Jut eszembe: tőlünk kicsit nyugatabbra a szegmens legnagyobb cégének középvezetője ilyenkor gondolkodás és dilemma nélkül taxival teszi meg naponta ezt a nem is túl nagy távolságot oda és vissza...
Én dolgoznék, de a céges rendszer nem engedi meg. Hosszan magyarázhatnám, de a lényeg, hogy vagy egy tízkilós laptopot cipelsz magaddal minden nap oda-vissza, vagy ne fájjon a lábad. Igen, tudom, hogy téboly, ők nem tudják. Multigondolkodás.
Ez jó hír. Egy hete meg szerettem volna kérdezni, hogy miként tudnak nélkülözni? (Bár talán korábban is voltál szabadságon és akkor is működött valahogy a céged...)
A……………….. „Előhívás — utóirat” címmel novellapályázatot hirdet.
A pályázat témája
Neked mit üzen egy megállított pillanat? Egy pillantás, egy mozdulat, egy rezdülés? Teremtsd meg a saját történetedet! Írj novellát az általunk megadott hat kép valamelyikéről. A képeket a Fortepan online privátfotó-gyűjteményéből (fortepan.hu) válogattuk. A képek a pályázat ideje alatt megtekinthetők a ……
Találkoztam egy rendőrrel, miközben a mentők épp vizsgáltak, ezért "nem tartott fel", majd egy másikkal a Balesetiben, aki kikézbesítette nekem a jegyzőkönyvet, melyből megtudtam, hogy elütöttek, és közölte, majd egy-két hónap (!) múlva jelentkeznek. A taxisnak meg a gázolás után a kollégái azt ordítozták a rádiójába, hogy mondja a rendőröknek, féktávolságon belül léptem az útra. Miközben ott ültem a kocsijában, és erősen az életben maradásra koncentráltam. :-)
Mindegy, ez az egész már csak a gyászmunka, de ahogy nő a távolság, úgy idegesít egyre jobban, hogy milyen közel volt a khm.
Tetőtől talpig, kívül-belül, plusz ultrahang :) Ebben hiba nem volt, legalábbis remélem.
A másik problémám is inkább csak elméleti: nem vádoltak semmivel, ilyesmiről a tájékoztatáskor szó sem volt, aztán a zárójelentésből mégis megtudom, hogy hej, milyen rendes asszony vagyok, tényleg hótt józanul mentem sétálni szombat délután. Teoretice érdekelne, valaki ellenőrizte-e, vajon a gázoló ivott vagy sem.
Ebben az országban a jogok kérdése furmányos dolog. Gőzöm sincs, hogy az ilyen esetben kinek milyen jogai vannak, de ha gondolod, megkérdem a kollégáimtól hétfőn. Ücsörög körülöttem néhány egészen kiváló jogvédő jogász.
Rögöny is volt? Mert azért az mégicsak a lábfájás lényegére lát. (Persze, ha nem 200 éves a röntgengép.)
Ja! Nem sznobság, dehogy. Nekem nem tetszik igazán, de inkább csak azért, mert amikor született, "szokás volt" ilyen emlékműveket csinálni. De sokkal, sokkal jobb, mint ezernyi márványba szobort fájdalom.
Képzeld, ma premier volt: elbandukoltam a három háznyira lévő fodrászhoz. Még sosem tűnt fel, hogy ilyen magas lépcsője van, egyenesen három. :-) A bal lábam továbbra is egész felháborítóan fáj, de ahová nagyon muszáj, oda, remélem, most már el fogok tudni menni. A vicces az, hogy a leglátványosabb külsérelmi nyomomat a Balesetiben szereztem (széttrancsírozták a vénámat), de ennek ellenére olyan az egész, mintha nemcsak elütött volna, de át is hajtott volna rajtam, oda-vissza.
Napok óta foglalkoztat itt valami. Van a zárójelentésemben egy kitétel, miszerint "drog, alkohol nem". Tekintve, hogy tőlem senki sem kérdezte, ittam-e, szúrtam-e; és szombat délután lévén akár ha ihattam volna is egy pohár sört vagy bort; ezt csak egy módon tudhatják: ha a véremből megnézték. Ilyesmihez nem kell a páciens engedélyét kérni? Pláne, ha ő az elgázolt, nem pedig a gázoló? És kérdezem végezetül, ha kiderült volna, hogy ittam, akkor most mi van? A taxist kitüntetik? Komolyan, furcsa ország ez.
Ja, annak mennie kell, az zicher. Csatolom a jóslatomhoz. (Évek óta figyelem, milyen erőkkel dolgozik a Magyar Hírlap, hogy beleverje a köztudtaba a "vaskefe" kifejezést. A bevett fordulat szerint "ahogy a pesti népnyelv nevezi, a vaskefe" - de rajtuk kívül még soha senkitől nem hallottam ezt a baromságot.)
