Nekem direkt tetszik, ahogy tudatosan lelassítják az albumot és az, ahogy megágyaznak egy-egy dalnak, rákészítenek, hipnotizálnak, belém szuggerálják pontosan azokat a hangulatokat, amiket a hangokkal, zajokkal, gerjedésekkel, párbeszédekkel szeretnének közvetíteni. Ahogy feszegetik a kimondható, felfogható világ, és elmondhatóság, átadhatóság határait. Egyre inkább azt érzem a Tool lemezeket hallgatva, hogy megtisztelnek engem, mint hallgatót, azzal, hogy adni akarnak, próbálnak valamit és, hogy csak akkor szólalnak meg, amikor van is mit mondaniuk és a megszólalás már elkerülhetetlen, mert a mondandó elérte végső, kikristályosodott formáját.
én úgy tudtam, hogy pár állomáson az Isis az előzenekar, de ezek szerint nem. Sztem nem lesz előzenekar.
Amúgy azt vettem észre, hogy nagyon sok úgymond "idézet" van a számokban és ezek az idézetek mindig gecidurva dallamokat rejtenek, minden szám egy külön történet. De hogy a borító milyen jelentést hordoz, azt nem tudom, talán csak látványos akar lenni, meg vicces is, meg bizarr, meg képes könyv feeling. Ellenben nagyon durván halus:).
ti mit tudtok arról, hogy Katowiceben az Isis is fellép a Toolal?mert a ticketexpresen anno vmi ilyesmi volt fenn. Bár ott még az új album Elephteria néven fut:).http://www.tex.hu/index.asp?page=event&IDevent=3533
mennyi a jegy prágába?hogy mentek oda?mennyi az út?mennyi az egész iruccanás oda vissza összvissz?biztos lesz jegy prágába, ha a koncert napján a helyszínen veszitek?
A Toolnak pont az az egyik lényege, hogy újat alkosson. Ez látszott kb. az Aenimatól kezdve. EZ most sincs másképp, teljesen más az új album.
Sztem sokkal inkább kitaláltak vmit egy ötletből, aminek az értelmét őt tudják, amibe majd mindenki belemagyaráz vmit. És sztem ez nem rossz.
A Fantomas hasonlatot pl. a Wing for végére értem. Azokra a dobpuffanásokra, háttéreffektekre, amik csak sok hallgatás után tünnek fel. Mint pl. asszem a Rfelction végén a lélegeztető gép hangja. A színpadiásságot meg a számok felépítése miatt értem, vagy lehet ez inkább vmiféle szellemidézés vagy nemtom. De vmi történik az albumon.
Többszöri meghallgatás és öt év várakozás után nekem csalódás. Nem rossz lemez, de a Toolhoz mérve kevés. Sajnos az album nem tartalmaz mondjuk SCHISM kaliberű számokat. Tudom, izlések és pofonok, de csodálkoznék, ha ezt cáfolná valaki. Végülis nem lehet örökké jobb albumokat írni, a Tool is elérkezett ehhez a ponthoz,de ettől még komoly marad az eddigi életmű.
nem szar, csak nem tudsz rá végig "odaadóan" figyelni... főleg egy ilyen súlykoló zenében... a szinpadiasság nekem is eléggé túlzónak tűnik... főleg mióta végignéztem egy koncertjüket... kicsit olyan, mintha a videoklippek látványát megpróbálnák átmenteni a zenébe, pedig pont fordítva kellene, hogy legyen... a fantomas delirium cordia hasonlat... hát... szerintem ez így meredek... a két dolog összehasonlíthatatlan, mivel a dc egyetlen hatalmas track, s inkább egy "kép nélküli filmnek" tűnik, mint egy "hagyományos" zenei albumnak...
nekem pont ez tetszik benne. lehet gondolkodni, hogy vajon mi az összekötő kapocs az egészben és sztem mindenkiben más gondolatok születnek, ettől olyan személyes. Sajnálom, hogyha neked a Viginit Tres csak zaj. Valóban, zaj. De nem csak. Hallgasd sokat a full albumot, szöveggel együtt. Tegnap olyan dolgokat vettem észre a Rosetta Stonedban, hogy majd kimulok.Semmi komolyra ne gondoljatok, "csak" pár eléggé kegyetlen riff férkőzte be magát az agyam maradandó károsodásaiba.
Túl azon, hogy tiszteletben tartom a véleményed, a Viginity Tres miféle végső magyarázatot rejthet? Mert én 5 perc zajt hallok, semmi mást. Sajnos asszem a Tool az a zenekar amibe az emberek már túl sok mindent képesek belegondolni ami ott sincs.
jó hozzáállás: ami már 60 perc fölött van, az szar:).
Amúgy kiemelkedő részek:(vigyázat!nem spoiler mentes!:D) -Jambi második felében az a kegyetlenül szívbe markoló dallam, amit Maynard énekel:
"shine on forever shine on benevolent son shine on upon the broken shine on until the two become one"
-The Potban Maynard eddigi legszebb énekét lehet hallani, sztem még nem énekelt soha ennyire...
-A Lipar Conjuring egyszerre képes sztem vicces és nagyon is komoly maradni. Engem kiráz a hideg tőle speciel.
-Az Intensionben pedig ott van az a elektronikus dob rész, ami elsőre nagyon nem jött be, de mostmár egy újabb olyan pillanat, amiért érdemes élni.
-A Viginity Tres meg egész egyszerűen egy lezárás, amit még nem értek, de nagyon úgy tűnik, hogy vmilyen végső magyarázatot rejt.
Sztem egy sokkal minimalistább, ámbár hangulatosabb album lett. Sok részről beugrik nekem a Fantomas - Delirium Cordia ill a Meshuggah - Catch 33. De persze csak mint hatások, hiszen az album sztem úgy eredeti ahogy van. AZ én véleményem szerint ez egy törzsi zene, a ritmusok, a riffek, a szövegek mind erre juttattak. Egyébként még az is eszembe jutott, hogy egy kicsit színházias az egész. Azért elég valószinü, hogy eléggé "ihletett" állapotban voltak:).
Egyszerre egy vicc és egyszerre nagyon komoly.Ez komoly.:)
Nekem egyébként az a gondom az új lemezzel, hogy egyszerűen nem érzem, hogy hallgattatná magát. A Lateralus se volt könnyű cucc, de ott élveztem az ismerkedést, itt meg vannak részek amik kimondottan fárasztanak. Meg öreg is vagyok már ahhoz, hogy lehatoljak a legrejtettebb jelentésrétegekig száz meghallgatással. Ami jó az már hamarabb le kéne, hogy essen, hogy jó, pedig birkózok a lemezzel mióta leszedtem, de nem és nem. A lemez második fele/vége meg tényleg önismétlő. Tudom, ne hallgassam, akkor.
Nem vagyok elfogult. Igaz az egyik kedvenc együttesem a Tool, de ettől függgetlenül lefikázom ha szar. Járt már így együttes nálam. Pl. Nevermore. Mai napig szeretem a zenekart, de a Dead Heart utáni albumaikat nem bírom, mert csak megismételték magukat.
Amúgy valójában majd egy év múlva eldöntöm, hogy melyik a legjobb Tool. Eddig a Lateralus volt...
