Minden lemezük normál E-re van hangolva, ritka, mikor más a "hangolása" egy dalnak. Szóval csak a hangzásban vannak különbségek. A Youthanasia-é a kedvencem.)
Hmm. Hát ezen még nem gondolkoztam, az Endgame biztos keményebb.:) Mondjuk lehet rossz kifejezés, hogy lágyak, inkább úgy érzem, hogy az éneket próbálták hangsúlyozni(de ehhez nem elég súlyos), ileltve nem annyira símul bele a zenébe az első 3 albumon, mint utána.(remaster verzióról beszélek) Ezáltal kissé rockosabb benyomást tesz rám, mint metálosat. Később a gitárok is valahogy ércesebben, mélyebben(torzítottabban) szólnak és az ének is a korral valamivel ércesebb, metálosabb lett, mégha nem is jó a hangja. Egyébként azok a számok amik az első 3 albumon vannak jobban tetszenek koncertfelvételen. Pl a big four-os In my darkest hour-, peace Sells-t sokkal lendületesebbnek érzem, mint a stúdió albumosat. Azzal kb úgy vagyok, hogy szól, de különösebben nem hoz lázba a ritmusa, dinamikája, a koncert meg igen. Persze ez mind SZVSZ.:)
Nekem valahogy a Rust in Peace album előttiek nem tetszenek, valahogy lágynak érzem őket, nem ütnek. Pedig esküszöm mindent megpróbáltam, eredeti keverés, remaster, leülök csak erre figyelek, lefekvés előtt, reggel, semmi. Mindig kikapcsolom, mert felbosszantanak.:)
Jó következtetés :))) Mellesleg szerintem is jó album, kivételesen jó átdolgozással. Kár, hogy a többi deth-remaster a nyomába sem ér. Rajtam a "Last Rites/Loved to Deth" üt nagyot. (na itt viszont kár volt a szám közepén hallható kárörvendő nevetést annyira lekeverni)
hát, akkor a te szemebdben nem sokat fejlődött a zenekar, ha ezt tartod tőlük 2010-ben a legjobb albumnak! :) persze nyugodtan, engem ne zavar, ízlés dolga.
Ezért mondom, hogy innentől nincs probléma, ha valakinek CD kell. A net korában hálistennek már nem nagyon van olyan, hogy itt kapható, ott meg nem. :)
igazabol mar az europai megjelenes elott tamadt az a gebasz
beerkezett a cd meg a magyar raktarba is, es kb 2 nappal a tervezett megjelenesi datum elott jott a kozlemeny, hogy az europai forgalmazasi jogok megszuntek - lemez bezuz
igy aztan kifejezetten ritkanak minosul az europai kiadas
amerikaban kaphato meg mindig a lemez, es tok olcso
Nem vagyok egy kocertet-cd-n-hallgató típus, de a korai metallica nóták sokkal jobban szólnak a 90-es évek koncertjein. Én inkább azokban a formákban szeretem (Motorbreath, Whiplash, Seek & Destroy, Four Horsemen) James hangja még nagyon karcsú volt az első két albumon
jó a kritika, és elég alapos is, de ha van megadeth album, amit a legkevésbé szoktam hallgatni, akkor ez az sajnos. megvan a remaster is, ami tényleg fényéveket dobott az eredetin, de még ettől sem lettem rajongója a lemeznek, szemben a nagy rivális (metallica) első albumának.
amúgy ha nagyon átvitt értelemben nézzük a grammy-s dolgot is, akkor valójában mustaine-nek is kijár egy grammy díj szelet, szintén a metallicán keresztül, ugyanis a metallica kapott grammy-t a the call of ktulu c. szerzemény után, aminek mustaine társszerzője még a ride the lightning album szövegkönyve szerint is. :)
"vagy a megadeth-el vagy sehogy" ...ez jó! Úgy látszik, hogy a mester végre egyszer reálisan is felmérte a saját képességeit és az abból adódó lehetőségeket :) Számomra ez annak a beismerése, hogy egy bejáratott, jó képességű és együttműködésű csapat nélkül (már) nem jut előre egyedül.
abszolút. azért is mondtam azt, hogy a grammy-nél is nagyobb álma. míg a grammy-re azt mondom még van esély, és összejöhet, de ez sztem örök álom marad, és nem fog bekerülni a megadeth-el oda. a megadeth soha nem volt, és valszeg már soha nem is lesz "mainstream" banda, h ilyen csúnya angol szóval éljek. viszont nálam ő már ott van a r&r hall of fame-ben, méghozzáa a metallicával. legalább is én odasorolom őt, simán. eleve meg is volt hívva, csak mint tudjuk nem ment el. talán makacsságból, talán nem. ki tudja. azt viszont tudom, h valami olyasmit nyilatkozott már, h vagy a megadeth-el vagy sehogy nem akar odakerülni. érdekes...
Az addig ok, hogy "hall of fame", de oda azért nehéz oda egyből bejutni. Itt az "egyből" alatt azt értem, hogy a megadeth mindig is méltánytalanul alul volt becsülve, s ez a díjazásokban is nagyon érződik. 10 éve Mustaine maga mondta, hogy nagyon nehéz manapság egy megadeth névvel elismerést szerezni, ami valahol érthető is.
sokáig én is fikkantottam a headcrusher-t, és a leggyengébb dalnak tartottam az albumról, de utólag ezt már nagyon másként látom. a thrash műfajon belül igen is méltó választás volt, hogy ez lett jelölve a díjra.
sztem a mester álmai közt nem csak a grammy van ott, talán annál is nagyobb egy bekerülés a rock&roll hall of fame-be.
Nem is tudom, de egy kissé ellentmondásos lenne a szitu, ha Mustaine a kilencedik nekifutásra ezért a szerzeményért kapná meg az élete álmának számító elismerést. (a Headcrusher jelölése már önmagában is egy rossz vicc volt)
"Mindenesetre azért elférne egy kellően keménykezű producer a következő lemez legyártásához, aki konkrétan a sz@rt is kipréselné a mesterből..." Teljesen egyetértek. Ha valaki nem hagyná elkanászodni, visszafordítható lenne ez a folyamat. Tudna még a mester, ha erősebben akarná és kellően motiválná valaki.
Nem írtam hogy fantáziátlan. Gar Samuelson lehet, hogy jó dobos, de a produkció és a minőség, amit nyújtott a M'deth albumokon nem méltó egy műfajt meghatározó banda színvonalához. Ehhez az is hozzátartozik, hogy nem azt dolobolhatta, ami neki tetszett. Pontosan azt és úgy kellett ütnie, amit Dév parancsolt neki. Gyorsan hozzá kell tennem, hogy Larszika tudása sincs ott, ahol kellene, hogy legyen. Ő is eléggé le szokta húzni a p 'foomnszt.
