" A szőlőhegyi területemre telepített kákival, hatalmas fügékkel, nagy babérral én is közelítem lassan a két évtizedes jelenlétet, mégis csak olyanoknak van pl. fügéje a közelben, akiknek egyébként is volt, vagy lenne.
Ha azt mondom, hogy "Magyarországon vagyunk", akkor ezzel egy bizonyos attitűdre utalok. Itt szigorúan tilos "kilógni a sorból". Ha van valamilyen növénykülönlegesség valahol, azt esetleg elmennek megnézni, "elzarándokolva" oda, mint valami kegyhelyre. Az ott van, az valami különcé, aki olyan bolond, hogy "ilyenekkel foglalkozik", aztán mindenki hazatér és teszi a dolgát tovább, ahogy szokta, legfeljebb néhány hasonló "különcben" indít el olyan gondolatokat, hogy neki is lehetne valami hasonló. Itt a topicban mi mind ilyen "különcök" vagyunk. De a mi törekvésünk itt az, hogy megpróbáljuk kialakítani azt a mentalitást, ami nem így közelíti meg ezeket a dolgokat. Különcnek lehet tekinteni azt, aki a háza köré középkori várat épít, vagy veteránautó tulajdonos, stb. De a nálunk meghonosítható, kiemelkedően hasznos növények terjesztését bizony nem ilyen szemlélettel kellene megközelíteni.
"Ember, ha ilyet ültetsz, nem fogsz már kilógni a sorból". Igyekezz, mert, ha időben nem ültetsz, Te fogsz kilógni a sorból, mert mások megelőznek!"
Ezen a fórumon olyan, teljes mértékben, vagy korlátozottan téltűrő, nálunk még kevéssé ismert gyümölcsfajok hazai termesztésével kapcsolatos tapasztalatokat, gondolatokat, ismereteket oszthatunk meg egymással, melyek feltétlenül érdemesek lennének a magyarországi meghonosításra. Néhány hobbikertész már rendelkezik ezen növények néhány példányával, ezért szándékunkban áll e példányok felkutatása, a tulajdonosok tapasztalatcseréje. E fajok közül a legjelentősebbek és legérdemlegesebbek a kivi, a káki/hurma/datolyaszilva (diospyros kaki), a füge, a jujuba (ziziphus jujuba) és a pawpaw (asimina triloba). Ezek mindegyike teljesen rezisztens, tudomásunk szerint semmiféle növényvédelmet nem igényel, így megvalósítható velük a biotermesztés. A füge és részben talán a káki kivételével mindegyik teljesen télálló. Éppen a füge korlátozott fagytűrése miatt elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk az éghajlattannal, különösképp a mikroklímát alakító tényezőkkel, mert ezek ismeretében belátható, hogy a fügét is az ország jelentős területein megfelelő biztonsággal lehet termeszteni. A topik feladata a tanácsadás, helyes művelési példák, modellek bemutatása is. Bárki beszélhet sikereiről, de akár esetleges eddigi kudarcairól is, ez esetben célunk a megoldás együttes keresése, azonban nem lenne jó, ha ez a jobb sorsra érdemes, azaz akár nagyüzemi ültetvény céljából meghonosításra érdemes növényeknek a valóságtól eltérő, negatív propagandát eredményezne. Sajnos nagyon makacs, közkeletű tévhitek akadályozzák ezen gyümölcsfajok hazai elterjedését, éppen ezért célunk e tévhitek lerombolása, néhány sikeres magyar mintaültetvény és elszórt házikerti példák bemutatása által. A már létező mintaültetvények bemutatásával szeretnénk egyfajta mintát adni a magyar kertészeti, gyümölcstemesztési szakma kezébe. A jelenlegi helyzet sajnos az, hogy több évtizedes lemaradásban van a szakma ezen gyümölcsfajok meghonosítását illetően, konkrétan sehol nem foglalkoznak a honosítással. Ez köszönhető részben az e növényekkel kapcsolatos makacs fagyérzékenységi hiedelmeknek, valamint Magyarország klímatényezőinek totális félreértelmezésének.
Az eddigi csekély elterjedtség jelentős részben köszönhető a különböző hazai kertészetekből beszerzett megbízhatatlan, rossz minőségű szaporítóanyagnak is. Ez különösen nagy gondokhoz vezethet egy olyan kétlaki növény esetében, mint a kivi, amelynél jelentős számú vevőréteg kizárólag hímnemű növényekhez jut hozzá a nem létező önporzó néven, vagy hamisan, különböző neműekként forgalmazva. Ezért célunk a megbízható beszerzési források felkutatása, a megfelelő tulajdonságú példányok házi, vagy esetleg kertészeti szaporítása, egymás közötti cseréje.
Foglalkozunk még a hagyományos gyümölcsfajok rezisztens fajtáinak szelektálásával, vagy régi, feledésbe ment, de jó és ellenálló fajták újraélesztésével is. Szeretnénk szakmai útmutatást adni olyanoknak is, akik belevágnának új fajokkal, fajtákkal az üzemi méretű termelésbe is. Azt várjuk, hogy a topik leendő résztvevői az itt megszerzett ismeretek aktív terjesztőivé is válnak, felgyorsítva ezek magyarországi meghonosítását.
Pedig már éppen kezdtem elbizonytalanodni a magam igazában, amikor egy kutatói team visszaadta az önbizalmamat. :)))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))
"No nézd csak micsoda konzekvencia! Én is csak akkor reklamálok ha engem hátrányosan érint a...tudás. :)"
Nem tudom, Te pontosan mire érted ezt, de ha arra, amire én, akkor ez egy igen figyelemreméltó gondolat.
Néhány éve egy egyetemi team viselkedéstani kutatásokat kezdett folytatni az internetes fórumokon. A vizsgálatok célja a szereplők habitusán keresztül, azok feltételezhető intellektuális, affektív és szocializációs előéletének körülírása volt. (Egy egészen hasonló valami, mint a múltkori "Zalai Hírlap" cikkben szereplő, külföldön munkát vállaló fiatalok körében folytatott kutatás.) Az egyének megnyilvánulásain keresztül (több, különböző témájú fórumból nagy számú reprezentatív mintát képezve) arra is irányult a kutatás, hogy a fellelhető egyéni reakciókból milyen tipikus, egész társadalmat jellemző vonások szűrhetők le. Egy e-mail-ben hálájukat fejezték ki a kutatók irányomban, amiért nagyon sok, számukra értékes reakciót "robbantottam ki" annak révén, hogy szembesítettem embereket olyan dolgokkal, amit addig NEM, vagy MÁSKÉPP tudtak. Ezek olyan szituációk, amelyekben pontosan a kutatás fő kritériumait érintő, legmarkánsabb reakciók születnek. A szereplők mindent megpróbálnak elkövetni a szembesítés tárgyát képező tények és a szembesítő személyével szemben.
Azaz: "reklamáltak, mert hátrányosan érintette őket a tudás".
No nézd csak micsoda konzekvencia! Én is csak akkor reklamálok ha engem hátrányosan érit a...tudás. :)
Pincefügéim kezdtek kihajtani, és van már egy kis füge. Kivittem őket a ház tövébe. Meg tudják úszni a klímaváltozást? Túl meleg pince után mit helyes ilyenkor tenni velük?
no igen, csak a sulphurea értéke kétszerese az aureocaulisnak. Bár nekem mindkettő nagyon tetszik, sőt, az aureocaulis simán viszi a 2012-es februárokat )))
amugy két éve nem gondoltam volna, hogy ekkora kertész leszek, lehet ahogy korosodik az ember, úgy változnak az értékek )
most ez mozgat. lehet tíz év múlva meg más. Ki tudja, talán juh nyájam lesz )))
en Pusztaszentlaszlon voltam bambuszert, persze a tag mást árult mint ami a faj volt, de azért elvittem tíz nagy földlabdasat. Na az egész telek egy hatalmas lejtő nála, jol kidoglottem a suppedos talajon. Csaszarfaban utazik a manus, de tuti tomentosat arul elongatakent. )))
A leírtak miatt ilyen párbeszédekre is sor került:
Látszik, hogy a Dél-Nyugat Dunántúlról nézve luxus klímából, luxus talajról, luxus környezetből, egyszerűen nem hiszik el az ottaniak, hogy a mi viszonyaink mennyire mások. Mennyivel nehezebb itt megtartani, felnevelni nem csak egy korlátozottan téltűrő fajt, hanem egy bármilyen közönségesebb fajt is!
Jól példázza ezt az az eset, amikor néhány hónappal ezelőtt egyszerűen nem akarták elhinni, hogy az örökzöld kecskerágó télen el tud fagyni. Hát persze, mert ott náluk tényleg nem fagy el soha. Nálunk az idén is elfagyott.
És még lehetne sorolni hosszan az ilyen példákat.
A Dunántúl és az Alföld ég és föld! Aki csak az egyik helyet ismeri, nem hiszi el, hogy a másik helyen mi van. Csak aki mindkét helyet jobban ismeri az tud fogalmat alkotni a két országrész különbözőségéről!
Igen, ezek nagyon hasznos észrevételek. Régebben foglakoztunk a takarási technikákkal, hangsúlyozva, hogy a takarás alatt mindenképpen a talaj hőjét kell hasznosítani.
Ami a tövig fagyott füge hatalmas éves sarjainak nem túl alacsony hőmérsékleten történő fagykárosodását illeti, valóban hihető egy olyan mérvű érzékenység, mint amilyenről beszámolsz, amennyiben az évszakhoz képest durva fagy teljes vegetációban éri.
Az általunk sokszor hivatkozott -14--15 fok körüli kritikus küszöbérték valóban a megfelelően fásodott, a vegetációt normálisan befejező, mélynyugalmi állapotban lévő fügére érvényes. Sőt, tapasztalataink szerint a zölden maradt sarjak téltűrése sem sokkal marad le, amennyiben az alacsony hőmérséklet nem a vegetáció utolsó szakaszában, hanem az után, már mélynyugalomban éri őket.
Sokszor beszéltünk korábban a tövig fagyás után kialakuló "ördögi körről", amin azt értettük, hogy a nulláról induló sarjak fagytűrése jóval rosszabb, mint a fásodott szöveteké, így könnyebben áldozatául esnek egy olyan mértékű lehűlésnek is, amelyik semmi veszélyt nem jelentene a fásodott ágú növényekre nézve.
A fórumozók tapasztalataiból azonban az is leszűrhető, hogy az Alföld lehetséges szintkülönbségei bármennyire nem hasonlíthatók a dombvidékiekhez, ott sem egységesek az inverziós(!) minimumok. Dió beszámolóiból és képeiből láthattuk, hogy alföldi viszonyok között is léteznek több-kevesebb sikerrel (semmiképp nem teljesen tövig fagyott) fügék és talán nem csupán a beépített területek hőszennyezésének, hanem a csekély, de mégsem elhanyagolható domborzati hatásnak köszönhetően is. Ezt tükrözik az Alföld különböző pontjain elhelyezett állomások között fennálló (mindig ugyanott és ugyanúgy) jelentősen eltérő hőmérsékletek az inverziós éjszakákon. (Ld. Kakucs kontra Szolnok, stb.) Emiatt talán az Alföld esetében sem lehet általánosítani, fenntartva, hogy természetesen olyan mértékű inverzió mint a dombvidéken, ott nem alakulhat ki.
Ami a dombvidékek "luxus-klímáját" illeti, valóban nem tagadható az a megfizethetetlen előny, amit a dombok nyújtanak. De sajnos, a "dombokra fel!" jelszót a kertészkedők biztatására csak ott lehet kiadni, ahol vannak dombok.
Talán nem szimpatikus, de úgy érzem nem fogod félreérteni, ha azt mondom, hogy mi innen az Alföldre őszinte sajnálkozással tekintünk, hiszen a klímán túl a természetes flóra és fauna tekintetében is jóval kevesebbet nyújt, mint a dombvidék. Egy természetszerető, növénykedvelő ember részére pedig ez nem elhanyagolható szempont. Így nem tehetünk mást, mint hogy szolidárisak vagyunk az ott élőkkel és nagy szeretettel fogadjuk őket, ha meglátogatják a mi kedves dombjainkat. Nagyon remélem, hogy a legközelebbi találkozó alkalmával erre sor is kerül.
A sors fintora, hogy az ilyen növények tartása iránti vágy (a hasonló tartalmú internetes fórumok tanúsága szerint) szinte fordított arányt mutat a szereplők lakóhelyi adottságaival. Alig emlékszem olyanra, hogy egy új topictársnak olyat mondhattunk volna, hogy "fantasztikus adottságaid vannak, ültess oda minél több korlátozottan téltűrő faj minden létező fajtáját". Sokkal inkább az volt a jellemző, hogy mindjárt induláskor azt kellett mondanunk, hogy "ott sok remény, kitartás és imádság mellett talán valamit el tudsz érni". Ezért van az, hogy néhány borzalmas tél/tavasz után a reményvesztettség és a csalódás lett úrrá a fórumokban, sőt a szitkozódás, hogy "félrevezető módon" rábeszéltünk embereket az ilyen fajokkal folytatott kertészkedésre. (Miközben minden második szavunk az "inverzió", a "városi hősziget" és a "termőhely céltudatos megválasztása" volt és szinte többet foglalkoztunk a klimatológiával, mint a kertészettel.
Ha az 50-es években a jugoszláv határ közelsége miatt el nem távolították volna innen a lakosságot, Lendvadedes a mai napon is lakott település lehetne, a képen látható referencia által megerősített, fantasztikus "plant hardiness" mutatókkal. Igaz, hogy ilyen lakott területből van kevesebb, de azért van. Ld. Gellénháza. Az Alföldön, természetéből fakadóan, ilyen nem lehet.
Nagyon aggályos ebben a vonatkozásban a meteorológiai szolgálat által mért és közzétett hőmérsékleti adatok regionális klímaadatokként történő értelmezése. Hosszú időn keresztül folytatott, részletes megfigyelések arra a következtetésre engednek jutni, hogy a minden kritériumot nélkülöző mérőállomás elhelyezések súlyosan félrevezető adatok begyűjtéséhez vezetnek. Ezeken keresztül éppen azok a "háromdimenziós" különbségek nem érzékelhetők, amelyek a felhasználás vonatkozásban perdöntőek. Egy nagyon tagolt felszínű dombvidéken völgykatlanok aljából adatokat gyűjteni és azzal jellemezni az ottani klímát a térség jelentős részét jellemző klímapotenciál teljes figyelmen kívül hagyását jelenti. Különösen így van ez, ha éppen egy olyan térségről van szó, ahol a függőleges különbségek nagytérségi méretekben (nem csupán speciális, szűk mikroklíma szintjén), ill. kritikus értékeket produkáló szituációkban nagyon meghatározóak. Szakmaibban kifejezve: a függőleges hőmérsékleti gradiensek az inverziós helyzetek többségében igen nagyok. (A magassággal markánsan magasabb a hőmérséklet az éjszakai kisugárzásos helyzetekben.)
Ez igy igaz, viszont mivel a hobbikertek, konyhakertek többsége a településekben van,melyek legtöbbje völgyekben helyezkedik el, ez meg is pecseteli a sikeresség kérdését.
Az egyes országrészek között persze mutatkozik olyan típusú eltérés, hogy a három dimenzióban kutatott klímaviszonyokból a kedvező fekvések (ebből most kiveszem, a hőszigeteket, csak a normál légkört elemezve) adott régióban kiterjedtebb területet képező felületen jelennek meg, egy másikban csupán speciálisabb mikroklímájú pozíciókra szorítkoznak, illetve a két ilyetén szélső helyzet közötti átmeneti fokozatoknak megfelelően.
Azt pedig tudomásul kell venni, hogy a leírtak alapján ez az a helyzet, amelynél a hegy semmiképp nem megy Mohamedhez, mindenképpen Mohamednek kell mennie a hegyhez! Azaz, sikeresen, csak megfelelően kiválasztott helyeken lehet foglalkozni ezekkel a fajokkal. Ez az ország jelentős részén a megfelelő domborzati, ill. hősziget- feltételeket jelenti. Bizonyos országrészek (jellemzően a hősziget-támogatás nélküli alföldi területek), sajnos, kiesnek a hosszabb távú sikeres termesztés lehetőségéből. A hegy- és dombvidékek (valamint a nagyobb, sűrűn beépített települések belső részei) azonban többé-kevésbé az ország egész területén alkalmasak lehetnek, megfelelően kiválasztott, pontokon/fekvésekben/szinteken.
Nem véletlenül foglalkoztunk mi itt annyit a klimatológiával/mikroklimatológiával. Úgy gondolom, az élőadásban közvetített többéves tapasztalatokból leszűrhető, hogy Magyarország éghajlat szempontjából éppen azon a "borotvaélen" helyezkedik el, amelynek egyik oldalán még sikeresen termeszthetők a topic tárgyát képező fajok, a másikon pedig már nem. Ezért nagyon fontos tisztában lenni azzal, melyek azok a kritériumok, amelyek a két szituációt kettéválasztják.
"Magyarán a fagy felülről támad, vagy hogy van ez?"
A fagy nem "felülről támad", hanem a jelenség magyarázata a következő:
Ugyanarról van szó mikro-méretben, mint a derült ég és a borult ég közti különbség a kisugárzás szempontjából. A köddel, ködfelhővel, sztrátusszal, magasabb szintű felhőzettel borított ég esetén nem következik be olyan mértékű kisugárzás, ami adott évszakban kritikus érték alá süllyesztené a hőmérsékletet.
Teljesen szélcsendes helyzetben azokon a pontokon, amelyek felülről lombozattal, eresszel, erkéllyel, vagy célzottan létrehozott takarással rendelkeznek egészen kicsi foltokban is biztosítható érzékelhetően magasabban maradó hőmérséklet. A lehűlés mértékétől függően előfordulhat, hogy egy egyszerű napernyő alatt kritikus hőmérsékletet át nem lépő állapot maradhasson fenn. Tulajdonképpen ilyen esetekben a felülről fedett terület alá "szorul" a talaj hőtartaléka által biztosított többlethő.
Egyszer Lentiben láttam egy olyan érdekes esetet, hogy egy novemberi, első erősebb fagy alkalmával egy talajszinten elhelyezett, lágyszárú virágokkal teli, nagy virágosládában az elfagyott és épen maradt virágokon leképeződött a fölé kinyúló első emeleti(!) erkély alakja, éles kontúrral.
Van egy dmkertes Cioccolatinom is, a bambuszok, csaszarfak gyűrűjebe ultetve. Na igen, granatalmat en sem mertem venni, meg fügét sem, esetleg egy jelképes összegért kapnék majd, akkor ültetnek persze. Amugy a csaszarfanal vettem észre tavaly, hogy az első fagy (itt teszem hozzá, két méteres csemeték még csak) egy kivetelevel az összesnek a levelet lottyadtra fagyasztotta. Az egy db fölött prdig egy hatalmas diófa all. Magyarán a fagy felülről támad, vagy hogy van ez? Mert három méter légrés igy is volt a két fa között.
Ez az üzlet. Kit érdekel utána a növények további sorsa. Pedig az ország egy részében a legtöbbjük sikeres nevelése, termesztése erősen kétséges. Sok, az általad említettek közül inkább csak vegetál, még akkor is, ha a tulajdonosa megpróbálja a helyi kondíciót ellensúlyozni takarással stb. És hát mivel szerencsére van példa a szépen termő egyedekre is több helyen, ezért van hivatkozási alap is. Szerencsésebb esetekben a helyi adottságok találkoznak s növények szeretetével és akkor látható a ninó-ékéhoz hasonló mediterrán paradicsom, viszont sajna a másik oldal is létezik, amikor az elszántság kevés, és a kudarc borítékolt. Mindenkinek ki kell próbálni.
