménnyel járt a findzsa-felvetésem. Kérdés: érdemes-e a "nyelv változik" vitát a helyesírásra korlátoznunk? Szerintem ez a röpke demonstráció mutatja, hogy korántsem. Innen nézve nagyon is meg lehet kérdőjelezni az értelmező szótárak egyeduralmát is: kinek findzsa, kinek ibrik, csésze, bögre, tepsi... Még mai, a helyi nyelvváltozatokat a legkevésbé sem toleráló korunkban is. A nyelv valami, amit használunk, és olyan, amilyennek épp használjuk. Momentán rém büszke vagyok erre a kísérletre. Akkor most megyek, súlyosan bejegelem, aztán bekenem valami méreggel a térgyemet. :-)
Tepsinek, de készül abból is olyan változat, amelyiknek a keskenyebbik végein fogó gyanánt drótból hajlított lifegő fülek vannak. (És ezzel ismét sikeresen visszakanyarodtunk a csészéhez.)
Az a sütőlap. Minek hívod (drága anyád minek hívta) azt a készséget, amelyben mondjuk a sült csirke készült? Magas peremű, téglalap alakú, két végén füles?
