Érdekes, az én köreimben sincs. Pontosabban egy van, a férje anno lelki terrorban tartotta őt és a gyerekeket (tényleg) évekig, a csaj egy idő után fejbe lőtte. :(
Iráni volt a csávó, más lehetősége nem nagyon volt a nőnek állítása szerint. Köztársasági elnöki kegyelemben részesült.
Ezt egy másik topikban már leírtam, mint párhuzam, amikor arról volt szó, hogy akárhogy is basztatja, terrorizálja a felség a férjet évekig, még nem ok a pofonra.
.... és ahogy már többször megbeszéltük, ugyanezek utána síránkoznak, hogy szegény szerencsétlen hajléktalanok, akik önhibájukon kívül kerültek utcára, és kötelességünk segíteni nekik... :-s
" vegyék figyelembe, hogy érzik magulat a gyerekek, vegyék komolyan, ha félnek az apjuktól, vagy nem akarnak vele lenni! Segítsék őket azzal, hogy az anyánál helyezik el őket, és ne kényszerítsék őket és általuk a nőt is kapcsolattartásra egy bántalmazóval! A gyerekeknek is joguk van a biztonsághoz és a szerető közeghez, ami lehetetlen az egészséges fejlődésüket súlyosan veszélyeztető bántalmazó mellett."
az en gyerekeim is "feltek" az apjuktol
aztan a szakerto megallapitotta az anyuka altali ellennevelest, elidegenitest (sajnos rengeteg esetben ez nem tortenik meg, nekem mazlim volt)
ennek hatasara a birosagon megegyezes szuletett (vagy ki tudja miert)
azota valamiert nem felnek
mar a kovetkezo alkalommal a fiam teljesen mas lelkiallapotban, hozzaallassal jott kapcsolattartasra (elozoleg is jo volt a viszony, de kellett vagy 2-3 ora mire felengedett)
ha valaki meseli nem hiszem el a valtozast basszus, mintha ket kulonbozo gyerek lett volna
"Tudod, miért terrorizálták a feministák Erin Prizzey-t, az első anyaotthonok megalapítóját? Mert le merte írni azt a tapasztalatát, hogy a bántalmazott nők 70%-a nem igazán áldozat, hanem a kölcsönös verekedésben maradt alul."
Erről nem hallotam. Régbben volt egy cikk valamelyik egyházzal aki lelkisegély szolgálatot, menedéket üzemeltettek. Ott az volt a tapasztalat, hogy férfiak aránya 20% körül van, annak ellenére, hogy ha nőt bánt a párja mindenki megsajnálja, fordított esetben a férjet meg kiröhögik.
Én meglehetősen cinikusan szemlélem az ilyen konfliktusokat, mert nem igazán akarják feszámolni a kapcsolatot meg a pofozkodást sem. A harmadik fél (pl rendőrség) bevonása párkapcsolati konfliktusokba mindig kontraproduktív. Nagyon gyakori, hogy mire a rendőr kiér, megbékélnek és annak nincs dolga, de pár óra múlva vagy másnap megint kihívják. A kaliforniai rendőrök megoldása erre az, hogy második alkalommal mindenképpen elvisznek valakit, de nem igazságossági hanem egészségvédelmi alapon ad hoc. Ez kellő visszatartó erő a velük való baszakodás és közpénztékozlás ellen.
Ezek a kedves párok nem igazán akarnak a konfliktusuktól megszabadulni, két pofozkodás közt a mániás fázisukban jókat kefélnek egymással, aztán a depresszív fázishoz kell a rendőr mumusként. Tehát - mondják - tessenek az első rendőrségi vagy hullaszállító traszporttal elhagyni a csatateret ha valóban ez a szándék.
Tulajdonképpen egyedül a gyerekük a szenvedő fél aki nem választotta ezt magának, de ő majd felnőve olyan társat választ magának akinek mindezt kamatostól vissza tudja adni, sőt lesznek saját gyerekei is ha nem vigyáz eléggé.
"... ha egy nő rámutat a férjére, hogy ő a bántalmazó, és már tegyék is ki a lakásból ..."
Igen, bár itt még nem nevesítik ki a nő és ki a férfi:
"- A bántalmazót emeljék ki a családból, ne az áldozatot (gyermeket), illetve ne az áldozatnak kelljen elhagynia otthonát (más, felnőtt családtag). Függetlenül attól, hogy be van-e jelentve, van-e tulajdona az ingatlanon, mióta lakott ott... stb. Mivel ezekben az esetekben a bántalmazó szereti nem fizetni a gyt-t, lakástörlesztőt...stb, automatikusan járjon az egyedül nevelő szülőnek emelt csp."
Itt némi túlgondolás van. Egyrész az írják emeljék ki a férjet bántalmazót, függetlenül attól, hogy ővé-e a lakás.
A következő mondtaban viszont már azt írják, hogy ilyenkor nem szeretik fizetni a gyerektartást és lakástörlesztőt(!). Ha nem emelik ki akkor honnan lehet tudni mit nem szeret fizetni, ha meg tudják ilyenkor mi szokott történni, mármint kiemelés után, akkor miért kérik mégis, hogy emeljék ki?
A legszebb a vége, ha (bemondásra: felmerül a gyanú) kiemelték, akkor automatikusan járjon az emelt családi pótlék is.
"Aztán mikor az asszonykát is megverik és más nőket is megdugnak, jön a siránkozás. A férfiak rossz választására sincs kevesebb mentség, bár a nők ún. elsárkányosodása miatt kisebb az esélyük arra, hogy már a házasságkötéskor kiszúrják az agresszort."
Erre van az a mondás, hogy:
Amikor egy lány férhez megy egy fiúhoz, akkor azt gondolja a leendő férje majd meg fog változni és amikor egy fiú elvesz egy lányt, akkor azt gondolja a leendő felesége majd nem fog megváltozni.
Nem a mi hibánk, ha egyes nőknek az olyan férfiak tetszenek, akik mindenkit megvernek és minden nőt lefektetnek.
Aztán mikor az asszonykát is megverik és más nőket is megdugnak, jön a siránkozás. A férfiak rossz választására sincs kevesebb mentség, bár a nők ún. elsárkányosodása miatt kisebb az esélyük arra, hogy már a házasságkötéskor kiszúrják az agresszort.
De a nőket sem kell félteni... Tudod, miért terrorizálták a feministák Erin Prizzey-t, az első anyaotthonok megalapítóját? Mert le merte írni azt a tapasztalatát, hogy a bántalmazott nők 70%-a nem igazán áldozat, hanem a kölcsönös verekedésben maradt alul.
Tehát ha már ilyen szexisták a szövegezők, hogy mindenképpen különbséget akarnak tenni az elkövetők neme között, akkor a 'ha félnek az anyjuktól' legyen a szövegben, és 'Segítsék őket azzal, hogy az apánál helyezik el őket'.
Értsd a mögöttes tartalmat. Azt akarták ezzel mondani, hogy a rendőrségnek legyen elég, ha egy nő rámutat a férjére, hogy ő a bántalmazó, és már tegyék is ki a lakásból (akkor is, ha történetesen az övé a lakás, volt egy ilyen rész is).
" vegyék figyelembe, hogy érzik magulat a gyerekek, vegyék komolyan, ha félnek az apjuktól, vagy nem akarnak vele lenni! Segítsék őket azzal, hogy az anyánál helyezik el őket, és ne kényszerítsék őket és általuk a nőt is kapcsolattartásra egy bántalmazóval! A gyerekeknek is joguk van a biztonsághoz és a szerető közeghez, ami lehetetlen az egészséges fejlődésüket súlyosan veszélyeztető bántalmazó mellett."
Nem szexista ez a rész a családon belüli erőszak esetében?
Mindig arra gondolok ilyesmi kapcsán, hogy milyen nyomorult lehet mán az ilyen emberek élete, amit tulajdonképpen önként maguk választottak mindketten.
