A tegnapi nap apropóján....
Fürdés pezsgőben és szökőkőtban
A férfi kosárlabda bajnokságot a sportág történetében először nyerte a Kaposvári Klíma-Vill-Purina KK. A városban ennek megfelelő volt a fogadtatás is. De ne szaladjunk ennyire előre: a kaposváriak összesítésben 4-2-re nyerték az összecsapást az Atomerőmű ellen. Az ötödik találkozót múlt kedden Kaposváron a hazaiak 91-89-re nyerték, s az utolsónak bizonyuló meccsen csütörtökön Pakson 79-75-re győztek a vendégek. Ám az ördög a részletekben rejtőzik. A kaposvári mérkőzésen a 38. percben 81-77-re, míg Pakson hét perccel a találkozó vége előtt 66-58-ra még az Atom vezetett... Bő egy héttel később már nem illik a részletekkel foglalkozni, de mégis megkockáztatható: a 4-2-es különbség nem mutatja, milyen verítékes csatát is hozott a finálé!
Jól elvégzett munka után jöhet a pihenés. A kaposvári kosarasokra ehelyett több mint két napos tortúra várt a bajnoki cím megnyerése után. A tortúrát persze nem kell szó szerint érteni, de egy biztos: az utóbbi napokban a játékosoknak nem volt idejük a nyolc óra pihenésre. Igaz a nyolc óra munka sem volt kötelező, így legalább nyolc óránál több maradt a szórakozásra. A mindent eldöntő meccset követő pezsgőfürdő után a Pakstól Kaposvárig tartó utat szinte lehetetlen leírni. Kaposvárott a Kossuth téren több ezres tömeg várta a győzteseket, akik némi késéssel érteztek, mivel a konvoj, ha nem is állt meg minden kocsmánál, néhányat azért útjába ejtett. Sőt a bajnokcsapat egyik tagja, Szőke Balázs dombóvári, ezért a diadalittas menet tett egy kis kitérőt. A kaposvári érkezés után pedig egy kiadós fürdőzés következett a Fő utcai kútban, majd pedig ki-ki vérmérséklete szerint feledkezett bele az éjszakába, pontosabban a hajnalba, vagy inkább a másnap reggelbe...
Kovács László szakosztály-igazgató minden ünneplésben részt vett, mégis mindig bekapcsolt rádiótelefon várta a hívó felet. Sőt, már nem csak a közelmúttal foglalkozik, hanem a jövővel is.
SZTÁR Sport: Menetrend szerint érkezett a bajnoki cím?
Kovács László: Azt azért nem mindanám. Bár a játékosanyagot megfelelőnek tartottam, csak az érési idő volt kérdéses. Három évvel ezelőtt kezdtünk el építkezni, más kérdés, hogy idén már az 1-4. hely volt a célkitűzés. Ugyanakkor hazudnék, ha azt mondanám, hogy valamileyn éremben nem reménykedtem. A Magyar Kupában pedig minél messzebb akartunk jutni.
- Mikor érezte, hogy megnyerik a bajnokságot?
- Amikor lefújták a hatodik meccset...
- Volt olyan érzése a döntő során, hogy elúszik a bajnoki cím?
- Az ötödik mérkőzésen a befejezés előtt három perccel nem az jutott eszembe, hogy bajnokok leszünk.
- Gondolt-e már arra, hogyan védik meg a bajnoki címet?
- Arra még nem, de abban biztos vagyok, hogy indulunk nemzetközi kupában. Ez egyébként kötelességünk is a várossal és a szponzorral szemben.
- A csapat gerince marad?
- Azon vagyunk, bár a légiósok szerződése lejárt, mert a külföldiek általában egy évre kötelezik el magukat.
- Mi a helyzet Ivkoviccsal? Marad vagy megy? A pletykák szerint már elkötelezte magát Szolnokra...
- Éppen ilyet kérdez, amikor még tulajdonképpen ünneplünk? Sztojan jópofa srác, de nem kell mindent elhinni, amit nyilatkozik. De a felvetésre visszatérve, én úgy tudom, Ivkovics nem írt alá Szolnokon.
- Ha már szóba került az ünneplés, önt mi ragadta meg a legjobban?
- A döntő utáni napon a kaposvári csarnokban telt ház előtt egyesével, számsorrendben kifutottak a srácok a pályára, mint a meccseken.
