Senki sem tudja, hogy mi az a titokzatos foton. Mégis minden tankönyvben az áll, hogy a fény fotonokkal terjed.
Meg tudja valaki mondani, hogy mi a foton? Milyen nagy? Hogyan néz ki? Milyen tulajdonságai vannak?
Felvetődik a megkerülhetetlen kérdés: ha nincsenek fotonok, akkor hogyan terjed a fény?
Az új fizika válasza: a fény tisztán hullámjelenség. Nem mutat semmiféle részecske-tulajdonságot. A fény hullámokból áll, amit egyébként minden fénnyel kapcsolatos kísérlet alátámaszt. De a fény nem folyamatos hullám, hanem szakaszos, ami azt jelenti, hogy az atomok nem folyamatosan sugároznak, hanem impulzus-szerűen, szakaszosan keltik a hullámokat.
A szakaszos hullámokkal minden fényjelenség kielégítően magyarázható. Valójában nem létezik olyan fénnyel kapcsolatos kísérlet, amelyet a szakaszos hullámokkal ne lehetne megmagyarázni.
Azt, hogy a fény szakaszosan keletkezik 1913 óta tudják. Azóta, amióta Bohr megalkotta azt az atommodellt, ami szerint az atommag körül keringő elektronok nem sugároznak folyamatosan (hiszen akkor bele kellene zuhanniuk az atommagba), hanem csak időnként sugároznak ki egy-egy rövid hullámsorozatot. Csakis az alatt a rövid idő alatt keltenek fényt, amíg a gerjesztett atom elektronfelhője visszarendeződik egy alacsonyabb energiájú állapotba.
A visszarendeződés alatt az atom megrezgeti a fényközeget, és a fényközegben a rezgés szétterjed a tér minden irányába, táguló gömbhéj formájában. A gömbhéj vastagsága kb. 3 méter.
Ez onnan jön, hogy az atom sugárzási időtartama kb. 10 nanoszekundum, ami fénysebességgel beszorozva 3 méter vastagságú gömbhéjat eredményez. Ha ebből a gömbhéjból kivágunk egy vékony fénysugarat, akkor kb. 3 méter hosszúságú fényszakaszt kapunk, ami valójában egy több millió hullámból álló hullámsorozat.
A hullámsorozatot angol mozaikszóval WASER-nek nevezzük, ami a WAve SERies szavakból áll össze. Magyarul vézer-nek írjuk és így is ejtünk.
Ilyen szakaszos hullámsorozatok sokaságából áll össze a fény. Azonban a fényszakaszok roppant sokasága miatt az emberi szem a fényt mégis folyamatosnak érzékeli.
Láthatjuk, hogy a jövő fizikájában már nincsenek fotonok. Helyüket a vézerek veszik át, amiről pontosan tudjuk, hogy micsodák. Jól ismerjük a fizikai tulajdonságaikat, ellentétben a máig ismeretlen fotonokkal.
"Egy másik nagyon érdekes kérdés is felmerül a fotonokkal kapcsolatban. A mai modern fizika szerint léteznek fotonok, amiket az atom elnyel majd ismét kibocsájt. Kérdés: Hová tűnik a foton, amit az atom elnyelt, de még nem bocsátott ki? Benne marad az atomban? De hol?
- a fotonrészecske pályára áll az atommag körül?
- valamelyik elektron elnyeli és egy új részecske jön létre?
- valamelyik elektron elnyeli, de nem jön létre új részecske?
- az atommag nyeli el?
- a részecske megsemmisül majd később újrakeletkezik?
Ezekre a kérdésekre a modern fizika nem tud értelmes választ adni."
Folytassuk a gondolatmenetet!
Mi van akkor, ha az atom nem nyel el semmiféle foton-részecskét, hanem a fényhullám-térből rezonancia útján veszi fel az energiát? Ebben az esetben nincs semmiféle probléma. A felvett energia révén átrendeződik az elektronburok, vagyis magasabb energiaszintre kerül az atom. Később ezt az energiát leadva visszarendeződik az elektronburok. A visszarendeződés időtartama alatt az atom EM sugárzás formájában leadja az energiáját, vagyis megrezgeti maga körül a fényközeget.
Így megszűnik minden probléma, amely a fotonhipotézis esetében fennállt.
- a fénykisugárzás egy rövid fényimpulzus formájában történik, ami 3D-ben terjed szét a fényközegben (ez tökéletesen egyezik a tapasztalattal)
- a fényközegben terjedő fényhullám sebessége nem függ az atom sebességétől (ez ismét megegyezik a tapasztalattal)
- nem okoz problémát, hogy hová tűnik a foton, amikor az atom elnyeli, mert semmiféle fényrészecske (foton) nem szerepel a jelenségben.
Levonhatjuk hát a következtetést:
- a fény nem részecskeszerű fotonokból , hanem hanem rövid impulzusszerű hullámsorozatokból (vézerekből) áll
- fotonokra már nincs szüksége a fizikának
- a vézerekkel a fényjelenségek egységes magyarázatot nyernek (fényelektromos jelenség, fénynyomás, stb), amelyek megegyeznek a tapasztalati tényekkel
Ha a foton elmélet szerint az elektronok bekapnak fotonokat, az elektronoknak bukdácsolni kellene az atomhéjban, ami fizikai lehetetlenség. A fotonok lézezése NEM lehet a kvantumfizika alapja.
A kvantumfizikában nyivánvalóan a Planck állandó egy fundamentális szerepét játszik. De milyen szerepet? Erröl NEM tudtok semmit?
A 32. hozzászólásomban bemutattak, hogy miért nem létezhetnek a fotonok. Emlékeztetőül:
"Az első, és talán legütősebb érv az, hogy a fotonok létezése ellentmond egy nagyon alapos megfigyelésnek. A kettőscsillagok megfigyelése bizonyítja, hogy a fény sebessége nem függ a fényt kibocsátó fényforrás sebességétől. Ezt ma senki sem vitatja, mindenki elfogadja, mint tudományos tényt.
Ha azonban igaz lenne, hogy a fény fotonok formájában keletkezik, amelyeket az atomok bocsátanak ki (emittálnak) magukból, akkor a fény sebességének függenie kellene a fényt kibocsátó atomok sebességétől. Ha a fényforrás mozog, akkor a mozgás irányában nagyobbnak kellene lennie a fény sebességének, mint az ellenkező irányban, vagy oldalirányban. De nem így van."
Egy másik nagyon érdekes kérdés is felmerül a fotonokkal kapcsolatban. A mai modern fizika szerint léteznek fotonok, amiket az atom elnyel majd ismét kibocsájt. Kérdés: Hová tűnik a foton, amit az atom elnyelt, de még nem bocsátott ki? Benne marad az atomban? De hol?
- a fotonrészecske pályára áll az atommag körül?
- valamelyik elektron elnyeli és egy új részecske jön létre?
- valamelyik elektron elnyeli, de nem jön létre új részecske?
- az atommag nyeli el?
- a részecske megsemmisül majd később újrakeletkezik?
Ezekre a kérdésekre a modern fizika nem tud értelmes választ adni.
"elnézést, ha keverlek valakivel, de mintha te ezt tagadtad volna."
Bizonyára keversz valakivel, mert ezt én nemhogy tagadtam volna, hanem mindig is ezt állítottam.
Olvasd vissza a beírásaimat.
De nemcsak engem keversz valakivel, hanem a dolgokat is kevered.
"nem te írtad, hogy a fénysebesség közelébe gyorsított űrhajóban, a haladás irányában már alig mérünk valami féysebet?"
Ilyet valószínűleg írtam, mert ez nem mond ellent, hanem éppen abból következik, hogy a fény hullámokból áll. A hullámok mindig valamilyen közegben terjednek, ilyen a fény is. A fény sebessége a fényközeghez viszonyítva mindig c, függetlenül a fényforrás sebességétől. De a fényközegben haladó űrhajóhoz képest, vagyis az űrhajóhajóból mérve már nem lehet c. (tudom, hogy Einstein szerint az űrhajóból mérve is c, de az butaság).
A kettőscsillagok megfigyelése bizonyítja, hogy a fény sebessége nem függ a fényt kibocsátó fényforrás sebességétől. Ezt ma senki sem vitatja, mindenki elfogadja, mint tudományos tényt.
elnézést, ha keverlek valakivel, de mintha te ezt tagadtad volna.
nem te írtad, hogy a fénysebesség közelébe gyorsított űrhajóban, a haladás irányában már alig mérünk valami féysebet?
"Mivel itt éppen ilyen vita folyik (és sok más topikban is), ami történik az nem más mint időpocsékolás, azoknak az idejével való visszaélés..."
Ha ezt komolyan gondolod, akkor te mit keresel itt? Te magad is pocsékolod az időt, és visszaélsz mások idejével? Éppen azt teszed, amit kifogásolsz?
"Valójában tényleg a ValFil-ben kellene..."
Ezt rosszul látod. Amiről itt beszélgetünk, az tiszta tudomány. Olvasd el az előző beírásomat. Ott megfigyelésekről és mérésekről van szó, aminek semmi köze a valláshoz, de még a filozófiához sem.
Egy fizikai jelenség modelljének léteznek fizikai tulajdonságai. Attól függ, hol őrizzük őket. Ha pl. papíron, akkor a tintaréteg vastagsága egy fizikai tulajdonság. Az is fizikai tulajdonság, hogy milyen mennyiségű tintát használtunk hozzá. De az is érdekes lehet, hogy a tintával történt leírás mekkora területet foglal el a papíron. Ám legtöbbször mindez lényegtelen, mert a lényeg az, hogy a fizikusok a leírás tartalmi részét veszik belőle igénybe.
Egy jelenség körében végzett mérések mérési adatokat szolgáltatnak, melyek papírra szintén rögzíthetők. Ezek az adatok nem fizikai tulajdonságok, hanem az azokhoz kapcsolható mérési értékek, illetve azok papíron való megjelenése. Ezekből a fizikusok - matematikai eszközökkel - számításokat végeznek, és meg próbálnak jósolni újabb mérési eredményeket. Ha a mérést elvégzik, és az eredmény egyezik, akkor van esély arra, hogy a modell használható. Sok ilyen jóslat és mérés, majd az egyezések arra ösztönzik a fizikusokat, hogy a modellt használhatónak nyilvánítsák. Ám az csak egy modell, és nem a jelenség. A jelenség mibenlétével azonban ők - jól vetted észre - nem törődnek. Ez már évszázadok óta így van, nem pedig csupán mai trend. A természettudomány és a metafizika - amíg nem vált szét - sok vitát eredményezett, feleslegesen töltve embereknek az idejét. Mivel itt éppen ilyen vita folyik (és sok más topikban is), ami történik az nem más mint időpocsékolás, azoknak az idejével való visszaélés, akik azt másra - sokkal hasznosabb dolgokra - is fordíthatnák. De ez történt évszázadokig, amíg az emberek nem tanultak belőle.
Nem gondolnám, hogy az évszázadokig tartó vitákat újra fel kellene ébreszteni, különösen a mai korban, amelyben egyre inkább nyilvánvaló, hogy növekvő szakemberhiánnyal nézünk szembe, bizonyos - itt nem tárgyalt, és nem fizikai - jelenségek okán. Ezekre az emberekre hamarosan nagy szükség lesz, ráadásul nem is a szakmájukban, mert a fizikai kutatásokra hamarosan nem jut majd pénz, noha égetően fontos lenne. A pénz majd arra kell, hogy a szemléletében félrecsúszott emberiség fenn tudjon a későbbiekben maradni, legyen elegendő élelem, és a legfontosabb szolgáltatások ne álljanak le. Téves azt gondolni, hogy a csaknem két éve tartó világjelenség okozná mindezt. Az ugyanis csak arra jó, hogy ne vegyük észre az eredendő okot, hanem ráfogjunk mindent. Ekképpen elkerülve egy világot akár elpusztítani képes világbotrányt.
Hamar rá fogsz jönni, hogy ami miatt most kétségbeesetten küzdesz, az majd senkit sem fog érdekelni, mert kisebb dolga is nagyobb lesz annál. Ráadásul a küzdelem felesleges, mert a fizikát összekevered a metafizikával. Valójában tényleg a ValFil-ben kellene keregélned, ám a több mint 20 éve létező Index Fórumában a témacsoportok nevét ügyesen kevergették, noha a Tudomány helyett Természettudomány-t kellet volna megadni, a Valfil helyett meg Metafiziká-t, amelyen belül természetszerűleg ott van a mind a Filozófia, mind a Vallás. Ám abszolút vallás nélkül is, akár ateistaként is tudományosan részt lehet venni annak a kérdésnek megvitatásában, hogy az a fizikai jelenség, amelyet "Foton" néven modellezünk, ténylegesen micsoda lehet, a maga valójában? Erre ugyanis a fizika nem ad választ, és nem is funkciója, hogy választ adjon, és ezt - ismétlem - jól felismerted, ám a megválaszolását rá szeretnéd kényszeríteni. Nem fogja megtenni!
Ám ha az Új fizika valójában nem más mint az ősrégi Metafizika, akkor itt mégis jó helyen kutakodsz. A "Léteznek-e" kérdés csak itt tehető fel. Ugyanakkor azok tévedtek tévesen ide, akik nem ehhez, hanem a fizikához értenek. Az ő kérdéseik, méréseik, számításaik mértékegységekhez, és számadatokhoz kapcsolódnak, nem a létezéshez.
Én személy szerin annak nagyon tudnék örülni, hogy az "Új fizika" topikcsoprt nevét ki lehessen egészíteni zárójelesen a "Metafizikával", amennyiben a fizikai jelensége lényegi mibenlétét - és nem modelleket - kívánjuk megvitatni itt. Erre azonban nekem nincs semmi ráhatásom.
Úgy látom, hogy senki nem tud érveket felhozni a fotonok létezése mellett.
Akkor lássuk, hogy mi szól ellenük!
Az első, és talán legütősebb érv az, hogy a fotonok létezése ellentmond egy nagyon alapos megfigyelésnek. A kettőscsillagok megfigyelése bizonyítja, hogy a fény sebessége nem függ a fényt kibocsátó fényforrás sebességétől. Ezt ma senki sem vitatja, mindenki elfogadja, mint tudományos tényt.
Ha azonban igaz lenne, hogy a fény fotonok formájában keletkezik, amelyeket az atomok bocsátanak ki (emittálnak) magukból, akkor a fény sebességének függenie kellene a fényt kibocsátó atomok sebességétől. Ha a fényforrás mozog, akkor a mozgás irányában nagyobbnak kellene lennie a fény sebességének, mint az ellenkező irányban, vagy oldalirányban.
Egy hasonlattal talán könnyebben érthető lesz, hogy miért.
Az atomok helyére képzeljünk el egy géppuskát, ami folyamatosan lövedékeket lő ki c sebességgel. A lövedékek felelnek meg a fotonoknak. Ha a géppuskát körbeforgatjuk, akkor a lövedékek minden irányban c sebességgel haladnak a földhöz képest. Tehát minden irányban azonos sebességűek.
Most szereljük fel a géppuskát egy vonatra, és haladjon a vonat a síneken v sebességgel. Mekkora lesz a golyók sebessége a földhöz képest? Vajon továbbra is ugyanakkora lesz minden irányban? NEM. A vonat haladási irányában a golyók sebessége c+v lesz, mert a golyók sebességéhet hozzáadódik a géppuska sebessége, ami kibocsátja a golyókat. Ellenkező irányban pedig c-v lesz a golyók sebessége.
Vagyis ha léteznének fotonok, amelyeket az atomok bocsátanak ki, akkor mozgó fényforrás esetében a fotonok sebességének is nagyobbnak (c+v) kellene lenni a fényforrás irányában.
Vajon a vonatra szerelt villanykörte fénye hogyan viselkedik? Mit mond a tapasztalat?
Bizony NEM úgy viselkedik, mint a géppuskából kilőtt golyók esetében. A tapasztalat szerint a fény továbbra is c sebességgel halad minden irányban. Ez pedig a hullámok tulajdonsága, ami egyértelműen azt bizonyítja, hogy a fény nem fotonokból áll, hanem hullámokból. Nem kettős természetű, hanem egyértelműen hullám.
Ezt a tulajdonságát a fénynek a "modern" fizikusok figyelmen kívül szokták hagyni, amikor arról beszélnek, hogy a fény fotonokkal terjed.
Igen, létezik! Ez egy fizikai modell, aminek ez a neve, s leírása matematikai eszközökkel történik. S ahogyan sok más matematikai eszközökkel modellezett dolgot lehetetlen leírni, hogy hogyan is néz ki, úgy a fotont sem lehetséges. Nem tudjuk hogyan néz ki a matematikai "csoport", vagy azt sem tudjuk leírni, hogyan néz ki a logaritmus (és sorolhatnánk), ámbár a belőle származó, és emberileg megjeleníthető következményeket megnézhetjük, pl. a logaritmus esetén, ha azt függvényként használjuk, és "feltaláljuk hozzá" a koordináta rendszert, akkor láthatunk pl. a papíron egy rajzot, bár az (pl. ceruzával rajzolva) igen csak pontatlan.
Arról, amit fotonként modellezünk, készíthetünk sok-sok más - egyéb módokon megközelíthető - modellt is, és elnevezhetjük valami másnak is, de azok attól még modell marad, s nem az lesz amit modellezni kívántunk.
Akkor végül is mi az, milyen az, amit "fotonnak" nevezvén modellezünk? Megtudhatjuk-e valaha? NEM!
Feltehetőleg sohasem fogjuk látni a valóságot ebben a világegyetemben "színről színre". Helyette modelleket gyártunk, és nagyon jól használjuk is őket, és ennek köszönhetően pl. itt a fórumban gumicsontokat rághatunk róla. Lehet, hogy egy későbbi modell más lesz, még jobban használható, még jobban megközelítheti a valóságot, de most ez van, ezt kell szeretni!
A fizikusokat nem az érdekli, hogy valami, ami érdekel minket, az ténylegesen micsoda és pl. hogy néz ki). Ha valakit ez érdekelne, akkor rossz helyen jár, mert az NEM a természettudomány. Lehat akár "Új fizikának" is nevezni ezt az utat, amelyben a dolgok lényegét kutatjuk, de sokak szerint (egyébkén SZVSZ tévesen) az nem is tudomány. Az a természettudománnyal együtt született sok-sok évszázaddal ezelőtt, majd kényszerűen (és nagyon helyesen) kettévált. Ez a másik nem más mint a metafizika (valójában a filozófiába sorolják), és már akkor is látszott, hogy ez ez nem maga a fizika, hanem valami más, ami ahhoz hasonló. Ezért elnevezték metafizikának ahelyett, hogy újfizika nevet adtak voona neki).
Az újabb próbálkozások az elemi részecskék - köztük a foton - leírására már lassan 40 évesek. Húrelméletnek nevezik, és a kiinduló alapelv nagyon jó, a megoldása azonban sokkal nehezebb, mint tűt keresni a szénakazalban. Valójában annak a kutatása zajlik már 4 évtizede, hogy leszűkítsék a leírására szolgáló rengeteg lehetőség számát. Márpedig nagyon sok van: 10300 esete kellene végigvizsgálni, de a világegyetemben létező elemi részecskék száma ennél sokkal kisebb, így még sziszifuszinak sem szerencsés nevezni a próbálkozást (de a remény hal meg utoljára).
Még egy megjegyzés pl. az elhangzott "flogiszton"-nal kapcsolatba. Nagy tisztelője vagyok Ernst Stahl kémikusnak, aki ezt a modellt kitalálta, bár - 100 év utánj kiderült - nem lett igaza. De alapos tudományos módszert használt (sőt a módszerek általa kristályosodtak ki), és a legvégsőkig, pengeéles logikával tudta védeni elképzelését a cáfolatokkal szemben. Ma tudjuk: az égés oxidáció, s leggyakrabban oxigén által történik. Stahl szerint azonban égéskor flogiszton távozik(!). A kémikusok azóta kiterjesztették az oxidáció fogalmát, és ma teljesen elfogadott az a definíció, hogy az oxidáció: elektron leadás! Vagyis valahonnan elektron távozik(!). Ernst Stahl azóta - talán - forog a sírjában. Van más ilyen példám is, de már így is sokat gépeltem.
A fentiek alapján a kérdéseiddel fordulj inkább a ValFil topik-csoportba. Ott örülni fognak neked.
Ha létezik a Föld, akkor fotonnak és gravitonnak is léteznie kell. Csak idézni tudok:
A „hullám-részecske” tulajdonságok szokatlan egysége tükröződik Planck (E = hv) és de Broglie (λ = h/mv ) képletében. Az E energia és m tömeg - a részecske jellemzői; a v frekvencia és a λ hullámhossz - a hullámfolyamat tulajdonságai. S hogy a hétköznapi életben nem vesszük észre ezt a dualizmust, annak egyetlen oka a h Planck-állandó kicsinysége:
h = 6,626189*10-34 joule*s.
Még ha ez véletlen körülmény is, számolnunk kell vele.
Ha olyan világban élnénk, ahol a Planck-állandó összemérhető lenne a szokásos méretekkel, benyomásaink élesen különböznének a jelenlegiektől. Például nehéz volna elképzelnünk éles kontúrú házakat vagy nyugodtan álló mozdonyt. Sőt ebben a világban vasúti menetrendek sem lehetnének: nem lehet sínpályákat fektetni, csupán a vonatok indulási és érkezési állomásait lehet megjelölni. Természetesen ez egy hipotetikus világ, mivel a Planck-állandó nagyságát nem változtathatjuk meg önkényünk szerint - ez mindig változatlan, és igen kicsi. De az atomok szintén olyan kicsik, hogy a Planck-állandó összehasonlítható méreteikkel. „Számukra” ez a szokatlan világ valóságosan létezik.
A Föld is - mint minden elektronja - rendelkezik hullámtulajdonságokkal. De ha mozgását a Schrödinger-egyenlet segítségével próbáljuk leírni, és figyelembe vesszük, hogy tömege 5 *1027 g, Nap körüli mozgásának sebessége pedig 3 * 106 cm/s, akkor arra az eredményre jutunk, hogy a Földhöz mint „részecskéhez” rendelendő de Broglie-hullámhossz 4*10-61 cm, s ez olyannyira kicsi, hogy fogalmunk sincs, miként értelmezzük.
De csupán ezen indok alapján nem állíthatjuk, hogy a Földnek nincsenek hullámtulajdonságai. Hiszen egy körző és egy vonalzó segítségével sem mérhetjük meg görbületét, de ettől még a Föld gömbölyű.
Nem csak a felsorolt tulajdonságok nem léteznek, hanem rengeteg más is!
Pl. nincs nekik szaguk, és ízük sem, de pl. a csípőbőség is hiányzik náluk. Aztán ott van az, hogy most a fotonok jók, vagy rosszak? Esetleg csupán rosszindulatúak, de az is lehet, hogy jók akarnak lenni, de nagyon nehéz nekik ezt kivitelezni.
Én például arra is kíváncsi lennék, hogy mik a vágyaik, milyen ételt szeretnek, és szoktak-e szerelmesek lenni. Szeretném tudni azt is, hogy milyen nem identitást fogadnak el, illetve ezzel kapcsolatban mi a véleményük. S az sem közömbös, hogy hány angyal fér el egy foton felületén.
Most ez viccnek hangzik, ám rendkívül komoly dologról van szó. Az egész fizika a világnak egy nagyon leszűkített területére korlátozódik. Miért? És ha nézem ezt az új fizikát, az sem különb ennél. Hol van itt a humanitás, hol van itt az ember? Hol vannak az erkölcsi határok? Totál zavaros ez az egész így hiányosan! Követelem, hogy legyen egy "Legújabb fizika" ami végre helyére teszi a dolgokat. Múltkor is találkoztam a gravitációval, és ráköszöntem, de nem köszönt vissza. Most akkor ez a gravitáció bunkó, vagy csak figyelmetlen? Komolyan kérdezem, nem viccelek.
