Jajjjj.... Nekem elég szem előtt vannak. Ha a gépnél ülök pont előttem. Szóval felugrok kinyitom az ajtót elszállnak. Ma jó néhányszor eljátszottuk ezt, végül elvonultak. Majd holnap kezdjük előlről. Én nagyon ronda vagyok, de simán leverném a fészket tojásostól. Ennél undorítóbb és szennyezőbb madarat, mint a városi galamb, nem is ismerek. Nálam ezek speciálisan gerlék, de ez se jobb, kiméletlenűl üldözöm őket.
Hiába vett a társasház két műhollót galambriasztónak (á 3 ezer Ft-ért), a galambok nagyon szeretnek mellébújni...
A melléklépcső utolsó pihenőjét senki sem használja – mert onnan a fölső padlás ajtaja nyílik –, és a galambok oda készítettek fészket egyforma méretű ágacskákból. Ezután polisztirolhab táblákba 65-ös és 100-as szövegeket szúrtam és biztos voltam benne, hogy a pihenő beborításával végleg megoldottam a galambfészkelési problémát. Meglepetésre a galambok kihúzkodták a szögeket és élvezve a hab melegségét újabb fészket raktak és le is rakták a tojásokat. Azok talán már ki is keltek, de nem merek felmenni, nehogy felmérgesítsem magam e fertőzést is terjesztő lény szaporodása miatt.
Nem szeretném folytonosan az ördög ügyvédjét játszani, de a szarkák határozottan jó fejek tudnak lenni. (Néha még a varjak is). A gerlebúgás viszont szerintem is határozottan idegesítő.
Pedig milyen jó lenne az ilyen a belvároban lakóknak.:-)
De lehet, hogy még én is vevő lennék rá, mert a gerlék/galambok olyan hangerővel huhognak itt felénk, hogy még zárt ablakon keresztűl is ébresztő hatásuk van.:-(
"Ezek a szabad lelkű, szabados erkölcsű asszonyok és leányok a mai női szabadság eszmények előfutárai voltak. Mégis pironkodva említjük – ha egyáltalán említjük – őket. Pedig szerepük igen fontos volt a háború hierarciájában. A markotányosnők feladata nem csupán a katonák testi boldogságának szolgálata volt..."
Huhhh, már azt hittem, a következő részben Széles Gábor megvalósítja a Tesla-generátort... :-))))
Csendet egyébként nem szeretnék, de tényleg. Egy gangos bérház olyan lakásában nőttem föl, ahol öt ember kerülgette egymást, és ha a nagymamám véletlenül nem énekelte a konyhában a Majd amikor nem leszek már-t, akkor tuti csöngött a telefon, de legalábbis szólt a tévé vagy nagymama Sokol rádiója. Életem első önálló lakásában majdnem megőrjített a csend, csak úgy tudtam dolgozni, ha bementem az iskolába, ahol tanítottam, és leültem az őrültekháza kellős közepére. De ezt már biztos meséltem.
Csak ne ordítsanak az ablak alatt hajnali háromkor, könyörgöm!
"Elmondták, hogy ezt az áldokumentumfilmet Egyed László festőművész ötletéből és forgatókönyvéből készítették, e sorok írója, Popper Péter pszichológus közreműködésével, aki segített a figurát hitelessé tenni. Fésűs György soha nem élt. Csendgép soha nem volt.”
“1997. április elsején, délután 3 órakor vetítette a televízió a Fésűs György életének egyik epizódjáról készült dokumentumfilmet. Fésűs a hatvanas években volt műegyetemi hallgató. Fizikát tanult, és a fejébe vette a következőket. Ahogy a vízbe dobott két kő körkörösen terjedő hullámai kiolthatják egymást, ugyanez előidézhető a hanghullámokkal is. Elvileg és gyakorlatilag tehát lehetséges egy olyan gépet szerkeszteni, amelyik a felé tartó hanghullámokat visszasugározza, kioltja, tehát csend keletkezik. Professzorai, ismert tudósok agyrémnek minősítették elképzelését, s ezt elmondták a dokumentumfilmben is. Fésűs azonban megszállottan tovább dolgozott. Akkori barátnője és évfolyamtársai tanúsították, hogy a csendgép végül is elkészült, és ezt egy szilveszteri bulin kapcsolta be először. Erről az eseményről egy amatőr filmfelvétel is készült, ami a műsorban ugyancsak látni lehetett. Az egykori diákok beszámoltak arról a szorongáskeltő élményről, amit a vidám társalgás közben hirtelen rájuk szakadt némaság keltett bennük. Beszélgettek, mozgott a szájuk, de hang nem hallatszott."
Nem. És mi, fiatalok, ezen nagyon meg voltunk sértve.
Örvendetes hírem van: a romkocsmák félhomályában leáldozott a brit hegemónia korszaka. Ma hajnalban skandinávok - dánra tippelek - ordítoztak minősíthetetlen hangerővel a Sark kocsma előtt. Ha aludni nem is, a nyelvi sokszínűségben gyönyörködni prímán lehet errefelé.
Sok tucat van. Mi, fórumozók össze tudnánk rakni egy szép adagot, én meg a legendás modorommal talán elérném, hogy néhány felhasználó hálás legyen. Hát.
