Megnyugtat, hogy ha azt mondom, hogy az ilyen "végső kérdések" nem igazán a természettudományok (fizika, kozmológia) területe, hanem a természetfilozófiáé? :)
Nem szeretek hülyeségeket magyarázni és szeretem meghúzni a vonalat, hogy melyik témában mennyire érzem magam kompetensnek. Az "Élet, az Univerzum, meg Minden" kérdésére nálam is 42 a válasz. :D
Én sem tudom, nem olvasok ilyen könyveket én csak agyalok - tehát a hozzáértésem maximálisasn 0.
Azt még csak el tudom fogadni,. hogy nincs se tér se idő -se téridő:-) -, sőt még azt is, hogy a dimenziók teljesen máskép épitik fel a világot - tehát a ujból és ujból ujjászülető Szfinx-univerzumokat , az egymásból épülő univerzumokat is.
Egy dolgot nem tudok szűk agyammal befogadni: a semmiből - valamit. No, ez az a pont, ahol a fantáziám megáll és tanácstalanul körülnéz, mondván: bepaliztak.
"a valóság megismerésére szerintetek lesz valaha lehetőségünk?"
Ez megint egy filozófiai kérdés. :) Én azt gondolnám, hogy a világról alkotott tudásunk mindig mélyíthető, de a "mindent" soha nem tudhatunk meg, mert a tudatunk, ill. talán maga a Természet, korlátot állít.
Ha tudsz angolul, akkor ez elég jó oldal elkezdeni ilyesmiről olvasni: http://en.wikipedia.org/wiki/Philosophy_of_physics
A Nagy Bumm előtti dolgok a fizika sci-fi-je. Mindenféle vad fantáziálgatások vannak, pl. ciklikus világegyetem-modell (felfújódik és összeroppan), amelyet már kezdenek kizárni a csillagászati kísérleti adatok, ill. kozmológiai modellek. Meg multiuniverzum-ötletelések. Magyarul nem tudom, hogy milyen népszerűsítő könyvek vannak most a témában, sajnálom. (Angliában élek)
Én csak közvetítettem a fizikusoknak a többnyire valóban lekicsinylő hozzáállását a filozófusokhoz. :) Azért néha a fizikusok is erre a pályára tévednek, de kishalaknak - mint amilyen én voltam - ez aztán végképp nem ajánlott. Max. olvasson az ember ilyesmit (ha már), de ne magyarázza... :D
Ha megkapod a választ és létezik e bizonyos részecske és mondjuk összeáll az SM is egy egésszé, tehát minden világos és kerek a fizikusok számára a gyorsítónak köszönhetően, akkor megelégszel e tudással:
Téged, mint fizikust nyilván foglalkoztatni fog sok más kérdés, ami ezt az egészet megelőzi.
Konyhanyelven: mi volt a Nagy Bumm előtt? Honnan volt az a sugárzás, ami aztán anyaggá tudott alakulni?
Érttem én a számok jelentőségét, de pont a fizika az -a biológiával, kémiával együtt -, amely az életről a létezésről szól. a matematika azért más. Ő eszköz nagyon sok gyakorlati kérdés megválaszolásában.
De azért szerintem nem megkerülhető, hogy pontosan azért, mert a fizikusok elméletekre építenek másik elméleteket - és ugyanarra a kérdésre akár több elmélet is születhet mint válasz - ezért egymással vitatkoznak sokszor és várják a választ, az igazolást. Ami ha megint csak elméleti, akkor nem biztos, hogy elfogadható mindenkinek.
Akkor lenne biztos bármilyen válasz is, ha egy feltett kérdésre csak egy válasz születne. Ilyen még jelenleg nincs.
Vannak fizikusok, akik már magát a Nagy bummot is megkérdőjelezik.
Mert igazság akár lehet több is, de valóság csak egy.
Na, szóval a kérdésem lényege: a valóság megismerésére szerintetek lesz valaha lehetőségünk?
Köszi a választ. ezek szerint a Higgs mező az, ami nemcsak, hogy a tomeget adja, de az az, ami közvetíti is.
És ha nincs részecske nincs mező sem, tehát az egész borul.
OK. idáig értem. Illetve nem értem, de tudom követni legalábbis a fantáziám szintjén.
Lehet, hogy csak paranoia, de lekicsinylőnek érzem ezt a fordulj a filozófusokhoz szüveget. Tkp. a miért esik le az alma a fáról is lehetett volna filozófikus kérdés - hiszen elég magáótl értetődő dolognak tűnik, amin nincs mit megmagyarázni -mégis volt aki komolyan vette a kérdést.
Nos ez nem azt jelenti, hogy az én kérdésem is vezet bármilyen tudományos felismeréshez. de az is lehet egy tisztességes válasz, hogy nem tudom.
Köszi a választ. ezek szerint a Higgs mező az, ami nemcsak, hogy a tomeget adja, de az az, ami közvetíti is.
És ha nincs részecske nincs mező sem, tehát az egész borul.
OK. idáig értem. Illetve nem értem, de tudom követni legalábbis a fantáziám szintjén.
Lehet, hogy csak paranoia, de lekicsinylőnek érzem ezt a fordulj a filozófusokhoz szüveget. Tkp. a miért esik le az alma a fáról is lehetett volna filozófikus kérdés - hiszen elég magáótl értetődő dolognak tűnik, amin nincs mit megmagyarázni -mégis volt aki komolyan vette a kérdést.
Nos ez nem azt jelenti, hogy az én kérdésem is vezet bármilyen tudományos felismeréshez. de az is lehet egy tisztességes válasz, hogy nem tudom.
Ezt a kérdést nem is értem igazán. :) A számoknak (pontosabban magának a matematikának) azért van akkora jelentősége, mert láthatóan ez az az eszköz, amellyel eljuthatunk a világ mélyebb megértéséhez. A többi megint filozófia. Ahogy a fizikusok mondják: "aki tudja (ők), csinálja, aki nem (a filozófusok), az meg beszél róla" :D Ja, meg van olyan mondás is, hogy "filozófus az, aki a pálya szélén áll és hülyeségeket kiabál be" :D
1. A Higgs-részecske a Standard Modellnek (SM) nevezett két elmélet együttese (elektrogyenge kölcsönhatás Weinberg-Salam elmélete + az erős kölcsönhatás elmélete, azaz akvantumszíndinamika). Ebben a valójában két különálló elméletben (az egyesített elmélet csak nem akar összejönni jóideje) összesen 19 parameter van: részecsketömegek és kölcsönhatásokat leíró paraméterek. Ahhoz, hogy az elméletben a részecskék tömeget kapjanak egy "spontán szimmetriasértés" nevű mechanizmusra van szükség és ehhez kell nagyon a Higgs-részecske. (A részecsketömegek ugyanis megsértik az elméletek belső szimmetriáit.) A jelenségre a túlhűtött vizet szokták felhozni analógiának: a tökéletesen tiszta viz hőmérsékletét jelentősen 0 C alá lehet vinni, de aztán hirtelen egyszercsak, szinte robbanásszerűen, jéggé fagy valamilyen kis rázkódástól vagy szennyeződéstől indíttatva. A Higgs-mező (a Higgs-bozon ennek a részecskéje) szolgáltatja azt a "hátteret", ahol a SM részecskéi eredetileg szimmetrikusak (az adott elmélet "mértékcsoportjára"), vagyis nincs tömegük, de aztán magától (ahogy a példában a víznél) megtörik ez a szimmetria. Az, hogy mennyire sérül a szimmetria adja a tömeget: minél jobban sérül, annál nagyobb az adott részecske tömege. A Higgs-bozon az utolsó építőkocka az SM-ben és az előbbiek alapján alapvető fontosságú, hogy megerősítsék (vagy kizárják) a létét. Maradnak még ezután is problémák az SM-ben, de a Higgs létezése az egyetlen perdöntő ügy. Hogy "honnan van a Higgs energiája"? A Higgs-mező egy mindent átszövő erőtér, a fizikai vákuum alapvető része. Mármint az elmélet szerint. Most a pudding megevése lenne a soron. :-)
2. Hú, ez a kérdés túl sok nekem. Fordulj a filozófusokhoz! :-)
3. és tényleg ne harapjátok le a fejem - miért van az, hogy azok a jelenségek, történések, létezések, amik a valóságban jelen vannak, voltak nem kimutathatóak hanem leginkább elméleti szinten bizonyithatóak illetve elméleti szintén valószinűsíthetőek. A fizika alaptörvényeinek valós megismerését csak azért nem tudjuk gyakorlatiasan igazolni, mert nioncsenek meg hozzá jelenleg a tudomány eszközei? Csak ez az oka annak, hogy a fizikában a számoknak és elméleteknek ilyen hatalmas jelentősége van?
Nekem kicsit zavaró, hogy egy elméleti feltételezést úgy tudnak igazolni a fizikusok, hogy ujabb elméleti feltételezéseket gyártanak és elméleti törvényszerüségeket állítanak fel.
Egy kicsit spekulativnak tűnik ez nekem. Bocsi, valószínű, hogy ezt az ismeretim hiuánya okozza, ezért tettem fel kérdésként.
Nagoyn analfabéta vagyok a fizikához, bocsi, de 30 éve tanultam utoljűra fizikát.
Nos a kérdéseim, amik az LCH-ról olvasottgak kapcsán merültek fel bennem. (többek közt)
1. tegyük fel, minden ugy működik, ahogy 64-ben Higgs kiszámította és az isteni részecske tényleg létezik és tényleg ő a felelős a tömeg létezéséért.
ez esetben, e részecske energiája, honnan származik? Honnan tudja, hogy neki tömeget kell varázsolnia és milyen információközlő technikával éri ezt el?
2. Nyilván nem én vagyok az első, akiben a kérdés felmerül: az a bizonyos első másodpercben "ősrobbanó" valami, honnan került elő? Miből állt? Mi váltotta ki magát a nagy bummot?
Elég régen nem követem már ezeket a dolgokat, kicsit most utána néztem és megtudtam, hogy tavaly már 2%-os pontossággal ki tudták számolni a proton tömegét (az alapvető fizikai paraméterekből) ilyen rácstérelméleti módszerekkel. Méghozzá ez egy magyar-német együttműködés érte el ezt!
Passz. :) De azért mégis mondok rá valamit, anélkül, hogy ismerném a részleteket.
Szóval valamilyen értelemben, gondolom, tartalmazza. De nem biztos, hogy ez expliciten is megmutatható, hiszen itt a nemperturbatív vákumkorrekciókat kell figyelembevenni.
Ezt mondom én is. Born-Infield elmélet a klasszikus, lineáris elektrodinamika módosítása azért, hogy a klasszikus elmélet keretei között magyarázni lehessen egy olyan jelenséget, amelyet a kvantumfizika magyaráz meg igazán. Egy ilyen módosításnak mondjuk lehet olyan értelme, hogy egy klasszikus, nemkvantált elméletet sokszor könnyebb kezelni analítikusan (pl. megoldható játékmodelleket vagy korlázott érvényességű fenomenológikus modelleket fabrikálni) és numerikusan, mint a kvantumelméleteket.
Azt olvastam,hogy a Born-Infield elmélet klasszikus nemlinearitást ír le. Míg a vákuumpolarizáció nemlineáris része kvantumhatás. (A vákuumpolarizáció döntő része lineáris.) A vákuumpolarizáció annak az oka,hogy egy töltés jelenlétében nemcsak az hagyományos elektronok,hanem a negatív energiás elektronok is valamelyest polarizálódnak. És ekkor a negatív energiás nívókon ugyanúgy megosztott negatív és pozitív töltésű tartományok lesznek,mint a pozitív energiás nívókon,csak sokkal kisebb mértékben,mert a negatív energiás állapotok be vannak töltve,így az elektronok össze vannak oda sűrítve,csak ici-pici elmozulási lehetőségük van. Ezért egyhe effektus a vákuumpolarizáció. Ezek módosítják a töltés térerősségét,részlegesen leárnyékolják. De ez kvantumjelenség,míg a Born-Infield elmélet klasszikus.
A Born-Infield elmélet egy klasszikus fenomenológikus elmélet a kvantumfizikában megmagyarázott vákumpolarizációra, vagyis hogy a "virtuális részecskék láthatóvá válnak" a diapólus-effektus miatt, nem?
"Vannak nemperturbatív módszerek is, pl. kvantumtérrács-elmélet (ez egy egész iparág!), meg mindenféle analítikus, fenomenológikus modell, pl. nemlineáris diszperziós relációk alapján vagy zsákmodell-típusúk számolgatások és hasonlók."
Igen,de nem a frekvenciára gondoltam,hanem egy frekvenciához tartozó energiára.Mert ez a klasszikus modellben akármekkora lehetett,míg a kvantumelmélet modelljében egy meghatározott energiaérték egész számú többszöröse,és más nem.Vagyis a klasszikus elméletben az energia folytonos,a kvantumelméletben pedig diszkrét.
"Az elektromágneses sugárzás rezonátorproblémájánál nincs ilyen természetes korlát és ott tényleg bajba kerülünk kvantálás nélkül."
Ez nem olyan biztos,ez a kérdés még várat még magára.Hallottál a Born-Infield féle nemlineáris elméletről.Eszerint nagyon nagy térerősségeknél a mező nemlineáris tulajdonságai lépnek fel(ez klasszikus,és nem egyenlő a vákuumpolarizáció nemlineáris részével),és a térerősség elér egy telítődési értékhez,ami olyan mint a szilárd testeknél a fajhő telítődése,vagyis a Dulong-Petit törvény.
A Born-Infield-féle elmélethez nehéz magok elektronfelhőjét kell vizsgálni,ahol óriási térerősségek léphetnek fel,amik elegendőek lehetnek a Born-Infiled féle nemlinearitás kimutatásához.Csak itt a többelektronos rendszerek problémái miatt nagy nehézségek vannak.De ha sikerülne ezt kimutatni,akkor az elektromágneses mező "darabosságára"is fény kerülhetne.
Nem akkora csalódás, a részecskefizikusok pontosan tudják, hogy meddig lehet perturbatív módszerekkel dolgozni és mikor kell máshoz nyúlni. Vannak nemperturbatív módszerek is, pl. kvantumtérrács-elmélet (ez egy egész iparág!), meg mindenféle analítikus, fenomenológikus modell, pl. nemlineáris diszperziós relációk alapján vagy zsákmodell-típusúk számolgatások és hasonlók. A QCD is baromi pontos jóslatokra képes.
