Elnézést kérek mindenkitől a tegnapiért. Tudjátok be egy kis szombat esti láznak. Remélem senkit nem ijesztettem el, gyertek vissza. Tiszta lappal NYITOK!
És a családfőt Alinak hívták, a feleségét meg... na???
tippek???
Igen! Fatimének...
A feleség pillanatok alatt vacsorát rittyentett,
mi végignéztük a házat, beszélgettünk,
szuper volt, gyönyörű!
A kis kertben 2 vagy 3 narancsfa volt,
kis terasz, ahova nyáron, a nagy melegben kiülnek hűsölni,
a lányoknak külön szoba,
és nekünk is lett volna két szoba, az egyik amolyan nappali, függönnyel lehetett volna elválasztani, a másik meg a tévészoba,
mind2 helyen az ülőgarnitúrát lehetett ággyá nyitni.
Hát akkor, megpróbálom megmenteni, amit még lehet...
Igen, itt utazásos témában is szeretnénk a továbbiakban is csevegni,
csak a főnökasszony elment épp dógozóba. Van ilyen.
Ha ekkora a csönd, akkor én befejezem az arab családos történetemet,
jól elvagyok itten, kéremszépen :((
Szóval: amikor Tunisz külvárosában a nyakunkba borult egy fél arab család, úgy döntöttünk, hogy eleget teszünk a meghívásuknak.
Egy 3 szintes családi sarokházhoz érkeztünk, ami totál fehér volt, amolyan igazi mór-arab stílusban,
csak sajnos már este volt, és nem nagyon lehetett alaposan nézelődni.
A földszinten lakók laktak, valamennyi Td-ért, az oldalsó lépcsőn mentünk föl az emeletre, ahol a "mi" családunk lakott.
Bevallom, nagyon izgatott voltam, és nagyon örültem, hogy életemben először bejuthattam egy arab család otthonába.
Az egész lakrész nagyon hasonlított a mienkhez, nagy tér, egy-egy zárt/zárható szobával.
Makulátlan tisztaság,
de annyira, hogy a párom 2x is megkérdezte a tágas konyhában állva, hogy: ti tényleg itt laktok?
Mert nem értette, hogy sehol egy koszso kanál, egy félretett újság, egy kis morzsa, szóval ragyogó tisztaság volt...
Ezen egy kicsit meg is sértődtem,
mert nálunk is tisztaság van, de aztán beláttam, neki van igaza, ha reggel elrohanunk, bizony ott marad a mosogatóban a teás- vagy a kávéscsésze...
Gombóc,
ha valami gond van,
keress meg privátban!!!
Komolyan!
És térjünk vissza az utazásra,
bár ahoz a drog kipróbálása is hozzátartozhat,
de nem gondolom, hogy itt és most kapnál őszinte válaszokat,
rajtunk kívül,
akik sikítozunk,
ugye, Hős Gombóc Arthúr???!!!
Mielőtt kitiltatjuk saját magunkat,
akkor - pizzára várva - egy röpke gondolat Brazíliáról.
Ősrégen, volt szerencsém 3 hetet eltölteni Amszterdam érintésével Rióban.
Mielőtt úgy gondoljátok, hogy ennyi idő alatt az egész országot bejártuk, nos, nem...
Csak Rióban voltunk,
és nem unatkoztunk :))
Viszont pechünkre az idő alatt épp szüneteltek a meccsek, és a Maracanában egy darab meccs sem volt, bezzeg, amikor hazajöttünk, rá pár napra már igen.
Na ja, akkor még nem a meccs volt az elsődleges szempont...
Viszont amiről itthon is lehet hallani, az tényleg igaz.
A Copacabanán tényleg zsonglőrök teremnek a homokban, késő este a kis totyogó ovisoktól kezdve az öreg harcosokon át, mindenki focizik, és ha mezre nem is futja, de valamilyen jelképes színezésre, szalagra igen, és folyamatos "bajnokságok" vannak... késő éjjelig, az óceánparton.
Mindenhol játszottak, fociztak, amerre a szem ellátott esténként, mezítláb, bravúrosan, cselezve, emelgetve a labdát, csűrték-csavarták, nem bukdácsoltak, nem tipegtek, totyorogtak, élvezték a játékot.
Velünk együtt.
