Erről amúgy is akartam írni, a HŐ dologról és ezek megnyilvánulási formájáról. Régebben is már témáztam róla, de jobb újra elővenni ezt.
HŐ és HŰ egyrészt ellentét (mert így használjuk), ugyanakkor másrészt mégis jó barátok és ezek nagyon is összetartozóak. Mert ezek ösztöngyökök, ösztöni hangutánzó elemekből építettük fel a ránk ható HŐmérsékletnek bizonyos különféle szavait. Ugye a HŐ-mérő se csak a hőséget méri, hanem a HI (Hííí ) dolgot is, ami nekünk HIDEG, azt is méri.
HÓ is a témakör szava, és az is HI-DEG . HIMALÁJA HI-je is maga a HÓ
A HÓ szó kapcsán van egy terjedő nyelvész írás is, aminek nézetem szerint semmi köze a (hangalaki) valósághoz, nem azért HÓ a HÓ mert hogy ez a "befedés" ősgyök volna, meg mert befedi a tájat és takarja azt és ezáltal felül is van.))
A fentiek amúgy éppenséggel tényleg igazak a hóra, de ezt a valamit most tegyük inkább félre, mert ennek semmi köze sincs a HÓ valódi hangalakjához és nem is ad igazi választ erre . A HÓ is a HŐ(hatás) szava, ez is egy HŐhatás eredménye, ez éppen HIdeg, a hangalaki közelség is a hideg HI-jével van, itt kell keresgélnünk valójában, és ez ad nekünk választ a valódi és konkrét hangalak miértjére . Nem a takarók meg a leplek és a fedők. Az egy X féle értelmezés, de mi hangalaki ok-okozatot keresünk, ez egészen más.
Azaz összefoglalóan ezek a HÍÍ, meg HŰŰŰ és HÚÚ, valamint a HŐŐ HÉÉ meg a HÍÍ dolgok ösztöni hangutánzó valódi emberi reakciók az embertől a komfortérzetétől jelentősen eltérő HŐmérsékletekre.
Mindegy melyik irányba megyünk, ha a számunkra komfortostól nagyon eltérő hőjelenséget észlelünk, akkor jönnek a HÚÚ ez a víz basszus de hideg,(HÍÍ de...) vagy kilépünk és megcsap hideg vagy a hőség, jönnek a HŰŰ micsoda és a HŐŐ meg a HIJJ milyen idő lett gyerekek, és az ehhez hasonlók. Ezek a valóság hangjai lesznek.
És nem jártam még Polinéziában, de gyanítom ez ott is pontosan nagyon hasonló reakciókat vált ki ma is 2024-ben is. Ősi és jelenlegi ösztönszavak adhatják az alapját ezeknek a H kezdetű bármiféle hőmérséklethez köthető szavainknak, ez az ősnyelv amit logikus szógyökerei által ma is ugyanúgy beszél a magyar.
És az utódnyelvek (annak tartom őket) bár már nagyon sok mindent össze vissza turmixoltak és egyszerűen átírtak, de ezek a HŐ-S szavak szintén világszerte léteznek és megvannak a nyelvekben teljesen hasonló külsőkben. Nem mindig a magyar szó párjánál fogjuk ezeket megtalálni, sokszor egy másik szinonimánál vagy egy rokon értelmű szónál fedezhetjük épp fel.
Angol HOT vagy épp a HEAT is épp a HŐT említi meg.
A HŐ és a HŰ szavakat ellentétes előjellel használjuk, de mint "hőhatás" szavak ösztöni hangutánzójaként egy dologhoz kötődnek: Az ember valós reakciójához a hőjelenségekre.
Mégpedig azért, mert a HŰT-eni annyit tesz, mint HŐTLENÍTENI minek következtében elszívódik a HŐmérséklet. Aki pedig már nem HÍVE valakinek, az HŰTLEN lesz,
azért, mert a HÍV szavunk is ide kapcsolódik. Ha valakit magunkhoz tudunk HÍVNI, akkor A Hívőnk/ hívünk lesz, és HŰséget fogad nekünk.
A hit, a hinni, a hisz tehát azt jelenti, hogy valami, vagy valaki ELHÍVOTT minket, és ennek következtében ELVIVATOTTÁ váltak akik hisznek ebben.
Az ígét ugye el is lehet hinteni!
Remélem, nekem is sikerült és nem szózsoglőrködésnek fogjátok tartani.
Ugyanis azzal lehet csak így zsonglőrködni, ami zsengéjében hordozza a "zenét".
Rideg és Hideg szavunk tehát az IDEG húrjának könnyen mozgó, ám valamihez fűződő, kötődő tulajdonságát jelentik.
--
Jav.:
Rideg és Hideg szavunkban a fő gyökelem, amit az R és a H - elé kerülve módosít, az IDEG húrjának könnyen mozgó, ám valamihez fűződő, kötődő tulajdonságát jelentik.
Lehet arról beszélni, hogy utólagosan alakult ki közös jelentéstartománya ezeknek a szavaknak, de nem hiszem, hogy erről van szó.
Sokkal inkább arról, hogy rá kell jönnünk mely gyökrészen van a hangsúly mindegyik szóban.
Praktikus okokból a legrövidebb szó fogja a közös nevezőt kiadni.
Hogy mondjuk másképpen, hogy idegen? GYÜTT-MENT
Mi az ideg tulajdonsága? JÖN-MEGY = jö-eg, jö-d-eg = / = ing
Az ŐGYeleg szavunk és az ÜGY-el szavunk is megőrízte ezt az ingó mozgást, ami az ideg tulajdonsága.
Rideg és Hideg szavunk tehát az IDEG húrjának könnyen mozgó, ám valamihez fűződő, kötődő tulajdonságát jelentik.
A rideg már nem ring, hanem RIAN - RIAD - Tehát a mozgás következtében törik. RITKA = széttöredzett részek messze egymástól.
Hogy igezam van bizonyítja az alábbi szópár közös nevezője is.
el-RIAD = elIJED
Az IN (ing, indul) mint az íjon található ideg így kerülnek szoros kapcslatba egymással. Az ÍJ szavunk is ebbe a láncba kapcsolódik be (a hajló mozgással) az Íjat pedig fel kell AJ-zani.
Felajzott állapotban lenni = felhúzott, feszített állapotban lenni.
Ez itt lényegét tekintve mind EGY dolog. FEL vagy FÖL az egyre megy. A szavaink rövidülnek is, ezzel mindig számolni kell egy igen rövid hangalaknál hogy simán lehet rövidülés eredménye.
Azaz a FŐ szó már rövidülés. "FÖLÜL, FÖLYÜL, FÖJ/FÖL és FŐ Ez "E" akcentussal is végigjátszható de "FE" szavunk ott már nincsen, csak "FEL"-ig egyezünk, addig viszont meg tök mindegy melyik hanggal mondjuk ki, vagy úgy is mondhatnánk hogy különböztetni FEL/FÖL szintjén ez már FELESLEGES. Vagy inkább FÖLÖSLEGES ?.))
Ráadásul mint ezt már többedik ízben is mondom, a régi szövegeink teljesen alátámasztják a FEL--FEJ átmenetet, és például a "fölyül" LY írása is pont ezt mutatja nekünk meg.
Abban igazt adok hogy a latin(os) írásra nem szabad hagyatkozni, mert az egy eleve torzított formátum.
És értelmileg is stimmel hogy a FELső rész legyen a FEJ, ez a FEL képzete...
ÍV a közös lényege pedig mindnek. OVÁL--ÍVEL , OVÁLIS--ÍVELŐS , ÉV is a kör egy ÍVE, ne feledjük régen csillagászati értelemben gondolkodott mindenki időről.
Akkor ha belegondolunk az ELÉVÜL és az ELAVUL is nem csak hangalakban egybevágó, hanem értelmét tekintve is nagyon közeli.
OVÁL --ÍVEL és az OVÁL ÓV röviden, természetes óvó forma az OVÁL, gondoljunk tojásra, vagy épp magokra, vagy épp egy csecsemőt karba vévő anyára.
ÖV szó sem csak nadrágszíj, sok minden más is ámbár az is ÍVES, és ÓV is minket. Cz-F idevágó mondatával ezúttel egyetértek :
"Az ÖV legrövidebb szóink egyike, s mind hangzásra, mind értelemre hasonló az ÍV szóhoz. Alapfogalom benne a kerekség, kerítés "
Ez a két mondat így szerintem elég penge, észrevette a lényegét és a (nyilvánvalónak tűnő) kapcsolódást is.
És ebben semmiféle "kényszerképzet" nincs, hanem egybevágó hangalakok függnek össze értelmileg.
Ez olyan hogy ezzel kétféle dolgot lehet tenni :
1: valaki nem vesz róla tudomást, mert "csak"...
2: A valós hangalaki és értelmi összefüggéseket elfogadja, megállapítja és észreveszi ezeket...
A gyök FŐ és FEJ. Két különböző szó, mely két különböző fogalmat különít el egymástól. Sőt hármat... FŐ - ige. (pl. a leves) FŐ, azaz első és FEJ, ami testrész.
"Korai szóalakok: Fee, Feü, Fehe, Fei"
Ez nem jelent semmit, mert a latin betűkészlet igencsak hiányos volt a mi igényeinkhez képest, így nem lehetett vele a magyar szavakat hűen leírni... Ezért eleinte mindenféle variációban próbálták visszaadni a magyar kiejtést, de ez értelemszerűen egyenlő volt a lehetetlenséggel mindaddig, míg ki nem találtuk a megfelelő betűkombinációt, vagy kiegészítő írásjeleket.
"Feheru-vár ezért Fehér és ezért Fő"
A fehér nem más, mint egy szín. A FŐség hozzáadott jelentés, tehát ebből nem lehet kiindulni, pláne nem jelentésbeli kapcsolatot felállítani az eredet magyarázatára.
Vannak kivételek, ahol előfordul a csere lehetősége, azonban könnyen lehet (sőt, valószínű), ezekben az esetekben mindkét magánhangzó jelentésével azonos értelmű marad a gyök, azaz egymással párhuzamosan mindkét magánhangzó használatban volt.
"ÍV--ÉV--ÓV-ÖV- OV-ális --ÍVELŐS és ez ad mindnek tágabb értelmet, az ÍV adja a fő értelmét mindnek."
Nem, nem és nem! Ugyan abba a hibába esel, mint @Carnuntum. Mindketten az egyik szó/gyök jelentéséből indultok ki, s azt próbáljátok ráerőszakolna más szavakra/gyökökre, s ezáltal próbáltok valamilyen közös eredetet találni.
Az OVális és ÖV nem ÍV, mert mindkettő önmagába visszatérő alakzat. Az ÍV pedig nem. Az ÍVvel nem tudod a gatyád felkötni, mert nem ér össze a derekadon...:D
Az ÉV sem ÍV, mert nincs alakja, hozzáadott jelentése pedig egy kör, mert visszatérő, ismétlődő időegység. Ha ÍV lenne, akkor max. negyed- vagy félév lenne....
Az ÓV is inkább a takar szóval rokon, ámbár ez lehet félgömb..
Viszont érdekes módon nem rokonítod a körrel egyiket sem, pedig arra sokkal inkább hajaznak az ÍV kivételével....
Nem tudom, miért van mindkettőtöknek az a kényszerképzete, (neked ritkán) hogy a szavak/gyökök jelentése közt minden áron valamiféle rokonságot keressen, s főleg ebből a rokoni kapcsolatból vezesse le a szavak/gyökök eredetét, mintha az egyik gyök a másikból született volna.
A szavak/gyökök közti jelentésbeli rokonság értelemszerűen és törvényszerűen kialakul ott, ahol azonos hangok kerültek be a gyökbe, mert az azonos hangok azonos fogalomkört jelentenek és ez a jelentés nyilván bekerült a gyökbe, hiszen azért választották az adott jelentésű hangot.
A gyökök közti jelentésbeli hasonlóságnak egyedül a hangok jelentésének feltárásában van, hiszen ma már nem hangokkal, hanem szavakkal beszélünk, s csak a gyökök rokon jelentése alapján lehet következtetni a hangok jelentésére, arra a hangéra, mely közös a gyökben. Tehát nem a gyökök keletkezésére, hanem a hangok egykori jelentésére kapunk választ a gyökök jelentésbeli hasonlóságából.
Ha megvizsgáljuk a lehetőségeket
- vagy az első
- vagy a második,
- vagy a harmadik
- vagy az első kettő
- vagy az utolsó kettő
- vagy az első és az utolsó
- vagy mindegyik hang egyezik. Több lehetőség nincs.
Ebből viszont az következik, hogy alapvetően összesen 7, azaz hét fogalom köré lehetne az összes létező gyököt csoportosítani a rokon jelentésük alapján.
És ezt @Carnuntum lényegében meg is teszi. Sőt, még túl is tesz rajta, hiszen ő a különböző hangokból álló gyököket is képes egymással rokonítani...
Szerencsére Te jóval óvatosabb vagy...:
"Viszont én ezeket nem azonosságként hozom fel, hisz minden szónak külön jelentése, külön alkalmazása van a beszédben...
Bingó!!! Erről beszélek, ez a dolgok lényege...
Bónusz:
Kedvenc vesszőparipád a görbeség. Nos, a természetben CSAK görbe dolgok vannak, egyenes nincs egy sem. Görbe a folyó, az ösvény, a fa, a levél, minden, minden görbe. Ezen az alapon minden szó, minden gyök rokonítható lenne egymással. Valamit akkor szokás megnevezni, ha el akarjuk különíteni valamitől, ami nem olyan. Ha nincs mitől elkülöníteni Miután minden görbe, akkor a megnevezésre sincs szükség. A görbe akkor nyert értelmet, mikor már tudtunk (hozzávetőleg) egyenes dolgokat csinálni (falat, kerítést, gerendát...)
Tehát az ennél az időszaknál korábbi gyökökben nem érdemes a görbeség jelentését keresni, mert értelemszerűen nem is volt.
Némiképp másképp fest a dolog, mivel nem az EGY szóból lesz a HEGY, hanem az EGY szóból és a H ősgyökből! És nem az EGY szóból lesz a VEGY, hanem az előbbi formula szerint a V ősgyökből és az EGY gyökből.
Akár fordítva is lehetne: a H ősgyökből lesz a HEGY... A H és az EGY azon túl, hogy az előbbi egy, az utóbbi két hangból áll, teljesen egyenrangúak, mivel mindkettő jelentéssel bíró gyök.
Nem a FÁból VAGY a FEJből lesz a FEJFA, hanem a FÁból ÉS a FEJből!!!
Ez egyben ki is zárja a hangok "esztelen" csereberéjét, hiszen nem egy meglévő gyök hangját cseréljük ki, hanem egy hangot egy másik hanggal rakunk össze.
Az előbbi példánál maradva, nem a fejfából alakult ki szócserével a talpfa, vagy a sámfa, hanem konkrétan egy másik szót ragasztottunk a FA gyökhöz, olyan szót, mely a fából készült dolog TULAJDONSÁGÁRA FUNKCIÓJÁRA utal. Tehát vagy a FEJ vagy a TALP, vagy a SÁM szavakkal kapcsoltuk össze a FA gyököt s nem csereberéltük a szavakat...
Azért nem, mert ahogy a példában is van a szavaknak önálló jelentése, a hangoknak is van, így a hangok a saját jelentésük alapján kerültek az összetettebb gyökökbe, majd toldalékként a gyökök után.
"Ha csak egy hangot képezel, akkor az Izzik szóban is egyetlen hangot képezel I-(zz)-ik - a z-k zöngés segédhangok csupán."
A Z nem segédhang, hanem egy folyamatos mozgás hangja, az ilyen jellegű igék képzője. Ráadásul ebben a szóban a nyomaték kedvéért kettő is van egymás után.
Lásd zúz, fáz(ik), néz, húz, ráz, fűz...
"A Élet, az Élénkség, az Izzás, az Istentől származik."
A gyakorlat ellenben azt mutatta, hogy minden élet vagy magból (a növényeknél) vagy anyától (állatok) származik. Épp ezért volt a nőknek kimagasló tisztelete a történelem előtti időkben, mert egyedül ők voltak képesek életet adni az utódoknak.
"Mert Egy az Isten!"
Megsúgom neked, az Isten soha nem volt egy ("személy"), hanem legalább kettő. Aztán szaporodtak... Egy Isten nem tud szaporodni. Márpedig minden vallás arról szól, hogy volt KÉT Isten, - egy nő és egy férfi - akiknek gyermekei voltak a többi Istenek.
A magyar nyelvben az "egy Isten" kifejezésben az 'egy' nem számnév, hanem sokkal valószínűbb, hogy egységet jelentő szó. - Tehát több Isten egységben.
"Tehát lehet egy kinduló gyök elé más hangot toldani, nem csak utána."
Elvben lehet, de ez a nyelvünkben nem igazán elterjedt gyakorlat. Más nyelvekben igen, de nálunk nem...
"Két mássalhangzós gyökelemek esetében pedig egy rakat olyan van, amelyeknek vagy az első, vagy a második eleme lesz azonos. Ezek a gyökök pedig természetes módon lesznek rokonok egymással,"
Így van!
"Így lehet természetesen, mégis tudatosan más jelentés felé tendálni egynél több mássalhangzós szavakat."
Tisztázzunk valamit: Ami természetes, az ösztönös, s ezért nem lehet tudatos...
"Ez nem utólagos keletkezés, hanem matematikailag kódolt, ha komolyan vesszük a gyököket."
Én nagyon komolyan veszem a gyököket/ősgyököket, ugyanakkor figyelembe veszem a gyökök jelentésének alakulását is (Pl. "hozzáadott jelentés") és eszem ágában sincs azokat összemosni a gyök eredeti jelentésével.
Matematikailag semmi nincs kódolva, sokszor pusztán a szükségszerű véletlennek, és a jelentések átfedésének köszönhető (mert viszonylag kicsi a hangok közti választék) a jelentésbeli hasonlóság.
Alapvetően egyetértek, kisebb eltérésektől eltekintve.
Kiemelve a fej-fel rokonítást, mely nálam így nem teljesen Ok: "hanem FEL gyökű, amiből a FEJ fogalma is született."
Szerintem két teljesen különböző jelentésű gyök annak ellenére, hogy az első két hangjuk azonos. A harmadik viszont nem.
Ne ess abba a hibába, hogy keresel valamilyen közös jelentést, hogy azzal egymásból való alakulást próbálj bizonyítani. Persze, a közös jelentés nagyon fontos ebben az esetben is, hiszen a F(e) gyök egyik jelentése a magassággal, felfelé törekvéssel hozható összefüggésbe, azonban ez korántsem jelenti azt, hogy az egyik KÉSZ gyökből alakult ki a másik.
Pusztán arról van szó, hogy a közös ősgyök (F(e)) jelentése szükségszerűen bene van az utódgyökökben is.
Úgy gondolom, hogy a FEJ gyök nem a FEL gyökből származott, hanem az egyik a F(e) + J, a másik pedig a F(e) + L gyökökből.
"Abszolut rokon a fenti magyar szóalakkal az ie.: fire, feuer"
Melyik szóval?
A FORRal biztosan nem. Miért nem? Nos, járjunk utána.
Az angolban a forr = boil, a forró = hot, és a tűz = fire.
Nincs semmilyen kapcsolat a három angol gyök között, hiszen más a jelentésük és más a hangsoruk is.
A magyarban a forr és a forró közt van etimológiai kapcsolat: a FORR a FOR gyök továbbképzett alakja, a FORRÓ pedig a FORR gyökből toldalékolt változata, de a TÜZ teljesen más alapokra épült gyök.
Mi lehet a kapcsolat a magyar és angol gyökök közt?
a BOIL és a HOT kiesett, mert nincs azonos mássalhangzójuk a magyar megfelelőivel, marad a FIRE.
A Fire nem származhat az angol "for-gás" gyökből, mert egy sem azonos a FIRE gyökkel, noha meglehetősen sok változata van
Forog: whirl, wheel, twirl, turn, traverse, swivel, spin, screw, stb... A többit nézd meg a szótárban.
A FIRE sokkal inkább a PIR szóval hozható a jelentése alapján összefüggésbe, hiszen mindkettőnek "tűz" jelentése van.
C-F pedig alaposan elvetette a sulykot mikor teljesen más alakú és jelentésű szavakat sorol fel rokonként. Ezzel az erővel a világ összes nyelvén felsorolhatta volna az ég, lángol, stb. jelentésű szavakat, miközben a valóban "tűz" jelentésűek nem szerepelnek a listában.
"Abból is láthatjuk, hogy a magyar őrzi a nosztratikus nyelvet a legjobban, hogy nálunk EGY SZÓBOKORBAN VAN a piros, a pörkölő és a forró tulajdonsága is a tűznek, amiről a többi nyelvben külön-külön nevezték el a TÜZET"
Amint láthatod, a tüzet mi is külön neveztük el, sőt kétféleképpen is: TŰZ és PIR.
A forró viszont nem tartozik ide, mert ennek a gyöknek a kellemetlenül meleg jelentése, csupán hozzáadott jelentés, mint a ciklámenhez a kék szín jelentése.
A fentiekből az is kitűnik, hogy más nyelvekben szereplő fire, feuer, stb. szavak nem a forr, hanem a pir gyökkel mutatnak rokonságot.
"1. nem tudhatjuk mi mikor alakult ki, lehet, hogy 2 percel később a forró, mint a pörköl. vö: erre - arra - na, melyik volt előbb 2 perccel?"
Pontosan tudható a két szó kialakulásának időbeli sorrendje, csak végig kell gondolni az események sorozatát.
Először a tűz ismeretét kell feltételezni, mivel a "fazék" CSAK ezután kerülhetett a tűz fölé, hogy benne a víz forrásba kezdjen.
No, jó, minimális eséllyel egy vulkáni tevékenység velejárója lehet a fortyogó iszap, vagy víz, de ez olyan ritka, hogy nem valószínűsíthető névadó jelenségnek.
Két okból:
A tűz (pir) bárhol előfordulhat száraz területen és komoly veszélyt jelentett őseink számára, tehát sokkal fontosabb volt az égő dolgot megnevezni, másrészt először kellett a forgást jelentő FOR gyöknek léteznie, mert ennek a továbbtoldott változata a FORR szó: FOR-R. A forgás eseményének megnevezés nem volt létszükséglet, nem úgy, mint a gyorsan terjedő bozót- vagy erdőtűz, így ez a szó csak a szükséglet felmerülése után kellett, hogy keletkezzen. Tehát akkor, mikor a tüzet már főzésre is használtuk.
"2. A lényeg: Szoros etimológiai kapcsolat van. Ugyanolyan módon képződött mindkető mozgásból a tulajdonság."
A szavak hasonló szisztéma szerinti keletkezése távolról sem jelent etimológiai kapcsolatot, ugyanis a keletkezés módja minden szónál azonos, és ez nem tárgya a szavak eredetével foglalkozó etimológiának.
Nincs köztük etimológiai kapcsolat, mivel teljesen más a jelentésük, gyakorlatilag más a hangsoruk. A FORRÓ gyakorlatilag FORGÓT jelent, s nem meleget. Ez utóbbi jelentést "hozzáadtuk" a meglévő FORGÓ jelentésű szóhoz.
Bizonyíték erre a FORRÁS és a FORRADALOM szavak, amelyekben a 'meleg' jelentés még a legnagyobb jóindulattal sem fedezhető föl.
Ne keverd a szavak eredeti jelentését a "hozzáadottal", mert egy hatalmas, értelmetlen katyvasz lesz az egészből, semmi más.
Ha két szónak különböző az eredeti jelentése, - mert ez derül ki - és különböző hangsorból állnak, akkor nem lehet közöttük etimológiai kapcsolat.
A tisztesség kedvéért:
Engedményeket téve a PIR és a FOR gyök közt lehet etimológiai kapcsolat, miután mindkét gyökben ott van az R hang, s ez az egy hang a két szó közös etimonja.
De a másik négy hang (P, I, O, F) is épp úgy eredete a kész gyököknek. Tehát nem lehet kategorikusan kijelenteni: a FORR eredete az R hang, mert ott van a másik 2x kettő is.
Azaz mindhárom hang eredete ennek az egy gyöknek. (+2 hang a másik gyöknek) Ettől kezdve a klasszikus etimológia már nem igazán érvényes, hiszen nem egy, hanem további 2-2 jelölt is van egyszerre az "eredeti" címre. Úgy is mondhatnánk, -a matematika nyelvén - hogy a két gyök etimológiai kapcsolata 1/5-őd részben valósul meg, hiszen a másik négy hang más etimonokat, más eredetet képvisel.
Nyilván minden kész hangalakjában a már legpontosabb kifejezés. Azért vannak hogy fejletten és kifinomultan kommunikáljunk. Viszont ha cserélgetni akar valaki mindenképp, sokkal inkább a magánhangzókkal tegye a mássalhangzók közt, itt sokkal gyakrabban lehet tényleges és valóban szoros kapcsolódásokat találni.
Persze nem olyankor mikor a magánhangzó a kulcs benne. U-GAT és É-GET például másképp nem is működne, és ők egymással sem rokonok. Ezek csak képzési módra azonosak de nem fogalmilag. Szerintem ez sokszor össze is van keverve teszem azt Cz-F cikkeire hivatkozva, mert ő eleve szereti sorolni a képzésre azonos mintájú szavakat. Na de ez nem azonos a fogalmi azonossággal, és az azért nagyon nem mindegy.
Magánhangzóknál sokkal szabadabb a "buli" és pontosítja az általánost, itt sokkal jobban működik a cserélhetőség. Ami FONTOS :ez ilyenkor nem azonosságot jelent (hisz épp azért MÁS a hangalak) , viszont látszik az erős rokonság vagy minimum elgondolkodtató :
CSÚCS, CSECS, CSÖCS , CSÜCS-örít és stb... TÁV--TÉV--TOVA -- TEVE ? PARÁZSOL--PERZSEL--PÖRZSÖL--PORZSOL KECSES mozgás KICSIS kifinomult és a RÁGÓDÁS is RAGADÁS elvontan és rágás közben is szorosan összefügg a RAG-adással. Vagy a VAGány is felVÁG viselkedésben, VÁGpont nincs de VÉGpont van, tán épp ott vágtuk el azért.
Aztán VAS-VÁS-VÉS ÍV--ÉV--ÓV-ÖV- OV-ális --ÍVELŐS és ez ad mindnek tágabb értelmet, az ÍV adja a fő értelmét mindnek. És ezt sok oldalon keresztül lehetne írni, tele vagyunk ilyenekkel. Viszont én ezeket nem azonosságként hozom fel, hisz minden szónak külön jelentése, külön alkalmazása van a beszédben...
A szóbővítést miért is vitatnám. A KAR-ból KARD lesz, itt balról jobbra toldunk. Ez a KAR megtoldása hangtanilag meg voltaképp a valóságban is azt tesszük. Az EGY szóból meg lehet HEGY vagy VEGY. Itt is bővítünk, viszont itt a másik irányba tesszük. Az EGY már önmagában is szó. Jobbra toldva mondjuk az EGY+ÉN EGYÉN
De például az EL szóból is tudunk : 1 . jobbra toldva ELÉ 2 . balra toldva FEL Az EL még egy rendkívül tág fogalom, voltaképp csak annyit tudunk hogy X dolog Y helyre tart. Ha ELÉ, akkor már kicsit beljebb vagyunk, tudjuk hogy Z előtt lesz. Ha FEL, akkor az EL irányát már legalább tudjuk, ezzel is BELjebb kerülhetünk. FEL dologból FEJ de ennek is az ebben a helyzetben fennálló hasonulás lehet a valós oka. Így 3 hanggal nem volna probléma, de toldalékolva a birtokos mód már FELJE, és ezt bizony írták is így rég ha valaki/valami fejéről volt szó. Viszont ez úgyis FEJJE beszédben, mindenképp így ejtjük ki. Így jogos a FEJ megszületése.
Az "esztelen" mássalhangzó cserélgetést vitatom, mert még ha néha napján meg is történt ilyesmi, ez még nem ok arra hogy mindent össze vissza átírjunk erre hivatkozva. Nálam mindig prioritást élvez egy szónak a valódi töve (néha már ezt sem oly egyszerű amúgy megállapítani), és annak a tényleges hangalakja, mármint a létező és kimondható valós hangalak, a legtöbbször egyébként simán jó kiindulónak ez vagy a mássalhangzóváz.
A túlzott hangcserélős hozzáállás meg oda vezet hogy egy FEJsze szóban már észre se veszik az emberek az egésznek a fő lényegét, a FEJET.)) Hát nem tiszta röhej ez ?... Mert szerintem ez elég komikus, hogy itt a hangalak előttünk, még csak meg sem változott, szinte ordít hogy vegyük már észre, erre meg mindenféle csereberékkel valami mást akarnak a szóra citálni erővel. FEJ a lényege aminek meg a FEL...
Így van, valójában a piros--veres nem is pontosan egyező színre használatos, jellemzően a jóval kirívóbb és feltűnőbb/élénkebb (véres) színt szokás VERes/vörös néven illetni, már akik tudatában vannak ennek az árnyalt különbségnek, ők tudatosan eszerint is használják a szavakat fel...
