"A 2004. évi X. törvény a Btk.-ról szóló 1978. évi IV. törvény és a hozzá kapcsolódó jogszabályok módósításáról.
(...)
2. § A Btk. A következő alcímmel és 266/B. §-sal egészül ki:
266/B.§ (1) aki
a) gerinces állatot indokolatlanul oly módon bántalmaz, vagy gerinces állattal szemben olyan bánásmódot alkalmaz, amely alkalmas arra, hogy annak maradandó egészségkárosodását vagy pusztulását okozza,
b) állattartóként, háziasított emlősállatot vagy az ember környezetében tartott veszélyes állatot elűzi, elhagyja vagy kiteszi, vétséget követ el, és két évig terjedőszabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő."
11. § Az állat életét elfogadható ok vagy körülmény nélkül kioltani nem szabad. Elfogadható oknak, körülménynek minősül különösen az élelmezési cél, a prém termelése, az állományszabályozás, a gyógyíthatatlan betegség, sérülés, a fertőzésveszély, a kártevők irtása, a másként el nem hárítható támadás megakadályozása, a tudományos kutatás.
Kiemeltem a macskákra is vonatkozó három eshetőséget.
A topik címe: Ámokfutó macskák a kertben. A most kitakarított hozzászólás kupac és előzményei alapján az a benyomásom alakult ki, hogy egyesek az Ámokfutó macskakedvelők és macskafóbiások a fórumban címnek vélték ezt félreolvasni. Ha a tisztelt topiklakók nem változtatnak a topik témáján, akkor itt nagy-nagy törlések és tiltások is lesznek. Mindkét oldal figyelmét felhívom, hogy a topik eredetileg technikai kérdések megvitatására és nem a macskák irtására, illetve ennek megakadályozására indult. Az állatvédelmi problémáknak pro és kontra megvitatása a topikcím örvén nem tekinthető üdvözlendő megoldásnak.
Írás egy vitán felül álló, nemzetközi hírnevű szaktekintély tollából, ajánlom mindenki figyelmébe (az egy darab kiemelést én eszközöltem).
Fekete István: Kutya, macska meg a szürkevarjú
" Amikor 1929-ben új állásomat elfoglaltam, hamarosan megtartottuk az első körvadászatot. Csendes, zúzmarás téli nap volt. Kevés hó esett, és szép reményekkel indultak meg a puskások. Először a gyengébbnek látszó részeket rajzoltuk meg. Erdők, legelők, helyenként beékelt szántókkal tarkított domboldalakat. Az eredmény lesújtó volt. A háromszáz holdas körben esett 1, azaz egy darab nyúl. Hibázás nem történt. A hajtósereg összetömörülve hozta "a Nyulat", és a puskások megnézték, hogy - hát ilyen...
(...)
Amikor a vadásztársaság szétoszlott, és elhangzottak már a legrosszabb viccek is, melyek mind a terület nyúlbősége körül mozogtak, gondolkodóba estem, hogy mi is hát az oka a megdöbbentő vadszegénységnek. Addig még nem volt időm a vadnak is utánanézni, mert szolgálatom minden percemet igénybe vette, de elhatároztam magam, hogy amint bedolgozom magam a gazdaságba, ezt is kezembe veszem.
(...)
A tél vége felé nyolc megjelölt fülű nyulat eresztettünk szabadon tíz pár fogollyal egyetemben, és hajnalokon meg alkonyattal "szigorúan igazoltattuk" a kóborebeket és macskákat. Az első évben lőttem 42 kutyát és 39 macskát, melyek majdnem kivétel nélkül vadászat közben búcsúztak el az árnyékvilágtól. Körülbelül ennyire tehető a vadőrök eredménye is. A 42 kutyából 17 farkaskorcs volt, és kimondott komondor vagy juhászeb egy sem akadt köztük.
(...)
Persze ez a sintérmunka nem ment minden torzsalkodás nélkül, de az érdekeltek lassan belátták, hogy okosabb a kutyát otthon hagyni, mint az egyetlen Tiszát kitenni a könyörtelen veszedelemnek. Először mindenkit figyelmeztettünk, és ha a figyelmeztetés nem használt: szólt a puska. Ma már, ha a Tisza mégis elszökne a gazdája után, szépen oda van kötve a szekérkerékhez, ami viszont a Tiszának nem szórakozás, és a következő alkalommal inkább otthon marad.
A kisvad igazi és legnagyobb ellenségeit nem a természet adja, hanem az ember. A természetben sohasem találunk akkora telhetetlenséget és furfangot, mint az ember által megszelídített négylábúak között, és ha a természetre lenne hagyva, sohasem billenne fel az egyensúly. A természetben élő vérengzők közül a hiúz, nyest, görény, menyét, héja, bár néha ölnek puszta gyilkolási vágy kielégítésére is, nincsenek olyan tömegben, hogy az végzetes lehetne az apróvadállományra, s ezeknek megfékezésére - szerintem - elégséges a puska. De hogy egy jó orrú vizslakorcs mit tud egyetlen hajnalon elpusztítani, azt csak az tudja, aki lőtt már ilyen puffadásig telezabált dögöt, heverve a vacok mellett, amely körül hat öklömnyi nyúl volt megfojtogatva, és amikor felvágattam a hasát, abból is kifordult hat összerágott, kisebb-nagyobb nyúlfia.
(...)
A pár darab nyúl és fogoly kieresztését minden évben megismételtük. Télen etetők várták a szárnyas zselléreket és hóekével kitolt utak mentén barna szénakötegek a nyulakat. És a vad meghálálta a rá fordított gondot, fáradozást, kiadást.
(...)
Nálunk tehát ez nagy eredmény. S az eredmény kizárólag a kóbor kutya, macska, szürkevarjú és szarka irtásának köszönhető.
(...)
A vad mégis szaporodik, bizalmas, élő tanújelét adva annak, hogy melyek az ő igazi hóhérai, pusztítói, és szaporodásukkal megmutatják, hogy miktől kell megtisztítanunk a határt, ha azt akarjuk, hogy állományunk ne pusztuljon, s abban örömünk legyen. "
Előre tudtam, hogy a frázis szót fogod használni! :-)) Olyan egyszerű lélek vagy... Azt nem mondhatnám, hogy nagyszerű. :-)
Megbocsájtani nem tudok, legfeljebb megbocsátani... (Remélem, te is megbocsátod nekem ezt a megjegyzést, ha már jogot formálsz magadnak arra, hogy folyamatosan személyeskedj olyanfajta minősítgetésekkel, mint az álszent és társai...) Én megbocsátok neked, nem feltétlenül csak te magad tehetsz róla, hogy ilyenné nőttél fel... Azonkívül én nem szeretnék torz érzelmi gócot begyűjteni a gyűlölködéssel, ahogy te tetted/teszed nap mint nap...
Akinek a szeretet frázis, az szánalomra méltó ember. Komolyan, sajnállak... :-(
És akkor ismét eljutottunk oda a körbe-körbe járó vitában, hogy ha ennyire szelektálás nélkül tisztelsz minden életet, akkor mi a véleményed például a rágcsálóirtásról.
Az élet tiszteletének oltárán azt is elítéled, hogy a betegségterjesztő városi patkányokat vagy a mezőgazdaságban a pockokat nagyüzemi módon irtják? Vagy az mehet, mert ezek az állatok nekünk okoznak kárt, míg a kóbor macska csak néhány madárnak?
Ezek valóban nem érvek, csak üres frázisok, ha megbocsájtasz.
Ha felelősek vagyunk az állatainkért, akkor ne engedjük őket elkóborolni. Sajnos a felelősség álszent emlegetése kissé kevés ahhoz, hogy a kóbor kutyák és macskák pusztítását megakadályozzuk. Tehát nagyon szép, hogy a Kis herceg óta mindenki ennyire szívesen dobálózik a felelősség szóval, de kellene egy gyakorlati megoldás. Jelen pillanatban - és már elég régóta - a kilövés az egyetlen alternatíva. A többi módszer vagy kivihetetlen, vagy aránytalanul nagy felhajtást igényelne. (Ha szerintetek nem, akkor várom az alternatívák vázolását, immár hetek óta.)
"Az élet tisztelete. Nem szelektálhatod, hogy a vadon élő állatét tiszteled, a kóbor macskáét meg nem."
Engedelmeddel - de bizony szelektálhatom. A kóbor macska rossz helyen van, ahová nem való, és az ott honos fajok életét veszélyezteti. Ebben a minőségben ő egy természetkárosító tényező, semmiféle tisztelet nem illeti meg.
Részemről én egyáltalán nem érzem felelősnek magam mások kóbor kutyájáért vagy macskájáért, a természetért viszont annál inkább (azért mindenkinek felelősnek kellene éreznie megát, mivel a természet mindenkié, hogy úgy mondjam). Így hát evidens, hogy egy ilyen kérdésben, ami abszolút vagy-vagy (vagy a természet megóvása, vagy a kóbor állat élete), melyiket fogom választani.
"A topic témája nem az, hogy "Irtsuk ki a kóbor állatokat", hanem hogy miként lehet (emberséges) módszerekkel megakadályozni a szomszéd (vagy akár kóbor) háziállat "garázdálkodását" a kertünkben."
Sem a topikcímben, sem a leírásban nem látom, hogy itt csak emberséges módszereket áll jogunkban írni. Légy szíves, ne határozd meg önkényesen és kirekesztő módon a topik témáját.
Emellett a lelövésnél kevés emberségesebb és gyorsabb halált tudok elképzelni. Az állat nem szenved.
Biztos nagyon sivár, hideg, pozitív érzelmektől mentes gyermekkora lehetett, ha erre a problémára neki nincs másmilyen megoldása, csak a pusztítás. De úgy látom vannak követői, nincs egyedül azzal a nézetével, hogy a kóbor macska problémát csak a fegyver oldhat meg. (Elég baj az, hogy fegyverviselési engedélyt mindenki szerezhet, csak a gyilkolás öröméért.) Hiába irogatja, hogy mondjatok érveket az ellenkezőjére, ő továbbra is szajkózni fogja a magáét, mint egy magnó. Csak őt nem lehet kikapcsolni. Kár rá az időt vesztegetni.
Keresgélés helyett röviden összefoglalom -- csak neked, utoljára -- a véleményemet erről. Persze a te szemedben ezek bizonyára "nem érvek"... Ugyanis te minden olyan érvet figyelmen kívül hagysz, amely nem felel meg a te elgondolásaidnak, a (vélt) racionalitásnak. Márpedig igen szomorú lenne, ha kizárólag racionalitás alapján működne a világ, forint-fillér-hasznosság elven. (A te szemléletmódodat véve alapul például gyereket vállalni sem "racionális", nem gazdaságosvállalkozás...) Vannak azonban a gazdaságosságnál magasabb rendű szempontok is.
Az olyan fogalmak, mint a hűség és a szeretet, nem sokat jelenthetnek neked, ezért nehéz veled erről beszélgetni... Az ember háziasította a kutyát és macskát. Pontosan e domesztikáció miatt felelős is értük, és erkölcsi kötelessége gondoskodni róluk. Márpedig nem egy jól célzott lövés formájában. A lényeg ennyi. Mint írtam már, idős (azaz haszonhajtásra már képtelen) hozzátartozóinkat sem tesszük ki a büdösbarlangja, mert azért ennyit már fejlődtünk... legalábbis a legtöbbünk. Száz éve még voltak, akik megtették, pont ilyen "racionális" érvekre hivatkozva, mint te a kóbor háziállatokkal kapcsolatban.
Az élet tisztelete. Nem szelektálhatod, hogy a vadon élő állatét tiszteled, a kóbor macskáét meg nem. Mert neki is csak az az egy van. Egyszeri és megismételhetetlen. Többnyire már egy óvodáskorú gyerek is megérti ezt. Szomorú, hogy te nem...
"Ha a természetre gondolsz, akkor abban otthon vagyok és nem is kívánok erről vitát folytatni outsiderekkel. A macskáknak nincs helye ott ! " (3440)
Ez egy karakán kijelentés szívesen egyet is értenék vele. Csakhogy korábban tanácsot adtál nekem, hogy ha megfogtam a kertemben randalírozó macskát, mit csináljak vele.
"Aztán így zsákostul bedobod a csomagtartóba és átmész vele a szomszéd faluba. A csomiban kijön a macska a zsákból. Megállsz egy diszkrét helyen (ne nagyon lássanak), kinyitod a csomagtartót, macska kiugrik, te meg elhúzol minél gyorsabban a tetthelyről.
Én jelenleg 17 reallokált példánynál tartok :-) Csak egyszer tudnám meg, hogy honnan jön ennyi rühes kóbor macska." (3355)
Ezek szerint "gyártottál" 17 db kóbor macskát.
"A macskák a határban állandó veszélynek vannak kitéve, mi vadászok lelőjük őket, ha meglátjuk. Nem dumálni kell, lőni." (3438)
Aztán mint vérbeli vadász kilövöldözöd őket.
Gratulálok
Szerintem a témáról itt miattad nem lehet beszélni. :-) A topic témája nem az, hogy "Irtsuk ki a kóbor állatokat", hanem hogy miként lehet (emberséges) módszerekkel megakadályozni a szomszéd (vagy akár kóbor) háziállat "garázdálkodását" a kertünkben. Erről nem tudom, hogyan tudsz érdemben, gyakorlati tapasztalatok alapján nyilatkozni, mivel sem kerted nincs, sem emberséges megoldásra nem törekszel.
Már megint fasisztázol burkoltan, ami nem szép dolog.
Dörner egy okos ember, attól függetlenül, hogy jobboldali nézeteit nem osztom. Hogy elejét vegyem a spekulációidnak, leszögezem, hogy apolitikus a világszemléletem, nem politizálok, sem bal-, sem jobboldali nem vagyok. Egyébként most éppen Moldova Kádár János című könyvét olvasom, mert történelmileg érdekel.
Beszélhetünk végre a témáról, vagy szóljon a topik továbbra is rólam?
