Jobbról M bácsi, azt nem hiszem, hogy Te lennél, megrögzött... nem, az Te nem vagy, biztos. Szemben másik M bácsi, középiskolai tanár, ... hasonmás (nem mondnom kire hasonlít, hátha valaki ismeri:)) Másik oldal eladás alatt. Megvetted?:)
:)) Nem ennyire rémséges a helyzet, csak úgy teszek.
De gondolom rossz jel, ha emlegetem/eszembe jut/jegyzem.:)
Hát ja: észrevétlen felváltja az asztalontáncolást a ráérős történetmesélés. Dehogy 35nél? Nem talán akkor még nem feltétlen. Szólni kéne valakinek, hogy gondolják át ezt a szeniorrá-válást. Egyre tovább élnek az emberek ... mármint átlagban.
Én 35 után éreztem úgy, hogy most már minden mindegy. Igaz, az még megrázó volt. Akkor lettem a sportban felnőttből senior, márpedig az elég nagy ugrás. De azóta tojok rá.
Épp tegnap szembesített valaki, hogy amikor már ... szóval az is négy éve volt. :I Hihetetlen.
Mit tehet az ember: elkezd büszke lenni rá, hogy szelektíve gyűjti a hulladékot, egyre körültekintőbben, bár mégis kissé röstelkkedve, hogy szemeteszsákokkal sétálgat az utcán.
