A világűr nem üres kutatási adatok szerint 1 köbcm, világűr átlag öt részecskét tartalmaz, ezt 1köbmm-es cső formájú tér gyanánt vizsgálva 1m. hosszú térrészben öt részecskét találunk. Vizsgáljunk most részecske átmérőjű világűr teret fényévnyi hosszban, tegyük fel, ha ebbe egy részecske esik, (most nem akarok nagy számokkal bíbelődni) akkor 12 milliárd fényévnyi hosszú térrészbe a valószínűség szabályai szerint 12 részecskét találunk. Ennyi részecskén küzdi át magát az a foton amelyik ilyen messziről érkezik hozzánk. A felkelő és a lenyugvó napból szemünkbe érkező fény valószínűleg ugyan ennyi részecskén verekedte át magát, mivel a sűrű légrétegen ferdén jutott el hozzánk.
"az meg már erősen megkérdőjelezhető, hogy az egész Univerzum ha elég ideig figyeljük van is meg nincs is, itt is van meg ott is van, és bármilyen értéket felvehet a mérete, s egyéb paraméterei."
Hát ezt a zöldséget meg honnan vetted? Megint egy szélmalom, amit jól lekaszabolhatsz?
A tőlem vett idézetből semmi ilyesmi nem következik. Csak annyi, hogy bármilyen kicsi is a valószínűsége, de ha elég sokáig várunk, olykor előfordul, hogy a Higgsmező zérusponti fluktuációja egy Planck átmérőjű térrészben eléri a 10 Planck energiát. És akkor ez ott olyan inflációt indít be, ami sok további lépcsőn keresztül mára körülbelül épp az általunk belátható világot eredményezi. Az Univerzum olyasmi, ami olykor megtörténik. Nem gyakori, de nem is egyszeri eset.
Egyébként Lee Smolin elfogadja az infláció kvantumfluktuáción alapuló elméletét, sőt kifejezetten az infláció bizonyos típusaira építi a maga elgondolását a kozmológiai természetes kiválasztódásról. Amit elvet, az a Wheeler-DeWitt egyenlet, vagyis a kvantumelmélet és az általános relativitás egyfajta összeházasítása. Ez a Schrödinger egyenlet egy módosított formája a teljes Univerzumra alkalmazva. De az infláció egyáltalán nem erre épül.
Schrödinger szegény macskájáról pedig csak azok állítják, hogy a kvantumfizika szerint egyszerre élő és halott, akik hozzád hasonlóan azt se tudják miről beszélnek.
"S hogy mi okozza ezt az összeroppanást, azon sem kell túlságosan sokat gondolkozni, mert kézenfekvő, hogy a gravitáció ez a hatás."
Csillagok esetében olvasni felfúvódásukat követő összeroppanásukról, majd anyaguk későbbi - robbanva szétszóródásáról.
Ám a Világegyetem - még ha csillog is - nem csillag.
Mi következik ebből? Például az, hogy a csillagok viselkedéséről szóló történetekből levont tanulságokat a Világegyetem viselkedésére vonatkoztatnifelelőtlenség volna ...
És miért úgy fluktuálódnak? Mert a kvantumfizikai véletlen egy Gauss folyamat, vagyis teljesítménysűrűségének spektrális eloszlása léptékfüggetlen. Más szóval elegendően hosszú ideig megfigyelve, bármilyen nagy teljesítménysűrűségű amplitúdók is előfordulnak benne.
Ez így jól hangzik, és azt sem lehet vitatni, hogy a kvantumfizika egy sikeres elmélet, s a véletlen, ill.-valószínűségi függvényekkel való közelítéseivel nagy átlagban sok esetben jó előrejelzéseket ad. Más kérdés, hogy konkrét esetekre nézve nem mondja meg, hogy tulajdonképpen mi történik. Van mikor az ilyen statisztikai megközelítés elégséges, pl. egy elektron atommag körüli pályáját illetően, de van mikor nem. Például az már nem túl szerencsés megközelítése a valóságnak, hogy egy macska egyszerre él is meg nem is, az meg már erősen megkérdőjelezhető, hogy az egész Univerzum ha elég ideig figyeljük van is meg nincs is, itt is van meg ott is van, és bármilyen értéket felvehet a mérete, s egyéb paraméterei. A képletek persze elbírják az ilyen megközelítést, de kérdés, hogy a valóságot modellezik-e ezek a képletek.
Lee Smolin szerint bármilyen sikeres is a kvantummechanika a részecskék világának modellezésében, de csak közelítése egy még nem ismert kozmológia elméletnek, vagyis nem lehet kiterjeszteni az egész Univerzumra. Így nem lehet eljátszani azzal, hogy az Univerzum csak úgy előugrik egy véletlenszerű fluktuációval.
Mitől flutkuálódnak a részecskemezők? Ehhez csak a Heisenberg-féle határozatlansági relációk mezőelméleti tartalmát kellene ismerni. Aminek számos, a mindennapi életben használatos következménye is van. Például a virtuális részecskék. A PET virtuális pozitronokkal működik. Az áruházi lopásgátló kapuk pedig virtuális fotonokkal. Sőt a közönséges állandómágnesek is.
És miért úgy fluktuálódnak? Mert a kvantumfizikai véletlen egy Gauss folyamat, vagyis teljesítménysűrűségének spektrális eloszlása léptékfüggetlen. Más szóval elegendően hosszú ideig megfigyelve, bármilyen nagy teljesítménysűrűségű amplitúdók is előfordulnak benne. Az ilyet nevezik Harrison-Zel'dovics tipusú spektrumnak, s ennek nyomát őrzi több áttételen keresztül mind a mai napig a CMB statisztikai szerkezete is, aminek spektrális indexe a Planck műhold adatai szerint n=0.0384ą0.0094. (Az n=0 jelenti a lineáris léptékfüggetlenséget.)
Ez is benne van abban a tankönyvben, amiről Tuarego azt hiszi, hogy egyszerűen a fluktuáció tudományosnak látszó köntösébe csomagolja a semmit, és csiribí-csiribá Univerzumot varázsol belőle. Máskor meg az első oldal egy megjegyzéséből gondolja megítélni, hogy mivel is foglalkozik az egész.
Azt persze senki se mondta, hogy a ciklikus világmodellek egyedül Tuarego tévképzetei. Ezek minden népszerűsítő könyvben olvashatóak, csak épp megközelítőleg se támasztja alá őket annyi ismeret, mint az egyszeri felfúvódást. Puszta kinematikai képek, minden dinamikai alátámasztás nélkül. És hiába kérdeztük, Tuarego se tudta okát adni a visszapattanásoknak. Amire pedig a Penrose féle Conformal Cyclic Cosmology épül, az nekem ugyan tetszik, de annyira absztrakt matematika, hogy ha Tuarego megtudná, felállna hátán a szőr a borzadálytól.
Különösen szegényes ahhoz a részletesen kiszámolt elmélethez képest, ami Higgs mező vákuumfluktuációin alapszik.
Ha azt mondod, hogy én ugyanazt ismételgetem, akkor ez terád is ugyanígy áll. Hiába jössz elő újra ezzel a kvantumfluktuációval, s hiába van részletesen kiszámolva, ez akkor sem más, mint a semmiből keletkezés , csak tudományosnak látszó köntösbe csomagolva. Nem ad választ arra, hogy mitől fluktuálódik ez a mező, s miért úgy fluktuálódik, hogy egyszer csak egy egész Univerzum ugorjon ki belőle. Csiribí-csiribá, kvantumfluktuáció, legyen világ(osság)!...Ez ám a tudomány!...
Azt is megírtam már korábban is, hogy tévesen hivatkozol ez ügyben a Frey-Patkós tankönyvre, mert abban nincs sem semmiből való világkeletkezés, sem kvantumfluktuációból előpattanó Univerzum, mert a könyv elején leszögezi, hogy a Planck-idő előtti történésekkel nem foglalkozik.
Azért mert Patkósék nem foglalkoznak ezzel, azért még más fizikusok foglalkozhatnak vele, s adnak is megoldást. S szerintem igenis jogos az a feltevés, hogy valami csak történt a Planck-idő előtt is, és az is a fizika törvényei szerint zajlott, és nem valami misztikus teremtődés zajlott. Ahogy azt már számtalanszor leírtam, de te minduntalan úgy teszel, mintha ez a ciklikus világmodell csupán az én egyedüli tévképzetem lenne, holott ezt is hozzáértő fizikusok vallják. Nekem pedig jogomban áll azt az elméletet helytállóbbnak elfogadni, amelyikben nincsenek rejtélyes teremtődések és "keletkezések", hanem az egyetlen és folyton változó Univerzumnak a ciklusai ismétlődnek.
Úgy tűnik, Tuarego így képzeli a ciklikus modellt működtető fizikai folyamat mibenlétét:
Azért pattan vissza, mert a tágulást okozó hatás kimerül, így összeroppan az Univerzum, de aztán ez az összeroppanást okozó hatás is kimerül, sőt éppen ellenkezőjére fordul, így megint tágulást okoz.
Hát ez bizony édeskevés!
A kozmikus bránokra, meg a hurok kvantumgravitációra való homályos utalásai ellenére is.
Amiről Tuarego láthatóan semmi többet nem tud, mint amit néhány népszerűsítő könyvben olvasott, és TV-műsorban hallott.
Különösen szegényes ahhoz a részletesen kiszámolt elmélethez képest, ami Higgs mező vákuumfluktuációin alapszik. Amiről viszont hiába áll Tuarego polcán egy egyetemi tankönyv, mert azt nem érti. Csak a bevezető fejezeteit olvasta, a törzsanyagot nem képes követni, hisz nincsenek meg hozzá az előismeretei, nem tudja olvasni a kvantummezőelméleten alapuló részecskefizikai standard modell formuláit, és nem ismeri az általános relativitáselmélet matematikai apparátusát se, de még az energia meg nem maradásával kapcsolatos következményeit se.
Ezért aztán a fizikusok nagyközönségnek szánt mondataiból indul ki, és olyasféle szélmalmok ellen harcol, mint a Hawkingtól idézett "semmiből keletkezés", vagy Lukács Bélától a "nem tudjuk". És ezt habosítja nagy komolykodva időtlen idők óta, olyan hazugságok és semmitmondások hosszúra nyújtott ismételgetésével, mint:
"a ciklikus világmodellekben van "pezsgés", míg a fősodorbeli álláspont meglehetősen statikus"
"a fősodorbeli paradigma is lehet hosszú távon zsákutca"
"a mainstream álláspont nem vezet sehova"
"a problémát szőnyeg alá söpri"
"a ciklikus "pulzálás" váltakozik vég nélkül"
"x,y,z,nevével fémjelezhető"
"Intenzív kutatások folynak jelenleg is"
"valaminek csak kellett történnie!?"
"A tudománynak tudományos módszerekkel összhangban álló magyarázatokat kell adnia."
De feleslegesen szaporítja a szót, hisz van egy mondata, amibe tökéletesen belesűríti a maga arcpoétikáját, vagyis a tudatlansággal elegyes pimaszságot:
"haa sűrű és forró állapotból táguló Univerzum egyre ritkább és egyre hidegebb lett, akkor ennek a fordítottja is lehetséges a fizika törvényei szerint. Ezt Lukács Bélának is tudnia kell(ene)"
Igazolt álláspontját destruktívnak tartani számomra abszurdum. (akkor volna destruktív, ha már megdöntött tényt vallana igazoltnak. De ez nem így van.)
Légy szíves, nevezd meg azt a fizikai törvényt, amelynek talaján állva és hatókörén belül maradva kijelentheted, hogy a tágulást okozó hatás ki fog merülni.
Lukács Béla fizikus azt mondja, hogy [most] nem tudjuk, mi volt az Ősrobbanás előtt. Ebből még nem következik, hogy később még nem tudhatjuk. Sőt, vannak fizikusok, akik már most is tudni vélik, hogy volt valami előtte. Ha értelmesen belegondolunk, valaminek csak kellett történnie!?...
Mi történhetett? Az már eléggé megalapozott ténynek tekinthető, hogy az Univerzumunk mintegy 13,7 milliárd évvel ezelőtt egy nagyon sűrű, nagyon forró állapotból kezdett hirtelen tágulásba. Hogyan került ebbe az állapotba? Az nem válasz, ill. meglehetősen destruktív álláspont, ha azt mondjuk, hogy nem tudjuk. Ezzel ugyanis teret biztosítunk az olyan tudománytalan és misztikus magyarázatoknak, mint a semmiből való keletkezés, teremtés, és hasonlók. A tudománynak tudományos módszerekkel összhangban álló magyarázatokat kell adnia. A semmiből való keletkezés nem ilyen.
De gondoljuk végig logikusan, s a fizikai törvények talaján állva a dolgokat! Ha egyszer sűrű és forró állapotban volt a világegyetem 13,7 milliárd évvel ezelőtt, akkor hogyan kerülhetett ebbe az állapotba? Talán valaki előtte feltette a tűzhelyre és felforralta? Avagy a Nagy Manitou elrebegett egy varázsigét, majd ráfújt, s ettől lett forró, s ettől kezdett tágulni?...
Egy fizikusnak csak eszébe kellene jutnia, hogy mitől forrósodhat fel egy objektum?!...Például a sűrűsödéstől. Rengeteg példa van erre a gyakorlatban, ezeket felesleges is felsorolni. Ha egyszer a tudomány bizonyítva látja, hogy a sűrű és forró állapotból táguló Univerzum egyre ritkább és egyre hidegebb lett, akkor ennek a fordítottja is lehetséges a fizika törvényei szerint. Ezt Lukács Bélának is tudnia kell(ene), s akkor nem kellene olyan semmitmondó válaszokat adnia.
De vannak olyan fizikusok, akiknek azért beugrott, hogy a forró és sűrű állapot egy előző ciklusbeli összeroppanás következménye lehet. S hogy mi okozza ezt az összeroppanást, azon sem kell túlságosan sokat gondolkozni, mert kézenfekvő, hogy a gravitáció ez a hatás. A fő elv az, hogy amikor a tágulást okozó (expanzív) hatás kimerül, akkor a gravitáció az egész Univerzumot összerántja egy végső Nagy Reccsbe, majd az így létrejövő forró és sűrű állapotból elindul egy újabb tágulás.
Ennek a megoldásnak megvan az az előnye, hogy nem kell külső beavatkozót (teremtőt) feltételezni, nincs semmiből való rejtélyes keletkezés sem, hanem végig a fizikai törvények hatókörén belül maradunk, s nem sérül az oksági elv sem (csak valamiből lesz egy másik valami).
Emlékeztetek Lukács Béla fizikusunk véleményére, ki egy konferencián értelmesnek nevezte e kérdést: "Mi volt a Nagy Bumm előtt?" (egy korábbi felszólaló ugyanezt értelmetlennek titulálta).
Lukács Béla még válaszolt is az említett kérdésre - kijelentvén, hogy nem tudjuk!
Jelzem - a korábban előtte felszólaló is tudós volt, csak hát nem fizikus ...
Fontos megjegyzés: Alaptörvényünk kimondja: * ... tudományos kutatások értékelésére kizárólag a tudomány művelői jogosultak. *
Melyik tudósnak higgyek? A fizikus Bélának, vagy a nemfizikus másiknak?
Nagyjából ez a mainstream irányzatok hozzáállása. Amit nem tud közvetlenül cáfolni, azt jelentéktelennek, említésre sem méltónak próbálja feltüntetni.
Valamit tudomásul kellene venni: Aki állít valamit, annak kell alátámasztó bizonyítékkal előállnia, nem pedig várni a cáfolatot.
Pl:
"Állításom szerint a Föld és a Mars között valahol az űrben egy teáskanna lebeg, Nap körüli pályán. Ha nem tudsz egyértelmű bizonyítékot hozni ami cáfolná ezt, akkor nincs jogod vitatni ezt a tényt."
Egyfelől a problémát szőnyeg alá söpri, mikor azt mondja, hogy "a Planck-idő előtti korszakról nincs fizikai képünk". Ez nem válasz.
Pedig ez a lehető legkorrektebb válasz, hiszen ténylag nincs fizikai képünk róla.
Másfelől meg néhányan (pl. Hawking és contsruct) nyíltan kijelentik, hogy az Univerzum keletkezhetett a semmiből.
Ez egy szimpla csúsztatás. A fizikai vákuum, nem semmi a mai ismereteink szerint.
Attól sem lesz tudomány, ha a semmit olyan tudományosan hangzó varázsszavakkal helyettesítjük, mint "kvantumfluktuáció", mert ezekből sem derül ki, hogy mi késztette ezt a Semmit, hogy Valami legyen belőle.
Itt megint a saját korlátaid által behatárolt elképzelésedről beszélsz és ezt megpróbálod másokra fogni. Csúf és tisztességtelen dolog az ilyen technika.
Tehát a mainstream álláspont nem visz sehová, egy zsákutca.
Na már most a saját félreértésedből messzemenő következtetést levonni nem igazán elegáns dolog. Ezzel csak a saját mentális állapotodról állítasz ki bizonyítványt.
Túl hosszú lenne végig elemezni a mondókádat, legyen elég ez a néhány szemelvény gondolatébresztőnek, hátha egyszer mégiscsak feldereng előtted, hogy megeshet az a lehetetlennek tartott eset, hogy tévúton jársz. Csúf dolog, de talán túlélhető ha megérted, hogy eddig semmit sem sikerült megértened ebből a témakörből.
Egyszerűbben: hová sorolnád tudományossági skáládon azt az ötletet, amelynek egyetlen megoldása sem ismeretes, továbbá egyetlen ellenőrizhető jóslata sincs? Merthogy Smolin barátod és társai egyelőre itt tartanak a forradalommal. Az általad lesajnált, szitokszóként használt mainstream azért ennél többet tud....
Attól sem lesz tudomány, ha a rizsát olyan tudományosan hangzó varázsszavakkal helyettesítjük, mint ciklikus "pulzálás", hurok kvantumgravitáció, nem-Gaussos mintázat, ...
micsoda pezsgés D :D
Tehát a mainstream álláspont nem visz sehová, egy zsákutca.
A ciklikus világegyetem modelljéről construct így vélekedik:
Akkor se volt említésre méltó alapja, és ma sincs több.
Nagyjából ez a mainstream irányzatok hozzáállása. Amit nem tud közvetlenül cáfolni, azt jelentéktelennek, említésre sem méltónak próbálja feltüntetni.
Csakhogy a tudomány nem csupán a fősodorbeli álláspont ismételgetéséből áll, hanem vannak, s mindig is lesznek alternatív álláspontok, elméletek. Persze nem minden alternatív elmélet helyes és előre vivő, ugyanakkor a fősodorbeli paradigma is lehet hosszú távon zsákutca.
Úgy tűnik a kozmológia legalapvetőbb kérdésében, vagyis honnan ered, hogyan keletkezett (ha egyáltalán keletkezett) a világegyetem, a mainstream álláspont nem vezet sehova.
Egyfelől a problémát szőnyeg alá söpri, mikor azt mondja, hogy "a Planck-idő előtti korszakról nincs fizikai képünk". Ez nem válasz.
Másfelől meg néhányan (pl. Hawking és contsruct) nyíltan kijelentik, hogy az Univerzum keletkezhetett a semmiből. Ez a válasz pedig a semmihez vezet, amiről a fizika, a tudomány eszközeivel nem tud nyilatkozni. Be lehet iratkozni varázsló tanfolyamokra, ezoterikus kurzusokra, vagy vallási órákat lehet venni; ezeken foglalkoznak a teremtéssel, a semmiből keletkezéssel. De ez nem tudomány. Attól sem lesz tudomány, ha a semmit olyan tudományosan hangzó varázsszavakkal helyettesítjük, mint "kvantumfluktuáció", mert ezekből sem derül ki, hogy mi késztette ezt a Semmit, hogy Valami legyen belőle.
Tehát a mainstream álláspont nem visz sehová, egy zsákutca.
Mit lehet ilyenkor tenni? Mégiscsak meg kell nézni olyan hipotéziseket, elméleteket is, amik értelmes, és fizikailag lehetséges alternatívákat kínálnak, még akkor is, ha ezek nem rendelkeznek túlságosan mély kidolgozottsággal.
Ilyen lehetőségnek mutatkozik a Ciklikus Világegyetem modellje, aminek több verziója is van.
Az egyik a Neil Turok és Paul Steinhardt-féle modell, akik elsősorban a bránelméleti kutatásaikból kiindulva vázolnak fel egy olyan forgatókönyvet, amikor a tágulás taszító energiája átvált összehúzóvá és ez a ciklikus "pulzálás" váltakozik vég nélkül.
A másik modell a Visszapattanó Világegyetem, ami legfőképpen Abhay Ashtekar, Lee Smolin és Martin Bojowald nevével fémjelezhető, s a hurok kvantumgravitáció elméletével áll összefüggésben. Ez azt mondja, hogy az Ősrobbanásnak nevezett esemény nem más, mint egy korábbi világciklus összeroppanása utáni "visszapattanás". Az összeroppanáskor nem válik az Univerzum nulladimenziós ponttá, hanem egy nagyon kicsi, de véges térfogatba sűrűsödik. Ez azt is jelenti, hogy az előző világciklusból valamennyi információ átvivődik, mert nem lép föl tökéletes szingularitás, ami mindent kitörölne. Intenzív kutatások folynak jelenleg is, hogy valamilyen jelét felmutassák az előző világciklusnak, például a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás (KMHS) mintázatában. Lee Smolin szerint a KMHS mintázatának "nem-gauszossága" (ami azt jelenti, hogy nem véletlen-zaj szerű a mintázat) a ciklikus modell mellett szólna. A legújabb mérések szerint úgy tűnik, hogy a mintázat fraktál-jellegűnek tekinthető leginkább, tehát nem véletlen zaj jellegű. Vannak olyan kutatások, amik hullámok nyomát vélik felfedezni a KMHS-ben, s ezt is egy előző világciklussal hozzák összefüggésbe, de ezek még nem megerősítettek.
Meg kell még említeni Roger Penrose elképzelését is, amiben nincs összeroppanási esemény, hanem egymást követő újabb és újabb tágulásokkal halad előre ciklikusan az Univerzum. Ami az egyik ciklus a végállapotának, széttágult voltának minősül, az a másik ciklusnak csak a kezdete, s innen egy újabb Ősrobbanás, tágulás indul. A különbség köztük kétségtelenül a hőmérséklet, amit azonban ő nem tart különösebb problémának, mert szerinte ez csak egy paraméter, ami relatív, s csupán az arányok számítanak. A személyes véleményem szerint én nem tartom igazán meggyőzőnek az érvelését.
Fentiekből az mindenesetre látszik, hogy a ciklikus világmodellekben van "pezsgés", míg a fősodorbeli álláspont meglehetősen statikus, s abból nem igazán lehet továbblépni tudományos módszerekkel.
Hogy aztán mire lesznek jók ezek a ciklikus modellek, s hogyan lehet belőlük továbblépni egy mélyebben kidolgozott elmélet irányába, az még a jövő zenéje.
Akkor se volt említésre méltó alapja, és ma sincs több.
Mit vársz az IPM magazintól meg Grandpierre Attilától?
Aki szerint a Nap kozmikus élőlény.
Aki ugyan tanult fizikusként indult, de lassanként mindenhez értett már, épp mint egy igazi sámán. Mígnem beteljesedtek ifjúkori próféciái, s vágtázó halottkém lett belőle.
mivel a bolygók egy síkban egy irányba keringenek, forgástengelyük (nagyjából, leszámítva az ütközések miatti eltéréseket) azonos a Nap forgástengelyével.
Ja igen és a Naprendszerrel kapcsolatban megemlítettem még a szeparációt is, azaz kifelé vannak a gázbolygók, ez a szeparáció is arra utalhat, hogy egy centrumból a periféria felé történő anyagmozgás történt, amit a Nap gravitációja szeparált.
Én már 2007-ben "belabaacsi" nicken megmondtam hogy a Nagy Bumm elmélet baromság. (Azóta ez a nick egy csomó régi nickkel eltűnt)
A lényege amit mondtam, hogy a Doppler-eltolódás nem a távolodás miatt van, hanem azért mert a fény a téren való áthaladás során energiát veszít. (Időközben megtudtam, hogy a Doppler szerint a szomszédos Androméda galaxis közeledik a Tejúthoz, ezért kiegészítem hogy a Doppler jelenség valóban szerepet játszhat a mérésekben, de ettől függetlenül az amit távolodás miatti vöröseltolódásnak hiszünk, az valójában a távolság miatti foton-energia veszteség.)
Ez megmagyarázza a rejtélyes mikrohullámú kozmikus háttérsugárzást is: olyan távoli galaxisokról van szó, amiknek a fénye becsúszott az infra-tartomány alá. Tehát sokkal nagyobb az univerzum mint az ma gondolják, és is nem tágul.
Azt is mondtam, hogy a távoli galaxisok spirálkarjai fejletlenebbek, ezért (mivel ugyebár ezek pár milliárd évvel fiatalabbak a Tejútnál, aminek szépen fejlett spirálkarjai vannak) arra kell gondolni, hogy a galaxisok aktív komponenst tartalmaznak (szemben a gömbhalmazokkal) ez a központi fekete lyuk (ami ráadásul forog a tengelye körül) anyagot tol ki, ami felcsavarodik, innen a spirálkarok. Azt is mondtam továbbá, hogy lehetséges hogy a nap belsejében is van egy aktív elem, egy fekete lyuk ha úgy tetszik, ami szintén forog a tengelye körül, és tengely körüli forgást a gázburok átveszi. Továbbá azt is mondtam, hogy a Naprendszer keletkezésének az okozója maga a Nap, mivel a bolygók egy síkban egy irányba keringenek, forgástengelyük (nagyjából, leszámítva az ütközések miatti eltéréseket) azonos a Nap forgástengelyével.
