moloko-i am not a doktor-The Flipsicle,
mert elhatároztam, h fölrobbantom ezt a holografikus virtuális-reális kvantumállapotú tudatrendszert, ami a 2 fülem között leledzik, bütöm az orrát nekije, ezért megy ez tojébb: Knee Deepen
Etienne De Crecy - Tempovision\09 - 3 Day Week-End
mert, mikor az ember nem kerülheti ki a gondolatait
a képzelet elindul a vágyódás ösvényein
melyek
irányodba
visznek
az agy felfogja a bőr idegszálai által
nem érzékelt érintéseket
és kirajzolja a negatív formát
a
hiány
formáját,
és mert még nem vagyok olyan részeg, h a padlóba kapaszkodjak (kopaszodjak nekije a síkjába bele, ahogy mondani illene), ill., mert a goatársadalomnak csak szervetlen részét képezem, és most nem fogok szervesülni csak úgy
Ken Clark.
(A Little Bit of Everything és a többi)
Mert ahogy így hulla részegen elzuhanok, és tompán puffan a fejem a parkettán, valahogy hasonlatos ez a dzsessz ahhoz, amit utána érezni fogok. Kellemes ez a harmónikus és diszharmónikus ambivalencia.
Most éppen ezt hallgatom.Nem tudnám pontosan leírni,hogy miért tetszik...talán a szökdécselő hangjegyek varázsa fogott meg,és az a szabálytalanul pörgés,ami nem hagyja,hogy a hallgató elaludjon rajta.Nem folynak szét,nem kalandoznak el nagyon vad irányba.Ennyi elég ahhoz,hogy megszeressem.
(A barátomnak van egy 'közösmacskája', csak elváltak, és most osztották meg a lakást, amiből a cica nem ért semmit, annyit érzékel, hogy idáig szabadon járhatott kelhetett a lakásban, most pedig mindenfelé zárt ajtók előtt kell nyávognia.
Számomra elvarázsoló a ritmusa, a szinte utánozhatatlan, általam legmagasabbra értékelt, nem instrumentális zenei hagok harmóniája és kakofóniája Lutoslawsky és Pendereczky legátütőbb újításait juttatja eszembe, talán Kurtág is efelé törekszik, és úgy érzem, ha nem is tudatosan, de a bartóki és sztravinszkiji irányvonallal szakító Arnold Schönberg rakta le ezen komolyzenei new wave alapjait.
Hát... Bizony már csend van. Olyan síri.
DE!
Osonnak a macskák, ki-bekapcsol a konvektor, belehörög a vízcsap, és néha egy-egy horkolás, vagy sok. Majd egy autó az utcán. Aztán még egy. Amikor elül minden, én fingok egyet, (110 Hz) és indul újra minden tovább. A lépcsőházban kopog az öreg (42) singli nő cipősraka, megint egy huszonéves pasi, gondolom én, majd fölöttünk a fideszes képviselő (28) tesz fel valami dögös musicot - senki nem mer szólni neki stb. A kismacska lever valamit, én unottan hagyom, de megszólal a telefon. A barátom. Azt mondja: "hogy vagy?"
mindenből.
már váltani akartam, de elkapott valami. ő szintén terry oldfield: moonlight on a lotus. én meghalok, ma éjjel meghalok. (sunyin zenélnek ezek a hindik. tudják az érzéseket generálni baszottul. van idejük rá:))
agresszív-sunyin-csendes, innen-onnan piszkáló hinduféle. jó sztereó. néha beindul egy férfi és visszhangzik. aztán a nő. szitár. váratlan jajkiáltások. ez nem vicc. ilyen ez a zene.
talán mert nem ismeri, és soha nem is értette meg azt a játékot, aminek alapját heidegger egyrészt felállította, másrészt alkalmat adott a vele való utólagos játszadozásokra (pl.valami ilyesmi:"kisasszony, én nem tudom, merre van Königsberg, de mivel kérdezett, én visszakérdezek: nem inna meg velem egy kávét, bár hannah arendtnek hívják? -ez most durván lesarkított idézet volt a játékból, amibe magam csempésztem bele adalékot), harmadrészt pedig képes volt kivárni, míg az utókor dönt a szétrohadásáról, nem pedig -elôvigyázatosan, hiún,- maga-maga.
kegyed érezte már azt a csodát ami peter gabriel passionjéből árad? (mindentől félek, hogy nem talmi-e. azt hiszem ez nem. önre gondoltam, úgy lebegtek a gondolataim, úsztak, össze-vissza.)
talán le kellene még menjek sörért, talán meg kellene simogatni a macskákat, talán meg kellene vizsgálni, hogy hemingway jó író volt-e, szóval nem kellene lejjebb adni a mércét, talán el kellene gondolkozni, hogy hol élünk.
talán meg kellene gondolni, hogy hangzik peter gabriel passionja. lehet, hogy nem értik, nem érzik? mert a topik címében kértre nem tudok válaszolni. most.
(heidegger is azt írta, hogy semmire nem adtunk választ, de lagalább kérdeztünk. én megkérdezném most, hogy miért állatiasul le az ember...)
Akkor adj meg egy hivatalos Index-címet, és M.A. névre küldök három J.B.-cédét, (köztük az utolsó, Olympia-beli live-felvételt. Ha nincs ilyen, írd meg az igazit e-mailben. Nem szeretném, ha nem érkezne meg. Mi újság a Macska-versek magyar fordításával? Nem találod?
mit mondjak, irigyellek, hogy hallottad Brel-t még "élôben" is. szerintem zseniális volt. én teljesen véletlenül fedeztem fel kb. tíz éve, egy barátom Németországból hozott haza egy kazettát. láttam néhány felvételt is vele, korabeli klipekeket, iszonyúan tudott pörögni, mindegy volt, melyik nyelven énekelt..
na, kárpótlásul most felteszek egy kis Marlene Dietrichet magamnak, bár az nem teljesen ugyanaz...:)
nincs, de biztos tudok szerezni, azonkívűl egyszer voltam Bécsben egy sanzonesten (Maria...afrancba, elfelejtettem a nevét, pedig a háézigazdám szeretője volt a csaj, valami negyven-ötven között, svájci, de nagyon híres színésznő) ahol Jacques Brelt énekelt...)
megleptél ezzel a kérdéseddel, márminthogy tőled, ez...persze nem ismerlek...
Yves Montand hallgatom, amint arról énekel (beszél, francia sanzon-rap), hogy lehet egy madárról portrét készíteni és azért hallgatom mert rohadt kellemes a hangja, a vonzó férfiaknak a hangja is vonzó ez már csak így marad
