MEGY az egy rendhagyó ragozású igénk, TESZ, VESZ, LESZ , HISZ, VISZ szavak viselkednek még efféleképpen a nyelvünkben.
A "MEGY" formának is sokkal több mára elfeledett formája volt régen. MEN szónak is van ilyenje. Személyragozásnál volt MENSZ amit a CSENSZ/KENSZ/FENSZ /ÜZENSZ alakokban ma is vidáman használunk. A MÉSZ nyilván már rövidült hangalak.
De személyragozásnál is volt MEGYNEK, vagy MEGYTEK alak is. A felszólító módot is megoldották vele, a MÉGY ONNAN kifejezéssel, ma is hallani ezt még vidéken idősebbektől.
Azt állítottam hogy a "MEN" forma prímán ragozható, és ezáltal jól kiejthető alakok jönnek létre, ez nem indokolná a MEGY formát. Fordítva már nagyon is volna értelme. Ezt tartom is hogy a MEN jól ragozható mindenre, mert megvannak a régi formák.
Erre te : "Dehogy mindenre"
Pedig de, mert a MEGYEK az MENEK , a MENSZ létezett a MÉSZ előtt, a MEGY helyett MÉN volt, a MEGYÜNK helyett MENÜNK, ma is mondják még itt-ott így ezeket. Minden MEGY forma kiváltható MEN dologgal (ki is volt), azaz a beszélhetőség nehézsége nem indokolná hogy MEN formából MEGY-et készítsen az ember. De mégis itt van nekünk mindkettő.))
"...a menekedünkből (székelyek mindig így mondják) megyünk lett."
Biztos hogy nem, ez annyi mint MEGY+ÜNK, a GY végű már létező ige + személyrag kettes szám első személyben, ez elég triviális szerintem...
"Nem lenne rossz gondolat, csak hogy nem számol a felszólítómóddal... és a többi személy és idő ragokkal."
Jó észrevétel!
"Nem lehet kérdés, hogy a szóképzés során a mássalhangzó érintkezések miatt a kiejtésben keletkezett nehézkesség idezte elő a hangváltást."
Lehetséges... Az mindenképp biztosra vehető, hogy a MEN gyökszó lényegesen elterjedtebb és ez jelenti általában a "menés"-t. A megy gyökkel kevés szavunk van, az is mind a megy(jár) jelentéssel: megy, megye, megyer, s ezzel vége is a sornak.
"mert a MEN esetén eleve prímán működik a toldalékolás mindre, "
------
Dehogy mindenre. Mellesleg nem lenne magyar eredetű egy olyan szó, amit nem lehet tovább ragazni sehogyan sem
Az egykori menek/mék-ből megyek lett, a mén/mejen-ből megyen, a menekedünkből (székelyek mindig így mondják) megyünk lett.
A gy váltást az váltotta ki, hogy az 1. Sz. 3. személy - "ő mejen" szóformánál ki kellett esnie az n hangnak, mert ha nem, pont ugyanaz a szóalak álna elő, mint a menjen - felszólítás esetében. A mejen pedig elég szetencsétlen szóalak - a mely, milyen szóval is alliterál, ezért megyen lett belőle.
CzF:
"A megy tőigéből csak a megyek, a megnyújtott mégy, és megyünk származnak; a többi idő- és személyragokat a men tőige veszi föl, sőt másképen a föntebbieket is, úgymint: menek (v. megyek, tájdivatosan mengyek), mensz, szokottabban: mész, (a tiszta me gyöktől, me-esz), men (v. mén), menünk (v. megyünk), mentěk, mennek; első múlt: menék, menél, mene stb.; második múlt: mentem, mentél, ment stb.; jövő: menenděk, menendesz, menend stb.; parancs.: menj; határtalan: menni; ohajtó: mennék, mennél, menne; részesülő: menő, ment, menendő. "
Jól írtam, direkt írtam így , azért mert ezzel érveltél :
"A MEGY változatot nem lehet felszólítómódba tenni, se múlt időbe, se jövő időbe, se óhajtóba, se részesülőbe " -------- Amire azt mondom való igaz, mert alig kimondhatók jönnek létre.
Ez indokolná is hogy legyen MEGY hangalakot követően MEN is. Fordítva azért nem jó, mert a MEN esetén eleve prímán működik a toldalékolás mindre, azaz fordítottan nem volna indokolt MEN alakot követően MEGY dolgot csinálni. Hiszen a MEN múlt időbe MENT, sima ügy.
Felszólítóban MENJ, simán mondható. Jövő időbe MENNI (fogunk), itt sincs probléma. Óhajtóba MENNÉK, itt is tiszta a beszédünk. MENT szónál sincs gondunk, de a MEGYT--nél volna .))
Ergo ha emiatt változtattunk akkor csak a MEGY forma kellett első legyen, hiszen itt szembesülünk ragozásnál gondokkal, a MEN verziónál nem, tehát itt nem is volna indokolt új szót létrehozni.
Most attól az apróságtól tekintsünk el hogy épp a MEN olvasható előbb a nyelvemlékeinkben, itt annyiból ez nem számít hogy a két szó már bőven ezt megelőzően is létezhetett, csak erről nincsenek meg a leírásaink.
Ja és jut eszembe, ettől még a MEGYEN összehúzódhatott MEN formára, lehet pont azért történt célirányosan hogy jobban ragozható, kellemesebb beszélhetőségű toldott szavaink lehessenek...
Lehetséges, sőt azt mondom ez valószínű is. Mivel a MEGY forma bizonyos ragozásai kimondhatóságban igen problémásak volnának. Viszont ha ez így van akkor a MEGY forma az első, és a MEN variációt a szükségszerűség szülte meg mindössze. Tehát gyökként nem értelmezhetjük utóbbit N hanggal.
Van még 1-2 példa ami hasonló okokból viselkedhet így : TESZ---TEDD--TEGYED , bár itt a TEGYED---TEDD viszonyában már rövidülés van, utóbbi szintén összehúzott szó.
Jó, de itt nincsen semmiféle gyakorító igeképzés esetünkben. A VÁRJAD-------VÁRD szó végi D hangjai az igei személyragot jelölik egyes szám második személyben...
Előfordulhat, hogy itt kétféle toldalékkal van dolgunk.
Itt van pl. a gyakorító képzők sora. Nem kevesebb, mint 14 féle található a Z-től a DOGÁL-ig... Egyiket sem rövidítjük, pedig vannak jó sok hangból állók is...
""A szcítiaiak ugyanis jó régi népek, s van hatalma Szcítiának keleten, mint fentebb mondottuk. Szcítiának első királya Mágóg volt, a Jáfet fia, és az a nemzet Mágóg királytól nyerte a magyar nevet" Fordította: Pais Dezső"
Engem nem érdekel, ki fordította, hibásan tette.
Nézd meg az eredeti latin szöveget, ha ott magyar van, akkor Te nyertél...
Ebből a háromból csak az első és harmadikban van két hang egyezése, a második esélytelenebb.
Amúgy a MÉD/MED is esélyes... De itt is csupán egyetlen hang a közös...
A MÉD mellett mindjárt ott az egyik törzs neve a MAGI. Ha ehhez az -AR toldalékot tesszük, akkor MAGIAR-t kapunk, ami kiejtve kísértetiesen hasonlít a MAGYAR /MADZSAR szavakhoz...
Ha egy népnév eredetét vizsgáljuk, számításba kell venni azt is, mely gyök/szó jelentése "illik" egy népnévhez. A MÉN még elfogadható, mint jellemző állat, de a MEGY ebben a tekintetben szóba sem jöhet.
Szerintem a MAG a legesélyesebb, mivel ez fordul elő a legtöbb forrásban, ennek van történelmi alapja abban a térségben, ahova legendáink is fűznek bennünket, önálló, népnévhez illő jelentése van nyelvünkben.
Semelyik más változat sem büszkélkedhet ilyen szilárd, sokoldalú támogatottsággal...
Attól, hogy mindkét gyökben azonos K és R hangok vannak. Ahogyan két azonos hang van pl a TÚR és a FÚR, SZÚR, vagy a HÚZ, NYÚZ, ZÚZ, vagy a FEL, KEL... gyökökben, melyek szintén rokonok., és két hang egyezik, de rokonok az ITT, OTT és az EZ, AZ is...
A MEGY--MEN páros utóbbi szava akár szórövidülés vagy tömörödés eredménye is lehet a régebben elterjedt és népszerű MEGYEN formából. Ismerünk hasonlót a VAGYON-----VAN viszonylatában, ugye az előbbi hosszabb szót a köznyelv rég a létige jelentésben használta elterjedten :
'A juhásznak úgyis nagy melege vagyon" ----- meg a hasonló társai
VÁRJAD --------- rövidebben VÁRD
TEGYED ---------- ebből lesz a TEDD
És ezen esetekben sem a J-D, illetve a GY--D "hangcsere" (csakúgy mert "méé" is ne) valósult meg, hanem beszédkönnyítés okán rövidültek a szavak.
De olyat is ismerünk hogy HŰVŐS------HŰS tömörödés , és ez utóbbit így már egy felületes szemlélő könnyen összekeverhetne akár a HÚS-sal is.)) Még logikát is mondhatnánk mögé könnyen :
Vadászat után a kihűlő test HÚSA HŰS-sé válik.)) Pedig csak az eredeti szó rövidülés miatt hasonlítanak ugye...
Legalább háromszor leírtam már, hogy a latin szövegben MOGER szerepel.
És azt is, hogy nem ránk, hanem a szkítákra vonatkozik ez a név: A szkíták első királyáról kapta AZ A NEMZET a Moger nevet.
----
Akkor mindenki így használja:
"A szcítiaiak ugyanis jó régi népek, s van hatalma Szcítiának keleten, mint fentebb mondottuk. Szcítiának első királya Mágóg volt, a Jáfet fia, és az a nemzet Mágóg királytól nyerte a magyar nevet"
(Hanyagoljuk most a finnugrista logikát, miszerint a mogyoró a "tojás" szóból keletkezett. Nyilvánvalóan a két dolog egy közös jelentésre megy vissza és nem egymásból keletkeztek közvetlenül.)
CzF:
MONYORÚ, (mony-orú), mn. tt. monyorú-t, tb. ~k v. ~ak. Alakjára nézve monyhoz hasonló, tojásdad. Monyorú kerék, Sándor István szerint ügyetlen kerékgyártó által csinált tojásdad kerék. Mind képzésre, mind alapértelemre leghasonlóbb hozzá a mogyoró v. mogyoró, minthogy mindkettő gömbölyü kerekdedségre vonatkozik. Elemzésére nézve lásd MONY és MOGYORÓ
"MOND, (mon-d): Képzésére nézve a mond ige olyan, mint: told, fend, kend, mosd-ik), s egyszerűbb eredeti alakja mon, mint amazoké: tol, fen, ken, mos. Alapértelmére rokon a mocz, moczczan, mokog, és moz, mozzan, mozog szókhoz, mennyiben a mondás szájmozgatás által történik. Mennyiben pedig ennek tudósító, értesítő jelentése van, megegyezik vele hangokban is: mutat, azaz bizonyos jel által értesít. Hangra és némileg értelemre, mint rokonok ide tartoznak a német Mund, régi német: muntigan (mondani), szanszkrit vad (sagen), mandsu moudon szó, hang), franczia mot, lengyel muvi (mond), s általán azon szók is, melyek szájmozgatásra vonatkoznak, mint még a magyar mohó, majzol, máhol, a latin mando mandas, és mando mandis, a franczia manger stb."
Véletlenül közös gyökű a mony - tojás szavunk és a mond szavunk mon ősgyöke? - hiszen csak az n hang lágyságában van különbség.
A szavakat ugyanis kerekítjük - maga a száj is kerekedik, miközben hangokat formál. Ha valki elindul, az is felkerekedik....
Innen pedig már a men - megy -re jó analógia a mon - mogy gyök kifejlődésére:
CzF: MEGY, (1), (me-gy): A me harmadik személye men, vagy tájdivatosan mén. A megy tőigéből csak a megyek, a megnyújtott mégy, és megyünk származnak; a többi idő- és személyragokat a men tőige veszi föl, sőt másképen a föntebbieket is, úgymint: menek (v. megyek, tájdivatosanmengyek), mensz, szokottabban: mész, (a tiszta me gyöktől, me-esz), men (v. mén), menünk (v. megyünk), mentěk, mennek; első múlt: menék, menél, mene stb.; második múlt: mentem, mentél, ment stb.; jövő: menenděk, menendesz, menend stb.
"mert akkor a KAGYLÓ KANLÓ lesz, az ÍGY ÍN lesz, FONOTT kalács még nem elFOGYOTT kalács, FONÁS az nem FOGÁS és lehetne ezeket sorolni. "
Teljesen igaz! És igaz ez a MEN-MEGY szavakra is.
Egyszerűen két különböző hanggal alkotott gyökökről van szó.
Nem sokról tudok, de vannak ilyen teljesen azonos jelentésű gyökeink, ahol a gyökben lévő hangok egyike, másika nem azonos, sőt olyan is van, hogy egyik sem: TŰZ-PIR.
A MEN-MEGY esetében a ME ősgyökhöz az N ősgyököt ragasztották, a másik területen a GY-t. Miután a két terület egyazon etnikumhoz tartozott, mindkét változat fennmaradt a nyelvükben.
Látszólag egy harmadik változat is fennmaradt, olyan, melyben egyetlen hang sem azonos: JÁR. Ez már nem is kicsit sántít, mert a JÁR gyök a gyakoriságról, rendszerességről szól. Lásd az R hangot a gyök végén! Nem véletlen, hogy a JÁRAT (többszöri menés) kocsija MEGY (most) Ha munkába járok azt jelenti, rendszeresen teszem meg az utat, de amikor munkába megyek, az csak az adott alkalomra vonatkozik. Ezért nem JÁR a hasa valakinek, hanem MEGY...
„a szkíták által lakott területen találhatók a legsűrűbben a ,-gar, -ger, -gor, -gur végződésű népnevek (szaragur, bittugur, szatagur stb.), s e név utórésze így lehet nép, ember jelentésű."
"Ez a név így a Kr. e. V. századig mitha (többes számban mittani), mada, méd, médj, médz, manni, mandu, maza, matia (többesben matiani), matsi (többesben matsien), musk, max, mag torzulásokkal jelenik meg, illetőleg a különböző írásrendszerekből latin betűs írásra ilyen formában tette át ezeket a neveket az írástudomány."
Azon túl, hogy 'ahány ház annyi szokás' szerint írták le ezeket a neveket, a nagy többsége a Kaukázustól délre eső területen találkozunk velük.
"„Feltünő, hogy a Kr. e. V. sz.-tól kezdve a Káspividéki és kaukázusi individuális népnevek felbukkanása során ugyanezek a nevek az -ar, -or,-er, -ir, -irra népnév végződéssel ellátva jelennek meg a következő formákban: mad-irra (a madából), max-era (a muskból), match-ar (a matsi-ból), mezori (többes), mezorani (többes), mazori (többes), megari és maghiori (mind a kettő többes), mazar, madzar, madjyr, matchar, magior, maghiar, mogher, makar, madar, végül madzsar írásmódon,"
Ha ez a népnév - mely mindkét szerző szerint egyazon etnikumra vonatkozott - előbb délen, utóbb a Kaukázusban ill annak északi oldalán jelenik meg, akkor a néppel együtt nyilván délről kerülhetett oda.
"A magyar népnév tehát származhatott a mag gyökből, de származhatott a ma/mo gyök egy képzett formájából is."
"Egészen idáig körömszakadtáig kiálltál amellett, hogy egy hang egy jelentés."
Ha emlékszel, mindig azt hangsúlyoztam, hogy nem egyet szónak felel meg egy hang, hanem egy fogalomkörnek. Pl. K hang = kicsi, sok, kemény + az ezekkel kapcsolatos cselekmények, jelenségek.
