Mielőtt kitiltatjuk saját magunkat,
akkor - pizzára várva - egy röpke gondolat Brazíliáról.
Ősrégen, volt szerencsém 3 hetet eltölteni Amszterdam érintésével Rióban.
Mielőtt úgy gondoljátok, hogy ennyi idő alatt az egész országot bejártuk, nos, nem...
Csak Rióban voltunk,
és nem unatkoztunk :))
Viszont pechünkre az idő alatt épp szüneteltek a meccsek, és a Maracanában egy darab meccs sem volt, bezzeg, amikor hazajöttünk, rá pár napra már igen.
Na ja, akkor még nem a meccs volt az elsődleges szempont...
Viszont amiről itthon is lehet hallani, az tényleg igaz.
A Copacabanán tényleg zsonglőrök teremnek a homokban, késő este a kis totyogó ovisoktól kezdve az öreg harcosokon át, mindenki focizik, és ha mezre nem is futja, de valamilyen jelképes színezésre, szalagra igen, és folyamatos "bajnokságok" vannak... késő éjjelig, az óceánparton.
Mindenhol játszottak, fociztak, amerre a szem ellátott esténként, mezítláb, bravúrosan, cselezve, emelgetve a labdát, csűrték-csavarták, nem bukdácsoltak, nem tipegtek, totyorogtak, élvezték a játékot.
Velünk együtt.
