Akkor az elején még működött volna az indiánsátor. Voltak pompás műszál parókáink is, tollakkal, és színes ceruzákkal pingáltuk ki az arcunkat. Így ugráltunk az idegenek elé a Muskátli utcai fákról, volt is nagy öröm.
86-ban viszont Angliában voltam (interrail, youth hostel, száz dollár), mikor hazaértem, anyám Széplakon fogott hízókúrára, mert annyira lefogytam, hogy ezen szerinte csak a tartalmas főzelékek segítettek. Megjegyzem, így is lett.
Négyszer voltunk, ha jól emlékszem, az első idején talán 8-10 éves lehettem, az utolsó 86-ban volt, akkor már csak pár napra mentem le, mert Queen volt Pesten.
Te hány éves korod tájt nyaraltál ott? Persze én akkor is hárommal több voltam, de szerintem valahol a bicikli-indiánsátor-a Bimbó utcai kölcsönzőben bérelt kalóz és/vagy vízibicikli vonalon prímán megtaláltuk volna a közös hangot.
Lementem alfába, és rájöttem, hogy ezt egyszer már jól megbeszéltük, két éve, a fortepanon, sőt tiborpapa még a képet is belinkelte
Tudod, mi az ábra? Hogy eszerint velem is együtt nyaraltál. A Kogépterv üdülő a Tulipán és Bimbó utca sarkán volt, mi meg a Muskátliból pont oda, az üdülő melletti parti lejáróra mentünk naponta négyszer-ötször-hatszor-százszor fürdeni.
Hát jól odacsaptak a NORC-nak! Szűkebb falum, ami nem is peremvidék, általa elég foghíjasan lefedett volt. Most szinte 100%
Nekünk a kapunk egy névtelen zsákutcából nyíló teleknyélen van. Hát egész felmentek a kapunkig! (jobboldalt) Majdnem látszik a a rendkívül eldugott házunk!
Csak egy érdekes -inkább annó- adalék, a kép baloldalán álló Rónai villa. Az 1968-as Hamis Izabella film fő színhelye, meg előtte az utca még a zsákutca nélkül.
Megint félreérthetően fogalmaztam. Nem a mai fejemmel dicsőítem az Új Magyar Lexikon sorozatot, hanem a csaknem fél évszázaddal ezelőtti tizenévesként éreztem úgy, hogy azt meg kell szereznem, főleg, hogy – a többséghez hasonlóan – nem volt otthon hasonló (pl. a Révai Nagylexikon). Ennek érdekében jártam sokáig az antikváriumokat, hogy olcsóbban jussak hozzá. Tehát spórolós voltam – mint akkor oly sokan –, miközben postatiszta új bélyegsorokra és -blokkokra gondolkodás nélkül költöttem sok százezer (!) bélyeggyűjtőhöz hasonlóan. Azt hiszem, semmit sem érnek ma a bélyeggyűjtemények.
igaz, hogy közel, Almádiban voltam. Gondolkodás nélkül rohantam ki oda ahol se fa, se ház , de rémísztő volt a morajlás, és a régi épület recsegett ropogott, de főleg az, hogy sehol egy biztos pont.
