"Egy nemzet nincs megalázva azzal, hogy legyőzték, vagy ha aláírt - késsel a torkán - egy végzetes békeszerződést. Becstelenné válik azonban, ha nem tiltakozik, ha tönkretételéhez maga is hozzájárulását adja. Nem a vesztés a bukás, hanem a lemondás…"
(Théophile Delcassé, egykori francia külügyminiszter)
Így van. A Lengyelek annak köszönhették a szerencséjüket, hogy az I. világháborúban a három birodalom összeomlott (Oroszország, Monarchia, Németország).
"Ennél nagyobb országokat, népeket is felosztottak már, gondolj csak a lengyel történelemre"
Mégsem hagyták a lengyelek, hogy kipusztítsák őket fizikailag vagy kulturálisan! Talpraálltak, nem is kicsi országuk újra létrejött, de ehhez az kellett, hogy a remény lángját ne hagyják kialudni és a megalkuvást, defetizmust kivessék magukból.
A sunyi hazudozásoddal ellentétben tényszrűen is a soviniszta eszéket hirdető pánszláv propaganda felelős az I. Vh. kitöréséért.
Mellékesen csak megjegyezném, ha a te pszicédet megpróbálnák beazonosítani, akkor nagy valószínűséggel az emberi aljasság legmélyebb bugyrainak egyikében tudnák elhelyezni, de az is lehet, hogy új kategóriát kéne kitalálni. Ugyanis amit itt művelsz (össz-vissza hazudozol Magyarországról, rágalmazod a népét, stb.), az a pszichológiai tudományok beteges, lelki elferdülésekkel foglalkozó részének is újdonság lenne...
Reális célok kellenének a határon túli magyarság megsegítése érdekében, nem közveszélyes lázálmok. Széleskörű autonómia a Székelyföldnek és Dél-Szlovákia magyar többségű részeinek, ezért kellene küzdeni és fellépni, méghozzá határozottan. Szerintem.
"De mi nem szerbek vagyunk és 1991 is régen elmúlt (mellesleg pont a délszláv háború idején csatolhattuk volna vissza a Délvidéket hazánkhoz)."
Ahogy a szerbeknek nem lett megengedve, hogy megváltoztassák a létező határokat (Nagy-Szerbia ötlete), úgy nekünk sem lett volna erre módunk a Vajdaság vonatkozásában. Mellesleg a szerb hadsereg visszakézből agyonvágta volna a gyenge magyar honvédséget 1991-ben.
Milyen "nemzetpusztÍtó" politikáról hablatyolsz itt már megint?!
Te tényleg nagyon beteg lehetsz, ha ettől a rögeszmédtől nem tudsz szabadulni. Ezzel a pofátlan és aljas hazugságoddal és rágalmaddal szemben, a magyar állam a Kiegyezés után egy addig soha nem látott kulturális, és gazdasági virágzásnak indult, ami lakói többségének csak előnyére vált minden tekintetbe.
Ezt a fejlődést tette tönkre az orosz pánszlávista propaganda, ami kirobbantva az I.Vh-t, az esztelen és oktatlan gyűlölködés mellett, addig elképzelhetetlen nyomort és szenvedést hozott Európa ezen részére. Ez annyira súlyos következményekkel járt hazánkra (amelyet sajnos a legjobban érintett, "köszönet" a kor imperialista nagyhatalmainak), de a régió többi államára is, hogy tkp. máig nem heverték ki ezeket a pánszlávizmus okozta károkat...
De mi nem szerbek vagyunk és 1991 is régen elmúlt (mellesleg pont a délszláv háború idején csatolhattuk volna vissza a Délvidéket hazánkhoz).
Paksot sem csak áramtermelésre kéne használni, hanem legyártatni néhány atomtöltetet, meg kifejleszteni jó rakétákat hozzá és máris máshogy állnának velünk szóba, mint ezzel a mostani máriafasz országgal. Mi akadálya lenne?
Trianon nem oka, hanem következménye volt egy olyan nemzetpusztító politikának, ami többek közt Andrássy Gyulához és Tisza Istvánhoz köthető. Ezen embereknek Orbán szobrot állíttatott, míg a Jobbik javaslatára, fideszesek által megszavazva a honvédő vörös katona szobrát eltávolítják Újpestről.
"Egyszerűen meg kéne erősíteni magunkat katonailag, aztán jöhet a nyomáskifejtés a szomszédokra."
Ezt a szerbek eljátszották 1991-ben, megnézheted, hogy hogyan végezték... Pedig ők nagy kedvencek voltak mindenhol. Holott nekik a katonai fölényük is abszolúte megvolt a szomszédaikhoz képest.
"Miért lenne jelenleg egyetlen államnak is érdeke komolyan támogatni bármiféle magyar revíziót Szlovákiával vagy Romániával szemben?"
Miért, Trianon fennmaradása kinek és miért érdeke a nagyhatalmak közül? Mit számít ez nekik?
És ha fenyegetően lépnénk föl, hogy puskaporos hordók fognak robbanni, ha nem segítenek a kérdés megoldásához? Bár nem tudom, miért kellene nekünk bármely más állam engedélyére, hozzájárulására várni a revízióhoz. Egyszerűen meg kéne erősíteni magunkat katonailag, aztán jöhet a nyomáskifejtés a szomszédokra.
Azt hiszem, egy kormányon lévő politikus szájából még nem hangzottak el annyira egyértelmű és határozott kijelentések a trianoni gaztettet illetően, mint amiket Lázár János mondott. Ez akár bíztató is lehetne a kérdést illetően, ha nem állnánk meg a kijelentések szintjén, amiket évenként megismétlünk. Az elszakított magyarság helyzetét igenis, minél előbb a nemzetközi nyilvánosság elé kell tárni, és a probléma megoldását kell követelni!
"Lázár: Nem akarunk határrevíziót
"Itt az ideje, hogy a szomszédjaink, Európa vezetői kimondják, elismerjék és politikájuk igazodási pontjává tegyék, hogy a magyarság, a magyar nemzet Trianonnak áldozata, nem pedig előidézője, és nem az elkövetője" – mondta Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter szombaton Szarvason, a nemzeti összetartozás napja alkalmából tartott megemlékezésen az MTI szerint.
"Az nem járja, hogy Európa és a szomszédos államok vezetői csak annyit tudnak mondani erre a történelmi igazságtalanságra, hogy a magyaroknak ideje volna végre túllépniük a régi sérelmeken, hagyjuk ezeket a régi dolgokat."
„A magyar sebek akkor fognak behegedni, ha nem nyitják fel újra meg újra. Ha a szomszédos államok vezetői, és persze a közös Európa dolgában illetékes politikusok végre megértéssel és tisztelettel fordulnak a magyarok nemzeti érzékenysége felé. Ha végre megadják a tiszteletet minden magyar embernek” – mondta Lázár János.
A miniszter szerint az évforduló arra ok, hogy "végre rendezzük közös dolgainkat, hogy Magyarország és a magyarság jóvátételt, ha nem anyagi, hát legalább erkölcsi jóvátételt kapjon a világtörténelem legnagyobb igazságtalanságáért, aminek ez a nép a legnagyobb kárvallottja volt, és bizonyos értelemben a mai napig az is maradt."
„Nem akarunk határrevíziót, és pláne nem etnikai feszültséget (...), újabb háborúkat Európában, vagy bárhol a világban” – mondta. Szerinte „ez nem jelenti azt, hogy újabb száz évig eltűrjük a provokációkat, nemzeti érzékenységünk újabb és újabb megsértését, meggyalázását. Igenis, ma is mondhatjuk: Igazságot Magyarországnak!”
(...) Az 1989-90-es politikai fordulat után újra teritéke került Trianon. 1991. december 1-jén a függetlenülő Ukrajnában népszavazás tartottak annak függetlenségéről és Beregszász körüli magyar autonóm terület létrehozásáról. Leonyid Kucsma elnök felajánlotta ezt az Antall-kormánynak – de az nem fogadta el! Öt napra rá viszont megkötötték az Ukrán-Magyar Alapszerződést, amelyben Magyarország lemondott minden területi revízióról. Ennek mintájára aztán főleg az amerikai nagykövet (Mark Palmer, 1941-2013) nyomására meg kellett kötni minden előnytelen kétoldalú szerződést a szomszédokkal, főleg amiatt, hogy a határváltozásokkal eléggé meggyengült Trianon-Párizsi Békediktátumok hiátuszait pótolják.
Az Európai Unióhoz Magyarország 2004-ben csatlakozott, többek között azért is mivel a magyar patrióták remélték, hogy az idegen uralmak alá vetett magyar őshonos kisebbségek helyzete kedvezően fog változni.
Egy kezdeti lendület után ez a folyamat megállt és mára visszájára fordult. Miután kiderült, hogy az EU csak papírra veti, de nem valósítja meg az őshonos kisebbségenek járó szabályokat, ajánlásokat vagy redeleteket, hanem szó nélkül eltűri azok beolvasztását, eltűnését és kizsákmányolását. Igazába véve kis autonóm közösségekkel nem akarta tovább tarkítani Európa térképét, hanem elnézi, ha ugyan nem segíti azok lassú eltűnését. Az EU célja a globalizáció, azaz a nemzeti határok vagyis maguknak a nemzeteknek eltüntetése, feloldása egy identitás, kultúra és vallás nélküli katyvaszban – egy modern Bábelben, melyben a népek nyelve összezavarodott, identitásuk eltünt, az emberi társadalom egyedeire bomlott, akik a dzsungel kegyetlen tövényeivel kűzdnek a túlélésért – mindenki mindenki ellen!
Innen érthető, hogy az EU egész kisebbségi politikálja mára gyakorlailag viszaesett az EU megalakulása előtt helyzetre – a staus quo ante szintjére, súlyosbítva más kultúrájú, nyelvű vagy analfabéta többmilliós migráció áradatával.
De lesz-e Trianon és Párizs diktátumainak valaha is lényeges és igazságos revíziója?
Lehetséges, de csak akkor, ha az ehhez szükséges kedvező körülmények előállnak. Azt viszont ki kell várni, mint azt, hogy a kaktuszunk kivirágozzék. Tövisen virág? Ugyan, mondja pesszimista, a kishitű, a mindenkinél mindent jobban tudó.
Ám egyszer csak megtörténik a csoda – tényleg kivirágzott! A történelemből tudjuk, hogy a 150 éves török hódoltság alatt (1526-1686) majdnem végünk lett; hogy Trianonban és Párizsban (1920, 1947) szenvtelenűl a golgotai keresztre feszítették Magyarországot – de nem haltunk bele, hanem feltámadtunk! Ki hitte volna, hogy 45 éves szovjet zsarnokságnak valaha is vége lesz. És vége lett – egy puskalövés nélkül!
A békediktátumok békés megváltoztatására azonban magyarság nem várhat tétlenűl – mintegy csodára. Fontos meglátni, hogy egy nemzetközi jogi elv is segíthet bennünket. Ez a Rebus sic tantibus elve, amely szerint egy szerződés megváltoztatható, ha a körülmények változtak. Ezért számításba kell venni azokat a döntő változásokat, amelyek 1947 óta Európában végbementek. Azokat is számbavenni és dokumentálni szükséges, ami 1920 óta a 3 millió idegen uralom alá hajtott magyarság ellen végbement és végbemegy az elcsatolt részeken, s ezeket publikálni kell idegen nyelven is." (...)
Ha nem is fordíthatóak vissza, de azért orvosolni, orvosolhatóak lennének, ha a magyar kormányok tényleg komolyan foglalkoznának ezzel a problémával. Mert ez - a látszat ellenére is - még mindig egy valós probléma...
Nem mellesleg ma valószínűleg Magyarország sem lenne, ha minden magyar úgy gondolkodott volna mint te, hiszen akkor nem küzdöttek volna a török-habsburg-orosz megszállóink ellen, hanem egyszerűen hagyták volna, hogy eltűnjön ez az ország a Föld színéről.
Lengyelország is évszázadokig nem is létezett, aztán újra életrekelt az I. világháború után.
Minden korrigálható, csak akarat és elszántság kérdése.
És a jövőben milyen eseményeket akarunk? Olyanokat, amik nekünk, hazánknak és népünknek kedvezőek vagy ugorjunk a semmibe? Előbbieket ugyanis a mában kell megalapozni, és úgy, hogy tisztában vagyunk a múlttal.
Egy gyáva nép persze, hogy nem tud semmit korrigálni, mert ahhoz aktívan tennie is kellene. Szóval kényelmeseknek és lustáknak megfelelhet a te "ugrós", "teszek rá" eszmefuttatásod, de szerencsére sokan már nem ilyenek.
Muhi, Mohács, Majtény, Világos, Trianon, Don-kanyar, 956-11-04. Sem maguk az események, sem következményeik nem fordíthatóak vissza, nem korrigálhatóak. Ugyorjunk:)
