Ez a topic olyan nőkről,házaspárokról,élettársi viszonyban élőkről szól akik TUDATOSAN nem/vagy még nem/vállalnak gyereket.Hogyan élnek,mit szól hozzá a környezetük,eddig miért nem vállaltak?A késői gyerekvállalás előnyei és hátrányai.Véleményeket,hozzászólásokat,tapasztalatokat várok.
Szerintem nem ugyanaz, ezt probalom magyarazni. Oregauto az FUN, tele az uveghaz tulipannal, az FUN, de az az iszonyat energia, amit a gyerekeim utrainditasaba fektettem, nekem most szabad gyok, es keresem, hogy lehet valami hasznosba rakni. Nincs ilyen veled?
Mindenesetre, mivel többes számban írtál, azt azért elmondom, hogy én pl. csak véletenül kerültem ebbe a topikba (és nagyon jó hogy idejöttem, nem számít miért)
és nem tudom a hagyományos értelemben vett gyermektelenek álláspontját sem igazán képviselni, mert azon túl hogy nem vágytam rá, nem csak ez az oka, hogy nem lesz gyerekem, meg én nem élem a gyermektelenek független gondtalan életét
Elhiszem, hogy egy bizonyos idoszakaban az eletednek mukodik, hogy ez eleg.
Nekem meg van uveghazam, ket het mulva kesdem az ultetgetest, es orulok majd, amikor kikel a bazsalikom. Mas azert a csiranak, vagy az oregautonak orules, mintha beteg gyerekeket apolnek, vagy ilyesmi, nem gondolod? Meg en se jarok a rakos gyerekek korhazba onkentesnek, de ilyesmi fele erzek vonzast, hogy ott megtalalom, ezt a munkas, szenvedos, megis boldogsagot.
Nem tudom. Off: Lattad azt a filmet, what the bleep we know? nem biztos, hogy jol emlekszem a cimere. Hormonok, kemikaliak az agyban a boldogsag.
Egy vagy tobb jol sikerult gyerek (azert hangsulyozom a jolsikerultet, mert a kozelmultban talalkoztam olyan csaladdal, ahol a gyerekneveles kudarcba fulladt teljesen es az nagy boldogtalansag lett a szuloknek) olyan jolesikranezni erzest ad, azt hiszem, valamit veghezvittunk ugyesen. Nekem igen kozel van a boldogsaghoz. Ez egy folyamatos tevekenyseg volt nalam, folyamatos hormonpotlassal, es lassan vege a szerepemnek. Osszerakhatom-e maskeppen azokat a vegyuleteket, kene-e nektek is ilyenen gondolkodni, csak koltoi kerdes.
Nem nem nem en nem az anyak gyerekek utani kirepulese izerol beszelek, hanem arrol a boldogsagrol, amit a gyerekektol kap az ember, nem mutogatni se, hogy nektek ez hianyzik, hanem segiteni nektek is meg nekem is mlyesmit talalni. Charity valoszinuleg, valami elkotelezett dolog, ami nem egy egynapos etelosztas a hajlektalankonyhan, hanem valami evekig munka, hogy sikeruljon.
az persze lehet, hogy gyerekkel nem találnál, de kicsit meg vagyok lepve, rengeteget írtak már erről a problémáról, bármelyik pszichológiatankönyvben megemlítődik (mármint anyák a gyerekek kirepülése után), vagy pl. gondoljunk a feminista mozgalmak számára is jelentős Betty Friedan írásaira az ötvenes évek hasonló helyzetben lévő amerikai háziasszonyairól, stb. stb.
filmekben is feldolgozták már ezt a szituációt ezerszer
Anyám a kirepülésünk után komolyan elgondolkodott, hogy hivatásos nevelőszülőnek áll. De már nem fért bele sem a korhatárba, és az eü. állapota sem volt megfelelő.
Én meg nem értem a problémát, gyerek nélkül is találok elég örömöt. Sőt. Szerintem gyerekkel nem találnék.
Ne gondolkozz te se sztereotipiakban, az sokat segit.
En valami sokkal nagyobb dologra erek, mint a madaretetes, vagy sportolas, ezek nem fedik, amit magyarazni akarok. Nem unatkozasilag, hanem hagyok magam utan valamit a vilagbanilag, tulkepp azt kerdezem, neked nem hianyzik-e.
Nos az igazság az, hogy bár ebben semmi tapasztalatom, én azt gondolom, hogy olyan hosszú és olyan gyümölcsöző tevékenységet szerintem nem lehet találni olyasvalakinek, aki szeretett anya lenni. Persze, ezt csak gondolom.
Ami szerintem nagy butaság, hallottam ilyet, hogy egyesek feleslegesnek érzik magukat miután a gyerekek kirepültek otthonról, hát ez nem így van, nem lesz felesleges.
Én sem tudok jobbat kitalálni ilyen anyák számára mint tanulni, olvasni, állatokkal foglalkozni, sportolni, esetleg valamilyen munkát végezni, stb. Meg időnként úgyis jönnek a gyerekek, e-mailben meg gyakran lehet kommunikálni.
A gyermekteleneknek is találni kell valamit, persze. (mondjuk ez rám nem igazán vonatkozik, de nem a gyerektelenség miatt) .
hogy mit? nagyjából ugyanazt, amit fentebb leírtam:)
En nem az unatkozasra gondoltam anno, a gyerek-gyerekek hatalmas project, sok elegedett-boldog hormon, es most, hogy felnottek, hianyozni fog az ilyen gyumolcsozo, boldoghormonos tevekenyseg, keresnem kell, hol talalom meg ezt az oromot. A gyerekteleneknek is gondolom, jo lenne talalni ilyesmit, nem unatkozast kitolteni, dehogy.
az unakozás (30 feletti gyermektelenek gyakori problémája, hogy ne offoljunk) persze többmindent jelenthet. Én olyasmire gondoltam, hogy valaki nem tud mit kezdeni magával, mert borzasztó sivár a gondolatvilága, nem tud meglenni társaság nélkül, stb.
ha viszont úgy értjük, hogy valami kellemetlen érzés, belső nyugtalanság az illető szeretne valami mást csinálni, mint amit éppen csinál, akkor persze én gyakran unatkozom, de ez független a szabadidő mennyiségétől, ez akkor is van, sőt leginkább akkor, amikor valamit csinálok
de hálistennek itt van nálam a korábban már említett újságdarad, és ez némileg enyhíti a kellemetlen érzéseket:)
nem tudok válaszolni neked, egyrészt a nethasználatom túl korlátozott már ahhoz hogy sok topicot nézegessek, másrészt meg nincs elegendő tapasztalatom a kérdésekben, harmadrészt meg annyi helyzetet írtál, hogy azok így egyben megválaszolhatatlanok
