Keresés

Nem hinném, hogy a horizont alól kijönne a citoplazma. ;)

Főként ha pontszerű tömegpontnak tekintjük a szingularitást (persze ez még nem biztos, de kompakt).

Szóval ha egy töltés gyorsul és sugároz, akkor csak egy meghatározott rövid tartománynak van rá visszahatása.

Eltávolodva a forrástól a fékezési sugárzás már hiába halad át olyan régiókon, ahol a metrika változik, az már visszahatást nem jelent a gyorsuló töltésre nézve. Ellenben az általánosított Bernoulli szerint a hullám transzformálódik (mozgó közegeknél sebeeség és nyomás - mezőknél pedig bejön a gradiens energia, mint vöröseltolódás).

Az ütköző és összeolvadó fekete lyukaknál a tömegvesztés szerintem kizárólag Penrose-féle effektus révén "kerülhet ki" az eseményhorizont alól, vagyis ami negatív pályás beáramlást jelent. 

Na de rezisztív vagy kapacitív módon?

Azt most nem tudom megmondani, hogy ezek kb. hogyan aránylanak, utána kellene számolni. 

A térhullámok egy bizonyos energiát jelentenek, ezt szállítja transzverzálisan, és amplitúdófüggő a nagysága. Hogy az anyag ekkora méretváltozásokra mekkora energiát szív magába, az a kontinuummechanikai, dinamikai tulajdonságaitól függ. 

Nem, ezt jól mondod. 

Közeltéri kicsatolásnál mondhatni közvetlen a visszahatás. A sugárzásból kicsatolásnak meg azért nincs ilyenje, mert a kisugárzás már elvégezte a visszahatást, és így az már függetlenedett. Ott a kicsatolás a sugárzási mezőt rombolja, deformálja, szóval arra hat vissza. 

A sugárzás objektív dolog, ha van, minden megfigyelő szerint van.

#Ez viszont Tuarego-izmus. ;)

Na most van a dolognak egy bizarr asszimmetriája.

Nem mindegy, hogy az asztalon van a feltöltött gömbkondenzátor, és a megfigyelő zuhan rá (repülőből kiugrik).

Vagy pedig a megvigyelő ül az asztalon, és a gömbkondenzátort ejtjük ki a repülőből.

(Itt lehet szerepe a közeltérnek. Ezen még rágódok.)

A térbeli távolságok hullámzanak, és az ottlévő anyagi kontinuumot ez mechanikusan gyötri. Mennél merevebb a cucc, annál stresszesebb lesz tőle. A gumi jól viseli, elrugózgat kényelmesen tőle. De azért ehhez viszonylag erős gravitációs hullám kell, nem olyan gyenge, mint amilyeneket detektálunk, hogy a Föld méretén csak egy század atommagnyit változtatgat, mert az semmi. 

A térgyurmázás kevesebb „gravitációs” energiát igényel, mint az anyaggyurmázás?

Jóval többet, ugyanolyan mértékű relatív "alakváltozás" esetén.

Gondolj bele, hogy egy vasrudat meg tudsz hajlítani. De ugyanilyen mértékben a teret nem vagy képes meggörbíteni.

Viszont az anyagon áthaladó gravitációs hullámok ... gyengülnek?

A térben lévő tömeg a helyettesítőkép szempontjából disszipatív ellenállás, vagy pedig energiatároló kondenzátor?

Az nem hőmérsékleti sugárzás.

Habár a fékezési sugárzásnak is van spektruma.

- * -

Na most egy kicsit visszatérnék az ütköző fekete lyukakhoz...

Amikor két vasgolyó ütközik és csattan. Halljuk a hangot. Milyen energiát sugárzott ki?

Természetesen a golyók mozgási energiájából származik a keletkező hang.

Nem a golyók tömege fogy. (Sőt, kicsit növekszik is, ha az ütközés rugalmatlan és növekszik a hőmérsékletük.)

Sürgősen ki kell keresnem Frei Zsolt előadását...

A közeltér nem az eltávozó sugárzás.

#Gondolkozunk, dokikám! (Nem biflázunk. Azt jogászoknak kell, szó szerint visszamondani a paragrafust.)

A közeltérből kicsatolt energiának van visszahatása. Ugyebár?

Hanem azonban a leszakadó haladóhullámból kicsatolt energiának már nincs visszahatása. Vagy tévedek?

Persze modell szerint az hullámimpedanciával csatolódik. (Mögöttelévő számára generátor belső ellenállás.)

A gravitációs hullámok egyaránt húzzák-nyomják az üres teret és az anyagot? A térgyurmázás kevesebb „gravitációs” energiát igényel, mint az anyaggyurmázás?

A közeltér nem az eltávozó sugárzás.

A gravitációs hullámok energiája anyagi mechanikai feszültségek (nyomás, húzás) formájában kicsatolódik valamennyire. 

A sugárzás objektív dolog, ha van, minden megfigyelő szerint van. 

Az egyenletesen gyorsul, és lehet akkor nem sugároz. 

Az is egyfajta "háttér"sugárzás, de nem az, amiről általában szó van.

A töltéssel együttmozgó vonatkoztatási rendszerben viszont nem.

Szerencsére az elektromágneses tenzor invariáns. Lorenz + Gauge.

Legyen az asztalon nyugvó feltöltött gömbkondenzátor. Einstein szerint -g gyorsulással mozog felfelé. Sugároz?

Mert ha sugározna, miből nyerné az energiát?

Ha nem tekintünk el a Föld forgásától, annak a sugárzásnak az energiáját a Föld forgási energiájából nyerjük.

Vagy nem?

Ha a kondenzátorunkat súrlódásmentesen tennénk le az asztalra...

(na, kitalálja valaki?)

az asztalra letett gömbkondenzátornak el kellene mozdulnia, a sugárzás visszahatása miatt.

(Az energia és a nyomás dimenziója ugyanaz. Hogyan viszontul egymáshoz a teljesítmény és az erő?)

azt nem tudom, hogy a gravitációs hullám energiáját hogyan lehetne kicsatolni...

Gravitációs hullámok nincsenek. Gravitációs sugárzás van amit lehet periodikusan gyengíteni. Ez lehet például úgy, hogy 2 BH egymás körül keringve egymást takarja mint egy Napfogyatkozás.

Vagy lehet úgy, hogy gravitációs reaktorokkal eltéríted a gravitonsugárzást, mintegy elfókuszálod. Így lehet kicsatolni. Ha ez egy hajóba van beszerelve akkor így a hajó ugrálhat mondjuk a világűrben. Vagy akár itt a levegőben.

Mondhattad volna a varázsigét: közeltér. ;)

Fogsz egy adóantennát. Valahol mellette elhelyezel egy vevőantennát, ami energiát csatol ki a mezőből.

Nem mindegy, hogy ez a fogyasztó milyen távolságban van az adóantennától.

Mondjuk azt nem tudom, hogy a gravitációs hullám energiáját hogyan lehetne kicsatolni...

Azok a mozgó testek által kisugárzott energiák, amik a szélrózsa minden irányában terjednek, képezik a kozmikus háttérsugárzást?

Nem igazán értem a kérdést. Fogalmazd át! 

Na igen, csak nagyon nem mindegy, hogy valamilyen tényleges erőráhatással mozgatod ide-oda, mondjuk megfogod és megrázod, vagy az igazából tényleges erőhatás nélküli gravitációs téridő vezetgeti ide-oda. 

 Az a rengeteg végtelenbe tartó kisugárzott energia, ami még nincs akadályoztatva, vagyis csak úgy van/lesz, akadályozva, mint a Penzias, Wilson féle „baseball kesztyűvel”befogott mikrohullámok?

Igen, ezt én is így gondolom. 

Ha egy töltés pályája nem geodetikus, akkor nagyon nehéz elképzelni, hogy nem sugározna.

Ha egy töltés ide-oda mozog, akkor nagyon nehéz elképzelni, hogy nem sugározna. 

Az első kérdésfelvetésemben azt kell meggondolni, hogy a gravitációsan mozgó töltésnek a pillanatnyi inerciarendszerében nincs gyorsulása, azaz nem hat rá gyorsító/lassító erő (persze, ha sugároz, akkor az utóbbi keletkezik).

Egyszerűen az a kérdés, hogy a gravitációs mozgás kényszeríti-e az elektromos töltést EM-sugárzásra, vagy nem?

A kisugárzott energia, ha nincs akadályoztatása, akkor egyszerűen csak tart kifelé a végtelenbe. Ennyi. Ettől még nem vész el.