A másik személy kontrollálására irányuló szándék tetten érhető abban, hogy ha az áldozat jelzi, hogy partnere megbántja őt azzal, amit mond (vagy ez amúgy is nyilvánvaló), akkor az elkövető nemhogy abbahagyná, hanem ellenkezőleg,
ismeros az elpapucsitas jelensege? :P
ezen felül a gyerekek módszeres bántalmazásának is eszköze
Önmagában ok a bántalmazó magatartásra való gyanakvásra, ha azt halljuk, hogy valaki szerint neki (vagy másnak) joga van egy másik felnőtt embert "megnevelni"
ide tartoznak azok a mondatok, hogy vidd le a szemetet, a szennyestartoba dobd az alsogatyat, vidd ki a sorospohjarat a mosogatoba tipusuak is? :D
A szerző azt kérdezi költőileg: "Lehet erre nemet mondani? "
Én meg visszakérdezek: Van más megoldás erre? Mégis ki hozzon döntéseket egy felnőtt nő életéről? Az anyukája vagy az apukája? Esetleg ha van neki, akkor a terapeutája?
Szépen végigolvastam az írást, de úgy tűnik elég egyoldalúan férfiakra kihegyezett, hiszen a klinikák tele vannak olyan evészavaros és borderline szerencsétlen lányokkal akiknek az anyukája ellenállhatatlan lopakodó kontrollt gyakorol felette ... és persze az apján is, akik tipikusan megalkuvó nyámnyila emberek akik a megtermékenyítéshez de főleg az eltartáshoz szükségesek. És temészetesen vannak férfiak is akiknek csak ingyen mosogatógép, szakács és gésa kellett, bár ez nem tudatos szándék, tulajdonképpen csak magát adja, enged az érzelmeinek, a másik meg elfogadja.
Tehát tulajdonképpen mindenki megéri a pénzét ezekben a történetekben, aminek a megoldása a pszichoedukáció lenne azért hogy tudja mi történik éppen vele, de ami bizonyos érdeklődési szint alatt nem várható, ráadásul a hormonok felülírják az észt mert racionális megfontolásból a mai töredéke lenne a házasságkötés és a gyermekvállalás is.
Egy párkapcsolat mindig dinamikus és nagyon sokat lehet tanulni annak során a viselkedésről és a kapcsolataink kezeléséről. Amit szerintem sokan túlbecsülnek, az a saját képességeik, hogy ez majd valahogy megoldjuk, leszoktatom róla, megnevelem ...stb, de a legalapvetőbb tulajdonságokat mint konfliktuskerülés, agresszió, élménykereső magatartás ... megváltoztatni reménytelen ügy. Azt én értem, hogy valaki a másikról való saját ideái alapján választ párt, de mindig a valódi másikat kapja. A hatékony elkerülő magatartás ilyen emberrel nem kerülni társas kapcsolatba, mégkevésbé kiszolgáltatni magunkat neki.
Az tényleg egy érdekes kérdés, hogy mit lehet kezdeni amikor egy súlyos következményekkel járó lépést már megtettünk.
"A fenyegető kontroll a párkapcsolati erőszaknak az a fajtája, amelyet talán kicsit pontatlanabb kifejezéssel "lelki" erőszaknak szoktunk nevezni. Hatásában ugyanolyan súlyos, vagy gyakran még súlyosabb, mint a testi erőszak. Fenyegető, mert kívülről és belülről is fenyegeti a személy énképét, autonómiáját, integritását és önbecsülését. A másik személy kontrollálására irányuló szándék tetten érhető abban, hogy ha az áldozat jelzi, hogy partnere megbántja őt azzal, amit mond (vagy ez amúgy is nyilvánvaló), akkor az elkövető nemhogy abbahagyná, hanem ellenkezőleg, módszeresen alkalmazza azokat (főleg, amelyeket az áldozat legsérelmesebbnek érez). A párkapcsolati erőszak fajtái közé (is) tartozik (ezen felül a gyerekek módszeres bántalmazásának is eszköze), mert hatalmi viszonyok ágyaznak meg neki, és ezek fenntartására szolgál. Hatása azért olyan tartós, mert az áldozat módszeresen lerombolt önértékelésében a felnőttkorába, illetve a bántalmazó párkacsolat megszüntetése után is hordozza tovább a rá vonatkozó rendkívül káros üzeneteket"
A fideszes képviselők, vezetők összes tevékenysége, felszólalása, utolsó kerületi önkormányzati képviselőjének viselkedése, az itteni fizetett propagandisták megszólalásai alig pár kivételtől eltekintve mind-mind arrogánsak és verbális erőszakot követnek el. Nem kérdés, kinek kell elkezdeni kulturáltan viselkedni.
Például, a családon belüli erőszak többsége ugye kölcsönös bántalmazás, csak éppen apuci az erősebb, ezért a nő megy a kórházba.
Ha a nők féken tudnák tartani a bennük levő verbális és fizikai agressziót, máris a harmadára esne az áldozatok száma.
Egyetértek. Arról nem beszélve, hogy a statisztikák ez esetben nem tükrözik a valóságot. Ugyanis a nők okozta erőszak áldozatai nem minden esetben rohannak a rendőrségre, mert szégyellik, hogy az asszony megverte őket.
Minden embernek a jó qrva anyját, aki folyamatosan párhuzamot von a családon belüli erőszak kérdésében azzal, hogy az kizárólagosan és egyértelműen a férfi veri a nőt dolog.
Önmagában ok a bántalmazó magatartásra való gyanakvásra, ha azt halljuk, hogy valaki szerint neki (vagy másnak) joga van egy másik felnőtt embert "megnevelni". A „nő nevelésének” joga szintén abból a hitből táplálkozik, hogy egy férj akár bántalmazással is kierőszakolhatja akaratát, és hogy a saját igényei szerint formálhat egy másik felnőtt embert. A bántalmazás megfélemlítő hatása miatt a legtöbb bántalmazott nő tipikusan „jó feleség”, mivel azt hiszi, hogy ezzel megelőzheti a további verést. A bántalmazottak általában erejükön felül megpróbálnak mindent elkövetni, hogy partnere meg legyen velük elégedve vele.
To mark the International Day for the Elimination of Violence against Women on 25 November 2019, the Strategic Police Matters Unit of the OSCE’s Transnational Threats Department (SPMU) is launching a regionalawareness-raising campaign against gender-based violence in Bulgaria, Hungary and Romania.
Az Országos Rendőr-főkapitányság az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálattal együttműködve, „A csend a leghangosabb sikoly, halld meg!” elnevezésű kampányt indít 2019. november 25-től december 4-ig, melynek fókuszában a kapcsolati erőszak megelőzése áll. A kampány része az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet nemi alapon elkövetett erőszak, hozzátartozók közötti erőszak kezelésével foglalkozó projektjének.
"az én családomban tényleg holtig tartó, szeretettel teli házasságok vannak mindenfelé, a Maunika-show egyfogúi pedig összevissza verik egymást?"
Tévhit: „A bántalmazó férfiak általában szegények és műveletlenek. A mi köreinkben ilyesmi nem fordul elő.” „A cigányoknál gyakoribb a családon belüli erőszak, mint a fehér családokban.” (Roma közösségekben hallani e tévhit fordítottját is, mely szerint „csak a gádzsók verik a feleségüket”.)
A felmérések azt mutatják, hogy az alacsony iskolai végzettség, az önálló kereset hiánya, a rossz munkaerő-piaci helyzet az átlagnál kiszolgáltatottabbá teszi a nőket. A tapasztalatok szerint ugyanakkor a magasabb társadalmi státusú, műveltebb elkövető nem kevésbé erőszakos, csak több erőforrással bír, és sokszor kifinomultabb bántalmazási technikákkal él, ezért esetleg maga az áldozat is nehezebben ismeri fel problémáinak valós gyökerét. Az erőszakos kapcsolatból való kilépésre általában a fehér, magasabb társadalmi rétegbe tartozó nőknek van a legnagyobb esélye.
Például, a családon belüli erőszak többsége ugye kölcsönös bántalmazás, csak éppen apuci az erősebb, ezért a nő megy a kórházba.
Ha a nők féken tudnák tartani a bennük levő verbális és fizikai agressziót, máris a harmadára esne az áldozatok száma.
És akkor beszéltünk a párválasztásról. Vajon miért van az, hogy az én családomban tényleg holtig tartó, szeretettel teli házasságok vannak mindenfelé, a Maunika-show egyfogúi pedig összevissza verik egymást?
